Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-09-12 / Rendkívüli szám
1905. szeptember 12. Vendéglősök Lapja 7 Teázás előtt és után járja a vutki gazdagnál úgy, mint szegénynél. A vutki korántsem oly erős, mint a mi pálinkáink; de mert nagy mennyiségben fogyasztják, hát mégis a sárga földig lerészegednek tőle. És ebben a nők sem maradnak a férfiak mögött. Az utczá- kon, különösen vasárnap, csapatosan dülöngenek a részegek, vegyesen nők és férfiak. Ilyenkor daltól, kurjongatástól hangzik a város, nvekeregnek a harmonikák, melyekből egy-egy magyar dal üti meg füleinket; mert az orosz igen kedveli a magyar nótát. A színházak révén aztán közkeletűvé válik egy-egy magyar dallam. Különösen el van terjedve a «Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs» szövegű nótánk, a melyet minden orosz fütyül, dudol vagy kurjongat. Az urak bőségesebben élnek, de nem jól. Ebédeik a conservált halak egész sorával kezdődik, kevés, de nem ízletes, frissen főtt-sült eledellel. Még legélvezetesebb egy specziális ételük, a mely nem egyéb mint apróra vagdosott fokhagymás, borsos sertéshús nyersen. Az orosz nők nem szépek s férjeik nem is hűségesek hozzájuk; de enyhítő körülményül meg kel! említenünk, hogy az orosz apák annál inkább rajonganak a gyermekeikért. Ezek biztosítják a családi élet békéjét, a feleség tiszteletét. Az orosz otthon központja a konyha, itt tartózkodik a család legszívesebben, sőt ismerőseiket is itt fogadják. Egyáltalán az oroszokat feszélytelen egyszerűség jellemzi. Rosszul, sőt elhanya- gultan öltözködnek még az előkelők is, kivévén azokat, a kik külföldön nevelkedtek s jobbára ott is tartózkodnak. Ellentétben a patriarchális szokásokkal ki van fejlődve náluk a club-élet. A clubokat asszonyaikkal látogatják, a kik aztán itt szenvedélyesebben és hazárdabban játszanak, mint az uraik. Ezzel a férjek nem törődnek, egyrészt, mert igen gazdagok; másrészt pedig, mert feleségeik kártyaszenvedélye biztosítja szabadságukat szerelmi kalandok hajszolásában. A club-élet elterjedtségének következménye, hogy itt a vendéglős-ipar igen elmaradott. Nem említve egy-két nagyobb, méregdrága szállodát, alig van modern embertől elfogadható helyiség. A korcsmákat «traktér»-oknak nevezik s ezek szenyesek, bűzösek s csak a nép legalantasabb elemei látogatják. Az egész városban egyetlen egy kávéháznak nevezhető helyiség van, a «Filippo», a mely egyszersmind czukrászda is. Szegényes, alacsony localitás, a hova leginkább az itt időző idegenek járnak. Itt kaphatók külföldi lapok, köztük magyarok is. Abban a néhány nagyobb szállóban franczia konyha van s többnyire idegen pinczérek vannak alkalmazásban s igy, ha nem is mintaszerű, de tűrhető a szolgálat. Különben a háború nyomasztó hatása, izgalma itt alig érezhető s az európai sajtó által hirdetett «forradalom» jelenségei alig mutatkoznak. A ki csak némileg is ismeri az itteni viszonyokat, képtelenségnek tartja az orosz forradalmat. Ez csak néhány exaltált, kiválóbb szellem vágya, idegen szocziálisták kísérlete, mely a zsidók boszu- jából táplálkozik. Mer nyel CisS? CiSÍÍ Cáfií Csgí? CzSii Es£¥? Pári? Pgfí? Régi időkből. A kávét és a kávéházakat a törökök révén ismertük meg, igy hát ebben megelőztük a nyugoti országokat. A kávéivásról hazánkban legelőször Apáczai Cserei Mi- hálynál találunk fejegyzést, a ki 1663-ból, mikor I. Apafi Mihály, Erdély fejedelme Érsekújvár falai alatt a török nagyvezér táborában vendégeskedett, azt irja, hogy «Ali Basa szokások szerint való vendégséget indít és Fincsal Cávát s ezután Serbetet hozat kinállya és kináltattya». Rákóczi Ferencz konyhájában már naponta főznek «fekete leves»-t. Csakhamar 1730-ban megnyitja egv Kartsoly nevű lengyel Pozsonyban az első kávéházat. Pesten csak egy félszázad múlva nyílt kávéház. Érdekes, hogy a Szepességben a kávét «pankrót-viz»-nek, a téát «szénaviz»-nek, a csokoládét «melegített sör»-nek, a puncsot pedig «angol ital»-nak nevezték még 1790-ben is. A borkimérés a XVI. században igen erős korlátok közé volt szorítva. így a korcsmának hajnali harangszótól — a melyet prímnek neveztek — az esteli úgynevezett sörharangszóig volt szabad nyitva lenni. A korcsmáltatás királyi jog volt, a melyet egyes városoknak adományozott. Ünnepnapokon a korcsmák zárva voltak s csak betegek és utasok részére volt megengedve az italmérés. A kimérésre került bort egy forgács-kö- tegre akasztott szalmazsuppal, az