Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-10-20 / 20. szám
2 Vendéglősök Lapja 1905. október 20. kedvezett némely telekspekuláczióknak; a közúti vasutak, a melyeknél sohasem, vagy csak lassan és nehezen vették figyelembe a közönség jogos igényeit, ellenben mindent elkövettek, hogy azok túlságos jövedelmezősége még busásabbá váljék; ezek a tapasztalatok elégségesek voltak arra, hogy a polgárságban gyökeret verjen az a meggyőződés, hogy a székesfőváros hatóságának tiz parancsolata nem igy kezdődik: salus rei publicae suprema lex! Ilyen körülmények között bajos a főváros közgazdasági politikájáról beszélnünk, mert intézkedései sem annak a gondolatát, sem az arra való törekvés jeleit nem mutatják, hogy a főváros javai olyképpen értékesíttessenek, hogy a közterhek csökkenését involválja. A főváros ingatlanait potom áron, gyakran ingyen vesztegetik, mig a kisajátításoknál egyeseknek nagyon is bőkezűn osztogatja a közpénzeket. A katonai kincstár legkapzsibb követelései is respektáltatnak, igy, hogy a hadfiaknak modern, kényelmes tanyája legyen, a főváros egy férgektől hemzsegő, sötét odúkból álló, rozoga kaszárnyába zsugorítja székhelyét, a melynek az átalakítása és szakadatlan tatarozása néhány év múlva milliókba kerül, disztelenségével nem méltó Budapesthez s a város központját rendezetlenségben hagyja s visszamaradásra kényszeríti. A székesfővárosnak tehát nincs közgazdasági politikája, illetőleg ez abban áll, hogy a municzipális javak értéktelenül hevertes- senek, lassan-lassan elkallódtassanak, hogy a polgárság teherviselése, az adósságcsiná- lás világborzongató csodává növeltessék. Múlt számunkban foglalkoztunk a Budapestet fenyegető drágasággal s azóta foglalkozott vele a székesfőváros is. A hogy foglalkozott vele, bizonyítja mindazt, a mit az imént hatóságunk közgazda- sági politikájáról elmondottunk. A derék városatyák, hogy a veszedelemnek elejét vegyék, hogy a népet az éhínség ellen biztosítsák, nem maradtak a szónál, hanem cselekedtek. Cselekedtek olyképpen, hogy elhatározták, hogy feliratban a kormánytól kérni fogják, hogy a vasutak az élelmi árukat Budapestre «önköltségi áron» szállítsák. Ennyi tellett bölcseségükből és nagylelkűségüktől, beláthatlan időkig elvetvén a közélelmezés gondját. A mennyire komikus, annyira jellemző ez a határozat a székesfővárosra. A helyett, hogy ideiglenes vízmüvei gondoskodott volna a rákosi kertek öntözéséről, a helyett, hogy azonnal felfüggesztette volna a kövezet-vám szedését s leszállította volna a vásárcsarnoki helypénzt s beszüntette volna az ostoba és kárhozatos bizományosi intézményt, az államtól könyörög áldozatot, mert neki nincs lelke ahhoz, hogy csak egy fillért is adjon adózó polgáraiért, a kiknek az ősei ezt a várost alapították, a kiknek a munkája ezt nagygyá tette és föntartja, a kiknek a bizalma nekik tisztességet és hatalmat adott.' A város ügyei nincsenek jó kezekben, a főváros szervezete korhadt, végromlással fenyegető; tehát a polczon levő urakat el kell söpörnie, a közigazgatás mai gépezetét újjá kell alakítania az agyongyötört polgárság felébredő öntudatának, különben Budapestet a múlt századok sanyaruságába taszítja vissza az esztelenség és a lelkiismeretlenség. A műbőr ellen. A borcsinálás és a borhamisítás ellen megmozdul a müveit világ minden országa. És méltán, mert hát ennél veszedelmesebb visszaélés nincs; valósá- ságos merénylet az élet ellen. Rómában székelő, olasz egészségügyi főtanács (Consiglio superiors di sanita) legutóbb az olasz borkereskedelemben előforduló hamisításokra vonatkozó szabályzattal foglalkozván, ezt oda módosította, hogy tilos az olasz fajboroknak karamellel (égetett czukorral) való kezelése. Főkép a Marsala bor készítésénél használják a karamelt, hogy a bornak régies szint adjanak. Az ürmös (vermuth) készítésénél a tanács a karamel használatát megengedte. Ellenben megtiltotta a tanács úgy a marsalának, mint az ürmösnek bármilyen kátrányból készített anyaggal való kezelését. Végül kimondta a tanács, hogy az ürmös-borok nem tekinthetők természetes boroknak, mert a borral semmiképen sem közös és nem szőlőből származó anyagokból készítik őket. Ez a kompetens Ítélet bennünket is közelről érdekel, mert a mi borkereskedéseinkben is mindenütt feltalálhatok az olasz pa- laczkozott ürmösborok, amelyeket főkép Turinban és más felsőolaszországi városokban készítenek. De megmozdult Anglia is, a melynek bortermelése számba sem vehető; de az utóbbi években a borbevitel rohamosan emelkedett, a mit nagyban kizsákmányoltak a mazsolaszőlővel dolgozó borgyártók. Angliában ugyanis a müborok (basis wines) a