Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-11-20 / 22. szám
% A Vendéglősök Lapja 1905. november 20. Erős fegyver. Az anti-alkoholisták mozgalmának nálunk is hire terjedt, sőt a szele is eljutott hozzánk, amennyiben e nyárutón nemzetközi kongresszusukat is nálunk tartották. A kongresszusukról híradással voltak az újságok, sőt miniszteri rendelet tárgyát is képezte; mert megjelenésre s az ott hallott eszmék terjesztésére szólittattak föl a közigazgatási tisztviselők. Most — amint halljuk — hogy az ünne- pies fogadások lángjának legalább a füstje láttassék, hát a közigazgatási hatóságok majd valami plakátot adnak ki a budapesti világkongresszus irányelveiről. Hogy mik lesznek ebben a nép-vakitásnak szánt nyomtatványban, ezt, persze, nem tudhatjuk; de azt tudjuk, hogy az orvosi és egyéb tudományos tekintélyek véleménye inegoszló ebben a kérdésben, de a következő pontokban körülbelül valamennyié találkozik: 1. hogy a gabonanemüek és egyéb terményekből gyártott szesz és abból készült szeszes italok az egészségre a legártalmasabbak ; 2. hogy a gyümölcsből készült pálinkafélék, konyak stb. kevésbbé ártalmasak ugyan, de azokat is csak kivételesen orvosságként tanácsos használni; mert azoknak is megvan különösen az a tulajdonságuk, hogy könnyen rabjukká teszik az embert s idővel nehezen leküzdhető vágyat keltenek a kiszabott rendes adag növelése iránt; 3. hogy a gyermek- és serdült korban kivétel nélkül minden szeszes ital ártalmas; 4. hogy valamennyi szeszes ital között legkevésbbé ártalmas a jól kezelt természetes bor és 5. hogy az iszákosságból gyógyulni és a visszaesést kikerülni egyedül a szeszes italoktól való teljes tartózkodással lehetséges. Ebben az öt pontban foglalható össze a tudomány és tapasztalat túlzástól ment tárgyilagos mai álláspontja. Ami ezeket a pontokat illeti, hát ezekkel minden okos és jóakaratu ember egyetért tapasztalásból; a csoda csupán az, hogy az állam vall külön véleményt. Ugyanis, amig az állam súlyos adóval teszi lehetetlenné a borfogyasztás terjedését; amig ünnepélyesen fogadja az antialkoholistákat s akadémikus izü beszédekkel Po- temkin-falakat állít eléjük, hogy ne lássák a valót, az ő támogatásával elzüllesztett népet; amig hivatalnokaival kenetes hangon irt plakátokat és füzeteket osztogattat ki a pálinka-méregtől csenevészedő nép között, addig közegei serényen dolgoznak azon, hogy a vasárnapi munkaszünet kiterjesztése ne árthasson a szeszkufároknak. Megszégyenítő és kétségbeejtő már csak az, ami itt Budapesten történik a pálinkamérőknek adott korlátlan italmérési jog engedélyezésével. Hát még a vidéken hogy dühönghet ez a fináncz-politika! Nekünk, végre is, nem elég látnunk, hogy mi történik; nem lehet czélunk elszenvednünk e néppusztitó üzelem következéseit; síkra kell szállanunk fajunk fönnmaradásáért és a saját lételünkért. Ha szavunkra nem hallgatnak az illetékes hatóságok, ha figyelembe nem veszi panaszunkat a kormány — mert hát a törvény- hozásra most nem reflektálhatunk — úgy élnünk kell azzal az erős fegyverrel, amely hatástalan nem maradhat. Már az antialkoholisták kongresszusa alkalmából javasoltuk, hogy lépjünk előterjesztéssel a kongresszus elé s mutassunk rá tartózkodás nélkül, hogy nálunk a szesz- ivás legbuzgóbb terjesztője az állam s minden egyéb, ami ezzel az állításunkkal ellenkezni látszik, csak a valóság leplezésére szolgál s papiroson maradott törvények és intézkedések színpadi hatásra számított, színes, kápráztató összeállítása. Ha ezt elmulasztottuk megtenni a kongresszus alkalmával, ne mulasszuk el most, amikor a bortermelők is akczióra készülnek, hogy lerántsák a hatóságok antialkoholista álarczát. Ne mulasszuk el mi, mert ez erős fegyverünk lehet a világ előtt a pálinkások iparunkra való inváziója ellen. Terjesszünk panaszos emlékiratot az antialkoholisták nemzetközi szövetségéhez a pá- linkaivásnak ilyetén államhatalmi támogatása ellen. Panaszunknak minden bizonynyal győző erőt ad a külföld