Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-11-20 / 22. szám
1903. november 20. Vendéglősök Lapja 7 mostan pedig elérkezett a vége: az árverés — szóval, a kényszer-sikkasztás. Ennyit mond a krónika, lesz még következménye is, még pedig szomorú. Az elmondottakból látható, hogy Koch Lipót éppen oly sablonszerűén bukott meg, mint sok más kávés és nem csalárd bukást követett el, mert a jó ember, ha volna pénze, fizetne, de nincs. Ezt jól tudta mindenki és mégis adtak neki, szóval, mindig a túlsók kölcsön viszi az embereket a bűnbe. Erről akarok tisztelt szerkesztő urnák pár szót mondani. Hogy a pék, szódagyáros és sörös pénzt ad kölcsön egy kávéház megnyitásánál, ezzel nem is törődöm, de nem is sajnálom, ha elveszik a pénzök, mert ők maguk csinálják maguknak a konkurrencziát, erővel kölcsönt kötnek s evvel lekötelezik a vevőt. Adnak azután neki hitvány kotyvalékot drágább pénzért, mi persze nehezebb fizetésekkel jár és ez egyik oka a tönkremenetelnek, szóval, segítik, de vesztére. A szegény kávés, a ki oizik az üzlet-vételnél, mert a kávéház — teszem 6000 frt. ehez 3000 frtot ad a sörös, a szódagyáros 500 frtot. két főpinczér 1000 frtot, 500 frtot a pék, berendezést kap hitelbe s ha még kell valami, kap kölcsön is, mert saját tulajdona az üzlet. Ez a sablonja a mai kávéház átvételeknek. Ezek után következik a sablonos tönkre- menés a sablonos sikkasztással. Egyrészt azért következik ez be, mert a tulajdonos az ügynöknek azt mondja: 500 frt kell nekem házbérre, tehát küldjön nekem egy főpinczért, ki most 1500 frtot ad. Az ügynök, mert kötelességét teljesiti, mesél annak az uj főpin- czérnek égről, boldogságról, szép jövőről és nem tudom, mily nagy szerencséről. Az uj balek beleharap, elmegy, lefoglalja az üzletet és belép, de haj, csúfosan be lett csapva. Az 1500 frt nem az ő pénze, kölcsön vette, erre pedig nagy kamatot kell fizetnie, szóval, ha családos is, a nagy óvadék sokat igényel, zsarolni kell a vendégeket. Ebből azután következik az, hogy egy ilyen főpinczér kénytelen mindent, a mi keresztülvihető, keresztülvinni a keresetért. Ezt persze többen a vendégek közt megérzik, elégedetlenek lesznek és kimaradnak. A pék az ily kölcsön- üzletet szintén kénytelen kihasználni és komisz, olcsó süteményt ad; ez is elhajtja a vendégeket; tehát tény az, ha nincsen elegendő tőke, azaz saját pénze, akkor nem bir reu- zálni, azt mindenki jól tudja; az az uj főnök is, a ki veszi az üzletet, az alkalmazott is, a ki szegődik hozzá; mert nem egy főpinczér- Ieváltásnál láttam, hogy egyik, azaz a régi, az az ő, vagyis az uj főpinczér kaucziójából lesz kifizetve, szóval, már az uj főpinczér is bele van avatva a jövőbe, a bekövetkezendő sikkasztásba. Tudva a helyzetét, mégis ott marad, talán keresis valamit; családos, hideg van, tél és még sok ily ok ösztönzi arra, hogy ott maradjon, szóval, az ovadékot reszkírozza. He most bekövetkezik a katasztrófa, saját magát okozhatja és csak magának tehet szemrehányást. Ebből pedig vonjuk le a konzekvencziát, tanuljunk. Már régen tudjuk, de senki vele nem törődve, engedik szabadon tovább is az ilyen svindli üzlet-nyitásokat, azért van Budapesten mégegvszer annyi kávéház és vendéglő mint kell; de mégegyszer oly komisz bor, étel, kávé és likőr, mint szabadna lenni egy kávéház vagy étteremben. Ebben a túlsók