Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-12-05 / 23. szám
1905. deczember 5. Ven(légiősök Lapj a 3 HERZ ÁRMIN szalámigyár BUDAPESTEN Ugyanott I-a pesti disznózsír és szalonna szerezhető be. —: Ajánlja kiváló minőségű magyar szalámiját, milánói szalámit és mortadellát. Minden egyes rnd ólompecséttel van ellátva, melyen a gyár védjegye látható. ------------Sz ervezkednünk kell, hogy a termelők közvetlen vevőivé válhassunk s igy kénytelenek legyenek ne ellenünk, hanem mellettünk küzdeni. Mennyire sürgető ennek az eszmének gyors megvalósítása, kitűnik a «Borászati Lapok» imitt következő czikkelyéből is; «Az ország határain túl terjedő piacz bizonytalanságáért nem szabad odadobni a honi keresletet. Ez mégis csak sokkal bátorságosabb alap, melyre építhetünk. Azért is «szebb tán, de csalfább távolt ne keressünk», — csak ha muszáj. Az első a hazai közönség meghódítása, a bel fogyasztás biztosítása legyen. Hol vagyunk pedig mi attól. Csemege- szőlőnknek egytized része, borunk egynegyede külföldön, főképpen Ausztriában kénytelen vevőt keresni, mert itthon nem vagyunk képesek azt elhelyezni. Ily arány- lagos kiviteli rekordot nem ér el sem Francziaország, mely 50 -60—70 millió hl. bort termel, sem Spanyol- vagy Olaszország, melyek 25—45 millió hl. közt váltakozó évi terméssel dicsekednek. Boldogok, ha óriási terméseiknek szőlőben egyhuszad, borban 1/10 — részét képesek a külföldre szállítani. Azért is a mienket egészségtelen köz- gazdasági fejlődésnek tartjuk. Tizenkilenczmillió lakosnak évenkintés személyenkint csak 5 kg. szőlőt és 50 lile • bort számítva közel egy millió m.- mázsa szőlőt és 9V2 millió hl. bort kellene fogyasztania. Ez nem utópia. Ez nem fellegekben való kalandozás, hanem a legmérsékeltebb alkalmazása a külföldi tapasztalatoknak. Ha a franczia, a spanyol, az olasz, a dal mát, a déltiroli átlagember meg tudja mind inni a maga évi 100—120—150—200 liter borát, miért lenne már annak fele is merő képtelenség Magyarországon ! Ehhez nem kell egyéb, mint bor, mely megtermett, garat, mely szomjazik rá és állam, mely sem maga meg nem akadályozza a fogyasztás természetes alakulását, sem mások részéről azt el nem tűri. A belfogyasztás emelkedése azonban nem függ kizárólagosan attól, hogy a boritaladó leszállittassék, vagy elengedtessék. Még fontosabb körülmény az, hogy a fogyasztó közönség bizalma a neki kivált italok iránt helyreállittassék. Csakhogy ezt a bizalmat nem lehet szugge- rálni, sem előlegezni. Ezt ki kell érdemelni és lassankint rászoktatni a közönséget arra, hogy bort igyék, Erre a vendéglősök és szállodások alig képesek, mert — tisztelet a kivételeknek egészben véve hitelöket eljátszották. A közönség nagy része annyira elfogult a neki korcsmákban kínált italok iránt, hogy poenitencziának tartja, ha olt bort kell innia. Legtöbbje annyira elszokott a természetes bor izétől, hogy egyáltalán nem ismeri s igy arra is ráfogja a «pan- csovai» czimet, ami vizet valóban nem látott. Es ugyanaz, akit vendéglőben rá nem lehet beszélni, hogy bort fogyasszon, termelőtől szerzett vagy a termelő házában kínált italt élvezettel sziircsöli, ha az anti- diluviális pinczekezelésbcn részesült is. A hiba nem kizárólagosan a korcsmárosoké, de annyi bizonyos, hogy megvan. És még bizonyosabb, hogy ezen a visszás állapoton segítenünk kell, ha maholnap a magunk borába nem akarunk fulladni, ha mindjárt csak öt millió hektoliter terem is. Ahhoz, hogy a közönséges családi asztalon kívüli borivás tért hódítson, szükséges volna, hogy nagyobb bortermelők 8-an, í()-en más és más vidékről összeállnának és a fővárosban és a külföldön nagy és előkelő borházakat állítanának fel, úgy, amint a Bodega-társaság teszi világszerte. Ügyes reklámmal, hozzáértő csaplárossal és a borok eredetére nézve teljes garanczia mellett ezek a borházak