Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-10-05 / 19. szám
2 Vendéglősök Lapja 1905. október 5. Arra iparkodnak, hogy a pásztorkodasuk alá csábított munkásoknak ne barátokat szerezzenek, hanem ellenségeket toborozzanak, hogy a szegény munkások — ^ elha- gyatottságuk érzetében, a mesterségesen szított gyülölség hatása alatt kénytelenek legyenek bennük, a sápoló zsoldosokban, egyetlen támaszukat tekinteni. Ezért tagadják a hazát, csúfolják a magyarság eszményeit és galicziai csavargókkal összetöretik a magyar lobogót. Így kompromittálják a szocziálizmus magasztos eszméit a jött-mentek, az eszmékkel és a lelkekkel kufárkodók. Hozzájuk méltó volt az a czudar játék is, melyet a szegény kávéfőzőkkel űztek. Hogy a főnökök jóakaratát lehetetlenné tegyék, bérencz munkakerülőikkel megtámadták a kávéházakat, erőszakkal kivonszolták a helyzetükben megnyugvó kávéfőzőket; riasztották a vendégeket és rongálták a mások vagyonát. Mi természetesebb, minthogy ezzel a taktikával elveszítették a nagyközönség ro- konszenvét, fölszitották a főnökök daczát. A sztrájk eredménye ennek folytán a következőkbe foglalható: 1. A sztrájkvezérek és czinkos-bandájuk néhány napon át potya-muriban részesült s a sztrájkalapból megtömte lapos tárczáját. 2. Több derék kávéfőző kenyér nélkül maradott. Ennek a kudarczos sztrájknak tehát, mint mindenütt, de különösen a mi szakmánkban, következők a tanulságai: 1. A magunk eszére hallgassunk; mert a mi iparunk specziális követelményeit nem ismerhetik mások, csak magunk, legkevésbbé azok az idegen farkasok, akik önző czél- zattal lopóznak a mi aklunkba. 2. Nálunk a munkaadók és munkások közötti viszony csakis békés utón, kölcsönös méltányossággal rendezhető. Sajnáljuk a kávéfőzőket, akiket ez az elhamarkodott, érdekből inscenált sztrájk kenyerüktől megfosztott; sajnáljuk a főnököket is, akiket a sztrájk-intézők időelőtti erőszakoskodása ridegebb magatartásra kényszeritett, amint a hogy ezt szerették volna. Mindenekfölött sajnáljuk azonban az ügyvivő kormányt, amely a kávésok küldöttsége előtt úgy nyilatkozott, hogy nincs ereje a törvénynek érvényt és tiszteletet biztosítani. Sajnáljuk ezért az ügyvivő kormányt, mert az ilyen nyilatkozatok alkalmasak arra, hogy mindenki maga védje meg személyét cs birtokát, ami — előbb-utóbb — polgárőrség szervezésére indítja a nemzetet. Hogy ez mire vezet, tanulságosan beszél a történelem! Házalás a vendéglőben. A kereskedelemügyi miniszter érdekes határozatot ho- f°.“ e.g>' j°g°sulatlan házalás ellen indított kihágást ügyben. A miniszter a vádlottat az ellene emelt kihágás vádja és következményeinek terhe alól felmentette és a visszatartott áruk azonnali kiszolgáltatását rendelte el, mert az a körülmény, hogy áruit a vendéglőben eladásra kínálta, a házalási kihágás tényálladékát meg nem állapítja. Élelmezésünk bajai. Vajúdtak a székesfőváros vaskalapos hegyei s megszülték a kis egeret. Állítanak négy hatósági mészárszéket a székesfőváros messzeeső zugaiban, ahol majd mérnek ló- és sertés-hust a legszegényebb nép számára. A kevésbbé szegénynek tekintett, de annál koldusabb intelligenczia pedig ezentúl is tengődhetik a kartelies, méregdrága húsokon; mert a város végeire nincs módjában elmenni s ha el is menne, elűznék onnan a tolongó «legszegényebbek», mint a hogy ez a vágóhídi főtt marhahús kimérésénél történik. Ebből következik, hogy a városi tanácsban nincs komoly szándék s ezt a nevetséges csekélységet is azért tette, hogy port hintsen a közönség szemébe. Mert ha komoly szándéka volna, hát a város minden részében több széket állítana s nemcsak ló- és sertést-hust, hanem marhahúst is méretne, mint a hogy ez Bécsben s más városokban történik, vagy pedig hatóságilag szabályozná a hus-árakat, mint a hogy ezt újabban nagyobb vidéki városaink teszik. De még ez is kevés a drágaság megszüntetésére. Reformálnia kell a vásártartási szabályokat, első sorban a vásárpénztárt, amely nem egyéb, mint külföldi spekulánsok gazdagítására creált uzsora-intézmény az eladók és vásárlók szipolyozására s igy a fogyasztók megnyomoritására. Ilyen intézmény létesítéséért Amerikában meglincselnék a magisztrátust. Le kell szállítani