üzletben van a nyomorgó szaktárs elosztva, csekély munka, csekély kereset mellett; ha ellenben kevesebb volna a kávéház, kevesebb volna a pinczér és jobb volna a kereset s igy a gazdának is könyebb megélhetés volna biztosítva. Ezen pedig úgy lehetne segíteni, hogy azokat a vendéglősöket és kávésokat, kik nyomorogva élnek máról holnapra és kigondolják a furfangot, mily módon lehetne egy uj és több pénzzel rendelkező főpinczért szerződtetni, el kellene nyomni, mielőtt bekövetkezik az ovadék-sikkasztás. A főnököknek és fópinczéreknek egy oly kartellt kellene kötni, mely kimondja, hogy: 1 óvadéknak csakis aránylag a napi bevétel kétszeresét szabad meghaladni nagyobb ovadékot a gazdának nem szabad követelni. 2 az ovadékot csakis értékpapírnak vagy takarékbetét könyvnek szabad képezei. 3 meg kell tiltani a sörösöknek és pékeknek, hogy előleget vagy kölcsönt adjanak a gazdáknak. Ha ezt képesek volnának vagy volnánk keresztül vinni, egy hónap alatt kevesebb volnának jószámmal a kávésok és vendéglősök. Ezután jobb volna a gazdának, pinczérnek és vendégnek, mert régi história, hogy készpénzért vett bor jobb és olcsóbb, de a hús is jobb készpénzért. Ezt a tapasztalatot szerezte vendég és gazda is. Ezek után volna még egy pár szó mondani valóm, melynek keresztül vitele de nagyon szükséges volna. Ez volna a M. 0. P. E.-nek leghumánusabb munkája, ha keresztül vinné. Ez volna, hogy a főpinczér az ovadékot nem a gazdának, hanem az elöljáróságnak mint iparhatóságnak adná át őrizet végett. így lehetne 1000 fi. óvadékot is le- teni, mert biztos lenne a pénz, nem kellene félteni a főpinczérnek, úgyszintén a gazda is biztosítva volna. A város kötelessége volna elvállalni ezt, mert ezzel elejét venné a sok öreg kifosztott pinczér nyomorgásának s közköltségen való eltartásának. Az egylet kötelessége, hogy előmozdítsa a pinczérek javát. Budapesten, több mint 3000 kávéház és vendéglő van. Ezekben nagyon sok helyen két főpinczér van alkalmazva, gyakran 2000 frtnál nagy°bb óvadékkal a mi összességben több mint 100-000 korona tőkének felel meg, mely után félmillió koronát kell uzsora kamatul fizetni, holott egy kávés vagy vendéglős sem ad kamatot a főpinczérnek óvadékáért, tehát ez a pénz holt pénz, melynek kamatja egy óriási tőkét halad meg évente. Ha ennek a kamatnak csak az uzsorarészét vészük, bátran számíthatunk 50 ezer koronát, mely összegből bőven telnék a szegény és elöregedett pinczérek segélyezésére és nem is jutna annyi főpinczér és gazda koldus botra mert nem lenne óvadék sikkasztás megmaradna az a kereset, a miért dolgozik, hogy legyen öreg napjaira. Volna pénz arra, hogy maga a M. O. P. E. melynek javára esnék a most elveszett kamat, megszilárdulhatna. Gyufa-, fogpiszkáló- és szipkagyárat alapíthatna saját kezelésében tarthatna fönn, a hol szegény elöregedett pinczérek családjai dolgozhatnának Ha ez sikerülne, mely még csak álom (mert a mi szakmánknál van meg éppen, hogy nincsen összetartás) óriási haladást érnénk el. A terv szép és jó, előnye sok, tehát végtelen szükséges és hasznos lenne a megvalósítása. Fogjunk hozzá! Csepreghi Gyula. Társas reggelik. A „Budapesti Szállodások Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata" minden pénteken társas reggelit tart. A legközelebbi reggeliket a következő helyeken tart. November 27-ikén: Zöldhelyi Lajosnál VII., Dob-utcza 31 sz. Deczember 4-ikén : Pelzmann Ferencz- nél „Pannónia" szálloda. Deczember 11-ikén Fürst Tivadarnál V., Vármegye ház utcza. Deczember 18-ikán : Komnef Ferencz- nél IV., .Vadász kürt“ szálloda. Deczember 25-ikén : A karácsonyi szent ünnepek miatt nincsen társas reggeli. HÍREK Eskü vök. Dr. Sánta Kálmán ügyvéd f. hó 14-ikén vezette oltárhoz Maloschik Etuska kisasszonyt, özv. Maloschik Fe- renczné bájos leányát: Násznagyok voltak : Maloschik Antal és Sánta György dr. orvos Szabadkáról. Nyoszolyók voltak : Maloschik Szilviké, Giacomo Valika, Maloschik Ilona. Vőfélyek: Schárhán Ferencz, Maloschik Róbert, Dr. Bvadács Emil. Az esküvő után az előkelő násznép a „Hungária“ szállodába vonult fényes lakodalomra. — Babista József szaktársunk nőül vette Müller Ida kisasz- szonyt Szolnokról.— Díszes esküvő színhelye volt f. hó 7-ikén az erzsébetvárosi plébánia templom. Ekkor vezette oltárhoz Szauer István főpinczér Syllaba Erzsébet kisasz- szonyt, Syllaba József és kedves nejének bájos és kellendus leányát. Az esküvőn az örömapa és a vőlegény főnökei, Lippen Lajos és Petánovits József urak is megjelentek. Ott voltak a család számos ismerősei és rokonai. Násznagyok voltak: Koporal Nándor, Rehling János urak. Az esküvő után a násznép Klivényi Ferencz Andrássy-uti vendéglőjébe hajtatott hol a lakodalmas násznép sokáig együtt maradt. A tiszta szerelemből kötött frigyen legyen Isten áldása! — Wassermann Mór, az „Emke“ kávéház tulajdonosa, f. hó 24-ikén déli 11 és Va órakor tartja esküvőjét a dohány-utczai izr templomban Pikier Jolán kisaszonnval, Pikier Ármin fővárosi kávés bájos leányával. Boldogság frigyükre! Halálozás. Waldmann Lajos nagyváradi kávéház-tulajdonos életének 69-ik évében elhunyt. — Fischer Füiöp szegedi pinczér-ügynök, ki e téren Szegeden 30 év óta tisztességgel működött, e hó 6-ikán jobblétre szenderült. Halálát bánatos özvegye siratja, ki az ügynökséget saját neve alatt tovább folytatja. A győriek. Nyugdíjintézetünk győri választmánya Posch Nándor elnöklete alatt múlt kedden ülést tartott, melyen elhatározták, hogy az intézetet, melynek eddig 167, 814 korona alaptőkéje van, a kartársak között ismertetik Vendéglői üzlet áthelyezés. Edelmann Antalné a Zrinyi-utcza 1. szám alatt levő vendéglői üzletét a ház lebontása miatt Nádor-utcza 13 szám alá helyezte át. A jó konyhájáról és kitűnő italairól ismert vendéglőt "ajánljuk t. olvasóink figyelmébe. Sok szerencsét kívánunk uj vállalatához. Uj vendéglő. Novák Ferencz, az „orient“ szálló volt bérlője, legutóbb a „Metropole" szálloda volt üzletvezetője, a Kerepesi-ut 61. számú házban díszesen berendezett vendéglőt nyitott. Régi szaktársunknak sok szerencsét kívánva, üzletét ajánljuk t. olvasóink figyelmébe. Szálloda-átvétel. Budapesten a csömöri úti „Predeál“ szállodát és vendéglőt Rith István vendéglős szaktársunk vette át a szálló tulajdonosától, Bürgermeister Vínczétől. Üdvözöljük! Pinezér-táskák. FőpinczérekneK nélkülözhetlen, czélszerüségében felülmulhat- lan pinczértáskák kaphatók tartós és jó kivitelben Molnár Vilmos kesztyügyárosnál Budapesten, IV. Károly-körut 28. szám. A „Vendéglősök Lapja“ olvasói előnyárhan részesülnek. Méltóztassék tehát jelen ajánlatunkra hivatkozni. Bortözsde és borvásár. A Magyar- országi Bortelmelök és Borkereskedők Orszá