Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-01-20 / 2. szám
2 Vendéglősök Lapja 1905. január 20. gondoskodott volna, hogy ebben az évben már Fiumében is működjék egy borvizsgáló bizottság, vagy legalább is ott egy vegyvizsgáló intézet létesittessék. A kövezetvám. Lapunk volt az első, a mely szóvá tette a székesfővárosi kövezetvám kérdését. Rámutattunk arra, hogy a kövezetvámot sem Bécs, sem más nagy város nem ismeri s ez a vám az oka piaczunk drágaságának. Éppen ezért több Ízben sürgettük, hogy a kövezetvám töröltessék el. Azon nem csodálkoztunk, hogy indítványunk a főváros bizottságában visszhangra nem talált; de a közjó iránti érzéketlenségnek kellett tulajdonítanunk azt, hogy a sajtó is hallgatással mellőzte az eszmét. Annál nagyobb örömet keltett bennünk a kereskedelmi miniszter leirata, a mely- : ben az élelmiszerek drágulása alkalmából : az árcsökkentés eszközéül a kövezetvám leszállítására figyelmezteti a város urait. Hogy a miniszteri szót azonnal megszívlelje a tanács és a közgyűlés, alig remélhető; de ez mit sem von le a miniszteri szó fontosságából és értékéből. Egyet bizonyosan elér vele, azt, hogy a közvélemény szeme kinyílik, megismeri a piaczi drágaság s a nem kielégítő be- j hozatal okát; tehát követelni fogja a kövezetvám eltörlését, vagy legalább is a leszállítását s igy a székesfőváros előbb- utóbb kénytelen lesz foglalkozni a kövezetvám kérdésével. Most ugyan a drágaság, a télre és tavaszra fenyegető Ínség aktuálissá tenné a sürgős intézkedést; de a tanács, a mely keveset szokott törődni a lakosság jólétével, aligha fog serénykedni. Majd azzal bújik ki kötelme alól, hogy kedvezményeket ad holmi burgonyaszálli- tóknak s a vidéki termelőket érzékenykedő felszólítással iparkodik rábírni arra, hogy ne Bécsbe és külföldre szállítsák, hanem Budapestre hozzák terményeiket kevesebb haszonért. Ámde az ilyen felhívásnak foganatja aligha lesz, mert válságos helyzetben levő gazdáink ugyancsak rá vannak szorulva a haszon-többletre. A hazafias áldozat, a polgárok megélhetéséről való gondoskodás sora tehát a fővároson van. Ha ez megteszi a magáét, joggal kérheti és várhatja ezt az államtól s némely esetben az egyesektől is, különösen a kereskedőktől. Egy bizonyos, az, hogy a kövezetvám kérdése akuttá vált s ezt feledésbe merülni nem engedhetjük. A közönségnek saját érdekében mindent el kell követnie, hogy a kövezetvám eltörlése, illetőleg leszállítása hangos követeléssé váljék. Nem szabad az ügyet a városatyák késedelmeskedése és szükkeblüsége martalékául dobnunk. Klubbokból és népgyülé- sekből hangozzék el a publikum követelése; mert a városi hatóságnak kötelessége, hogy a közkiadások fedezésére egyéb eszköze is legyen az adóprésnél. Ebben a tekintetben már utaltunk az angol városok példájára, a melyek szövetkezetek létesítéséből merítik tekintélyes jövedelmeiket. Kövesse ezt a példát Budapest is s a polgárok elől a kenyeret elrabló kövezetvámot minden rázkódás nélkül eltörölheti. Utaljunk erre és követelőzzünk s főleg a vendéglősök hallassák szavukat, mert a kövezetvám az ő vállaikra nehezedik legjobban. Vendéglősök a fogyasztó-szövetkezetek ellen. A kiskereskedők és kisiparosok egyesülete fölkérte a budapesti vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatát, hogy csatlakozzék a Budapesti fogyasztók szövetsége ellen indított mozgalmához. Az ipartársulat a fölhívást tárgyalta és kimondta, hogy a fogyasztó-szövetkezeteket, a melyek ártalmas üzleti ellenfelei a vendéglősöknek, nem pártolhatja. A vendéglőst mindenféle közteher nyomja és hatósági rendszabályok korlátozzák, a szövetkezetek pedig közterhet alig viselnek és igy könnyű versenyben győzik le a vendéglőst. A fogyasztó-szövetkezetek ellen a vendéglősök országos szövetsége is állást foglalt, kimondván, hogy a kiskorcsmárosok ipartár- sillata részéről tervbe vett Vendéglősök és korcsmárosok országos hitel- és fogyasztó- szövetkezetet is károsnak tartja és nem támogatja. Virrad! Megmozdult az élet ! Verejtékes mindenütt, néhutt meg véres is. Magyarország polgárainak lelkiismerete nyilatkozik meg mostan a maga módja es meggyőződése szerint ! Politikai vetésnek most lesz politikai aratása ! Szaklap lévén, politikával nem foglalkozunk ! Mindenkinek meggyőződése szent előttünk, a melyet úgy kell tisztelni, mint az oltárképet ! Egyre azonban két évtizedes hazafias múltúnk kötelez, hogy a jelen fejevesztett politikai világban felemeljük intő szózatunkat, hogy