Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-12-20 / 24. szám
Í905. deczeniber 20. Vendéglősök Lapja 3 HERZ ÁRMIN szalámigyár BUDAPESTEN Ugyanott I-a pesti disznózsír és szalonna szerezhető be. ....— Aj ánlja kiváló minőségű magyar szalámiját, milánói szalámit és mortadellát. Mindenegyes rnd ólompecséttel van ellátva melyen a gyár védjegye látható. ------------.4 választmány áltaianos érdeklődéssel folytatott hosszas tanácskozás után elhatározta, hogy a rendkívüli közgyűlés egy behívására irányuló f. év julius 24-én hozott határozatot hatályon kívül helyezi, mert az ügy nincsen annyira előkészítve, hogy azt czélszerü megoldás reményében közgyűlés elé lehetne vinni. Ennélfogva szükségesnek tartja a választmány, hogy az ügyel a jinczéregy lettel közösen újból tárgyalja és oly an egyetértő megállapodásra jusson, melynek alapján a közgyűlésnek már előreláthatólag elfogadható javaslatot tehessen. A tárgyalás folytatására bizottságot küld ki, melynek tagjaivá Giuulel János elnököt, Glück Frigyes, Stadler Károly, Koch József, Schnell József, Mehringer Rezső, Jajczai János, Palkovics Ede, Ehm János és Mádai Lajos urakat választotta meg. Az elnökségnek pedig feladatává tette, hogy a pinczéregyesüle- tet a határozatról kellő módon értesítse és egyúttal figyelmeztesse, hogy a tárgyalás újra felvétele czéljából saját kebeléből szintén bizottságot küldjön ki, s annak megtörténtéről az ipartársulatot az értekezlet kitüzhetése végett értesítse. A választmány rendezetlen viszonyaink között sem másként, sem méltányosabban nem határozhatott. Ezt be kell látnunk s ennek a tudatában kell a vegyes bizottságnak a kérelem valamelyes megoldását előkészítenie; mert a teljes, minden vendéglőst kötelező megoldás csak akkor történhetik, ha a törvény szakmánkra is kimondja a kötelező autonom jogokkal felruházott társulást. Odáig csak egyesek emberiségére és levilágosulfságára támaszkodhatunk. A kartellek ellen. A Jogtudományi Közlöny legutóbbi száma a m. kir. Kúriának következő nagyérdekü elvi jelentőségű határozatát közli : Törvénykezési gyakorlatunk az olyan megállapodást, mel# szerint két, vagy több személy a végből egyesül, hogy közös eljárással valamely, az ipari és kereskedelmi forgalomnak tárgyát képező árunak, vagy az ezek előállításához szükséges terményeknek és illetve nyers anyagoknak, s általában a közfogyasztás alá eső valamely árunak a kereslet és kinálat törvényei szerint kialakuló rendes forgalmi árát lenyomja, akár azoknak beszerezőetését drágábbá tegye, a közönség érdekét biztositó szabad verseny korlátozására és a fogyasztóközönség megkárosítására irányuló czélzatnál fogva a jó erkölcsökbe és illetve a közrendbe ütközőnek tekinti s az ilyen megállapodásból származtatott igényeket a bírói oltalomból egyáltalán kirekeszti. Már magában véve a szándék, mely szerint hasonló megállapodás a termelő- s illetve a fogyasztó-, szóval a nagyközönség megrövidítésére irányuló czélzattal létesül, megfosztja a fentnevezett természetű megállapodásokat jogi érvényüktől s maga az árcsökkenés, vagy áremelés puszta lehetősége is elég arra, hogy a kartellszerü megállapodást semmisnek kelljen tekinteni. Az abban résztvevők száma nem határoz A legfőbb magyar bíróság ezzel a határozatával ismét a jogérzet s a közjó védelme tekintetében arra a magasságra emelkedett, a honnan századok óta világitó tornya a magyar igazgságszolgál- tatásnak. A közönség kizsákmányolására alakult kartellek ellen hozott határozata remélnünk engedi, hogy a magyar törvény- hozás is mielőbb ennek a határozatnak a szellemében s oly szigorral fog eljárni a kartellek ellen, mint ezt az amerikai törvényhozás tette. Müller Antal ünneplése. Múlt