Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-10-20 / 20. szám
1905. október 20. Vendéglősök Lapja 3 gási ügy vádlott felebbezése folytán felülvizsgáltatván, a következő harmadfokú Ítélet hozatott: A vármegye alispánja által a keszthelyi járás főszolgabirája elsőfokú ítéletének módosításával hozott másodfokú büntető ítélete törkölybornak nem a rendeletben megnevezett elnevezés alatt való raktározására vonatkozó részében megváltozta- tik; s fvádlott ezen kihágás vádja és jogkövetkezményei alól felmentetik, egyéb részében azonban indokainál fogva helybenha- gyatik oly kiegészítéssel, hogy vádlottra főbüntetésként 2 napi elzárás állapittatik meg. A tárgyiratok tanúsága szerint ugyanis vádlott T. J. ismételten beismerte, hogy a 3-4 akós hordóban levő éretlen szőlőre vizet öntött és kisajtolás után ezzel feltöltötte a 4 akós hordóban levő bort; ezen eljárás által vádlott a törvény 2. §-ában körülirt mesterséges bort készítette s nem a törvény által megengedett, s bizonyos szabályok betartásával készíthető törkölybort. Igaz ugyan, hogy a szakvélemény szerint a szóban levő borok összetétele és tulajdonságai megfelelnek a törkölyborokéinak, de vádlott beismerése mellett nem foroghat fenn kétség arra nézve, hogy az 1893. évi XXIII. t.-cz. 2. §-ában említett mesterséges bor készítéséről van szó, s ezen beismerés alapul szolgál arra, hogy vádlott a hivatkozott törvény 6. §-a alapján büntettessék. Miután megállapittatott, hogy a kérdéses borok mesterséges borok, tehát nem törkölyborok, természetesen vádlott a törkölybor jelzésére és raktározására vonatkozó rendelkezésének megszegése által elkövetettnek jelzett kihágás vádja alól fölmentendő volt. Mit igyunk? Rz antialkoholizmusról orvosi szempontból. Irta: Dr. Pávai Vájná Gábor. E számadat bizonyítja legjobban azt, hogy a «Good-Templars» elvei, daczára, hogy a rend 1852 óta hirdeti azokat, sok követőre nem találtak és mélyebb mesgyét az emberi társadalomban eddig nem vágtak. Nézetem szerint, ha a «Good-Templars» nem a totális abstinentiát írja zászlajára, hanem egyelőre megelégszik azzal, hogy a föld népeit lassankint' leszoktatja arról a szerencsétlen pálinkaivásról, már akkor is olyan nagy szolgálatot tett volna az emberiségnek, amilyet előtte még egyetlen egyesület sem a világon, de eddig nálunk, a «Good-Templars» egyesület hivei még egyetlen pálinkás boltot sem tudtak bezáratni, sem pedig az államot megakadályozni abban, hogy önérdekből az államkincstár gyarapítására, mennél több italmérési engedélyt ne adjon. Hiszen a néptől, mely az élet forgatagában küzd a mindennapi kenyérért, nem lehet azt kívánni, hogy egyszerre mindenről mondjon le a világon, még arról a pohár borról is, mely az élet keserűségei közepette, egy pár vidám órát szerez a nehéz munkában kimerültnek. A népnek, amelynek a pálinkaivás csakugyan a legnagyobb ellensége, hogy úgy mondjam gyilkosa, ha azt akarjuk, hogy az arról leszokjék, úgy a pálinka helyett cserébe kell adni valamit s ez a valami volna nézetem szerint az olcsó thea, csája, olcsó, de jó sör és hamisítatlan, tiszta, könnyű bor. Oroszországban a csája például fényesen bevált, mert az orosz nép lassankint bár, de végre mégis leszokik a vutkiról, erről a gyalázatosán rossz gabonapálinkáról, amit szerfelett elősegít még az óriási mértékben felemelt szeszadó is. Oroszországban a bor rendkívül drága, igy tehát