Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-09-05 / 17. szám
1905. szeptember 5. Vendéglősök Lapja 3 és élvezeti szerek áruba bocsátása sincs megengedve. A rendelet ellen vétők 10 napig terjedhető elzárással és 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők. A rendelet jövő hónap 15-én lép életbe. Ez a rendelet nagy hiányt pótol s a közegészségügyre rendkívüli fontosságú; csak az a sajnos, hogy nincs szakértő szervezett rendőrségünk a végrehajtására. R győriek intézkedései. A mint Győrből jelentik: a vendéglősök, szállodások és kávésok országos kongresszusát előkészítő bizottság az ügy fontosságához méltó buzgalommal dolgozik azon, hogy Győr vendégei jó véleménynyel távozzanak majdan városukból. A szükebbkörü rendező-bizottság a közgyűléstől nyert jogával élve, megalakította a rendező nagybizottságot, a melynek elnöksége: Herczeg Ferencz ipartársulati elnök, Frhardt Antal rendező-bizottsági elnök, Küster Géza pénztáros és Révész Sándor titkár. E bizottság tagjai: Aczél Miksa, Baras Sándor, Biringer Károly, Bróser János, Bruchler Lukács, Csillag Mór, Csukly Lajos, Czeloth János, Dreiszker József, Fettik Ferencz, Fleischmann Zsigmond, Fodor Pál, Oaál János, Hannich József, Hauczinger Ádám, Flauczinger Mihály, Héberling Ferencz, Héberling Adolf, Herkovits Lajos, Kardos Antal, Kiss Károly, Kopp Sándor, Küster Béla, Kaster László, Kram veher Elek, Kutsera István, Lakner István, László József, Lukács Gábor, Lukovits János, Má- day Sándor, Marschall Pál és Kálmán, Meix- ner Mihály, Mayer Ignácz, Mezző János, Németh József, Németh Ferencz, Németh Alajos, Németh Gyula, Nagy József, Nagy Vincze, Opitz Vincze, Opitz Rudolf, Ott Tivadar, Pernitz Lajos, Pethő Lajos, Póder György, Polgár Pál, Präger Gyula, Prükler Mátyás, Remes Mihály, Sokoray Sándor, Spitzer Miksa, Spielmann Pál, Szabó János, Szabó József, Szabó Kálmán, Szeibeszéder János, Schuch Ferencz, Stern Sámuel, Stoj- ber Márton, Takács Jenő, Templa Dezső, Tosch János, Tosch Károly, Tóth Pál, Tüske Dániel, Tüske Sándor, FJrfy Sándor, Wagner Samu, VC'eisz Hermann, Wölfel Pál. A rendező-bizottság a jelentkezések várható nagy számára való tekintettel ezúton kéri föl mindazokat, a kik szeptember 11-én déltől szept. 13-án reggelig egy vagy több szobát nélkülözhetnek, hogy erről a rendező bizottságot (szikvizgyári szövetkezeti iroda, telefon 283), valamint az átengedés diját vele egyidejűleg közölni szíveskedjenek. A Vigadó-karzatot a bankett alkalmával a hölgyközönség számára tartja fenn a rendezőség. Jegyeket szeptember elsejétől ad ki az elnökség. A balatoni kirándulás iránt az ipartársulat körén kívül is igen élénk az érdeklődés. A bizottság elhatározta, hogy az érdeklődőket szívesen belevonja a kirándulásba, de kéri őket, hogy résztvevő szándékukat lehetőleg szeptember elsejéig az elnökségnél bejelentsék. A kufárok ellen. Hála az égnek, az idén nincs terméshiány, az árak mégis a múlt ínséges esztendő árai maradtak a piaczo- kon. Semmi kétség tehát, hogy ezt a kufárok s némely helyhatóság spekulácziója okozza. Éppen ezért sürgettük mi, hogy — mint régente — az árak hatóságilag limitáltassanak, nehogy az üzérkedők vég- I képpen tönkretehessék a fogyasztókat, a kiket kizsarolnak s