Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-10-05 / 19. szám
1905. október 5. Vendéglősök Lapja 3 daczára hazánk borkivitele Ausztriába sem birt 1904-ben nagyobb lendületet venni, sőt mintegy 125.000 mm.-val kisebb volt, mint az előző évben, ennek magyarázata Ausztriának saját jó bortermésében található fel.» Ez az eredmény mindennél követelőbben és sürgetőbben szól, hogy gazdasági önállóságunkat vívjuk ki minden áron; mert termékeinknek csak úgy szerezhetünk kellő értéket és megfelelő piaczokat, *ha magunk leszünk urak a saját portánkon. Mit igyunk? Az anti-alkoholista kongresszus alkalmából dr. Pávai Vájná Gábor kir. tanácsos, a pozsonyi állami kórház főorvosa s az országos közegészségügyi tanács tagja, ez a kiváló és nagyérdemű tudós, rendkívül nagy fontosságú müvet irt az «Antialkoholizmus- ról orvosi szempontból.» Minthogy hazai orvoskarunk e kitűnősége határozottan a mérsékelt bor- és sörivás mellett van, megdönthetien érvelésű, tudományos adalékokkal bővelkedő füzete, melynek az ára 40 fillér s Pozsonyban S t a m p f e 1 Károlynál kapható, az egész közönséget, de főleg a vendéglősöket különösebben érdekelheti. A tudós szerző válaszul irta ezt a füzetét Göndör Károly népiskolai igazgatónak a «Grenzbote» hasábjain megjelent czik- kelyére s minthogy szerkesztőnkhöz intézett megtisztelő levelében kegyes volt annak közlését megengedni, szívességét hálásan köszönve, engedelmét ezennel örömest fölhasználjuk. Az antialkoholizmusról orvosi szempontból. Irta: dr. Pávai Vájná Gábor. Az alkoholizmus kérdésének megvitatása, ma már nemcsak egészségügyi, hanem nemzetgazdasági, társadalmi politikai, nemkülönben bűnügyi és neveléstani — paedagó- giai — szempontokból is rendkívül jelentős. Mert nem tagadható, hogy a tuberkulózis mellett, az alkohol a népek legnagyobb ostora, de egyúttal az államoknak egyik legnagyqbb jövedelmi forrása is, tehát két hatalmas érdek, t. i. a közegészségügy és állami jövedelem küzd egymással szemben. Hogy azonban ebben az alkoholellenes harczban melyik lesz a győztes, vájjon a népesség egészségének a védelme-é, vagy pedig a mértéktelen szeszfogyasztásból befolyó fokozott állami jövedelem, illetőleg az államkincstár érdeke-é? azt a jövő fogja megmutatni. Én azt hiszem, hogy hazánkban ezt illetőleg a pénzügy és kultuszminiszterek, még sokáig fognak egymással szemben állani és farkasszemet nézni. Az alkoholizmusnak az állami életre és annak egészséges fejlődésére, nemkülönben az egész társadalomra messze kiható fontossága, csak a legújabb időben lett felismerve és érdemileg méltatva, de még mai napig sem úgy, mint azt ez a nagy horderejű kérdés valóban megérdemelné. Éppen azért igen helyes, ha ebben a kérdésben nemcsak az orvosok foglalnak állást, hanem a társadalom különböző rétegeiben is nyilvánulnak nézetek és tapasztalatok, amelyek mindenesetre csak arra valók, hogyr a megkezdett nemes harczot eredményeiben elősegítsék és hogy a különböző nézetek «pro et contra» való feltárásával, tisztuljon az igazság. Szinte megdöbben az ember, ha látja, hogy nemcsak Pozsony vármegyében, hol 1634 korcsmában mérik a szeszes italokat, hanem magában Pozsony városában, tehát egy kulturális központban is, mily óriási mértékben van elharapódzva a pálinka, illetőleg a szeszes italok