Vendéglősök Lapja, 1904 (20. évfolyam, 24. szám)

1904-12-20 / 24. szám

2 Vendéglősök Lapja 1904. deczember 20. Teljesüljön .Krisztus Jézus testa­mentuma : Ne légyen közöttetek, a ki úgy jár, mint a farkas a juhok körül! Ezek a gondolatok töltik el az én szivemet most, a mikor a havas- tetejű házakról szikrázva csillan szo­bámba a méla hold világa. Szeressük egymást! Se jó, se rosszban ne feledjük, hogy mindnyá­jan emberek vagyunk, a kik egyen­lőn viseljük arczunkon az Isten képét. Közös mindnyájunkkal az élet küz­delme s a halál félelmes, öntudatlan, álomtalan nyugodalma, a ^ melytől szabadulásunk csak az Úr lelke, vagyis a szeretet által vagyon. Nincs ezen a földön boldogság, csak az, a mit az egymáshoz való szeretetben érezünk; tehát ne legyen egyéb vágyakozásunk, más czélunk, mint ennek az egymáshoz való sze- retetünknek a zavartalansága, mentői nagyobb mélysége. Szeressük egymást! Legyünk meg­bocsátok egymásx hibáival szemben, mint a hogy az Úr az 0 imádságá­ban kéri s legyünk alázatosak a sze­rencsében s a gondviselésben biza­kodók a csapások idején. Sohase lássuk egymásban a fogya­tékosságot, de vegyük észre a leg­kisebb jót is s akkor nem lesz kö­zöttünk a másik ártalmára törő go­nosz, hanem csak valamennyiünk javára fáradozó felebarát. Ezt izenjük szent karácsony ünne­pén Üdvözitőnk emlékezetére a mi olvasóinknak, hadd legyen békesség és boldogság a földön, különösen a magyarok hazájában; mert igy az Isten, a mi Urunk szeretete nemcsak vélünk leszen, hanem bennünk is lakozik mind e világ végezetéig s áldás lészen minden dolgainkon, mert erős várunk a nemcsak velünk, de bennünk is élő egy igaz Isten! Ihász György. Az antialkoholisták ellen. Jövő évben nem­zetközi szeszellenes kongresszus lesz Bu­dapesten. A székesfőváros és a kormány nagy vendégszeretettel fogadja a gyülé- sezőket, a mi komoly szint, súlyt ad a kongresszusnak. Lehet, hogy ezt a kor­mány azért teszi, hogy elterelje a külföldi viz-barátok figyelmét a hatóság és az állam botrányos magatartásáról, a mely- lyel a nép megrontására mindent elkövet, hogy a pálinkamérések szaporodjanak és jövedelmezőségük emelkedjék. A borter­melők azonban csöppet sem örülnek az antialkoholista mozgalom beplántálásának, mert ezzel veszélyeztetve látják a borter­melés érdekeit. Ha az antialkoholisták csak a pálinkaivás ellen harczolnának s a mértékletességet hirdetnék, mindenki öröm­mel látná akciójukat; ámde a bor-ivás ellen csak úgy, sőt még jobban küzdenek, mint a szesz ellen, holott a tapasztalás, az orvosi tudomány bizonysága szerint a tiszta bor mérsékelt érvezete szükséges, mert táplálja, erősiti a szervezetet. Helyes tehát, hogy az antialkoholisták ^túlzásáról felvilágosittassék a közönség. Érdeke ez a vendéglősöknek is, a kik nagy kárát vallanák, ha az antialkoholisták fanatikus acciója nálunk is hóditana. Kívánatos, hogy a vendéglősök is csatlakozzanak a termelők ellenmozgalmához. Szállodai mizériák. A „Magyarországi Kereskedelmi Utazók Egyesülete“ több Ízben szóvá tette szál­lodáink némely viszás szokását, a mely ellenkezik a tisztaság követelményeivel s károsak az egészségre. Az egyesület tagjait, a kik életük java részét utón töltik, illetékes bíráknak kell elismernünk s minthogy szállodáink tisz­tasága s a vendégekkel szemben tanúsí­tott előzékeny s lelkiismeretes eljárás az idegenforgalom emelésére nagy befolyás­sal van, szükséges, hogy a kereskedelmi utazók panaszait és kívánalmait figyel­münkre méltassuk. Meg kell ezt tennünk annál is inkább, mert az utazók egyesülete a bajok orvos­lására erélyes lépéseket tett. Ugyanis leginkább azt panaszolják, hogy igen sok szállodában a távozó vendeg után nem adnak tiszta ágyneműt, hanem a használtat, mint némely vendéglőben az asztalkendőket, vízzel befecskendezik s ki­simítva, újra felhúzzák. Az ilyen ágynemű már nyirkosságánál fogva is veszélyes, különösen a nem ren­desen fütött szállodai szobákban, de még inkább ártalmas azért, mert a gyanútlan vendeget megfertőzhetik ragályos, nem egyszer undok és szégyenletes betegsé­gekkel. Szeretjük hinni, hogy a befecskendezés csak kevés szállodában dívik, de hogy valamennyiből kitiltassék, iparunk jó hír­neve követeli. Az üzletembernek ugyan arra kell töre­kednie, hog, bb haszonnal dolgozhassál gengedett ha­szonkeresés ul azon a ha­táron, a melynél emDermiöaink egészségét veszélyezteti, vagy undort kelt. A befecskendezés szokása ilyen A szál­lodás úgy állapítja meg árait, hogy