Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-09-05 / 17. szám
4 Vendéglősök Lapja 1905. szeptember 5. kizárja körmönfont mentegetődzések lehetőségét és a tilalom ellen vétót behajtja egyenest a fogházba. A vonatkozó rendeletben azért be lehetne, sőt be kellene foglalni azt, hogy tilalmas a törvényben megjelölt borkezelési anyagokon kívül erre a czélra bármit is hirdetni, vagy forgalomba bocsájtani. Ugyanott kellene intézkedni, hogy minden derítőül használandó szer előzőleg bemutatkozzék az állami vegykiserleti állomás itélőszéke előtt s enélkul a forgalomból ki legyen zárva. A 6. szakasz megtiltja készítését, hirdetését és tartását minden olyan italnak es kotyvasznak, akár műbőr, akár félbor legyen, mely a bortörvényben engedélyezve nincsen. Részünkről ezt a szakaszt a magyar sza- badelvüséggel nem találjuk összhangban. Minek az^ ipart bénítani, a szorgalmat és találékonvságot korlátozni s a borivást erőltetni? Hiszen Budapesten a VI., Lehel- utcza 8. szám alatt megalakult már a «Continental Hopkos Company» alkoholmentes italok gyára és 10 fillérért (!) árul egy üveg nektárt(?), mely a hirdetés szerint «az asztali italok legjobbika». . . Hadd árulják a Hopkost, hadd igya, akinek gusztusa van rá! A közegészség érdekében csak azt kell követelni, hogy minden ilyen mü- ital az élelmiszer-törvény ellenőrzése alatt tartassék és köztudomásra legyen hozva, miből készül. Márczot is isznak Magyar- országon, mióta van búcsú és mézeskalá- csos; és még senki sem panaszkodott, hogy a bábosok tönkreteszik a bortermelőket. Ezt a pontot tehát, ha nem védelmezhetjük is, esetleg a fenti korlátozások mellett el kellene tűrnünk. 7. «A borhoz sem csingért, sem félbort keverni nem szabad.» Ez természetes tilalom, a minthogy nem szabad a korpát fürészporral, vagy homokkal szaporítani. 8. «A szőlőtulajdonos vagy bérlő a saját szüreti hulladékaiból házi használatra készíthet csingért.» (Ezt az előadói szakaszt az értekeztlet nem fogadta el, de mi már mellette foglaltunk ezen értekezés során állást. Jó lenne, ha rendelet szabályozná: hány százalékáig terjedhet a borszüretnek a csingérkészités.) 9. «Szabad mézből, bogyókból és gyümölcsléből készített italokat árulni, de csak a maguk igaz nevén.» Ehhez hozzájárulunk, de azzal a kikötéssel, hogy a «bor» jelzőt ezeréves jog alapján kizárólag a szőlőlének kívánjuk lefoglalva tartani s a ribizli, eper, vagy alma leve viselje az igazságnak megfelelőleg az almaié, vagy eperlé nevet, de sohase hívhassa magát almabornak stb. 10. «Nem szabad bort olyan vidék nevéről elnevezni, melyen az nem termett. De a közeli borvidék czimén szabad forgalmazni!» Ez a szakasz nagyon ruganyos és korlátozásra szorul. Mert érthetetlen, hogyan jut a pécsi borgazda ahhoz, hogy a darázsi vagy lapáncsai sokacz is, tisztán a szomszédság jogán, vagy a vármegyei egység czimén, pécsi bornak jelezhesse az ő vin- osz*® igazság azt hozná magával, hogy — mint már kifejtettük — min- den eg\ es hordó bornak legyen származási jeg\e. Ig\ aztán, ha a bor jó, a névtelen eredet nem gátolná érvényesülését és tér- loglalasát; ha pedig rossz, a nemes eredet sem pótolhatná születési hiányát. E részben meg kellene engedni, hogy minden község, vagy a községek bizonyos csoportja kizárólagos borvidékké egyesülhessen és állandó gyűjtőnevet vehessen fel. Az ilyen kötelékbe nem állott hegyközség pedig kényszerittessék, hogy termékén a maga termelési helyét külön bevallja. Sót tekintve, hogy némely helyen hegyi és homoki, előkelő és silány fekvésű bor együtt terem: meg kellene engedni azt is, hogy a község neve mellett esetleg1 a híresebb hegy vagy dűlő is megjelöltessék. Gödöllőn például az Antalhegyen határozott hegyi jellegű borok teremnek, mig a hegy lábánál a homoksikon egészen más jellegű szőlőlevet szűrnek. Fehértemplomon minden de- libláti homoktermést a városi határ neve alatt árulnak. Minek bitorolná és károsítaná a gyengébb áru a jobbnak nevét, mikor ezzel magának nem használna, amannak ártana? E részben minden egyes szüretkor szorgalmasan kellene dolgozni a vegykisérleti állomásnak, hogy mire az uj borok piaczra kerülnek, minden, rendeletileg elismert, borvidékről köztudomású legyen az évi termés vegyelemzése. így lehetne elérni, hogy mindenki a maga emberségéből igyekezzék élni s ne a máséból. Így lehetne az egyes borvidékeket hírnevükre féltékeny zárt közösségbe szorítani s arra nevelni, hogy a szolidság és kitartás kiküzdje és megnyerje méltó jutalmát. Nehézséget okoz itt a házasított borok elnevezési kérdése. Az osztrák javaslat azt kívánja ezektől, hogy képzeleti neveket viseljenek. Erre a kérdésre nézve várjuk és kérjük a hozzászólásokat. Mert e részben