mértéktelen ivása, 387 korcsmában szolgáltatva ki azokat, ez pedig legbiztosabb fokmérője népünk erkölcsi és anyagi sülyedésének, nemkülönben el- züllésének. Nézetem szerint az alkohol elleni nagy harczot sokkal inkább a társadalom jeleseinek kell megvívni és győzelemre juttatni még az államkincstár érdekeivel és túlkapásaival szemben is, mint magoknak az orvosoknak; éppen azért igen örvendek, hogy Igazgató ur is, mint jeles paedagógus, ebben a kérdésben felemelte szavát és lándzsát tört a «totális abstinentia», vagyis a szeszes italok — bor, sör, különféle szeszek — élvezetéről való teljes lemondás mellett. Azonban én mint orvos — bármennyire tiszteljem is Igazgató ur fentebbi meggyőződését — előre is kijelentem, hogy a totális abstinentiának nem vagyok, de nem is lehetek hive, mert ennek az elvnek ideális keresztülvitele a társadalmi életben emberileg lehetetlen, de igen is barátja vagyok a bor és sör mérsékelt fogyasztásának, ebben van tehát közöttünk a nagy elvi ellentét. Elvi álláspontomat, mint orvos, a következőkben törekszem megokolni, ezt illetőleg ugyanis három kérdést tűztem magam elé, tudniillik: 1- ször. A szesz töményalakban, mint pálinka, cognac, rum, abszint, vagy bármiféle likőr, ártalmas-e az emberi szervezetre vagy nem? 2- szor. Ártalmas-e az emberi szervezetre, ha az ember egyáltalában szeszes italokat bor, sör és pálinkaféléket — nem iszik? 3- szor. A mérsékelt bor- vagy sörivásnak van-e olyan romboló hatása az emberi szervezetre, mint a tömény-szeszeknek, úgy, mint azt, különösen az antialkoholisták a nagyközönséggel elhitetni szeretnék? Az első kérdésre, mint orvosnak röviden az a válaszom, hogy igenis a töményszesz az emberi szervezet egyik legnagyobb mérge, mert az tény, hogy a töményszeszt, legyen az pálinka, cognac vagy bármiféle likőr, sokáig, évekig élvezve, ez az emberi szervezetet előbb vagy utóbb, de mindenesetre és biztosan tönkre teszi, megtámadva annak gyomrát, veséjét, máját, szivét, egész ideg- és véredény-rendszerét, látóképességét stb., sőt még az utódokra is meg van az a rettenetes hatása, hogy az iszákos emberek gyermekei legtöbbnyire satnyák, gyengék, fejletlenek és szellemileg is nagy mértékben fogyatékosak, szóval a töményszesz elősegíti a népesség depravátióját, nemkülönben annak erkölcsi és anyagi sülyedését, — pálinkafélék — ivása nagy mértékben mert az elvitázhatatlan tény, hogy az alkohol sok bűnnek és sok ezer család nyomorának és tönkrejutásának az okozója, tehát ennek, az emberiséget butitó és tönkretevő pálinkaivásnak, tekintve annak a szervezetre való romboló hatását, én is esküdt ellensége vagyok, ez ellen a végletekig küzdeni, a társadalom minden egyes tagjának szent kötelessége. A második kérdésre az a feleletem, hogy a «totális abstinentia», vagyis a szeszes italoktól való tökéletes tartózkodás, az emberi szervezetre éppen nem ártalmas, s ha ezt bárki is meg tudja tartani, úgy az mindenesetre saját egészsége érdekében önmagának teszi a legnagyobb szolgálatot, de hány ezer van, vagy lesz ilyen az emberiség milliói között? Hiszen a «Good-Templars» rendnek is, amely nemzetközi és felekezet- nélküli intézmény és amelynek czélja az iszákosság megszüntetése és ezen az alapon a népességnek erkölcsi felfrissítése, az egész világon