min­den uj vendégnek újonnan felhúzott, tiszta ágyneműt adhat; tehát a ki nem ad, visz- szaélést, csalárdságot követ el. Így fogták föl ezt a kereskedelmi uta­zók is, a kik ezzel a rut szokással nem­csak a maguk, hanem családaik egészsé­gét is veszélyeztetve látják. Feliratot is intéztek a belügyminiszter­hez, melyben a jelzett s a közegészségre ártalmas visszaélés erélyes meggátlását illetőleg megtorlását sürgetik. A miniszter eleget tett a kérelemnek és szigorú rendeletet bocsátott ki az ille­tékes hatóságokhoz. A kereskedelmi utazók egyesülete erre újból foglalkozott az ügygyei, s elhatá­rozta, hogy az egyesület 50 tagját külö­nösen megbízza, hogy ellenőrizzék, hogy a szállodások mennyire tesznek eleget a miniszteri rendeletnek, vagyis hogy telje­sen tiszta, vagyis nem fecskendezett, ha­nem újonnan mosott és vasalt ágyneműt adnak-e. A hol az ellenkezőt tapasztalják, a visz- szaélő szállodás nevét bejelentik az egye­sületnek s ez az illetőket följelenti a ha­tóságoknál s ezenkívül az „Országos Közegészségi Tanács“-ot is fölkéri az ágynemű-kérdésben erélyes akczióra. Az egyesület kiküldött 50 tagja utján értesíti elhatározásáról az összes szállo­dásokat s kötelező Ígéretet tétetnek ve­lük, hogy fecskendezett használt ágyne­műt nem adnak vendégeiknek. A kereskedelmi utazók tehát erélyesen fogtak a rossz szokás kiirtásához, azok a szállodások tehát, a kik ily megengedhet­len módon szokták növelni jövedelmeiket, ezentúl ugyancsak kellemetlen helyzetbe sodorják magukat, ha továbbra is űzni merészelnék ezt a visszaélést. Meg vagyunk győződve, hogy ilyen lelkiismeretlen, a kapzsiságtól elvakult szállodás nem igen akad Magyarországon, mert ezeket, mint iparunk megrontóit, a szaktársak maguk fogják lehetetlenné tenni. Hízni akarnak a hentesek! A hentesek nem érik be azzal, hogy a közönség elől eleszik a hús: a különböző kolbászfélékből s azt krumplival, korpával, mivel pótolják, most a vendéglősök lábasából is ki akarják ragadni a pecsenyét. Telhetetlen étvágyuk van ezeknek az uraknak, pedig úgyis elég hizodalmasak. A mint az ipartörvény mó­dosítására vonatkozó anyaggyüjteményben olvassuk, ezek az éhes bácsik azt kívánják, hogy^ az uj ipartörvény tiltsa el a ven­déglősöket a sertés-vágástól. Legjobb lesz, ha mindjárt a csirke-, liba-öléstől is el- tiltatnak, hadd hízzanak meg a sakterok is a vendéglősök húsán! — Mit szólnának a hentesek ahoz, ha viszont a vendéglő­sök meg azt kérnék, hogy a hentesek til- tnssanak el a njmrs szalonnából való zsir- sajtolástól, a füsiölt hús főzésétől, hurkák, szeletek sütésétől. Ezt okkal tehetnék, nem úgy, mint ők, a mi megrontásunkra irányuló kívánalmukat. A szakácsok közgyűlése. Négy hónapja, hogy a „Magyar Szaká­csok Köre“ elnyerte alapszabályainak meg­erősítését s megkezdette működését. Négy hónap rövid idő s ha a „Magyar Szakácsok Köre“ mégis jelentékeny sike­reket ért el, ez arra mutat, hogy a kör vezetése hozzáértő és buzgó kezekben van. Megnyilatkozott ez abban a lelkes han­gulatban is, a mely a kör első közgyűlé­sén uralkodott Mayer Lénárd József elnök s az egész tisztikar- iránt. Igaz örömet kelt bennünk, hogy sza­kácsaink tömörülése ily szépen sikerült; mert a szakácsmiivészség a mi iparunk egyik legfontosabb tényezője. Ha szakácsaink egészséges szervezetben egyesülnek, ez előnyöket biztosit közöttük a szakképzettségnek, fokozza bennük az ambicziót, megszerzi nekik az anyagi és erkölcsi boldogulás föltételeit; tehát a vendéglősipar is több garancziával, na­gyobb bizalommal támaszkodhatik a szakács- művészetre. Ebben a tudatban üdvözöljük a fiatal kört, kívánva ennek teljes megszilárdulá­sát, mire e kör érdemes, elnöke s egész tisztikara nagy körültekintéssel és lanka­datlansággal igyekszik. A közgyűlés lefolyásáról körülményesen számol be a lapunknak hivatalosan be­küldött Jegyzőkönyv. Felvétetett 1904 deczember 14-én este 11 órakor a „Magyar Szakácsok Köre“ első közgyűlésén. Elnök: Mayer József Lénárd. Jegyzők: Szekrényt Rezső és Burghart Pál. Jelen van 48 rendes tag. Mayer elnök az ülést megnyitván, üd­vözli a megjelenteket s az alakuló-köz­gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésével Dobos Károly, Elgetcz Lajos és Topitsch N. tagokat bízza meg. Tisztelt Közgyűlés! Amidőn szerencsém van körünk első évi rendes közgyűlését megnyitni, mindenekelőtt alakuló-gyülé- sünk jegyzőkönyvét kérem felolvasni. Hábéri Ármin felolvassa a jegyzőkönyvet.

Next

/
Thumbnails
Contents