Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-12-05 / 23. szám
Vendéglősök Lapja 19üő. deCzcmber 5. árulnak. Kitűnik ez a következő jelentésből is: Az Oroszországgal most íolyó kereskedelmi alkudozásokhoz érdekes adalékul szolgál a szentpétervári osztráké magyar konzulátus jelentése, mely szerint «a monarchia borbevitelének emelése az Oroszbirodalomba csak nehezen lesz elérhető, mert az oroszok a frnnczia és rcijncividéki boroknak adnak előnyt. Magyarországi nehéz borok, mint tokaji, villányi, szamorodni és rnszti, csak a nagyobb borkereskedésekben kaphatók, könnyű és olcsó magyar borok bevitele csak ritkán történik, mert ezek nem bírják meg a magas vámot.» Tudni kell pedig, hogy az egyetlen kívánság, amely Oroszországgal szemben innen Magyarországból íölhang- zott, a borgazdaságé volt, melynek érdekeltsége — termelők és kereskedők egyaránt — az orosz borvám leszállítását óhajtja. Itt vagyunk Orosz-Lengyelország tőszomszédságában s az orosz meg a lengyel arisztokráczia századok óta issza és szereti a nemes tokaji aszút. Hihetetlen tehát a szentpétervári konzulátusnak az az állítása, hogy az oroszok a német és a franczia borokat jobban kedvelnék; gyakorlati emberek inkább azt bizonyítják, hogy a német és franczia borok minden versenye daczára is, megfelelő vámleszállitás esetén, Oroszországban sok hálás piaezot találhatnának a magyar fajboroknak, feltéve, hogy kereskedelmünk épp oly agilitással és áldozatkészséggel fog a piacz meghódításán fáradozni, a mint azt a franczia és német borkereskedők teszik. Jellemző e tekintetben a hel- singforsi konzulátusnak jelentése is, mely azt mondja, hogy a magyar bor Finnországban ősidőktől fogva ismeretes, de bevitele német czégek által, német kikötőkön át történik. Hát a mi kereskedelmünk azt nem végezhetné maga? A gazdátlan sróf. A magyar alkotmány most megint tüz- próbára került. Századok zivatarának dühödt támadásait nemesen kiállta s igy ez az újabb orkán sem döntheti meg ezer éves épületét. Minden kövén a történelmi jogfolytonosság pecsétje, minden résén, csavarján a törvény zárja. Ez nyitja, csukja; enél- kiil senki sem juthat sánczaiba, azokba a sánczokba, amelyek között ez a nemzet megtartotta magát és ősi hagyományait a jelennek és a jövendőnek. Am ezek között a jól őrzött rések, lepecsételt csavarok között — úgy látszik — mégis van egy bitangban hagyott sróf, legalább az A. Szí. eme sorai szerint: «Panaszos levelet kaptunk egyik bajai előfizetőnktől, mely megdöbbentő szavakkal panaszolja lel azt az eléggé el nem ítélhető erőszakos és törvénytelen eljárást, amelylyel a zombori pénzügy igazga- ! . • • r : : ' ~ : ---------—------—! l óság a hátralékos adóknak -az italme- | rési engedély elvonásának, terhe alatt — azonnali befizetését elrendeli. Baján már : a közigazgatási bizottsági ülésen szóba is került az ügy, de konkrét indítvány a jövő havi bizottságig halasztódott. Az Újvidéken megjelenő «Határőr» szerint az ottani ellenzék-párt e hó 18-án tartott ülésén felháborodva és megbotráukozva tárgyalta a szegény emberek ezen esetét és egyhangúlag elhatározta, hogy Papp György kir. tanácsos, zombori pénzügyigazgató ellen a fegyelmi feljelentést megteszi. A jelentést id. Jojárt János pártelnök fogja megszerkeszteni és a párt valamennyi tagja alá fogja írni». Ez a bitang, törvényesen le nem pecsételt sróf a mi iparunk. Az ex-lexben hasznavehetetlen sereg a végrehajtók phalanxa, senkit sem ijeszt dobjaik pergése ; nem használnak a rendeletek, egyetlen egy sróf van, melynek a szorításával még ki lehet valamit esi- ! karai az agyonsanyargatott, daczoló nem- . zet testéből. Ez a szabad, bitang sróf az ital mérési engedély s mi vendéglősök vagyunk a nemzet tömegének azok a páriái, azok a lehámlott részei, akiken törvényes és törvényen kívüli állapotban kényére gázolhat a hatalom, Jegyen az akár alkotmányos, akár nem. A bajai pénzügyigazgató, ha talán első példaadó is, követők nélkül nem marad; de hogy akad-e polgárság, mint Baján, | aki magáévá teszi a zaklatott, szegény vendéglősök ügyét, ez nem egészen bizonyos. Különösen azért nem bizonyos, mert magunkat, vendéglősöket, nem riaszt talpra j üldözött szaktársaink vészkiáltása. A bajaiak sérelme most még csak az övéké, de holnap az egész országé, mind- | nyájunké lesz, ha felháborodás nélkül I tudjuk tűrni azt, hogy némely helyütt ' miként gázolják el szaktársaink jobb meggyőződésével anyagi érdekeiket. A vendéglősnek ne lehessenek elvei, ne teljesíthesse lelkiismeret-sugallta haza- 1 lias kötelességét, vagy a kenyere bánja; ezt jelenti a bajai eset. Es ha engedni fogjuk, bogy ez az eset, ez az ázsiai önkény sankcionáltassék, úgy szabad polgárok szabadságra törő társadalmában számithat-e becsülésre az a foglalkozás, melyet ily rabszolgainak mer tekinteni akármelyik finánczigazgató. Éppen ezért a bajaiak sérelmét magunkévá kell tennünk, meg kell mozdulnia országos szövetségünknek, hogy tiltakozó szavunk országgá, világgá hangozzék. Korcsmárosok országos kongresszusa. A «Budapesti Korcsmárosok Ipartársulata» a jövő év elején országos korcsmáros- kongresszust akar rendezni Budapesten. A kongresszus czélja, hogy a korcsmára- I sok sérelmeire, különösen a pálinkások és szatócsok üzelmeire felhívja a kormány és törvényhozás figyelmét, ezekre nézve orvoslást sürgessen s a vendéglősök szövetkezeti ügyében irányitólag hasson. Amíg nem késő. Nem azért, mert mi mondottuk ki elsőnek ; nem azért, mert mi szakadatlanul harczolunk az eszméért; nem azért térünk vissza újból és újból a szövetkezeti kérdéshez, hanem azért, mert a körülmények egvre hangosabban parancsolják, hogy a vendéglősök szintén a szövetkezés útjára lépjenek. Már ma kétségtelen, hogy ezt nemcsak anyagi érdekünk, hanem az erkölcsi is követeli. Bármennyire nehezünkre esik is, nem tagadhatjuk el, meg kell vallanunk, hogy a vendéglők iránt, különösen ami boraik tisztaságát illeti, a közönségben nagy a bizalmatlanság, ezt szinte napról-napra táplálja, szítja a napi sajtó. Ezt a ránk annyi kárt okozó föltevést annak a borkereskedelemnek köszönhetjük, amely a külföldön is semmivé tette a magyar borok hitelét s igy elrabolta tőlünk a külföldi piaezot Svájcztól kezdve Amerikáig. Mindnyájunk érdeke tehát, hogy iparunkat az egész vonalon emanczipáljuk a borkereskedelem igája alól. Érdeke ez a gazdag vendéglősnek úgy, mint a szegénynek. A gazdag ugyan a maga erejéből is függetlenítheti magát, borkészletét egve- dül is beszerezheti a termelőktől; de amin a vendéglősök zöme kénytelen a kereskedőkhöz, nem a lelkiismeretes kereskedőkhöz fordulni pinezéje ellátásáért, addig a közönség bizalmatlansága el nem enyészik s ez áthárul, bár méltatlanul azokra a vendéglőkre is, ahol közvetlenül a termelőktől beszerzett borok tisztán állanak a fogyasztók rendelkezésére. A szegény vendéglősök emanczipálása csakis bevásárló szövetkezetek létesítésével érhető el. Ezeknek a létesítését a vagyonos vendéglősöknek elő kell mozditaniok ; mert ha Ők anyagilag el is lehetnének nélkülük, erkölcsi okokból amint előbb jeleztük — szintén nagy szükségük van reá. A vásárló szövetkezeteket elodázhatlanná teszi egy más, mind közelebbről és közelebbről fenyegető veszedelem. Az a körülmény ugyan is, hogy termelőink készletükön kellő mérvben túl nem adhatnak, arra kényszeríti őket, hogy maguk állítsanak italméréseket. Ez bármennyire sérti is érdekeinket,' be kell látnunk, hogy részükről érthető és menthető törekvés addig, amig a fogyasztást maguknak nem biztosíthatják.! Nekünk kell tehát összeállnunk, hogy! megmentsük magunkat a termelők nvo-í masztó versenyétől. > HmTTL TIVADAR porczellángyáros, császári és kir. udvari szállító BUDAPESTEN1 Gyár: VI. kér,, Angyalföld, mm Raktár és iroda: IV,, Dorottya-utcza 14. számi
