Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-06-20 / 12. szám
2 Vendéglősök Lapja 1903. junius 20. A .szálló-tulajdonosok nemzetközi egyesületének XXXII. közgyűlése. Eisenachban, Thüringiának e kies városában, melyhez a német czivilizá- cziónak annyi nagy emléke fűződik, tartották a szállósok nemzetközi gyűlésüket. Budapestet Gundel János, Glück Frigyes, Pelzmann Ferencz és Förster Konrád képviselte. A város fel volt díszítve s a vendégeket nagy lelkesedéssel fogadták. A szónokok magasztalólag emlékeztek meg budapesti fogadtatásukról. A magyarok nevében Gundel János beszélt. Aközgyülés három napja alatt egymást érték a lakomák, kirándulások. Meglátogatták Wartburg várát is, a melyet árpádházi Szent Erzsébet emléke szentelt meg s Wagner Richárd aranyozott meg költészetének el nem halványuló fényével. Luther Márton is itt fordította le a bibliát. Volt tanulságos kiállítás is konyhaíelszerelésekböl. A szállodások a legkellemesebb emlékekkel búcsúztak el egymástól a jövő esztendei viszontlátásra. A külföldi sör ellen. Hogy a külföldi sörök fogyasztásával mily roppant kárt, veszteséget okozunk önmagunknak, erre már számtalanszor utaltunk. Most veszteségünk nagyságát érdekesen csoportosított számokkal mutatja be a „Győri Hirlan“ egy czikkelyben, a melynek ez a czime : „Utazás a sörös-tengeren.“ A tanulságos czikkböl reprodukáljuk a következőket: „Tisztelt olvasó, gondolt-e valamikor arra, hogy, győri sörivó lévén, jobbára osztrák sört iszik ? Ön azt feleli erre, hogy a pil- zeni és a sveháti nagyon jó. De a kőbányai sör is nagyon jó ám s kényes inyü ember is megihatja a pozsonyit, a magyaróvárit is ! Lássa, tisztelt olvasóm, a csehek, meg az osztrák-németek nem veszik ilyen flottán ezt a kérdést. A liszt-vásárlásnál megkérdezik, hogy a liszt cseh-e, német-e, avagy magyar? És a magukét előbbre helyezik. Pedig a magyar lisztnél nincs jobb a világon. És hozzá még olcsóbb is, mint az övék. Győrött megiszunk évenkint átlag 600.000 liter sört. Ennek több mint a fele osztrák s csak a kisebbik rész magyar. A látogatottabb sorházakban nem kapunk mást, mint osztrákot. Iszunk svehátit. pilzenicit, hreischit, lisingit, steinfeldit, elvétve kőbányait, budafokit, pozsonyit, magyaróvárit is. Az 1902. évben külföldről 300,123 liter sört hoztak be Győrbe. A külföld alatt osztrákot kell érteni, mert bajor sört a legparányibb mennyiségben mérnek Győrött. Ebben az évben január_elsejétől május 26-ikáig megittunk már 107.907 liter osztrák sört. A nagyobb kvóta csak most jön, nyáron. Az a tiszteletre méltó sörivó polgártársunk, aki 18 i i óta minden nap megivott két liter sört, ez év május utolsó negyedéig több mint 19.260 liter sört fogyasztott e°l egymaga. Es ez mind osztrák sör volt. Nos hát, ha a Győrött csak az 1902. és 1903. ávben elf°gyasztott osztrák sört egy medencébe gyüjtenők, a „Vien1, hadihajó is megfordulhatna rajta. E nagy sör-tömegből, ha Győr lakosságát 30.000-re tesszük, az újszülött csecsemőtől a haldokló aggig minden emberre jutott átlagosan 13 liter. Minthogy azonban a siró-rivó csecsemők s a haldok- lók mérsékelten söröznek, 5 ezer számba- vehető férfiúnál az átlag már 78 liter osztrák sörre rúghat föl. Az 1896 9<—98. években megittak Győrött egy millió 740 ezer 143 liter sört, ennek körülbelül 60 százaléka külíöldi, azaz osztrák. Ez a 60 százalék 1 millió 44 ezer 35 liternek felel meg. Ha egy liter sört csak 40 fillérért adtak el nekünk az osztrák gyárosok, ez alatt a három év alatt 41^ ezer 634 korona vándorolt ki csupán Győrből Ausztriába. Ebből a summából akár a győri színházat felépíthettük volna, melyet ilyenformán már több Ízben elíttunk, de ha minden áron i sörbe kellett fojtani az árát, maradt volna a pénz legalább magyar földön.“ így ir a „Győri Hírlap.“ Ha már csak Győr ilyen roppant összeggel adózik a külföldnek, elképzelhető mily óriási összegre rúg ez hazánk összes községei részéről. Valóságos öngyilkosság az, a mikor ellenségeinket mi igy gazdagitjuk. Ebből az adatokból is látható, mily szent kötelességünk a hazai ipar pártolása. Ne igyunk külföldi sört! Őszinteség és alattomosság. Bóór Jenőnek múlt számunkban közölt ily czikkelyére az alábbi választ küldötte be a „Magyar Országos Pinczér-Egyesület“ igazgatósága. Örvendünk, hogy az igazgatóság tárgyilagosan visszautasította Boór két súlyos vádját: a könnyelmű adósságcsinálást s a helyközvetitésnél állítólag észlelhető vissza- i éléseket. A válasz, adja Isten, hogy megnvugta- tólag hasson s igy kívánt gyümölcse legyen annak a mi igazságra törekvő eljárásunknak, hogy közügyekben, közintézményeknél minden vélemény nyilvánosságra kerülhessen, a nyilvánosság előtt vívhassa meg harczát, ne pedig alattomos suttogással ter- jeszsze a