Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1905-11-20 / 22. szám

6 Vendéglősök Lapja 1905. november 20 Lesz még olcsó bor! Ezzel vigasztal bennünket a «Szőlészeti és Borászati Lap» érdemes szerkesztője, Maurer János, aki nem az elméleteken lovagló, hanem a gyakorlati, a magyar vi­szonyoknak megfelelő szőlőművelés szép eredményekre hivatkozó munkása. Az ő czikkelyéből vesszük át a következő, érdekes sorokat: «Még egy-két év előtt a kereskedő elvitte a mustot a sajtó alól s legföljebb annyit tartott vissza a termelő, mennyi a házi­szükségletére kellett. De a viszonyok meg­változtak. Már a múlt évi bornak bizonyos része a pinczében hever; most hozzá so­rakozik az idei termés. Készüljünk el arra, hogy a jövőben az ó-bort olcsóbban kell adnunk, mint eddig a mustot adtuk s az olcsó árhoz még a pinczekezelést is meg kell tanulnunk. Akkor hát biztosan tönkre megyünk sző­lőinkkel együtt, ezt fogja mondani sok ter­melő. Most kaptuk egyik olvasónk levelét, mely­ben értesít, hogy egy kát. hold szőlő ez évben adott 34 q. csemegeszőlőt és 30 hektoliter mustot. Biztosra vesszük, hogy ily termés mellett nem megyünk tönkre. 34 q. csemege szolid á 10 korona 340 korona 30 hektoliter must á 10 korona 300 korona Összes bevétel: 640 korona Ha 20 koronáért tudta jelenleg értéke­síteni, akkor 1280 korona a bevétel hol­danként. Igen ám, csakhogy kevés embernek van ilyen termése! Erre egyszerű a válaszunk: Ha terem Péternek, teremhet Pálnak is. Az illető szaklapok és szakkönyvek ut­ján tanulta meg rendszerünket és szőlőjét úgy kezelni, hogy ily termést ért el. Ezt elérheti más is. Ha a jövő tükrét feltárjuk tisztelt olva­sóink előtt, úgy legyünk elkészülve a 10 filléres borárhoz. Ez feltartóztathatatlanul be fog következni, bármit tegyünk is. Aki jó eleve arra már elkészül, az a fel­színen marad, a maradi embert pedig el­sodorja az ár szőlőjével együtt. Hő óhajtásunk, hogy a jó bor ára minél előbb 10 fillér árt érjen el és az italadó is töröltessék, hogy országszerte a korcs­mákban és vendéglőkben 30 fillérért mér­hessék a bort. Akkor válik majd a bor nemzeti itallá és fölösleges lesz antialkoho- lis nagygyűléseket tartani. Kívánatos, hogy hazánkban minél előbb 10—15 millió hektoliter bort fogyasszunk. Ily módon fokozatosan megszűnik a lelket és testet ölő pálinkaivás és bort fog fo­gyasztani az egész nemzet. Ezt a bort pe­dig mi termesztjük, tehát rajtunk múlik, hogy az minél előbb bekövetkezzék.» Ör\ endünk, hogy a termelők részéről ilyen hangok hallatszanak s ha ők bő termésre kevés haszonra, de nagy forgalomra tö­rekszenek, úgy mielőbb el is következik az az idő, amelyről az ő derék apostoluk ál­modik. Legyenek is rajta a bortermelők, hogy ez az idő mielőbb bekövetkezzék; mert eb­ből fajunk regenerácziója függ s a mi szin­tén nem utolsó, a vendéglős-ipart visszaadja humánus és kulturális missziójának. Különfélék. Esküvök. Tingl Lajos a nemzetközi vasúti étkező kocsik kedvelt főpinczére folyó hó 29-én délután 4 órakor esküszik örök hű­séget szépséges menyasszonyának: Stix Te­réz kisasszonynak a Deák-téri evangélikus templomban. A tiszta szerelemből kötendő