a találékonyság esetleg könnyen fölülkerekedhetik. Például szolgálhatnak itt a pezsgőnevek : Talizmán, Kincsem, Préda, Aranycsepp stb. A házasitást eltiltani nem lehet, tűrni kell; tehát foszszuk meg legalább a félrevezetés előjogától. Ugyanitt kimondja az osztrák javaslat, hogy a fajbornak vallott ital igazolni tartozik évjáratát, szőlőfaját és termőhelyét egyszersmind. Ma ettől messze vagyunk; mert a kereskedelem egész tudománya abban áll, hogy összeszedi az olcsó homoki borokat és némi ügyeskedéssel, esetleg igazi fajborok hozzákeverésével, csinál belőlük rizlinget, traminit és somlait. Aki ivott igazi rizling bort és megkóstolja utána, amit e czimén Budapesten csapról árulnak: az rögtön tisztában lesz ennek a pontnak a jelentőségével. A 11. pont sürgeti a szakértői pincze- ellenőrzést, de a részletekbe nem megy bele. Máskor kifejtettem már, hogy mindaddig nem lesz szolid és megbízható a mi borászatunk, mig bajor minta szerint el nem rendelik a pincze-telekkönyveket. Ezeket minden írni tudó ember, ha czélszerü nyomtatványt adunk eléje, pár perez alatt maga vezetheti és kevés fáradsággal rendben tarthatja. Mihelyt köteles lesz a termelő kimutatni, miből mit szüretelt s mennyit hová adott el, mindjárt lényegesen tisztul a helyzet. Ezzel egyszersmind a borkereskedelem is reális alapot ölt, mert ki kell mutatnia, hogy a mit és a mennyit elad, azt valahol tényleg megvette. Becsületes és nevére méltó kereskedő ettől az újítástól nem fog szabadkozni, mert hiszen neki a könyve a becsülete. A termelő pedig majd rászokott arra, hogy ha lovat vagy tehenet ád el, szépen beballag a jegyzőjéhez és átíratja a vevőre a lólevelét. E részben most vagyunk a válaszúton és ha intézvé- nyesen bebizonyítjuk becsületességünket, KIRSCH JnNOS sajt- vaj- és szalámi kereskedő, BUDAPEST. VII. kerület, Kiraly-utcza 53. sz., fiók: Üllöi-ut 57. sz. TELEFON 29—09! majd magunk látjuk a hasznát; ha pedig ezt nem teszszük, akkor ismét a hamisoké lesz az ország, a hatalom és dicsőség. A 12. és utolsó szakasz a legfontosabb, amennyiben a törvénynek szántszándékos megszegőit első sorban és föltétlenül szabadságbüntetéssel sújtja s a bírságot — ahogy már régen kellett volna — másodsorba helyezi. Igenis, szabadságvesztéssel kell sújtani minden tervszerű csalást! Véget kell vetni annak az igazságtalan kedvezésnek, mely törvénykönyveinkbe a gyűrűs és frakkos gazemberek javára belopódzott. A parasztot, ha éhségében pár szem gyümölcsért, vagy pár cső kukoriczáért pa- lánkot ugrik, lecsukják. Budapesten pedig az élelmiszer-hamisítókat, ha nagy ritkán megfogják, összesen arra ítélik, hogy bezsarolt jövedelmüknek néhány százalékát fizessék oda büntetésül. A kire rábizonyul a más egészségén és gyomrán való lelkiismeretlen uzsoráskodás bűne, azt bélyegezzék meg életfogytiglan^; a hol a morál iránti érzék hiányzik, létesítse azt az állam az ő büntető hatalmával. Végre is csak annyit kíván a közérdek, hogy ártatlanul vagy üldözésből ne kerülhessen senki bajba. Ezt pedig mindenki elérheti, ha esetleg gyanússá válható keveréseit mindenkor megbízható tanuk előtt végzi és igy eleve fedezi magát. Nem képzelhető olyan eset, mikor két tanú jelenléte ki volna zárva; hisz a pinezében ilyenkor mindig többen dolgoznak. Ezek azok a főbb szempontok, melyeknek az uj bortörvény megalkotásánál érvényesülniük kellene. Ha lesz a termelőkben elég összetartás, hogy érdekképviseletüket ilyen irányban befolyásolják; a kereskedőkben annyi önérzet, hogy ezt még látszólagos érdekeik ellenére is támogassák: akkor valószínű, hogy a kormány erős talajt érezve lábai alatt, élére áll a becsület és munka érdekvédelmének s olyan uj bortörvényt hoz, mely csak azoknak lesz kényelmetlen, a kik megszokták már a köztudatlanságból való élősködést. Viszont egy csapásra meghódítunk minden fogyasztót, ide szoktatjuk s állandó vevőül megnyerjük a külföldet, mely érezni fogja, hogy nemcsak látszatra, hanem in- tézvényesen biztosítjuk neki a szolid kiszolgálást. Társas-reggelik. A „Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata“ minden pénteken társas reggelit tart. A legközelebbi reggeliket a következő helyeken tartják: Szeptember 7-ikén, csütörtökön délután, ozsonna Hernhut J. az „Utolsó garas“-hoz czimzett vendéglőjében, VII., Zugló, (Bos- nyák-uteza). Szeptember 15-ikén Rezső Mihály vendéglőjében, VII., Erzsébet-körut 44. Szeptember 22-kén Szűcs és Balika éttermében V., Deák-tér. Szeptember 29-ikén Müller Antalnál „Országos kaszinó“ IV., Ujvilág-utcza 1. Október 6-án Schnell József vendéglőjében VIII,, Népszinház-utcza 9. Legjobb és legolcsóbb bevásárlási forrása a t. ez. vendéglős, szállodás és kávés urak részére.