a helvpénzt, a vidéki árusoknak korlátlanul kell megengedni az eladást s el kell törölni a monopolizált bizományosi intézményt, amely egyik legnagyobb sérelme a termelők és fogyasztók érdekeinek s magára a hatóságra is a közjó rovására való üzérkedés bélyegét süti. Erre mind szükség van s betetőzésül a kövezetvám eltörlése elengedhetlen, ha a hatóság nem akarja saját polgárait kiéheztetni. Az igy elmaradó vagy megcsappanó jövedelmek pótlására számos más jövedelmi forrás kínálkozik. Ilyen a közjegyzőségeknek és a gyógyszertáraknak köztulajdonná tétele. Az előbbiek hiteles helyek lévén, magán- személyekre való bízása merészség; az utóbbiaknál pedig a nyerészkedés érvényesülése mindnyájunk egészségét fenyegeti. Nagy jövedelmet biztosítana még a tűzbiztosításnak hatósági intézménynyé tétele a székesfőváros területére, ami javára szolgálna a közbiztonságnak; mert a tűzoltó intézmény megfelelő szervezését és kiterjesztését lehetővé tenné. Hát még ha a város magához váltaná a világítási müveket, a villamos közlekedést, akkor alig kellene pótadóval megterhelni a polgárokat, vagy legalább ezt teljesen a város fejlesztésére fordíthatná. Mig ilyen városi politika nem lesz úrrá nálunk, addig Budapesten egyre fokozódnak az élelmezési mizériák, népe pedig rongyo- sodik és csenevészedik. íme, a pásztor! — Bachát Dániel székfoglalójára. — Nagy, lélekemelő ünnepe volt a magyar ágostai evangélikus egyháznak Budapesten e hó 4-én. A kerületi gyűlés ekkor avatta püspökké Bachát Dánielt és ültette főpásztori székébe hagyományos ünnepélyességgel, megható szertartással. Az esperesek áldón nyújtották az uj püspök fölé kezeiket s imát rebegtek, hogy nehéz, szent hivatásában segítse őt a Szentlélek, az Ur Jézus Krisztus szelleme. Erről a magasztos beigtatásról meg kell emlékeznünk nemcsak azért, mert szaktársaink között igen sokan vannak, akik az evangélikus egyház hívei; nemcsak azért, mert Bachát mind tehetségére, mind istenes munkálkodására s erényeire kimagaslik az egyház pásztorai közül; hanem azért is, mert Bachátnak sokat köszönhet az ország szék- és fővárosa a magyarosodás és a hazafias szellem terjesztése körül. Mint a budapesti tót egyház lelkésze, a nemzetiségek testvériességének volt a magvetője, ezt munkálta az irodalomban ihle- tetten, amiért őt a Kisfaludy-Társaság is kitüntette tagsági koszorújával. És hogy a magyar művelődés munkásainak e fényes koszorúja méltán díszíti őt, mutatja az, hogy Budapest népe felekezeti és politikai különbség nélkül örvendezett ezen a napon az ő mindennél dicsőbb el- hivatásának. Elmondhatjuk róla: ime, a pásztor, aki csak egy nyájat őrzött, de mindegyiknek világított és mindeneket maga köré gyűjtött tiszta életének nemes példájával. Isten adja, hogy sokáig ülhessen apostoli székében híveinek és az egész hazának boldogulására ! Önállóság. Most, amikor a nemzet oly súlyos próbára van téve gazdasági önállóságának követeléséért, kétszeresen fontos minden adat, amely világot vet arra, hogy mennyi haszon háromolhat ránk abból, ha nemzetünk érdekei érvényesülhetnek. Nagy erőfeszítés árán vívtuk ki az olasz boroknak adott kedvezmények megvonását, s mint — a borkereskedők hivatalos jelentéséből látjuk — csakhamar nagy arányban mutatkozott ennek az üdvös hatása. Erre vonatkozólag idézzük az említett jelentés következő szakaszát: «Külforgalmi viszonyaink alakulására igen lényeges befolyással volt az olasz borvámklauzula eltörlése, illetőleg lényeges módosítása az ideiglenesen megkötött uj olasz kereskedelmi szerződés által. Ennek üdvös hatása, bár csak az év utolsó negyedében jött létre, máris abban nyilvánult, hogy az olasz borbehozatal hazánkba az 1903-ik évhez képest 445.355 métermázsáról 143.300 mm.-ra fogyott le 1904-ben, az ország ösz- szes borbehozatala pedig 771.448 mm.-ról 504.800 mm.-ra. A közös vámterület olasz borbehozatala is 1903-hoz képest leszállt 1,204.948 mm.-ról 220.200 mm.-ra, melynek nagyobb része, tehát (143.000 mm.) ezúttal is Magyarország felé vette útját. Hogy ennek Hum TIVADAR r0'TCuf ^!lángyí r ° s* császári és királyi udvari szállitó BUDAPESTEN. var. VI. kér., Angyalföld. Raktár és iroda: IV. kér., Dorottya-vtcza 14. szám