a termelőket, a kiket nem fizetnek meg. Örvendünk tehát, hogy szavunk a kormány kebelében is visszhangra talált. A mint értesülünk, a belügyminiszter a bajai törvényhatósághoz rendeletet küldött, melyben tekintettel a fővárosi, de különösen a vidéki piacz drágaságára, utasítja a rendőrhatóságot, hogy maga dolgozzon ki piaczi tarifát. A miniszter nem kívánja megfosztani a piaczi elárusítókat az őket megillető jövedelemtől, azért a tarifa megállapítására vonatkozóan utasítást adott a hatóságnak, hogy legyen tekintettel a termelőknek fizetett árakra, a helyi viszonyokra és egyéb körülményekre, mihezképest aztán bizonyos megfelelő százalékos haszon hozzá számításával, állpitsák meg az egyes czikkek árát, melynél többet az elárusítónak nem szabad követelnie. Ez után más kívánságunk nincs, csak az, hogy a belügyminiszter ennek a rendeletének kötelező erejét terjessze ki különösebb szigorral a székes- fővárosra is, mint a hol az állapot legtür- hetetlenebb; mert a hatóság az üzérkedőkkel — hogy enyhén fejezzük ki magunkat — compareálni látszik. Rz osztrák bortörvény. A mi bortörvényünk nem állhatta eléggé útját a borpancsolásnak és a műbőr készítésének, mert Ausztriában nem volt hasonló törvény és igy — a vámközösség folytán — onnan szabadon áraszthatták el hazánkat pancsolt és csinált borokkal a kereskedők. Hogy mennyire, ez különösen országunk nyugat-határszéli vármegyéiben taapsztal- ható, a hol potom áron vesztegetett osztrák habarékok majdnem teljesen kiszorították a természetes, hazai borokot. Végre az osztrák bortermelők kívánságára a kormány elhatározta magát, hogy szintén alkot törvényt a borhamisítás meg- gátlására. Különös fontosságú tehát ránk ez a törvény-javaslat s már csak azért is érdekelhet bennünket, mert okvetlenül involválni fogja a mi bortörvényünk módosítását, illetőleg kiegészítését. Az osztrák törvényt a «B. L.» a következőképpen ismerteti: Az osztrák képviselőház borászati bizottsága nevében dr. Marchet, udvari tanácsos és képviselő a következőkben összegezte a megalkotandó uj bortörvény alapelveit. Hogy a nézetek cseréje sikeresen megindulhasson: a főbb elveket itt mindjárt kommentárral fogjuk kisérni. 1. «A bor a friss szőlőgyümölcs levéből szeszes erjesztés utján előállított ital. A csingér a kipréselt szőlőre öntött vízből szintén szeszes erjesztés utján előállított ital. Minden más, habzó-, csemege- vagy gyümölcsbor, esetleg gyógybor, mübornak tekintendő.» Megjegyzés. Be kell venni az uj törvénybe a szölö-must meghatározását is két okból. Először azért, mert a must máris kereskedelmi czikk és sok helyütt mindenféle más gyümölcslevet is mustnak hívnak. Másodszor azért, mert a termelőknek érdekükben áll, hogy a szőlőmustkereskedés a jövőben minél szélesebb alapon fejlesz- tessék és a pasztörizálás, mint egyetlen biztos és egészséges, amellett tartós mustké- szitési mód minél szélesebb körben elterjedjen. Ha a must fogalma törvényes meghatározás alá kerül, és a mindenféle egészségtelen, erjedésgátló anyagok használatát már a törvény kizárja, akkor reményünk lehet, hogy a mustot még az antialkoholisták is felkarolják, az orvosok ajánlják és igy egész uj körök: antialkoholisták, gyermekek, asszonyok is megnyerhetők lesznek