elterjedve, összesen eddig körülbelül még csak 600.000 tagja van. (Vége következik.) A hatósági mészárszékek. Budapesten okt. 1-én nyitották meg a székesfőváros hatósági mészárszékeit. Egyet a Közvágóhídon, ahol a párolt húst árusítják, egyet a Ferdinánd-téren és egyet az óbudai, volt katonai ruharaktár épületében. Ekkor kezdették meg a lóhus kimérését is. Ma már kostolót rendeztek a tanácsülésen a lóhusból készült hentesárukból. A tanács tagjainak nagyon eltérő volt a véleménye a lóhus- ról. Néhánynak ízlett, egy pár meg sem merte kóstolni, a legtöbbnek azonban nem ízlett. A hús ize édeskés, sótalan, s hogy izt adjanak neki, annyira megborsozták, hogy az ember csak a bors izét érzi. A lakoma után igy állapította meg a tanács a húsok árát: Lóhus. Egy kilogramm leves vagy pe- csenyehus (felsál, hátszín, rostélyos, vese- pecsenye, fehérpecsenye, fartő, lapoczka) nyomaték nélkül 80 fillér, máj, vese, velő 30 fillér, levescsont 30 fillér, 1 darab tormás virstli, vagy debreczeni kolbász, vagy fehér kolbász 4 fillér, 1 kiló száraz kolbász 80 fillér, párisi kolbász 100, koszorú kolbász 100, májas-sajt 100 és lózsir 100 fillér. Marhahús. Pecsenyehusok: (vesepecsenye, rostélyos, felsál) 180 fillér (nincsen engedmény); I. osztályú leveshusok (fartő egészben, hátszín, vastag lapoczka) 152 fillér (olcsóbb 5 százalékkal); II. osztályú leveshusok (tarja, vékony hátszín, szakadt felsál, nyelv, rekeszhus és gulyáshusok) 136 fillér (olcsóbb 11 százalékkal); III. osztályú hús (szegyfélék, csontos oldalas, nyakhus, nyaktő, lábszárhus, fejhus, ökör-fark, szív és vese) 112 fillér (olcsóbb 14 százalékkal). Sertéshús. Karaj 180 fillér, czomb 160, lapoczka, tarja 160, oldalas 140, vagdalt hús 140, fej, láb, zsiger, farok, vese, velő, lép 60, háj 160, töpörtyű 80 fillér. Kimondotta a tanács, hogy a hatósági mészárszékekben csak a városi készítményeket árusítják, lóhust másutt árusítani egyáltalán nem szabad. Egy kilogrammnál több húst egy vevőnek nem adnak, de a húson kívül hentesárut vagy zsírt igen. A hatósági mészárszékben vett húst újra eladni nem szabad. A mészárszékeket vasárnap és ünnepnap reggel 7 órától 10 óráig, hétköznap délelőtt 8 órától 12 óráig és délután 4 órától 7 óráig tartják nyitva. Lapunk más helyén kifejtettük, hogy a hatósági mészárszékektől ilyen föltételek mellett aligha remélhető a budapesti húsárak csökkenése. Első sorban kívánatos, hogy legalább minden piaczon és vásárcsarnok mellett legyen hatósági mészárszék. Valamint az is kívánatos, hogy a vásárolható hús mennyisége ne egy kilóban ál- lapittassék meg; mert ilyképpen azok a kisebb vendéglősök, akiknél a szegénység étkezik, nem vehetik hasznát az olcsóbb húsnak s igy nem adhatják olcsóbban ételeiket, amire pedig a szegény munkások jól táplálása érdekében nagy szükség volna. A mennyiség-korlátozás alól ki kellene venni a vendéglősöket s e végből őket igazolványnyal ellátni azzal a kötelezettséggel, hogy akik lóhust vásárolnak: tartoznak vendéglőjükben látható helyen kifüggeszteni: «Itt lóhusból főznek!» D C P U IÁ MAC sajt-, vaj- és szalámi kereskedő, BUDAPEST, VII. kerület, noun JHI1UO Király-utcza 53. sz., fiók: Üllöi-ut 57. sz. TELEFON 29—09. Legjobb és legolcsóbb bevásárlási forrása a t. ez. vendéglős, szállodás és kávés urak részére.