gyanút, az egyetértést megbontó fondorkodást. A sajtó teheti meg, hegy közéletünkben az alattomosság, a sötétben való áská. lódás szerepet ne játszhasson. Ezt azzal éri el, ha az ellenvélemények, alapos vagy alaptalan aggodalmak megnyilatkozására igaz bíróként alkalmvt enged. Reméljük, hogy a mi nagy küzdelemmel alkotott üdvös intézményünk a M. O. P. E. ennek a napvilágnál, nyílt sisakkal vi_ vott harcznak csak hasznát látja. Végre is, ez a mi intézményünk parlamentáris szervezet, a melynél a meggyőződések súrlódása pattantja ki a közakaratot, illetőleg a többség állásfoglalását. Trefort Ágoston mondotta, hogy a ki ellenvéleményt tűrni nem tud, müveit ember nem lehet. Legyünk tehát türelmesek s higgadtan, egymás iránt való tisztelettel küzdjünk meggyőződésünk mellett; igy a közjónak nem árthatunk, csak használhatunk. M. O. P. E. igazgatóságának említett nyilatkozata a következő : Válasz Boór Jenő urnák a „Vendéglősök Lapjáéban megjelent czikkére. Mai napság megszokott dolog, hogy valakit, vagy egy testületet azért támadnak meg, mert az illető támadó hiú vágyait el nem érte, kapaszkodását észre nem vették, vagy a levegőből kapott frázisait komoly érvnek el nem fogadták, ilyenkor egyszerű a haditerv: támad minden áron, s ha kell, sárral is dobálódzik. Ilyen kvalitású egyén Boór Jenő ur, a ki hatalmas felsülését avval tetézte be, hogy egyesületünket nyilvánosan megrágalmazta. A higgadt olvasó ítélkezésére bízzuk Boór ur czikkét, s ha elolvasta, látni fogja, mi a tendencziája ; s hogy az nem más, mint szószátyár valótlanság, a mivel egyesületünket támadja. Mindjárt a czikk kezdetén Boór ur egy valótlanságot állít, midőn közszereplésének tiz éves múltjára hivatkozik, mert tudomásunk szerint, Boór ur 10 évvel ezelőtt még azt sem tudta, hogy lesz-e belőle pin- czér vagy más, vagy van talán valaki, a ki elhiszi Boór urnák, hogy iskolás gyermek korában már hatalmas harczosa volt a magyar pinczér-ügyeknek. Az ilyen önfelkent apostolságnak nagyon csekély értéke van és nem is tarthatja magát sokáig, mikor tudva van, hogy Boór 8—10 úgynevezett szakczikkekért, a mit 6 év alatt irt, s a melyekkel az ő felfogása szerint a pinczérek ügyét előmozdította, magát mindenható szaklovagnak vagy apostolnak tekinti. Boór ur gondolt nagyot és elhatározta, hogy neki szerepelni kell és erre legalkalmasabbnak tartotta az egyesület első közgyűlését. Az előkészületek hetekig tartottak, az alapos adatokat az utczán szerezte, jere- miádás szónoklatához szükséges stil-virágo- kat pedig a könyvekből szedte. Boór ur a közgyűlésen megjelenvén, legelső szarvas-okoskodása az volt, hogy a mérlegben miért nincsenek kitüntetve tételről tételre az összes kiadások és bevételek. Igazán nem tudjuk, hogy Boór ur hol láthatott egy mérleget vagy évi jelentést, a mely, például, 8000 pénztári tételt részletezve tüntet fel. ' Megvádolta a vezetőséget, hogy miért vette a berendezést hitelbe, miért van 1000 forintnál több nyomdai adóssága és miért vesz hitelt igénybe. Ezekkel az úgynevezett vádakkal Boór ur tanujelét adta, hogy nem a saját eszével gondolkodik, ha pedig azzal gondolkodik, akkor pedig nagy szellemi szegénységre vall az a követelése, hogy a vezetőség, a mely alaptőke nélkül kezdett működni, ki- Iencz hónap után készpénzen vásároljon berendezést. Ha pedig a vezetőség hitelre vett berendezést és azt hóról,-hóra törleszti és az akadálytalan működés érdekében hitelműveletekhez fordul, mi van abban megvetendő, midőn azt századok óta minden kereskedő és vállalkozó, ha még oly nagy tőkével rendelkezik is — követi. Az, hogy az egyesületnek 1000 forintnál több nyomdai adóssága van Vasvári nyomdásznál, az egy alaptalan hazugság. Boór ur a helyközvetitést is támadta, hogy milyen alapossággal, bizonyítja Jano- vitz főpinczér felszólamlása, a ki, mint érdekelt egyén, ott a helyszínén valótlanságnak minősítette a vádakat. Legvégül következett Boór ur úgynevezett indítványa. Minden volt az, csak indítvány nem, beszélt a vallásról, történelemről, a bibliáról, czitált jeremiádákat és szónokolt össze-vissza szüntelen, de az indítvány csak késett Végre is türelmetlen lett a hallgatóság és kivonulással fenyege- tődzött, mert Boór ur még mindig beszélt czéltalanul, daczára annak, hogy sérelmes szavaiért a szót az elnöklő Juranovits Ferencz ur megvonta tőle. Mikor már nevetség tárgya volt Boór ur, akkor állott elő avval az inditványnyal, hogy az egyesület nyílt és erős programmot valljon és a „Magyar Pin- czér“-ből revolverlapot csináljon és a pinczérek érdekeit hevenyében ki kell erőszakolni a főnököktől s erre legalkalmasabbnak tartja a szocziális szervezkedést, végül pedig bizalmatlanságot akart szavaztatni a vezetőségnek. Az igazsághoz hiven legyen mondva
