Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1905-09-05 / 17. szám

2 Vendéglősök Lapja 1905. szeptember 5. Fontos kérdés. Minthogy a szatócsok és a bodegások- nak nevezett álpálinkasok, valamint a korcs- márosokká emelt butikosok szabadon mer­nek mindenféle vendéglői italt: bort, sort és pezsgőt, úgy szintén szik- es ásvány­vizeket ; minthogy továbbá mind vehemen­sebben működik a nálunk világkongresz- szusra gyűlő anti-alkoholisták propagan­dája; ennélfogva igen meggondolandó, hogy a vendéglői üzem körén nem kellene-e tágítanunk, azaz rendes áruink közé ne vegyük-e be a nem szeszes, pusztán üdito és tápláló italokat is. Ez annál is inkább méltányos dolog volna, mert ha a pénzügyi hatóságok alkal­mat adnak arra, hogy az italmerési adóval meg nem rótt boltosok a mi rovásunkra bort, sört, pezsgőt és pálinkát is árusít­hatnak, jogosan rekompensálhatjuk magun­kat az ezzel okozott károsodásunkért úgy, hogy mi meg vendégeink számára tejet és gyümölcsnedüket is mérünk. Hogy mennyire időszerű volna ez a re­form, kitűnik abból hogy az antialkoholis­ták agitácziója folytán Poroszországban a közmunka miniszter rendeletet küldött szét a vasutigazgatóságokhoz, melyben ^meg­hagyja, hogy minden vasúti vendéglős kö­teles jó tejet olcsón literszám készletben tartani s kimérni, nehogy az utazó közön­ség tisztán a szeszes italok fogyasztására legyen utalva. MA mi pedig a müveit világ egyik államában uzussá válik, csakhamar a közönség egész világra kiterjedő igényévé lesz. Semmi kétség tehát, hogy a porosz rendeletet nálunk is utánozzák; ennélfogva itt az idő, hogy ebben a czikkelyünkben fölvetett eszme miként való megoldásáról a szak­társak, különösen a vasúti vendéglősök behatóan gondolkodjanak. Meg kell ezt tenniök annál is inkább, mert a mi a tejfogyasztást az utóbbi évek­ben csökkentette, megczáfoltatott az a föl­tevés, mintha a tej, különösen a forralat- lan, a tuberkulózis terjesztője volna. Ugyanis — mint a németbirodalmi hír­lapok jelentik — a birodalmi államegész­ségügyi hivatal közzé teszi a Koch-féle tuberkulozis-vita irányában tett vizsgáló­dásainak eredményét. — Koch azt vitatta, hogy más az emberi, más az állati tüdő- vész. Pontosan beigazolódott mindaz, amit Koch állított. A marhatüdővész egyetlen egy esetben sem lépett fel embereken. Mindössze a hét évig terjedő korig kap­hatnak tőle a gyermekek tuberkulózist, de ez sem veszedelmes és semmi köze sincs az igazi tuberkulózishoz. Egészen határo­zottan más baczillusnak tűnt ki a tyuktu- berkulózis, a marhatuberkulózis és az em­bertuberkulózis baczillusa. Hosszas beható kísérletek tétettek, nem változik-e át egyik féle a másik félévé, ha tartósan van is a másféle testben. Nagy megnyugvásul szol­gálhat e közzététel mindazoknak, a kik a nyers tejtől irtózkodtak. A vita el van döntve; szólt benne a legnagyobb tudo­mányos tekintély s az állati tuberkulózis­nak tej utján való átragadása az emberre a mai naptól fogva tovább csak — dajka- mese. Ennek a tudományos vizsgálatnak meg­nyugtató eredménye nagy kihatású lesz; mert a tejfogyasztás roppant arányban fel- szokkenik. Ez a körülmény indítson bennünket arra, hogy a tejet s ezzel a gyümölcsnedüket vendéglői árukká tegyük, annál is inkább, mert köztudomású, hogy a forralatlan tejet a legalkoholizáltabb ember is örömest fo­gyasztja, mint paralizáló, gyógyító folya­dékot. Ebben a fontos kérdésben csak együttes megállapodásra volna szükség, mert nincs oly törvény, a mely a vendéglősöket ilyen, nem szeszes italok kimérésétől eltiltaná. ítélet kávéházi üzlethelyiségre vonatkozólag. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1904. évi 48536. sz. határozata Kassa város ta­nácsának : A város tanácsa részéről folyó évi 2447. sz. a. hozott s az elsőfokú ipar­hatósági ítélettel egybehangzó másodfokú ítéletet, mely P. F. kassai lakos kávéház­tulajdonost azért, mert a kávéház czéljaira nem engedélyezett más helyiséget is üz­leti czélokra használt, az 1884. évi XVII. t.-cz. 10. és 45. §-aiba ütköző kihágás miatt ugyanazon törvény 158. §. a) pontja alap­ján 100 korona pénzbüntetéssel, illetve megfelelő elzárással bünteti, panaszlott ré­széről a törvényes határidőben beadott felfolyamodás következtében felülvizsgálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest a másodfokú iparhatósági Ítéletet megvál­toztatom s vádlottat az ellene emelt ki­hágás vádja és következményeinek terhe alól felmentem. így kellett határozni, mint­hogy panaszlott terhére rótt azon cselek­mény, mely szerint az üzleti helyiségen kívül egy más ahhoz tartozó, de rendsze­rint más czélra szolgáló helyiség is üzleti czélokra (szeparénak) használtatott, az ipar­törvénybe ütköző és annak alapján bün­tethető kihágási cselekményt nem képez. Az ipartörvénynek az alsófoku Ítéletekben hivatkozott 