egy éves bort csak szalmával az uj bort pedig zöld galylyal jelezték. Hitelbe nem volt szabad bort adni, csak úgy, ha azonnal zálogot vett a kimérő. A melyik kimérő hamis mértéket használt, azt a város elöljárósága kivitte a piaczra s a hamis mértékből — a mely tele volt borral — leöntötték a fejét s azonkívül három napig kalodába zárták. * Mennyivel boldogabbak és okosabbak voltak a régiek. Boldogabbak, mert csak a hamis mérték ellen kellett küz- deniök, ma pedig a hamis bor ellen. Azzal csak # vendég zsebét vámolta meg egy-egy kapzsi pénzsóvár, ezzel pedig egészségünket rontja meg nagy vidáman sok kereskedő. De okosabbak is voltak a régiek, mert a mikor korlátozták a korcsmái hitelezést, egyúttal arról is gondoskodtak, hogy mily feltétel és mily biztosíték mellett adhat a vendéglős hitelt. Mostani törvényünk ellenben semmiféle biztosítékot sem ad a vendéglősnek, úgy, hogy a vendéglősnek csak a nagyharang szokott fizetni, ez is csak szóval. Az ilyen existenczia aztán az igazi fekete leves, a szepesi «pankrótviz». bei!= ii— írni 1=ini----- ii— inr=i H kartellek ellen. Az ipari és kereskedelmi kartellek csak újabban váltak nálunk ismeretessé, de már rövid idő alatt is eleget tettek a köznyomor fokozására Senki sem érzi annyira a kartellek veszedelmességét, mint a vendéglősök. A sörgyárak kartellje jött elsőnek, ezt követte a szikvizesek kartellje, most pedig a malomkartell fenyeget, hogy aztán pékek, mészárosok és hentesek kövessék a gyönyörű példát. Már a sörkartell megingatta a talajt a vendéglősök alatt, hátha a többi is, a mi kisért, bekövetkezik. Kétségtelen, hogy legnagyobb szükségünk van a kartellek ellen való védekezésre. Addig, a mig ebben a tekintetben önerőnkre vagyunk utalva, nincs más eszközünk, csak a szövetkezés. Hatalmas, diadalmas eszköz lenne ez; de a vendéglősök kishitűsége és széthúzása bizonytalanná teszi, hogy a közelebbi időben sikerül-e a szövetkezés alapjára állanunk. Ez a sajnálatos körülmény sok vendéglős-család pusztulását okozhatja, de bármint legyen is, annyi kétségtelen, hogy a kartellek ellen a kormánynak, illetőleg a törvényhozásnak is meg kell tennie a magáét; mert a kartell nem egyébb, mint az egész közönség kizsákmányolására irányuló bandaalakitás. Sokan azt hiszik, hogy Amerikában az állam tűri, sőt gyá- molitja a kartelleket és ezeknek tovább menő alakzatát, a trösztöket, mint olyanokat, a melyek nélkülözhetlenek az Európa ellen irányuló közgazdasági harczban. Nem igy van. Amerika, illetőleg az Egyesült Államok mindjárt kezdetben felismerte, hogy a kartellek és trösztök czélja erkölcstelen, merőben a közönség kizsákmányolására s a versenyszabadság elnyomására irányul; tehát nemcsak megenged- hetlenek, hanem üldözendők is. Az Unió államai sietve alkottak törvényt, mely ugy a vasutaknál, mint egyebütt eltiltja az áremelésre, a versenyszabadság meggátlására irányuló kartell- és tröszt-alakitásokat s a törvény ellen vétőket súlyos pénzbüntetéssel és börtönnel sújtja. Íme, igy járnak el abban az államban, melyben nem a hatalmasok kívánalma, hanem a közérdek a mérvadó; nem a gazdagok kegye, hanem az igazság irányítója a cselekedeteknek. Mig az Unió igy jár el a modern fosztogató bandák ellen, addig nálunk az állam ölbe tett kezekkel nézi, miként alakulnak újabb és újabb bandák a közönség vagyonának elorzá- sára; ellenben Amerika, minthogy az eddigi törvények elégteleneknek bizonyultak a sztrájkok és trösztök lehetetlenitésére, uj, egységes törvény alkotására szánta el magát, a mely drákói- lag fog törni a mások vagyonára spekuláló ligák megsemmisítésére. Ez a törvény, a mely szigorítani fogja a büntetéseket, még a törvény ellen vétők vagyonát is elkobzással fenyegeti. Ellenőrzés alá veti az ipari és kereskedelmi czégek üzletvitelét, az áruforgalmat s még egyesületeiket is, hogy álutakon titkos kartellek és trösztök ne keletkezhessenek. Itt az ideje, hogy az irtó hadjárat nálunk is megkezdessék. Sürgessük, követeljük ezt hangosan, erélyesen győri országos gyűlésünkön; mert a vendéglős-ipar léteiét támadja meg az Tiegen vagyonba markolászó kartellek garázdálkodása. t=inr= ir= =ini = inr=.- ~=ii ------inr=i A bortól fölenged a lélek fagya .... «Trink Tokajer, das gibt Feuer!» énekli Lenau. * Otthonunkban a család, vendéglőinkben az emberiség tűzhelye van. A szeretet, mely ott csak magunknak világit, eminnen világgá árad s az egész társadalmat melegíti.