idővel virágzásnak indulnának. Még óriásibb forgalmat bonyolíthatnának le a városi borházak. Ha az országban csak 25—30 nagyszabású, szigorú hatósági felügyelet alatt álló és tapasztalt, jó hírnevű vendéglős által vezetett «Rathauskeller» léteznék, mely méreteivel, fényes kiállításával vonzaná, borainak kiválóságával meghódítaná és megtartaná a közönséget, ily módon évenkint sok ezer hektoliter asztali, néhány millió pa- laczk finom bor találhatna az országban fogyasztóra, mely ma másfelé kénytelen gravitálni. Ha ezenkívül számos nagy szállodással, főleg fürdőkben és üdülőhelyeken lehetne oly megállapodásra jutni, hogy azok bizonyos — mondjuk a MSzOE. által ösz- szeállitott — borkollekcziókai készletben tartanának és eredeti palaczkokban fogyasztásra kínálnának, lehetetlennek tartjuk, hogy a vendéglői palaczkborfoggasz- táis apránkinl fel ne lendüljön. De azzal, hogy a termelő szidja a kereskedőt, a fogyasztó a vendéglőst és vice- versa : azzal ugyan sem a fogyasztás nem lendül fel, sem a kereskedelem, sem a vendéglősipar nem indul virágzásnak, de a termelő gondja sem kevesbedik. A gyomra épségét féltő úri közönség pedig iszik ezentúl is Salvator-sört vagy Giess- hübli vizet a magyar ipar és termelés nagyobb dicsőségére.» Hát ezekben a sorokban van sok, el nem tagadható igazság; de a termelők bormérései megint csak a vendéglősöket fogják rontani anyagilag s erkölcsileg is. Ha a publikum megrögzik abban a gondolatokban, hogy csakis az ilyen termelői pinezékben kapható jó és tiszta bor, úgy még csökönyösebb lesz a vendéglők iránti gyanakvásában s a vendéglősök nagy része boltot csukhat. Meg kell tehát alakitanunk borvásárló és raktározó szövetkezeteinket úgy, amint évek előtt indítványoztuk, a termelők bor- értékesitő szövetkezeteivel összeköttetésben, hogy ezeknek a hazai fogyasztást, magunknak pedig a gazda-világ támogatását biztosíthassuk s erkölcsi tőkénket visszaszerezhessük. Ez haladéktalanul szükséges, különben eltipor, összetör bennünket az idő vágtató szekere. Az «Országos Nyugdijegyesület» uj tagjai. Delfin Samu utján újabban a következő tagok léptek be: Sopron: Brem Vilmos 2000, Csitkovits Pál 4000, Hollenthonner József 1600, Szombathely: Taschner György 1000, Sövegjártó József 600, Mészáros Lajos 1000, Mogyorósy Lajos 600, Somogyi Vince 1200, Ditrich Károly 800, Kiss Ernő 600, Nagy Kálmán 600, Nagy János 1000, M.-Óvár: Snsovits Antal 1000, Oláh Vincze 1000, Budapest: Wagner Lajos 800, Bauer Béla 1000, Frey Antal 1200, Arad: Cseke Lajos 1000, Páska lgnácz 2000, Kovács István felemelés, Hangi Ber- nát 800, Temesvár: Saruga Lajos 3000, Holcz Miklós 600, Lugos: Niedermayer Mátyás 1000, Horváth János 600, Schausz Mihály 2000, Neuwirth Adolf 4000, Karámsebes : Katz Hermann 800, Barkóczi Hévér János 1200, Dávid Sándor Újvidék 2000, Szakács Antal Pancsova 600, Ó-üombo- vár: Jányi Antal 600, Aranyossy Béla 1000, Raisz Ferencz 1600, Bockenstein József B.-Kula 1600, Pécs: SchwartzLipót Fér. 2000, Fischer Ödön 1600, Szikszav Ferencz 600, Hartung Károly 800, Ziller Nándor 600, Szabó Mihály 800, Németh János 600, Gut gesell Lajos 1000, Berta Vilmos Kaposvár 600, Királyháza: Görög Vilmos 600, Tartó Lajos felemelés, Técső: Fejes Ferencz 2000, Szedlák János 1200, M.-Sziget: Dikker József 2000, Szigeti Lajos 1200, Németh Sándor 2000, Prém József Kecskemét 1000, Szeitl Károly 5.-A- Ujhely 1000, Fuchs Manó Ungvár 600, Munkács: Losoncz János 1000, Horváth István 2000, Grósz Mór 4000, Kiss Lajos 2000, Szabó Pál Bátyú 600, Wertheimer Sándor Huszt 2000 korona. Választmányi illés. A Budapesti Pinczér-Egylet f. évi nov. 16-án éjjel 11 órakor választmányi ülést tartott. Jelen voltak: Varga István elnök, Pauly Antal alelnök, Hautzinger János, Kinzl Antal, Kövessy István, Mit 1 rovátz Adolf, Csórics Ernő, Wirth Ferencz választmányi tagok.