frigyet áldja meg a jó isten! — Jámbor Lajos a salgótarjáni „Korona“ szálló derék főpinczére f. hó 9-én vezette oltárhoz Zida- vits József pécsi vendéglős bájos leányát, Teréziát. — Csákváry Ferencz, a debreczeni „Központi“ szálló főpinczére múlt hó 11-én tartotta esküvőjét Báthory Teréz kisasszony­nyal. Eljegyzés. Márkus Zoltán a szatmári „Pannónia“ szállodás derék fia eljegyezte Schiller Sárika kisasszonyt, Schiller József, a nagyváradi „Pannonia“-szálló tulajdono­sának magas műveltségű, szép leányát. Bitesser Pöstyénben. Ez a jeles, müveit szellemű szaktársunk, mint örömmel érte­sülünk, átveszi a pöstyéni fürdő gyógyter- mének kezelését. Tehetségének méltó helyre került, ahol az előkelő közönség bizonyára méltányolni fogja az ő szakavatott, ambi- cziózus működését. A szakácsok köre. A szakácsok körében, hogy a fürdő évad véget ért, ismét élénkség uralkodik. A vidéki elfoglaltságából vissza­tért elnök ismét a régi buzgósággal vezeti az ügyeket. Olvasóinkat a téli idény alkal­mából ismételten figyelmeztetjük, hogy aki­nek jó szakácsra van szüksége, forduljon bi­zalommal a szakácsok köre elnökségéhez: Régi posta-utcza 10. Mikossy redivivíus. A magyar szállodás- és vendéglős-gárda régi, érdemes tagja, Mi­kossy Imre, ismét aktiv munkása lett ipa­runknak. Megvette a József-körut és Baross- utcza sarkán levő Veress Kálmán-féle sör­csarnokot, amely az ő jeles vezetése alatt a főváros legjobb éttermei közé fog emelkedni. Helyiség-változtatás. Bucsanyecz József, a kitűnő fa-jégszekrények gyártója, üzlethelyi­ségét Kőbányáról Podmaniczky-utcza 27. sz, alá helyezte. Bortermelők értekezletei. A Magyar Sző­lősgazdák Országos Egyesülete elhatározta, hogy a szőlészet köréből vett napi kérdések fölött több helyén az országnak eszmecserét folytat. Szekszárdon tervezi a legközelebbi összejövetelét, a melyet, mint rendesen, bor­vásárral szándékoznak összekötni. Eladó borok nyilvántartása. A Szatmár- megyei Gazdasági Egyesület választmánya elhatározta, hogy tagjaitól a borkészletekre vonatkozó adatokat összegyűjti és azokat az egylet helyi lapjában : a „Gazdák Lapjában“ állandóan nyilvántartja. Ezzel azt remélik, hogy az így nyilvántartott impozáns töme­gek inkább magukra vonják a figyelmet. Palaczkérett borokból összegyűjtött minták is rendelkezésre fognak majd állani az egy­let titkári hivatalánál. Vendéglö-nagyobbitás. Horváth Imre, a rákospalotai erdőnél levő vendéglő igyekvő gazdája, mint örömmel értesülünk, helyisé­gét megnagyobbította s társaságok részére külön termeket rendezett be. Minden szom­baton és vasárnapon disznótort rendez, me­lyen a vendégeket jónevü zenekar szóra­koztatja. Uj gazda. Rákospalota elite vendéglőjét, a Csörgey-féle éttermet, az özvegytől Muhr György vette meg. Az uj gazda szakavatott- sága, ambicziója kezesség arra, hogy a szé­kesfőváros e szép kirándulóhelye csak emel­kedni fog régi jó hírében. Sok szerencsét kívánunk az uj gazdának. A temetkezési egylet. Budapesti ipartár­sulatunk temetkezési egylete Gundel János elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a pangó egyesületnek uj alapokra fektetéséről volt szó. A kérdés tanulmányozására és javaslat- tételre bizottságot küldtek ki, melynek tagjai dr. Solti Ödön, Poppel Miklós és Valter Károly. Rendkívüli választmányi ülés. A „Buda­pesti szállodások, vendéglősök és korcsmá- rosok ipartársulatának“ választmánya a na­pokban rendkívüli ülést tart, melyen a „Budapesti Pinczéregyesület“-nek a szabad napra vonatkozó memorandumát fogja tár­gyalni. Családi öröm. A köztiszteletben álló Fran­cois családnak nagy öröme van, amelyben szívből osztozunk úgy mi, mint az egész vendéglőskar. Ugyanis az ég megáldotta Francois Czézár házas frigyét: október 31-én kedves neje egészséges fiúcskát szült, ki a szent keresztségben Lajos nevet kapott. Az uj honpolgár testben, lélekben nagyra nőjjön, legyen méltó örököse a Frangois névnek, ennek uj fényt és dicsőséget szerezve a jövő nemzedékben. Uj szakiskola. A „Somogyvármegyei vendéglősök és korcsmárosok egyesülete» komolyan igyekezik megfelelni feladatának. Nagy és dicséretes ténye, hogy Kaposvárott szakiskolát létesített. Ennek a megnyitása október 5-én volt nagy ünnepélyességgel. Megjelent Glück Frigyes is, akit nagy tisz­telettel fogadtak s ünneplésére fényes ban­kettet tartottak az «Erzsébet-szálló» díszter­mében. Glück eszmékben gazdag beszé­det mondott a szakoktatás jelentősegéről. A somogyiak példás lelkességét mi sem iga­zolja inkább, mint az, hogy ezen a banketten 1260 kor. folyt be a szakiskola czéljaira. Glück Frigyes maga 500 koronát s méltó szellemű neje 100 koronát irt alá. Fried Gyula kávéháza. Budapestnek egyik legrégibb kávéháza, a polgárság ked­velt gyülhelye «Szeged városához», Fried tapintatos vezetése alatt uj virágzásnak in­dult. Daczára, hogy Fried szépen reno- váltatta helyiségeit, ez az egyetlen kávéház, a hol nem emelkedtek a kávé-árak. Fried Gyula megérdemli, hogy a szaktársak is sű­rűn látogassák; mert nemcsak az italai ki­tűnők, hanem a kiszolgálás is figyelmes. Szoczialísta mozgolódás. A napilapokban egyre meg-megjelenik annak a hire, hogy pinczérek értekezletet tartanak, vagy álta­lános pinczérgyülést szakegylet alapítása vé­gett. Legutóbb a király-utczai «Hunyady- kávéházban» kellett volna ilyen gyülekezés­nek lenni. Ezek a gyülekezések szocziálista agitáczióra vezethetők vissza; de nem biztat­nak eredménynyel; mert a pinczérek, kü­lönösen, mióta a kávéfőzők baján okultak, távol tartják magukat; csakis a kisegítő pinczérek között találnak egy kis csapat támogatóra. Wahlkampf és Görög. Az Édeskuty-féle czég csaknem a legújabb időig monopoli­zálta az ásványvíz kereskedést s ennek a tudatában kevés tekintettel volt a vendéglő­sök kívánalmaira. Szerencsére, ez az egyed- áruság megszűnt, mióta oly jeles czég lépett e téren versenyre, mint Wahlkampf és Görög Budapest, V., Nádor-utcza 17. Ennél a derék czégnél az összes hazai és külföldi ásványvizek kaphatók s a vendéglősöket minden lehető előnyben iparkodik részesí­teni. Ajánljuk e kiváló jeles czéget olvasóink figyelmébe. Egy vendéglős kitüntetése. Ha meg­tisztelő az, amikor egy-egy szaktársunkat, érdemes múlt után, kitüntet az uralkodói kegy, mennyivel közvetlenebb, megkapóbb

Next

/
Thumbnails
Contents