mazsolaszőlő vámmentessége folytán teljesen adómentesek és igy könnyen szoríthatták ki a természetes borokat. Az angol törvényhozás most nem annyira a borgazdaság érdekében, mely csak csekély mérvben képez britt érdeket — hanem inkább a kincstár bevételeinek biztosítása czéljából védelmi intézkedést határozott a műbőr ellen. Az alsóház határozata értelmében műbőrt ezentúl csak hatósági engedélylyel lehet készíteni és a műbőr után akkora fogyasztási adót kell fizetni, mely megfelel a természetes borok vámjának. A cseléd-kérdés. Jó cseléd mai napság ritkaság. Nagy baja ez társadalmunknak és sok kellemetlenség okozója iparunknál. A konyha elválaszthatlan része, csaknem bázisa a vendéglős-üzletnek; de ott nagyrészt hasztalanná lesz a háziasszony minden igyekezete, ha nem támaszkodhatik iparkodó, megbízható cselédekre. Éppen ezért bennünket közvetlenül érdekel a cseléd-kérdés minden fázisa. Tőlünk telhetőleg támogatnunk kell hát minden mozgalmat, a mely oda irányul, hogy a városokba kerülő cselédleányok erkölcsi elzüllése megakadályoztassék; nekik a hivatásuknak megfelelő kiképzés bizto- sittassék, miért is szükséges a helyközvetités reformja s cseléd-otthonok létesítése. Megszivlelésre méltó kijelentéseket tett erre vonatkozólag Geőcze Sarolta, az «Országos Gazdaszövetség» kurzusán egyik előadásában. Ebből idézzük a következőket: «Erkölcsi szempontból szükséges végre rendezni a már-már végkép elmérgesedett cselédkérdést is, melynek gyökeres megoldása csakis a Nőegyletek Országos Szövetsége s a Magy. Kér. Munkásnők Szakosztálya által elfogadott alapon várható. E szerint a cselédnek az őket kiszipolyozó és sokszor erkölcsileg is megrontó kvártélyos- asszonyok és üzérkedő cselédszerzők körme közül való kiszabadítása végett szükséges egyrészt a pályaudvari kiküldöttek intézményének szervezése, a mi abból áll, hogy a faluról jövő tapasztalatlan leányt a vasútnál a nőegyleti kiküldött várja s az helyezi el tisztességes munkáscsaládnál vagy cselédotthonban (Bécsben maga Metternich her- czegnő se restell elibük kijárni); másrészt a cselédelhelyezésnek községi kezelésbevétele, úgy, a mint az Bécsben fönnáll és kitünően bevált; nálunk — tudtunkkal — Kecskemét próbálkozik ez irányban; ezt kiegészítené a cselédkönyvek szigorúbb ellenőrzése, mely a mai visszaéléseknek útját vágja. Szükséges volna továbbá a cselédképzés, lehetőleg müncheni mintára, hol a gyakorlati kiképzést egyszerű, de elismert jó háziassszonyok keze alatt nyerik s onnan kerülnek a teljesebb kiképzést nyújtó cselédiskolába. Kell továbbá teremteni cselédbiz- tositó alapot baleset s elaggás esetére; szervezni kell a ruhanemüeknek szövetkezeti utón való beszerzését. A felháborító visszaélések meggátlására szabályozni kell a bérviszonyokat, eltörülni az erkölcsöt veszélyeztető kapukulcsrendszert s a vacsorapénzt. És oda hatni, hogy a hol még lehet, állíttassák helyre a régi, patriarkális viszony.» Nagy igazságokat mond a jeles Írónő. Semmi kétség, hogy a müveit és tehetős nőknek nemük iránt való kötelessége és saját érdekük a cselédügy megoldásán fáradozni. A sorrend, a melyben el kell járniok, kétségtelenül a helyközvetités reformja, a mi cseléd-otthonok létesítése nélkül meg nem valósítható. Ehhez pedig nem kell egyéb, mint a magán-helyszerzők üzleteinek bezárása s ezek helyett a nőegyesületek országos szövetség által létesítendő helyszerző-intézet felállítása. Kétségtelen ugyanis, hogy a helyszerzők kizsákmányolói úgy a cselédeknek, mint a cselédtartóknak s ők nemcsak megrontói a cselédeknek, sőt nem egynek a keze szennyes a leánykereskedéstől, a mely egyik legnagyobb szégyene századunknak s annyi magyar családon üt gyógyithatlan, fájdalmas sebet. A magasabb állami érdek parancsa, hogy ilyen visszaélésekre hajló egyének szerzett jogai eltöröltessenek. Harczoljanak ezért a müveit nők s egyben követeljék a prostituczió megszüntetését is, a mely szintén egyik fő oka cselédeink elaljasodásának. Tilos az éretlen szőlő kisajtolása. A belügyminiszter 4139/904. sz. alatt egy borhamisítási ügyből kifolyólag elvi jelentőségű határozatot hozott, kimondván, hogy aki éretlen szőlőre vizet önt és kisajtolás után levé- vel feltölti a kész bort: mesterséges bort készít. A belügyminiszter döntése igy szól: T. J. földmives, gy—i lakos ellen mesterséges bor készítése és törkölybornak nem a rendeletben megnevezett elnevezés alatt való raktározása miatt folyamatba tett kiháHÜTTL TIVADAR porczellángyáros, császári és királyi udvari szállitó BUDAPESTEN. Gyár: VI. kér., Angyalföld. <£><$><$><$>«><$><$><$■ Raktár és iroda: IV. kér., Dorottya-utcza 14. szám
