Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-06-20 / 12. szám
XlX-ik évfolyam. 12. szám. Budapest, 1903. junius 20-án. VENDÉGLŐSÖK LAPJA (,, PINCZÉR EK A hazai szállodások, vendéglősük, kávésok, pinczérek s kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakküzlüny. Az első magyar orsz. pinczemusterek és pinczemunkások egylete“, a „budapesti kávéházi segédek egylete“, a„Szatmár-Németi pinczér-egylet“ a „Székesfejérvár pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a »Győri pinczér-egylet“, a »Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartarsula“, az »Arad pinczér-egylet“-nek, a »Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az »Aradi vendéglősök és kavésok egyesületé“-nek, az »Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok partársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsrnárosok és pinczérek egyletéinek, a „Székesfejérvári vendéglősök kávésok és italmérök ipartársulatá“-nak. az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsrnárosok ipartársulatá“-nak és az országos pinczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának, A »Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet, a »Győri vendéglősök, kávésok, italmérők ipartársulatá“-nak a „Temesvári kávés és vendéglős ipartársulat“-nak 9T* HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár; Egész évre ... 12 kor. j Félévre Háromnegyed évre 9 „ Évnegyedre 6 ko1'- 3 Laptulajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY. A mi osztályrészünk. Az élet küzdelem ; küzdelem az egyesre, küzdelem a nemzetre. Mindenki harczol megélhetéséért, de a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudna czélt érni, ha elszigetelten állana. Egymásra vagyunk utalva. A kiket a faji származás, politikai intézmények egy ország határai közé szorítanak, szóval, nemzetté avatnak, azokat az emlékek, érzelmek és érdekek közössége szinte kényszeríti arra, hogy egymást támogassák. E nélkül állami és társadalmi rend fenn nem állhat; e nélkül egymást üldöző, egymástól rettegő vadakként bujnók a rengeteget. Éppen ezért minden oktatás nélkül is hallgatag él bennünk annak a tudata, hogy az összetartás megélhetésünk alapföltétele. Ebből az okból a nemzeti érzület, hazafiság nem csupán ideális motívum bennünk, hanem inkább szükség, kényszer, a legkiáltóbb önösség. Hogy engem ne bántsanak, én sem bántok mást; hogy engem meg ne öljenek, én sem gyilkolok; hogy munkám gyümölcsétől meg ne fosszanak, én sem rablók; szóval, a mint üdvözítőnk kifejezte magát: „A mit nem kívánsz, hogy veled cselekedjenek, te se cselekedd azt másokkal !“ Ezen az igazságon épült föl az állami és társadalmi rend, ennek az okából szövetkeztek egyazon szülők gyermekei családokká, egyazon családok néppé, nemzetté, s ezek, hogy magukat a más származásuaktól megvédhessél államot alakítottak. A nemzet, a nemzeti állam fenntartására való törekvés tehát éppen oly természetes igyekezet, mint az, hogy minden lény iparkodik megőrizni a maga életét. Annál a népnél, abban az országban, a hol ennek a tudata meggyöngült, a halálos sorvadás tünetei mutatkoznak. Fájdalom, nálunk mind szembe- ötlőbbé válik ez a szomorú tünet. A faj szeretet, nemzeti büszkeség, az érdek- közösség érzete hanyatlóban van. Nem tartunk össze, mert már alig érezzük a közös származás, a vérrokonság parancsát. Ezt a bajt elmérgesedni engednünk nem szabad. Meg kell értetnünk a néppel a történelem nagy, megczáfolhatlan tanulságát, hogy nem azoknak van igazuk, a kik azt hirdetik, hogy ott a hazám, a hol jobb dolgom van, hanem azoknak, a kik ezt mondják : „A nagy világon e kívül számodra nincsen hely !“ Igen, megkell értetnünk a néppel, hogy, ha ettől az igazságtól eltévelyedik, fajilag csak egy következhetik rá : „A nagyszerű halál!“ Elpusztul a nemzet s ezzel a magyar egyéniség. Ettől a gondolattól pedig mindenki visszaborzad. Nem is lehet másképpen, hiszen a halált nem azért féljük-e, mert nem vagyunk bizonyosak arról, hogy énünk tudatát, egyéniségünket, nem semmisiti-e meg? Hogy ez nem következik be : minden vallásnak közös, legszentebb dogmája a léleknek valamely módon való halhatatlansága. Ha senki sem akar belenyugodni énjének megsemmisülésébe, fajának kiveszése ellen is mindent el kell követnie, mert a fajnak, a nemzetnek az egyéniség csak puszta tartalma. Ha összetörik a hordó, szétfolyik a bor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendök. A magyarságnak tehát mentőt magasabbra kell fokoznia fajszeretetét, nemzeti hagyományaihoz, hazájához való ragaszkodását. Ez mindenkinek szent kötelessége s ebben a munkálkodásban nagy részt kell vennünk, nekünk, vendéglősöknek. A mindennapi létért való küzdelemben kifáradott emberek leikéről a mi asztalainknál oszlik el az élet gondja, nálunk enged a szivekről az önzés fagya; tehát mi sokat használunk, ha a fogékonynyá vált keblekben fölszitjuk a lohadó nemzeti érzület és hazaszeretet zsarátját. Egy-egy szóval, a melylyel egymáshoz, a hazához való ragaszkodásra, szabadságért, jogért és igazságért való lángolásra buzdítjuk vendégeinket, használunk önmaguknak s egész népünknek. Éppen ezért ebben a válságos, magyar népünket szétzülléssel fenyegető időkben ismételten és különös nyomatékkai figyelmeztetjük a magyar vendéglősöket, hogy a faj- és hazaszeretet fölszitásában teljesítsék azt, a mi hivatásuknál fogva osztályrészükül jutott. Haza- és faj-szeretet sugározzák minden szavunkból, minden cselekedetünkből, hogy minden vendéglő intője, áldozatberke legyen a természet e két legnagyobb parancsának. Ezzel csak magunknak használunk, mert népünket csak az erős nemzeti érzület mentheti meg az anyagi és erkölcsi romlástól, a minek bekövetkezése a mi üzletünk pusztulását is maga után vonná. Hogy egyrészt ettől megmentsük magunkat, másrészt pedig, hogy a társadalom előtt mentői tiszteltebbé tegyük iparunkat, legyen minden vendéglős a nemzeti érzület és hazafiság apostola!