számunkban röviden megemlékeztünk arról a fényes ünnepről, melyet Müller Antal tiszteletére rendezett személyzete és tisztelőinek sokasága abból az alkalomból, hogy tiz éve múlt, mióta az «Országos Kaszinó» vendéglőjét mintaszerűn vezeti. Lapzárta miatt rövidre fogott tudósításunk kiegészítését szükségesnek tartjuk, mert úgy Müller Antal egyéniségének jelessége, mint az alkalom, amelyből s a mód, a hogy az ünneplés történt, iparunkra közérdekűvé tették a jubileumot. A vallásosság, mely az ünnepséget istentisztelettel nyitotta meg, mindennél nemesebb világításba helyezi Müller egyéniségét. Az ünnepélynek több maradandó, művészi emléke marad; egyik az iparunkat szymbolizáló rajzzal ékesített, díszes emléklap, melyet Ébenheő Károly irt a személyzet megbízásából s amely a «Polgári Erény» czimü bevezetésből s «Tiz esztendő» czimmel egy lendületes alkalmi költeményből áll. A lakoma keretében leplezték le a személyzet ajándékát, egy ezüst dombor- müvet, a mely Müller Antalt és nejét ábrázolja. Ébenheő Károly szavalta el alkalmi költeményét nagy hatással s ekkor hullott le a lepel az igazán művészi emlékről. Úgy az emlék, mint Ébenheő költeménye nagy hatást tett a jelenlevőkre s Márkus József főpolgármester könyezve gratulált a poéta főpinczérnek. Müller Antal elérzékenyültén köszönte meg hű személyzetének a megemlékezést s viszonzásul főpinczéreinek arczképével arany, a többieknek ezüst érmet osztott ki, a melyen a jubileum napja van megfelelő jelmondattal följegyezve. Ezután megkezdődött a gondolatokban gazdag felkösz ntők sora, az ünnepedre családjára és személyzetére. Nincs terünk és módunk a sok emlékezetre méltót tartalmazó tósztokat közölni, a melyei* közül gondolatainak fordulatosságánál s mélységénél fogva különösen kimagaslott Horváth L. Nándoré. A miben valamennyi fel köszöntő con- cludált, azzal zárjuk mi is kívánalmainkat, éljen soká s fokozott ambícióval működhessék a tisztes modern szellemű munka embere, Müller Antal, iparunk javára és haladásáért. Végezetül a jubileumi ünnep emlékéül imitt közöljük Ébenheő Károly irói verv- vel megirt emléklap-szövegét. EffilÉttLáF. Müller Antal ur üzletének tízéves fennállása alkalmára a személyzete nevében Irta Ebenheő Károly. A polgári erény. Amidőn az ember kilép az élet porondjára, hogy küzdelemre szálljon a létfentartás és közbecsülés kivívásáért mint győztes e harczból csak ngy ke rülhet ki, ha Istenbe vetett bizalomma tekintve maga elé felszereli magát kél erős fegyverrel: Ez az egyéni becsüle és a lankadatlan szorgalommal párosull lelkiismeretes munka. E két fegyverrel vértezve a küzdelen: lehet erős és hosszas is, de a győzelem napja elérkezik. Aki ezen fegyverek nélkül kél harczra. nem elég védő pajzsa a rang, vagyon és születés; vesztes marad; porba hull megsemmisül. Vagy talán egyik másik harczba sem száll ? Ez is lehet. Azonban az ily egyé niség, mely csak a sivárság talaján burjánzik, a társadalmi életből kipusztul, elenyészik, mint a férges növény. Az emberi élet viszontagságos harczá- ból győztesként kikerült egyén a társadalomtól rendszerint szép jutalmat, egy koszorut kap, e szavakból kötve «Polgári erény». E koszorut látjuk Müller Antal elé helyezve, amidőn az elmúlt tiz évre vissza pillantunk. A kötelességtudás, becsületes munka és nagy szorgalom, — bátran mondhatjuk — meghozta gyümölcsét is. Mert a közbecsülés úgy iparunk, mint a társadalom terén, arra a magaslatra emelte honnét vágyai már csupán gyermeke jövendő boldogsága felé irányulhatnak. Óhajtjuk, hogy a mindenható ezen vágyait annyival is inkább vigye teljesedésbe, mert ezzel nemcsak őt, de főképen a ragaszkodó hitvest, a szerető anyát jutalmazza meg. Úgy legyen.
