Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-08-05 / 15. szám
1905. augusztus 5. Vendéglősök Lapja szegény ember pezsgőjéből s önzésük rabságában sorvasztják a kis korcsmároso- kat. A megindított mozgalom immár a siker utján van. A korcsmárosok ipartársulatának kezdeményezése, hogy kereskedők és korcsmárosok maguk szervezkedjenek részv.-társasággá, immár annyira előre halad, hogy befejezése csak napok kérdése. A részvények jegyzése a leglelkesebb hangulatban folyik s alig van értelmes kereskedő vagy korcsmáros, a ki megtagadná a részvényjegyzést. Dicséretes ötlete az ipartársulat vezetőségének, hogy megszerezte a csillaghegyi hires Mária- forrást is és igy módjában lesz, hogy a legtisztább és a legüditőbb forrásvizet szállítsa a korcsmárosoknak.“ Ez a rokonszenves fogadtatás buzdítsa vendéglőseinket a szövetkezés terén való továbbhaladásra, a miből számukra boldogulás, anyagi megerősödés fakad. Borkiáilitás a Tátrában. A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete f é. augusztus 19. 23. Tátra-Lomniczon borkiállítást rendez. Czélja ugyan ezen kiállításnak az, hogy Magyarország legnagyobb idegenforgalommal biró helyén, a Tátrában mutassa be legkitűnőbb pinczegazdaságaink termékeit. Sikerült is e czélból több mint ötven szőlőtermelőt megnyerni, hogy azok közel 200 legkiválóbb fehér és vörös, pecsenye- és csemegeboraikat beküldjék és a kiállításon megforduló közönségnek bemutassák. Minden elfogultság nélkül jelezhető, hogy ezek a borok méltóan fogják a magyar borászatot képviselni és bizonyítékot szolgáltatnak arra nézve, hogy bortermelésünk ma ismét joggal kiváló helyet követel maga számára a világversenyben. Egyedül az a körülmény, hogy az összes bormintáknak több mint egynegyedrésze a Tokaj-Hegyal- járól került ki, biztosítja ezen borkiállításnak látogatottságát és a borminták kelendőségét. A M. Sz. 0. E.-nek szándékában van a kiállítást augusztus 19-én szüreti ünnepéllyel megnyitni, az egész kiállítás alatt pedig korai csemegeszőlőt is árusítani. Tekintettel arra, hogy a Tátra augusztusban amúgy is úgy bel-, mint külföldiek részéről nagy látogatottságnak örvend, szíveskedjenek birtokosaink közül azok, akik ezen kiállítás alkalmából Tátra-Lomniczon jelen lenni akarnak, ezen szándékukat legkésőbben augusztus 12-ig vagy a jelzett üdülőhely igazgatóságával, vagy a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének igazgatóságával (Budapest, Üllői-út 25.) tudatni, hogy az kellő időben lakásról gondoskodhasson. Még mi nem kellene? A szatócsok panaszkodnak, hogy nehéz a megélhetésük s hogy valamikép elevezhessenek, hát bort, sört, pálinkát kénytelenek árusítani. A vendéglősök fizetik az italmérési adót, az italt azonban a krájzlerok adják el. Hogy a vendéglősök teljesen önzetlen adózóknak legyenek tekinthetők, hát a vitriolos spirituszon gazdagodó butikuso- kat is nyakukra szabadítják fináncz urék. Úgy látszik azonban még ezzel nincs befejezve a népmentési akczió. A fűszereseken és pálinkásokon már a korlátlan italmérési jog sem tud segíteni, tehát egy sanyargó collégájuknak az az ötlete támadt, hogy korcsmás boltjában zálogházat is nyit. Minthogy a példa vonz, a „Füszerkereskedők Lapja“ után közöljük az ötletes krájzler kérdését: M. S. Szatymáz. (Kérdés) Miután a vegyeskereskedés nem jövedelmez a mai időkben annyit, hogy abból egy nagy- családu ember megélhessen, italmérést külön nyitottam, de ez sem jövedelmezi a megélhetésre valót. Az volt tehát a szándékom, hogy zálogházat is nyitok. Beadtam a kérvényemet, a mely szabályszerűen fel volt szerelve nagykorúságomat, büntetlen előéletemet és biztositékfizetési készségemet tanúsító bizonyítványokkal. Már azt reméltem, hogy az engedélyt megkapom, a mikor a kézbesítő egy végzést kézbesít, a mely visszautasítja kérésemet a miatt, mert az italméréssel kapcsolatos üzlethelyiségemben akartam a zálogüzletet folytatni. Kérdem már most a tek. szerkesztő urat, hogy járja-e ez, hiszen a törvényben erről semmi sem áll s igy ez a végzés törvény- ellenes. Mit tehetnék ez ellen ? Az Fk. L. erre a kérdésre azt a választ adta : (Felelet,) Italmérés és kézi zálogüzlet egy és ugyanazon helyiségben tényleg nem gyakorolható ! Ez ugyan nincsen benne a kézi zálogüztetekről szóló 1881. évi XIV: törvényczikkben, de igy rendelkezett 1893- ban 41374. szám alatt a belügyminiszter. A végzés ellen tehát mit sem tehet. Hanem azt tanácsoljuk mégis, jelentsen be más helyiséget, vagy válassza egész külön a zálogüzletnek szánt helyiséget az italméréstől s akkor az engedélyre számíthat. A szatymázi urat ez a válasz alighanem szivén találja s a legnagyobb mértékben elégedetlenné teszi. Mi