felháborodásának moraja! hogy szava elhat az államvezetők füleibe is. Éppen ezért már most eleve felhívjuk a szaktársakat, hogy fizessenek elő lapunk újévi folyamára, hogy gyarapodott erővel találjanak bennünket a jövő nagy, ma még alig sejthető követelményei. Tegyék ezt szaktársaink annál is inkább, mert maguknak ezzel kedvezményt is biztosítanak. Ugyanis mindazoknak, akik a jövő évre legalább egynegyed évi előfizetést már most beküldenek, lapunkat deczember hónapban ingyen küldjük. Kérjük régi előfizetőinket is, hogy a jövőben megint maradjanak táborunkban s szíveskedjenek lapunknak uj híveket tobor- zani. Hátralékos o 1 v a s ó i n k a t pedig ezúttal szintén felszólítjuk, hogy tartozásaikat mielőbb küldjék be kiadóhivatalunknak; mert senki sem tarthatja magához méltónak, hogy a fölhasznált portéka árával adós maradjon. Előfizetési föltételeink a régiek s lapunk homlokán olvashatók. Hazafias üdvözlettel a (IVend ég I ősöK Lapja“ kiadóhivatala VII., Akáczfa-utcza 7. sz. Velünk nem törődnek! Felhivás előfizetésre! Néhány hét még s az idő uj szám alatt rója az esztendőt. Munkánk, feladatunk a jövőben is a régi marad: küzdeni iparunk fölvirágoztatásáért s terjeszteni szaktársaink között a művelődést, a magyarság és hazafiság szellemét. Feladatunk marad a régi, de változottak, nehezek a viszonyok, amelyek között meg kell felelnünk neki a közönség fokozódó igényei mellett. Hogy feladatunkat sikerrel végezhessük, hogy az igényeket kielégíthessük, erőre, nagyobb erőre van szükségünk, mit csak a szaktársak állandó és osztatlan támogatása adhat meg nekünk. Hogy ezzel az erővel rendelkezhessünk, minden szaktársunknak érdeke, különösen most, hazánk válságos helyzetében. Senki sem tudhatja, hogy mit hoz a jövő, úgy lehet minden szaktársunknak szüksége lesz arra a fegyverre, amely 44 évi küzdelem fent élesre s a közelismerés tett haté- konynyá. Ez a fegyver a «Vendéglősök Lapja», amely függetlenségével, czéljának nemességével, igazságosságával az egész társadalom előtt tekintélyre tett szert, úgy, Közgazdasági életünknek legfontosabb és legtekintélyesebb szervei a kereskedelmi és az iparkamarák. Czéljuk, hogy az ipart és kereskedelmet harmóniába hozzák, egymás támogatóivá tegyék s azoknak czéltudatos s egyöntetű fejlesztését előmozdítsák. Nem tagadható, hogy a kamarák szervezete és működése ennek a nagy czélnak megfelelő; ámde nem kifogástalan. Kétségtelen ugyanis, hogy a kamarákban túlsúlyban vannak a kereskedelmi érdekek s amennyiben működésűk az ipart is érinti, ez inkább csak a nagyipart veszi figyelembe. Mi csoda tehát, ha a kisiparosság közönnyel vagy gyanakodólag nézi a kamarákat, ezeket a nagy tőke védbástyái- nak tekintvén. Ha nincs is igy, de ez a gyanúsítás alapot talál a kamarák magatartásában. Mint most is olvassuk, a budapesti kamara fölterjesztést intézett a kereskedelmi miniszterhez a borkereskedelem emelése érdekében. A kamara nem először adja jelét annak, hogy a borkereskedelem érdekeit szivén viseli. Elismerjük, hogy ez nem bűne, hanem kötelessége. Nem mondhatjuk ezt azonban a kamaráknak arról a szándékos, vagy akaratlan indolenciájáról, hogy a vendéglős-ipart eddig még soha számba se vették, még csak az évi jelentéseikben sem emlékeztek meg róla egy betűvel sem. Pedig hát a mi szakmánk nem jelentéktelen ága az iparnak, fontos tényezője a közBudapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet. BUDAPEST VIL, Baross-tér 18. jUDATJUK úgy a fővárosi, mint vidéki t. Kartárs urakkal', hogy eddigi rendszerünket teljesen megváltoztatva, teljesen uj alapon, — melynél a kamat, dij es részjegy mindig csak egy heti időtartamra számittatik, — oly előnyös és couláns módozatot hoztunk be az óvadékok folyósításánál, mely az eddigi összes módokat előnyök tekintetében jóval felülmúlja. ... .Ajánljuk t. Kartársainknak, hogy mielőtt óvadékot folyósittatnak, győződjenek meg előnyős feltételeinkről. Felvilágosítással minden irányban szolgál a társulat vezetősége.