a borfogyasztásnak a must czimén. Szükségesnek mutatkozik a vörös bor külön meghatározása is, mert köztudomású, hogy ennél nem a szőlő leve, hanem megzúzott fürtje — tehát a lé és csutka — együtt erjed ki és csak — az idő szerint — 8—10 nap múlva történik a kipréselés. E meghatározás ilyen lehetne: «A vörös bor zúzott kék szőlőczefréből előleges erjesztés, de utólagos kinyomás utján nyert sötétes ital.» Ajánlatos még a csingért is külön meghatározni, azért, mert osztrák földön, kivált Tirolban és Isztriában, divatos a petoti- zált félborok készítése is. Ezen vidékeken ugyanis megzúzzák a szőlőt, külön teszik az első csurgást, aztán vizet öntenek a czef- rére, azt megczukrozzák, s azontúl újra úgy bánnak el vele, mintha az friss szőlőczefre lenne. Ez,t a rést tehát, ha az élelmes harnis- kodást meg akarjuk gátolni, be kell dugni s meg kell mondani, hogy az ilyen félbor készítése tilalmas és azt nem szabad sem igazi bor gyanánt árulni, sem házasitás czél- jára gyártani.» 2. «A bort csak javítás és tartósság szempontjából szabad eszélyes pinczekezelésnek alávetni. Ezt a kormány rendeleti utón szabályozza.» 3. «Nem szabad a bor tömegét semmivel se szaporítani.» 4. «A borhoz nem szabad mást hozzátenni, mint: a) házasitás czéljára más bort; b) iirmöskészités czéljára szőlőt, mustot, czefrét és vegyvizsgálatilag igazolható fűszereket; c) savtompitás czéljára szénsavas meszet; d) a bor felfrissítésére tiszta szénsavat ;e) rendeletileg meghatározandó derítő anyagokat; f) a szükséges mirenymen- tes kénszeleteket; g) fehér bor színesítésére égetett czukrot; h) a must feljavítására tiszta növényczukrot. Ezt az utolsó pontot, előbbi fejtegetéseink alapján, mi kívánjuk bevétetni, az osztrákok ezen nem tudtak megegyezni s a kérdést szakértők elé utalták, valamint a szeszezés kérdését is. Mi a szeszezést inkább elleneznők, mert ellenőrizhetetlen; a czukrozást ellenben megengednők, mert olyan drága, hogy szükség nélkül senki sem nyúl hozzája. Minden más illatosító vagy gyógyító szernek a bekeverését bejelentési kötelezettséghez kell kötni, vagyis magán a pa- laczkon nyíltan bevallani s előzőleg állami vegykisérleti állomással jóváhagyatni. Az 5. pontban felsorolja a borhoz nem vegyítendő, vagyis tilalmazott czikkeket. Ezeket itt nem soroljuk fel, mert a vegytan mai fejlettsége mellett csak országutat építenénk a szédelgésnek, ha felsorolnék, hogy mit nem szabad ma a borhoz keverni ? Hiszen ha fel van sorolva, mit szabad tenni, akkor hallgatag az is meg van mondva, mit nem szabad belekeverni, mert hiszen az engedélyben felsoroltakon kívül minden más tilalmas. De különben is a mai fejlődés olyan gyors, hogy ha ma felsoroljuk a tiltott pancsoló szereket, holnap kissé elváltoztatott formában és uj név alatt azokat ismét forgalomba hozná a lelkiismeretlen élelmesség. Egyébiránt is sokkal nagyobb és fenyegetőbb, de egyúttal érthetőbb is az olyan tilalom, mely a megengedetteken kívül minden néven nevezendő pancsolást általában megtilt, mert Legjobb és legolcsóbb bevásárlási forrása a t. ez. vendéglős, szállodás és kávés urak részére. KIRSCH JÁNOS sajt-, vaj- és szalámi kereskedő BUDAPEST, VII. kerület, Király-utcza 53. sz., fiók: Üllöi-ut 57. sz. TELEFON 29—09.