jobb tanácscsal szolgálunk. Kérjen ötletére patentét. Megérdemli. Mert nem horribilis gondolat-e a lumpok kényelmére a krájzleres korcsmával elegyes zálogház ? Busuló polgártársunk elihatja utolsó ingét is, a nélkül, hogy helyéből meg kellene mozdulnia, sőt hogy ne kelljen puczéron az utczán végig szemérmetlen- kednie, hát ugyanott subikszot is kaphat, hogy fügefa levelet festhessen megvedlett testére. A szatymázi patentét előre is ajánljuk a pénzügyminiszter ur páltfogásába! A vendéglősök és a szabad nap. A „Budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok“ választmánya már tárgyalta a „Budapesti pinczéregylet“ már lapunkban, olvasható emlékiratát a szabad nap ügyében. A választmány behatóan vitatta meg a kérdést s az ügy rendkívüli fontosságra való tekintetből azt határozta, hogy döntés végett szeptember havában rendkívüli közgyűlésre hívja össze a társulatot. Tanuljunk mesterséget! A „Nagykunság Hirlap“-ban olvastuk: „Egy jogot tanult ember — úgy tudjuk, Pápán — becsületes czipész iparos lett. Nem szánja, nem bánja a tettét, sőt azért lett boldog ember, mert kitanulta a czipész mesterséget is. Nem a jogi diploma hanem a kaptafa, a bőr, a csinos czipők juttatták jóléthez. Mert úgy fordult a sorsa: hogy egész Pápa város intelligencziája, a jogi diplomás czipész mesterhez hordja a garasait. Ez a mester gyarapszik, tollasodik, mig ha jogászi diplomával keresné a kenyerét, talán most is kilincselne, talán most is lépcsőt koptatna, egy üres állásért. A K/mcpu I Á KI n Q sajt-, vaj- és szalámi kereskedő BUDAPEST, VII. kerület, ivinoun JnllUO Király-utcza 53. sz., fiók: Üllöi-ut 57. sz. TELEFON 29—09. 3 hogy kitette a czégtábláját, egyszerre hires ember lett. Nemcsak Pápán beszélnek róla, lesz ő még országos hirü ember is. Nálunk az ilyesmi fehérholló számban megy. Nálunk a jó czipészből is rossz táncz- mester válik.“ „Tavaly mikor egyik fővárosi fogalmazó megunta a hasztalan pályázgatást és doktor juris diplomájával elment asztalos inasnak, az egész Budapesten, még talán az egész országban is az esemény közbeszéd tárgyát képezte. Miért ? Mert eddig talán ez volt az első fogalmazó, a ki az Íróasztaltól elmegy a gyalupadhoz. Valami uj és szokatlan dolog ez Magyarországon. Bezzeg Franczia, Angol és Német országban, a hol az iparosok is képzett, iskolázott emberek, ott az e fajta jelenségek napirenden vannak, ott bizony éppen az volna a fehérholló, a ki megunja a czipész műhelyét és beáll táncz- oktatónak vagy kötéltánczosnak, sőt ha jól megy a sora, bevetődnének a hivatali büróba aktát porolni. A művelt nyűgöt ipari államaiban, már köztudatba ment az a közvélemény: hogy az iparosnak is iskolázott, képzett és intelligens embernek kell lenni. Ott nem menhely az ipari pálya, a hová csak a kényszerült, a másutt nem boldoguló fiatalok menekülnek.“ Hát igaza van tisztelt laptársunknak! Az esetet mi is érdemesnek tartjuk arra, hogy gondolkodjunk rajta. Annak a pápai juristának czipészkedé- séből mi arra a következtetésre jutottunk, hogy szükséges volna középiskoláinkban a mesterségek tanítása is. Gyakorolják minden tanulójukat abban a mesterségben, a melyhez hajlamot éreznek. Ha nem boldogulnak a szellemi munkálkodás terén, legalább lesz a koldusbotnál s a szélhámosságnál egyéb eszközük is a megélhetésre. Lesz oly eszközük, a melyet önérzetesen ragadhatnak meg. Mennyire erőssé teszi az embert az a tudat, hogy ha egyik téren nem kedvez neki a szerencse, boldogulást találhat a másikon; szóval megélhet a jég hátán is kézügyességéből. Az ipari képzés egyrészt emelné iparososztályunk intelligencziáját, másrésztterjesztené a munka tiszteletét s alapja lenne az igazi demokrácziának. A pápai jogász-suszter példája indítsa közoktatásunk intézőit arra, hogy gondolkodjanak a középiskolai tannlóknak mesterségekbe való begyakorlásának módozatairól. A jövő nemzedék boldogulása, erkölcsi megizmosodása függ a kérdés megoldásától. R kávéházak történetéhez. Ismeretes dolog, hogy Budapest kávéházai számára és berendezéseik fényére első helyen áll a világ városai között. A nálunk divó kávéházi életet sehol sem találhatjuk, vagy csak fejletlenebb formában. Egy ízben már megemlékeztünk arról, hogy a 18-ik század elején idegen utazók Budapestnek speczialitásául a jó kávét s a kávéházi életet emlegették. Legutóbb a „Pesti Hírlap“ foglalkozott ezzel az érdekes jelenséggel. Erre a czik- kelyre vonatkozólag Walter Károly jeles szaktársunk Kolozsvárról levelet intézett hozzánk, melyben históriai értékű adatokkal szolgál. Kolozsvárt, 1905. julius 23. Legjobb és legolcsóbb bevásárlási forrása a t- ez. vendéglős, szállodás és kávés urak részére.
