Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-11-20 / 22. szám
1905. november 20. Vendéglősök Lapja 5 gazdaságnak és alapja az idegenforgalomnak. És ennek a mi iparunknak amily sok a baja, éppen oly általános érdek a fejlődése. Daczára ennek, a kamarák soha ügyet sem vetnek panaszainkra és kis ujjal sem támogatják iparunk fejlesztésére és a közjóra irányuló törekvéseinket. Ha ez nem rosszakarat, akkor annál nagyobb ügyefogyottság. Ennek nem szabad igy maradnia s csodáljuk, hogy eddig is igy volt. Csodáljuk, mert hát a kamaráknak is vannak vendéglős tagjai s ha ezek, amint kötelességük volna, szóvá tennék ott a mi ügyeinket, a kamarák azoknak fölkarolásától el nem zárkózhatnának. Hogy ezt eddig ezek az urak nem tették, kénytelenek vagyunk megbocsátani; ámde megkivánjuk, elvárjuk, hogy a jövőben kötelességük teljesítését nem mulasztják el. Tegyenek minden fölmerülő alkalommal jelentést támogatást érdemlő és kívánó akcziónkról és provokálják azokra a kamarák állásfoglalását. Megkövetelhetjük ezt, mert a kamarákat nemcsak a borkereskedők adózása tartja fönn, hanem a vendéglősöké is. Nem szabad tovább tűrnünk, engednünk, hogy a kamarák ne törődjenek velünk s úgy bánjanak szakmánkkal, mintha ez szégyenipar volna. Hitel a milliomosoknak. Schreyer Jakab dr. fővárosi bizottsági tag nemrég azt indítványozta, hogy a budapesti szeszgyárosok a városi szeszfogyasztási adó befizetésénél bizonyos időre terjedő hitelt kapjanak, aminőt az állam is nyújt. A tanács megbízta a gazdasági és pénzügyi ügyosztályt, hogy ankéten vitassa meg az indítványt. A tanácskozás során kitűnt, hogy mintegy háromszázezer korona hitelről lenne szó, s ezt valamely más módon kellene beilleszteni a főváros költségvetésébe, ami nem kis nehézséget fog okozni. Az elnöklő tanácsos mindazáltal kijelentette, hogy elvben nem tartja kizártnak Schreyer indítványának az elfogadását, föltéve, hogy a háromszázezer korona befizetésének az eltolódásával támadó hiányról gondoskodni lehet a költségvetésben. A gyárosok különben hat hónapi hitelt kértek a befizetésre, mig az állam egy évre nyújt hitelt. Biztosítékul szolgálnak a hitelre nézve: valamely nyilvános pénzintézet kezessége vagy a gyár jótállása; értékpapírok letétele; ingatlanra való bekebelezés, vagy végre: olyan szesznek kézi zálogba tétele, amely után | már lefizették az adót. Ezek közül a biztosítékok közül szabadon választhat az illető gyáros. A hitelt maga a tanács adhatja, de — természetesen, — a pénzügyigazgatóság meghallgatásával. A megállapodásokat Va- szilievits tanácsos legközelebb a tanács elé fogja terjeszteni. Szegény gazdagok, boldog szeszgyárosok, hogy kimérőiteknek megszerezhessétek a korlátlan italmérési jogot, biztosan megkapjátok ezt a csekély 300.000 koronányi hitelt; hiszen ha ez örökké kitolódik is a költségvetésből, majd kivasalódik a vendéglősök italmérési illetékének újabb fölemeléséből. Hol a bibi? Egyre bizonyítjuk, hogy a fogyasztási adókra nincs szükség; az államnak nem kell a szegény ember húsos fazekába nyulkálnia. így szerzett, egész fináncz-hadsereg őrködésével előhajszolt jövedelmeire olcsóbban is, kevésbbé gyűlöletes módon is hozzáférhetne. Nincs szüksége az italmérési járulék fölemelésére, sőt a bor- és söradót teljes egészében elengedhetné, hogy a szegény nép a pálinkáról leszokjék, ha a szeszt monopóliummá tenné. Hogy ez igy van, már számszerűleg kimutatták s a szeszmonopólium mégsem akart megszületni. Mi ennek az oka? Hol a bibi? Az «Adóügyi