bor helyett még ebéd közben is csáját vagy valamely kvasztól isznak az emberek, amiről Moszkva és Szentpétervár legelső vendéglőiben nekem is volt alkalmam személyesen meggyőződni. Ma már az orosz munkásnép szívesen lemond a vutkiról — mert hasznát látja — cserében a csájáért, ezért a valóban kedves és a szervezetre éppen nem ártalmas italért. A fentebbi két kérdésre adott feleletemmel úgy hiszem, hogy Igazgató ur is teljesen meg lehet elégedve, azonban a 3-ik pontban van közöttünk a lényeges elvi eltérés, mint orvos azt állítva, hogy a mérsékelt bor- vagy sörivásnak az emberi szer- övezetre távolról sincs az a romboló hatása, mint a tömény-szeszeknek és mint azt a «Good-Templars» hivei minden áron elhitetni szeretnék a nagy közönséggel. Erre az állításomra Ön, mint a «totális abstinentia» hive azt feleli, hogy bizony ez furcsa logika, hiszen Ön vizet prédikál és bort iszik és feledni látszik, hogy a borban is, meg a sörben is van szesz. Igaz, hogy van mindkettőben némi alkohol, de semmi áron sem olyan mennyiségben, különösen a mai nap divó lelkiismeretlen hamisítás mellett, hogy az mérsékelten élvezve, az emberi szervezetnek ártalmára lehessen, hiszen a legerősebb boroknak is alig van 8—12o/0 szesztartalma, a legjobb sörnek pedig 4—5o/o, de más oldalról azt is tudjuk, hogy a bor kisebb adagban a szív és idegrendszer működését fokozza, az anyagcserét élénkíti, az emésztést elősegíti, az erő érzetét fokozza, s a hanyatló életkedvet felderíti s a fantáziát élénkíti stb., amire pedig úgy hiszem, hogy az élet tövises utjain, néha-néha mindnyájunknak van szüksége. Ezt hirdeti a Constanc-ban levő évszázados curia pacis — Béke udvara — homlokzatán álló «Aus Reben, fliesst Leben» szálló ige is, sőt a borban levő szesznek a szervezet háztartásában bizonyos fokig az ember fajmelegének és eleven erejének is jelentős szerepe van, amennyiben a tudományosan megejtett kísérletek szerint, egy gramm alkohol a szervezetben 7 kalóriát, illetőleg meleg egységet termel, vagyis annyi meleget, amennyi képes 1 liter viz hőfokát 7 fokkal, vagy ami mindegy, 7 liter viz hőfokát 1 fokkal emelni. Miután pedig egy felnőtt munkás embernek naponkint 2500—3000 melegegység — kalória — szükséges, világos, hogy ennek előállítására a többi tápanyagon kivül, az emberi szervezetnek néhány gramm alkohol élvezete — borban vagy sörben — nemcsak hogy nem ártalmas, hanem ellenkezőleg, mint az a fentebbi számadatokból kitűnik, még hasznos is. Ezeket tudva tehát, én a totális abstinen- tiának hive nem voltam, de nem is lehetek nemcsak orvosi, hanem nemzetgazdasági szempontból sem, mert különben a «totális abstinentia» érvényre jutásában a nemzet- gazdászat egy igen fontos ága, t. i. a már újabb virágzásnak indult szőllőmüvelés és vele együtt annyi iparág jutna tönkre és annyi ezer munkás kezéből hullana ki a mindennapi kenyér, az állam pedig elesne egyik legdusabb jövedelmi forrásától, a nemzet egyik leghatalmasabb kiviteli czik- kétől. Ezek után most azt kérdem, hogy ki a nagyobb humanista, vájjon az-e, aki egy elérhetlen utópiáért kész a munkások százezreinek kezéből kivenni a mindennapi kenyeret, vagy az, aki a szeszes italokkal szemben a mértékletességet hirdeti? A pálinkaivásnak, mint már fentebb kifejtettem, én is esküdt ellensége vagyok, de a mérsékelt bor- és sörivás megtiltását — eltekintve egyes orvosi esetektől — a «Good- Templars» tagjai részéről, határozottan tui- hajtásnak tartom, mely mindenesetre legtöbbet árt a «totális abstinentia» híveinek, nemes czéljaik elérésében. Most jutottam el ahhoz a ponthoz, amelynél Ön azt kérdi tőlem és pedig jogosan, hogy mit ért Ön a mérsékelt bor- és sör- fogyasztás alatt? Mert hiszen ennek, a különféle egyének természete szerint a meghatározása, a legszélesebb határok között ingadozhatik. Ez igaz! Mert az a tény, hogy ami az egyiknek kevés, az a másiknak már sok és megárt. Az elfogyasztandó bor vagy sör napi mennyiségét illetőleg, mindenesetre legjobb egy bizonyos középút. Véleményem és tapasztalatom szerint egy felnőtt ember — ha orvosi szempontból tiltva nincs — minden káros következmény nélkül, délben megihatik 1—2 pohár sört és 3—5 deciliter könnyű bort, valamely ásványos vízzel keverve s ugyanannyit este is; megjegyzem, hogy a többlet már semmi áron nem mozdítja elé az ember egészségét, s igy kiki magára vessen, ha azután előbb-utóbb eléri a Nemezis. Nőknek és ifjaknak a most említett mennyiségnek fele is elég, gyermekek pedig orvosi rendeletén kivül, kerüljenek minden szeszes italt. A «totális abstinentia» hivei lelkesedésük hevében egészen megfeledkeznek arról a régi igazságról, hogy minden tulhajtás káros, mert tapasztalati tény, ha bármiben is biztosan czélt akarunk érni, úgy minden reformra lassankint, lépésről-lépésre kell előkészíteni az emberiséget. így, ha az antialkoholizmus hivei egyelőre a «totális abstinentia» helyett csak a népnek a pálinkaivásról való leszoktatását írják zászlajukra, hiddjék el, hogy ez irányú működésűket már eddig is fényes siker koronázta volna, de igy minden rekompenzá- czió nélkül, egyszerre leszoktatni a népet a szeszes italok ivásáról, emberileg lehetetlen. Én meg vagyok arról győződve, hogy az iszákosságot sajnos, végleg kiirtani nem fog sikerülni soha, mert ez éppen olyan rut szenvedély, mint a felekezeti és nemzeti gyűlölködés, azonban ellene küzdeni és azt mérsékelni, a legnemesebb emberi feladatok egyike, s ennek győzelme lesz az igazi humanizmus legszebb ünnepe. De én mindaddig, mig az antialkoholisták a «totális abstinentia» mellett törnek lándzsát, hivök nem lehetek, mert én olyan eszmét, melyet az eleven életben tökéletesen keresztül vinni nem lehet, nem támogathatok s igy ebben az elvi kérdésben jövőre is antagonisták maradunk. Én tehát a fentebb kifejtett okoknál fogva, a mérsékelt bor- és sörfogyasztásnak vagyok feltétlen hive és követője, mert meggyőződésem és tapasztalatom szerint ez orvosi szempontból az emberi szervezetre nem ártalmas, de ellenkezőleg élettanilag még hasznos is. Legyen arról Igazgató ur meggyőződve, hogy én azok előtt, akik az emberiséget boldogító eszmékért szívók és lelkök melegével küzdenek, ha esetleg még nem volnék is velők egy véleményen, a legmélyebb tisztelettel hajlok meg, csak ne lőjjenek túl a czélon. Az alkohol ellen való küzdelemben mindenesetre legnagyobb szerep jut a lelkészeknek és tanítóknak, mert nekik van legtöbbször döntő befolyásuk a nép cselekedeteire és erkölcsére, tehát őket különösen ez irányban, nemkülönben az egészség és fizikai Legjobb és legolcsóbb bevásárlási forrása a t. ez. vendéglős, szállodás és kávés urak részére. KIRSCH JÁNOS sajt-, vaj- és szalámi kereskedő, BUDAPEST, VII. kerület, Király-utcza 53. sz., fiók: Üllöi-ut 57. sz. TELEFON 29—09.