10. §-a ugyanis az engedély­hez kötött iparágak megkezdésére és gya­korlására, a 45. §. pedig az üzleti hely (műhely, bolt) bejelentésére vonatkozik és egyik törvényszakaszban sincs korlátozás arra nézve, hogy az iparos kávéházi üz­letét miként és mily helyiségekben ren­dezze be. Ez irányban legfeljebb az ipar­törvény 11. §-a alapján alakítandó szabály- rendeletben lehet közrendészeti szempont­ból indokolt korlátozásokat tenni. Kirándulás a Balatonra. Győr. augusztus 29. A győri vendéglős és kávés országos kongresszus alkalmából tervbevett balatoni kirándulás erősen foglalkoztatja városunk közönségét, mert ilyen megállapított pro­gramúm kirándulást Győrből még nem szerveztek. Különösen értékessé teszá a pro- grammot az, hogy két nap alatt az egész Balatonon végig vonul az egész társaság, a melynek marad ideje arra is, hogy a Déli Vasút vonalának felhasználásával a Balaton túlsó partját is beutazza. Ezúttal ismertetjük a balaton-füred-keszt- helyi hajózás látványosságait. A balatonfüredi állomásról kiindulva a magyar tengerre jobbról a csopaki, aszó­fői és távolabb nagyvázsonyi hegyek er­dős hullámai, előttünk a tihanyi félsziget szaggatott szirtes partjával, melynek olda­lában a régi remetelyukak setétednek, lá­bánál a kecskekörmöket tartalmazó homok- zátonyos partokkal. Tetején a benczés apát­ság kolostora és neves temploma, mely­nek faláról verődik vissza a hires tihanyi viszhang. Egy még kissé emelkedettebb helyen a tetőn valami kör alakú sáncz is látható, melyet a nép Attila várának ne­vez. Jobbról a somogyi homokos dombos partok, melyeken a látogatott fürdőtele­pek és a müveit földek gyors egymás­utánban váltakoznak és a falvak fehérlő tornyai emelkednek a magasba. Elkanya­rodva a tihanyi fok mellett a bal oldalon, tovább kiséri a hajót a mocsarakkal és nádasokkal tarkított part, mig jobboldalon a bogárhátra szántott dombok között a sző­lővel beültetett hegyek és erdős magasla­tok tarkítják a képet, rajtuk mindenütt a villákkal és nyaralókkal. Egy egy völgynyiláson gyakran eltű­nik, meg ismét elrejtőzik a kopár sziklákból álló gyulakeszi hegy, melynek tetején már messziről kivehetők Csobáncz várának fes­tői romjai, ép igy bujkálnak a gulácsi és hegyesdi csúcsok is, melyek czukorsüveg alakjukkal és élesen kiemelkedő csúcsaik­kal vonják magukra a figyelmet. A hegyes­din távcsővel szintén jól kivehetők a régi romok. Ezeket a hegycsoportokat a további kilátás elől a Badacsony és Szent György- hegy zárja el, melyeknek tipikus vulkán­alakjáról azonnal felismeri a szemlélő az egész vidék karakteros bazaltterületét, mely a szőlőművelésre oly kitűnő talajt szol­gáltatja. A somogyi parton eközben eldohog mel­lettünk néhányszor a vonat s előbukkanik százféle tarka nyaralójával Szántód, Bala- tonföldvár, Szárszó, Szemes, azután Lelle Boglár, végül szakadékos homokpartjával Fonyód, mind felkapott, kedves fürdőhe- helyek. A bogiári hegy is magára vonja figyelmünket, úgy áll előttünk, mint egy kialudt miniatűr tüzokádó, mely kedélye­sen kacsingat át a zalai parton büszkén emelkedő lapjára, a Badacsonyra. A Badacsonyhoz közelebb érve, kibon­takozik azon a kékség homályából a tete­jén levő óriási kereszt, mi közvetlenül a szirtharang fölött áll, a melyet a hatal­mas, meredek bazaltoszlopok, bazaltzsá­kok alkotnak. A hegy oldalán mindenütt szőlő, villa és présház kápolnákkal és tem­plomokkal, melyek között már messziről magára vonja a figyelmet Kisfaludy Sán­dor hajdani nyaralója rózsaszín falával és a parton álló Hableány, a vidék hires ven­déglője. Alig kerüli még meg a hajó a Bada­csonyt, már ismét a Szigliget tűnik elő gyönyörű romjaival, melynek két oldalán mocsaras, széles völgy nyúlik be Tapolcza és Sümeg felé. A meszesgyöröki nádas partokból, me­lyek felett dús bortermelő és erdőboritott hegycsoportok vonulnak végig, emelkedik ki a kicsiny, de kedves Szent Mihály-hegy tetején egy gyönyörű kápolnával. E köz­ben már a keszthelyi balatonparti sétány hatalmas fái és a kikötő is elénk tárulnak, két remek fogadóval, melyek mögött a vá­ros emelkedik a templom és a fejedelmi Festetich-kastély fénylő tornyaival. («Gy. /C.») Rendelet az élelmiszerek festéséről. A bel­ügyminiszter a törvényhatóságokhoz ren­deletet intézett a festékeknek, élelmi, él­vezeti, szükségleti szerek és tárgyak ké­szítésére való használata, valamint festett élelmi és élvezeti szerek forgalomba hoza­tala tárgyában. A rendelet felsorolja azo­kat a festékanyagokat, melyekkel eladásra szánt élelmi s élvezeti szereket festeni tilos. Természetesen az ilyen festett élelmi Termelőhelyen fekvő borkészleteit melyek a helyszínen megtekinthetők és átvehetők ajánlja Szeifricz Antal utódai részvénytársaság bornagykereskedö I BUDAPEST, VI. kér., Andrássy.ut 4. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents