Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-12-05 / 23. szám
XXI-ik évfolyam. 23. szám. Budapest, 1905. deczember 5. („PINCZÉREK LAPJA“) A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, P1NCZÉREK S KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. «Az első nmgy. orsz. pinczemesterek és pinczeniunkások egylete», a «Budapesti kávéházi segédek egylete», a «Szatmár-Németi pinczér-egylet», a «Székes- fehérvári pinczér-egylet», a «Szombathelyi pinezér betegsegélyző-egylet», a «Győri pinczér-egylet», a «Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata», az «Aradi pinczér-egylet»-nek, a «Szabadkai pinczér-egylet»-nek, az «Aradi vendéglősök és kávésok egyesületé» nek, az «Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá»-nak, a «Miskolczi pinczér-egylet»-nek, a «Kassai vendéglő-sok, kávésok, korcsmárosok és pinezérek egylelé»-nek, a «Székes- fehérvári vendéglősök, kávésok és italmérők ipartársulatá»-nak, az «Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá»-nak és az Országos pinezér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának, a «Budapesti főpinezérek óvadék letéti társásága mint szövetkezet», a «Győri vendéglősök, kávások, italmérők ipartársulatá»-nak, a «Temesvári kávés és vendéglős ipartársulat»-nak, a «Magyar szakácsok köre», a «Londoni Magyar Pinezér-Kör» ffjr HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonkint kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 kor. j| Félévre ... 6 kor. Háromnegyed évre 9 » j| évnegyedre . . 3 » Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kér., Akáczfa-uicza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. A tisztességtelen verseny. Az ipartörvény revíziójának egyik legfontosabb kérdése a tisztességtelen verseny kiszorítása az iparból és kereskedelemből. Ennek helyes és radikális megoldása a mi szakmánknak is fontos érdeke; mert a tisztességtelen verseny sehol sem garázdálkodóbb, mint a vendéglős-iparban. A szabad ipar és kereskedelem hi vei annak idején azt a theóriát állították föl, hogy amig a kereslet és kinálat állapit ja meg az átalakulások határait, addig a verseny korlátlanságának az a következménye, hogy ezen határokon belül az árak legcsekélyebbre redukálódjanak. Hát ez a föltevés nem bizonyult valónak, vagy legalább is nem úgy, ahogy ez akár az iparnak és kereskedelemnek akár a közönségnek javára szolgálhatott volna. A verseny majd mindig az árak csökkentésével dolgozik; de erre a lehetőséget az áruk selejtesebb minőségével szerezte meg. Ezért árasztotta el hazánkat az osztrák, ipar- piaczot nem találó vaczakjaivaf A versengésnek e miatt egyre több segitő-eszközről kellett gondoskodnia; mert a közönség rájött, hogy olcsó húsnak hig a leve s a legolcsóbb rossz áru is drágább, mint a legdrágább jó. A közönség félrevezetésére tehát kikerülhetetlenné vált a második fogás, vagyis az áruknak hamis néven, hamis eredettel való vesztegetése. Ezzel aztán a szabad verseny teljesen elvesztette lábai alól az erkölcsi talajt, tisztességtelenné vált, amely ellen védekeznünk kell; amelyet kiirtanunk közgazdasági és szocziális szükség. Ez immár általános meggyőződés s a módosítandó ipartörvény tervezetében helyet találnak a tisztességleien verseny lehetetlenitésére szolgáló intézkedések. Nem kis körültekintést igényel, hogy ezek az intézkedések beváljanak, gyámolitói legyenek a hazai termelésnek, a munkának, szóval, iparunkat és kereskedelmünket ismét visszatereljék a tisztesség, a méltányosság jegyébe. Ha ezt biztosítani akarjuk a törvénynyel, nem szabad felednünk, hogy az árak mesterséges irányítása, illetőleg csökkentése már csak azért is tisztességtelen, mert a munka kizsákmányolására vezet; tehát egyik táplálója a szocziális veszedelemnek. Igazán felháborító, hogy némely ipari termékeknél, különösen a női kézimunkáknál — úgy szólván — a semmiségig nyomták le a munkabért. Ez határozottan ellenkezik az állam érdekével; éppen ezért szükséges volna az államnak fenntartani azt a jogot, hogy ott, ahol ezt a visszaélések szükségessé teszik, szabja meg a munkadij és az eladási ár minimumát. Ez csak előnyére válnék hazai iparunknak, elejét venné a szocziális nyomor terjedésének s mert szolid áruk készítésére sarkalna, a magyar ipari czikkek jó hírét állapítaná meg. Az állam árszabályzó joga nem uj elv s régen állandóan gyakoroltatott is. Újabban különösen az élelmi czikkek mesterséges, kartelies drágítása folytán ismét föléledt a | jog gyakorlásának a gondolata s mi I benne a tisztességtelen verseny elfojtásának legradikálisabb eszközét látjuk. A tisztességtelen verseny lehetet- lenitése különösen a vendéglősökre égető szükség, akik ellen a pálinkások úgy küzdenek, hogy tökét nem látott borokat 24 krért vesztegetnek «paksi, penczi, csömöri» stb. czimeken korlátlan italméréssé svin- dlizett butikjaikban. Bár ezt tiltja a bortörvény; de mert a verseny korlátlansága és a íinánczpolitika kedvező erre a piszkos fogásra, hát a vendéglősök csak tehetetlenül nézhetik, mint harczol ellenük a telhetetíenség a leggyalázatosabb eszközökkel. 'Törvény kell tehát a tisztességtelen versenv kiirtására, radikális törvény, amely figyelemmel lesz a vendéglősipar különleges viszonyaira is! Idegen kézről. A magyar bor jóságát, páratlan tüzet ismerik világszerte s kedvelik is, veszik is a magyar bort külföldön ; de nem a magyar borkereskedőktől. Miért ? Azért mert ezek eljátszották hitelüket s a külföldi borkereskedők — ha nem is adnak magyai* bort — de bort TELEFON: 63-90. FANM ÁGOSTON BUDAPEST (Központi Vásárcsarnok) = Első budapesti mindennemű élő és jegelt halak nagy raktára. = Szállít a legmagasabb kir. udvar, valamint Józsel Ágost föherczeg Ö fensége udvara számira. — Bpest székesíöv. összes nagy szállodáinak és vendéglőseinek szállítója.
