Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-12-20 / 24. szám
2 A hus-nagyvágó. A minap jelentettük, hogy külön részvénytársaság van alakulóban, melynek czélja husnagyvágó létesítése a végből, hogy ezáltal a tőváros közélelmezése olcsóbbodjék és főleg a leölt állatok hűtők alkalmazásával és más módon nagyarányú export czélra alkalmassá tétessenek. Egyik német folyóiratban érdekes összehasonlítást találunk arra vonatkozólag, hogy az ily alapítások nem annyira a közczélt szolgálják, mint inkább!) megdrágítják a a húst. Nem látja hasznát ennek sem a gazda, sem a fogyasztóközönség. Ezelőtt ugyanis a mészárosok közvetlenül a gazdáktól vásárolták a levágásra szánt állatokat, ma már közbelép a bizományos és nagyvágó, melyek a bankintézeteknek jól jövedelmező üzletforrásai. Maguk a mészárosok is részesednek a bank- nyereségben s a jól jövedelmező üzleteket élénken ilusztrálják a következő adatok . A dresdai központi Yiehmarkts- bank 1904-ben 95,000 márka tiszta nyereséget mutatott ki. A 390,000 márka alaptőkének ez 24%-os nyeresége. A chemnitzi Yiehmarktsbank 17°/0-ot fizetett. A bres- laui, melynek alaptőkéje 500,000 márka, 12%-ot. a königsbergi 8%-ot, a berlini Yiehcommissions und Wechselbank, amelynek alaptőkéja 2 millió, kimutatott 200,000 márka nyereséget. Természetesen mindezen osztalékokat a fogyasztóközönségnek kell megfizetni és közvetlen előidézői a hús drágulásának. Éppen ezért mindjárt híradásunk kapcsán figyelmeztettük a közönséget arra, hogy a tervezett hus-nagyvágóból könnyen újabb gúzst köthetnek az élelmezés drágítására és rosszaidntására. Sajna, nálunk a részvényes vállalatok még mindig annyira a nyerészkedésre alapit- vák, hogy szinte kizárják, hogy révükön valami haszon háromoljék a közjóra. A városi tanács tehát vegye szigorúan fontolóra a hus-nagyvágó kérdését s ha ennek létesítését nélkülözhetlennek találja, oly feltételeket szabjon, hogy az se a közönség kiszolgáltatására, se mészárosaink és henteseink tönkretételére ne vezessen. Minthogy azonban a legszigorúbb szerződést is ki lehet játszani s a legnagyobb előrelátás mellett sem láthatjuk a jövő alakulásait, jobb lesz elejteni a szabadalmas hus-vágó tervét. Ha tetszik azoknak az uraknak, csináljanak hus-nagyvágót a maguk pénzén, keljenek versenyre hatósági kedvezmények nélkül. A tanács inkább arra fordítsa a gondját, hogy piaczunk mielőbb megszabaduljon a vásárpénztár nyűgétől s miként emelje a felhajtást, hogy segítse elő a kedvező árakat s a mi fő, hasson oda, hogy ismét mentői több versenyképes mészárosmesterünk lehessen, amint ez régen, a vásárpénztárt nem ismerő boldogabb időben volt. Ha ez bekövetkezik, úgy majd csökkenik a drágaság s ritkul nálunk a selejtes hús és nem kell az első rendű magyar marhák húsát Bécsből visszavásárolniok a nagy vendéglősöknek. Kell-e fizetnünk italmérósi illetéket ex-lex-ben ? Az ex-lex-állapotra vonatkozólag egy olyan elvi kijelentést hozunk olvasóink tudomására, mely a budapesti kir. törvényszéktől került ki s bizonyára nagy érdeklődésre számíthat. Az eset a következő: A kincstár 112 K italmérési illeték megfizetése iránt perelte be L. Mihály vendéglőst, mire az I—III. kér. járásbíróság a következő végzést hozta: «A kir. járásbíróság a tárgyalást felfüggeszti, mig a törvény- hozás egyik tényezőjének, a képviselőháznak a kormánynyal szemben 1905 jun. 21-én kimondott ama határozata, mely szerint az állami jövedelmek általa leendő igénybevételére feljogosítva nincs, hatályában fennáll és illetékesen meg nem döntetik.» Ebbe a határozatba a kincstár képviselője belenyugodott, de nem az alperes vendéglős, aki elutasítást és költséget kért. Felíőlyamodása folytán a budapesti kir. törvényszék III. felebbezési tanácsa f. évi okt. 13-án III. E. 288. szám alatt kelt határozatával