Szaklapéban olvassuk a következő magyarázatot: Az államkincstár jóvoltából milliókat «ösz- szehordott» Leipzigerék, Egyediék, Krauszék, Neumannék és ezek érdektársai «kartelláris» uralmának vége szakad végre-valahára. A kisebb szeszgyárak felrobbantották a Leipzigerék kartellját, amely a pénzügyi kormány élhetetlensége folytán éveken át kizsákmányolta a közönséget. Legfőbb ideje már ennek, mert ha tovább tart a dolog, úgy minden szeszkereskedö és minden italmérő koldussá lesz, mert ezek vagyonát elemészti a szeszkartell központi irodája, dicsőségére a Toepke-féle czopf- rendszernek. * A szeszkartelisták kizsákmonyoló rendszere fel-felidézte a szeszmonopólium eszméjét, amely azonban a pénzügyi kormány előtt mindig csak szalmaláng volt. Wekerle is, Lukács is óhajtották a szeszmonopóliumot, de nem csinálták azt meg! Leipzigerék nem óhajtották, de mégis megcsinálták és évekig fenntartották, mit sem törődve azzal, hogy mit mond Wekerle, mit mond Lukács, mit ir Leroy-Beaulieu Pál, a párisi Collége de France közgazdasági tanára, vagy Alglava Emil, a párisi egyetem jogi karának pénz- ügytani jeles tanára! Leipzigeréknél a fő — az üzlet és ezt meg is csinálták! Az ő külön monopoluk jól bevágott és nagyot nevetnek a pénzügyminiszter urak monopol- tervezgetése fölött. * Gautsch, az osztrák miniszterelnök, az osztrák részvényadó reformján fáradozik, mert Ausztriában elviselhetetlen és igazságtalan a részvénytársaságok megadóztatása. A mi miniszterelnökeink és pénzügyminisztereink bizony az «ilyen dolgokkal» nem törődnek. Igaz ugyan, hogy nálunk a részvénytársaságok megadóztatása nem elviselhetetlen, de az is igaz, hogy nagyon igazságtalan ! És különös a dologban az, hogy nálunk a részvénytársaságok megadóztatása azért «nem elviselhetetlen», mert igazságtalan ! Amig ugyanis Ausztriában busásan megadóztatják a részvénytársaságokat, annyira, hogy több tételük kétszeresen is adó alá kerül, addig nálunk úgy van, hogy ha a nagy vállalkozók-sokalják az adózást, a vállalatukat egyszerűen családi részvénytársasággá alakítják át és akkor — egyáltalán nem fizetnek egy fillér adót sem, mert — egyszerre haszon nélkül dolgozik a részvény- társaság. És a mi pénzügyminisztereink? Köszönöm a kérdést, hála Isten, jól érzik magukat! * így beszél ez a szavait igen megfontoló szakközlöny. Hát bizony igaza van. Nálunk minden akadályokba ütközik, ami a közjó követelménye; ellenben minden megy, ami a magán-spekuláczió eszelménye. Itt nem hiányzik a protekczió, a hatalom Brennus-kardjának latbavetése; mig amott az állam képviselői ránczolt szemöldökkel s nagyképü megokolással mondják ki vétójukat. A kérdés csak az, hogy a közönség meddig tud tűrni? illetőleg mikor roskad össze a pénzügyminiszterek családi részvénytársaságainak súlya alatt?! Társas-reggelik. A „Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata“ minden pénteken társas reggelit tart. A legközelebbi reggeliket a következő helyeken tartják: November 17-én: Petánovits József éttermében „Metropole“-szálloda, VII. kér., Kerepesi-ut 58. November 24-ikén: Krámer Miksánál, V,, Váczi-körut 10. Deczember 1-én: Hoffbauer Lipótnál, VI., Váczi-körut 19. Fontos vencU glősöknek! ujbor aljbor, palaczkbor és betegbor leggyorsabban, legtisztábban szűrhető a szabadalmazott „MALOVICH”-félD borszürővel, mely legkönnyebben kezelhető'. ^Kapható minden nagyságban. Ára darabonkánt 16 koronától feljebb. Kimerítő árjegyzék ingyen és bérmentve. SCHOTTOLA ERNŐ BUDAPEST, VI., Andrássy-ut 2. szám.