agyonadóztatott iparunk egyetlenegy iparüzője sem feledkezzék meg arról a szent kötelességről, a melylyel szeretett hazája és ipara iránt tartozik. Szeretett magyar hazánkban a mi iparunk huzza a legnagyobb jármot a megadóztatásban és minden rendű és rangú, jogos és jogtalan megrendszabályozta- tásban. Megadással türtük. Rut visszavonásunk, egyenetlenkedésünk és pártoskodásunk kemény büntetése gyanánt csövestül szakadt ránk ez az áldás ! Minden iparág szövetkezetté tömörült s az alkotmány védő bástyái közé ékelődött! Csak a mienk maradt árván, egyedül, Csáky szalmája gyanánt ! Minden iparágnak megvannak törvényben gyökeredző klauzulái, csak a mienk az egyetlen, melyet még az ág is húzhat! Védőnk a fináncz! Vádlónk a fináncz! A mint a sors szeszélye magával hozza! Virrad! Minden iparág testületben, szövetkezetben áll s jogot követel a megélhetéshez, felvirágozáshoz és nehéz terheinek megkönnyítéséhez, jóllehet az állam, megye, község és egyház teherviselésében csak — lógós, olyan ebugatta hámos figu- ráns, a mely csak nyerit és ficzánkol, de soha sem feszíti meg az istrángot, a mikor kellene. Virrad! Mi mégis sötétben ülünk. Közénk szállt a pártos szellem, mely az egyetértés és együttérzés védő angyalát kikergette közülünk! Azért nem szervezkedtünk. Azért nem állítunk magunk kebeléből egyetlenegy képviselőt sem, a ki az országházban jogos követeléseinket tolmácsolná, előadná sérelmeinket, jogorvoslatot kérne és valami novellát eszközölne ki. Veszett fejszének legalább a nyelét! Virrad! Isten bocsássa meg könnyelműségünket, hogy érdekeinkről ennyire megfeledkeztünk! De sebaj! Virrad! Csak most a tizenkettedik órában legyünk éberek! Csak most álljunk résen! Ne szalasszuk el a jó alkalmat, a mely ritkán kínálkozik! Virrad! Ébredjünk! Közeledik január 26-ika! Kérjük fel a leendő t. honatyákat, hogy a mi érdekünkben is emeljék fel szavukat. Az mellékes, hogy melyik zászlóhoz esküdött a nagyságos czimért és busás napidijért. A fő az, hogy a mi érdekünkben szólaljon fel ott a dunaparti fényes márvány palotában. Mert minél több pártból, minél több honatya szólal fel, annál nagyobb lehet a kilátásunk, hogy a képviselőházi irattárban elhelyezett, porlepte peticziónk 12 pontja legalább részben a törvény paragrafusai közt foglal majd helyet. Ha esetleg egyik-másik t. honatya megfeledkeznék Ígéretéről és ellenünk szavazna . . . Lesz még választás és bőséges alkalmat adhatunk neki, hogy csendes pipaszó mellett elmélkedjék, hogy is volt az akkor, mikor ő is a dunaparti fényes márványpalotába járt. Virrad! Ébredjünk és cselekedjünk, mert az idő eljár! Az érdekek védelme. Szaktársaink közül sokan visszavonják magukat a társulati élettől, mert — szerintük — azokban az ő érdekeik nem találnak védelemre. A ki elhallgatja a baját, azon bajos segíteni, a ki a hol nincs, nem is védelmezhető. Éppen ezért buzdítottuk szaktársainkat, hogy vegyenek részt egyesületeink életében. Ha azokban némely mozgalmat helyeselni nem tudnak, ne vonuljanak duzzogva félre, hanem az egyesület kebelében iparkodjanak kartársaikat igazaikról meggyőzni. Ha igy járunk el, úgy lesz erős, gyümölcsöző egyesületi életünk, lesz érdekeinknek hathatós védője s évről évre fogynak majd sérelmeink. Ha vagyonra, üzleteik minőségére van is különbség vendéglős és vendéglős között, de nincs különbség iparunk általános feltételei és követelményei tekintetében. Éppen ezért ne húzódjunk vissza a közügyektől, ne forgácsoljuk szét erőnket; hanem tömörüljünk teljes számmal ipartársulatainkban és országos szövetség kebelében s tanuljuk meg végre valahára egyesült erővel egymásért, mindnyájan egyikünkért is cselekedni. Tanuljunk a kereskedőktől, a kik most szervezik országos egyesületüket s ennek szükségét, mint a M. K. Írja, imigy fogják föl: „Igaz, hogy van különbség kereskedő és kereskedő között. Igaz, hogy sokszor ellentétes érdekek fognak kielégítést keresni az országos egyesülésben. Lesznek ellentétek a különböző kereskedelmi ágak között és lesznek összeütközések nagykereskedők és kiskereskedők között. Ha magasztos hivatást teljesít az országos egyesülés már akkor is, ha a kereskedelem közös érdekeinek megóvására, közös bajainak és sérelmeinek orvoslására törekszik : még nemesebb, még magaszto- sabb és — a mi a legfontosabb — még életbevágóbb misszió vár reá akkor, a mikor az érdekösszeütközések kerülnek majd fóruma elé. Az ellentétek kiélesedését meggátolni, a már kiélesedett ellenié