az első bíróság ítéletét megváltoztatta és mellőzte azon indokolással, hogy a bíróság csak a peres feleknek a perben vitás magánjogi viszonyai felett határozhat, közjogi kérdések elbírálása azonban (a külön törvényben megállapított esetek kivételével) a polgári bíróságok Ítélkezéséből ki van zárva. — Az első bíróság ítélete lényegileg, a felebb- viteli bíróság Ítélete ellenben alakilag helyes; mert a döntés ebben az ügyben a közigazgatási bíróságra tartozik. A pinczérek szabadnapja. A világesemények mutatják, hogy a szocziális kérdések megoldása tovább nem halogatható. Nem lehet ezekkel a számba- nemvevés politákáját követnünk; mert erőszakkal velük nem boldogulhatunk, hanem csakis jóakarattal. Végre is, igazságos s az állam és társadalom békéjének föltétele, hogy a dolgos embereknek biztosittassék megélhetésük, egészséges fejlődésük s megadassanak nekik mindazok a jogok és közszabadságok, amik egy modern államban valakit polgárrá tehetnek. Semmi kétség, hogy a szocziális kérdés ily méltányos megoldása áldozatba kerül, különösen azok részéről, kik jelenleg az anyagi és szellemi tőkéket majdnem kizárólag birtokolják. 1905. deczember 20. Ám ettől az áldozattól visszarettennünk nem kell, mert bőven visszafizetődik e társadalmi béke áldásai által. A mi szakmánkban is van sok ily megoldandó kérdés, bárha ezek még nem is tolultak elénk valami nagy vehementiával. Ennek a lappangásnak az oka iparunk szervezetlensége, ami a képesítés hiányának tulajdonítandó. Amint bizonyos az, hogy mentői előbb elkövetkezik az az idő, amikor szakmánk képesítéshez lesz kötve; éppen úgy kell arra törekednünk, hogy ezeknek a kérdésekek a megoldásán már most gondolkozzunk, sői — amennyire lehel tevékenykedjünk is. Tegyék ezt munkaadók és munkások közösen, egymáshoz való bizalommal és i szeretettel; mert ezeket a kérdéseket í kölcsönös szeretet nélkül csak elmérgesi- ! teni lehet, de nem megoldani. Éppen azért üdvözöljük a «Budapesti Pinczéregylet»-et, amely a «szabadnap» kérdését helyes módon vetette föl, tapintatosan terelte megfelelő útjára; valamint üdvözöljük budapesti ipartársulatunkat is, amely a hozzá utalt kívánalommal tárgyilagosan foglalkozott; de főleg szivünkből üdvözöljük Stadler Károlyt, aki annyi okossággal és melegséggel karolta föl a pinczérek ügyét. Az ipartársulat ismételten november 7-diki választmányi ülésében foglalkozott a «Budapesti Pinczéregylet»-nek a heti szabadnapra vonatkozó kérelmével. Stadler Károly szólt elsőnek az ügyhöz, kijelentvén, hogy a pinczérek ezen mozgalmát a korszellem követelményének tekinti s az ő véleménye szerint az ügyet jóakarattal kell tárgyalni és nem szabad a pinczérek kérelmét ridegen fogadni, hanem kölcsönös megegyezés mellett meg kell keresni a kellő formát, melyben a kívánság elfogadható és teljesíthető lesz. Gundel elnök megjegyzi, hogy az ipartársulat, köztudomás szerint, mindig jóakarattal volt a pinczérek iránt s velük eddig mindig előzékenyen és békés utón tárgyalt, és jelen esetben is hasonló módon akar eljárni. Azonban nem tartja lehetségesnek azt, hogy az ipartársulat a dinczérek kívánságát saját hatáskörében teljesíthesse, mert tagjaival szemben nincs rendelkezési joga. Különben is 500 tagja van az ipartársulatnak, holott Budapesten kétezernél több vendéglős van. A pinczérek kívánságát csakis a törvényhozás utján tartja elérhetőnek. Stadler Károly újból felszólalván, hosz- szasan fejtegeti a pinczérek kérésének méltányos voltát és különösen figyelmébe ajánlja a választmánynak, hogy mindaddig türelmesen tárgyalja a kérdést a pinczér egyesülettel, mig elfogadható megállapodásra jutott. flCTTL TIVdbdR porczellángyáros, császári és kir. udvari szállitó BUDAPESTEN Gyár: VI, kér., Angyalföld. Raktár és iroda: IV., Dorottya-utcza 14, szára.
