Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-12-05 / 23. szám
1903. deczember 5. Vendéglősök Lapja 13 Nyilatkozat. A „Magyar Vendéglős- és Kávés- Ipar“ deczember elseji, 23-ik számában „Innen-onnan“ rovata alatt egy impertinens hazugságoktól duzzadó közvélemény jelent meg a „Czigány királyok“ czimmel. Ezt a czégem tisztességét dehones- táló czikket fölháborodva utasitom vissza s a mi benne szenny, vissza- hajitom arra az iparunkon élősködő lapra; a mi hazug rágalom, azt meg- czáfolom s a mi reputácziómra sértő, azért törvényes utón veszek magamnak elégtételt; mert én, mint fedhetlen jellemű polgár, képzett szakember, nevezett lap szerkesztőitől, a kik sokszor megtorlatlanul gáncsolt módon tengetik bizonytalan eredetű létüket s a kik egy tisztes úrnő neve alá bújva, kivonják magukat a lapkiadó anyagi felelőssége alól, ilyen alakoktól én magamnak máskép satisfacciót nem szerezhetek. Addig is azonban, mig a törvényes eljárás lebonyolódik, a nyilvánosság előtt is fölfedem a valót, egyrészt azért, mert a piszkolódást egy pillanatig sem tűrhetem el, másrészt pedig azért, hogy óvatosságra intsem a szaktársakat ezektől a rágalomból sinylődő proletároktól. Remélem s el is várom, hogy úgy a kávés-, mint a vendéglős-ipar- társulat, nemkülönben nyugdíj-intézetünk és országos szövetségünk módot találnak arra, hogy ezt a fekélyes vállalatot megérdemelt megtorlásban részesítsék. A tény, a melyet ez a lap reám vonatkozólag gáládul elferdített, a következő : Koczé Antal, a kit az ország legkiválóbb czigány-müvészének ismertek el, a kit különben jóformán czégem kedveltetett meg a főváros közönségével s őt nemcsak mint művészt, hanem mint tisztességes embert is becsülöm, fölkeresett, hogy a „Király-kávéházban“ a hova legutóbb szerződtetve volt, semmi szin alatt sem marad meg ; mert ott őt méltatlanul., érzékenyen megsértette a tulajdonos neje. Minthogy azt a kívánságát fejezte ki, hogy megint az „Elite-kávéház“-ba óhajt jönni, kijelentettem, hogy ezt csak oly föltétel alatt teszem meg, ha a ,, Király-kávéház “-zal szemben lerója tartozását. Ez, Koczé kijelentése szerint, 5000 korona előlegből áll. Én erre telefonáltam a „Király-kávéház“ tulajdonosának collegiálitásból, tudatva vele, hogy Koczé nem marad meg nála s igy én oly föltétellel, hogy a tartozását kiegyenlítem, kész vagyok őt üzletembe fogadni; kérdem tehát, Koczé mivel tartozik neki ? Erre ő nyersen válaszolt, hogy mi közöm hozzá! — Én mégis megtettem azt, a mi kötelességem volt, a mit az üzleti tisztesség parancsolhatott: Elküldöttem főpinczéremet prímásom kíséretében, hogy fizessék ki a „Király- kávéház“ tulaidonosának Kóczé tartozását. Ezek két ügyvéd tanú előtt előadták küldetésük czélját, a tulajdonos ur azonban visszautasította a pénzt s kijelentette, hogy Kóczét törvényes eszközökkel kényszeríti szerződésének betartására. Minthogy én így mire sem voltam obligálva, sem fizetni, sem ítélni, mert hát ez az utóbbi a bírák dolga lesz; ennélfogva nyugodt lelkiismerettel egyezhettem bele abba, hogy Kóczé, a kihez, mint említettem, régi ismeretség csatol, újból játszhassék az „Elite- kávéház“-ban, annál is inkább, mert hát a „Király“ban úgy sem játszott volna, inkább elment volna még Lem- bergen túl is — Amerikáig. Tehát merő rágalom az, hogy én a művészt csábítottam, mert őt a „Király-kávéház“ tulajdonosának tapintatlansága zavarta el. Hazugság az, hogy én segítettem a nevezett kávéház tulajdonosát anyagilag megkárosítani ; mert hát Koczé tartozásának kifizetését fölajánlottam.! Hazugság az, hogy én Koczét föl- csigázott ajánlattal tántorítottam meg, mert éppen Kamer ur tette meg azt, hogy a Milleneum kávéházból Koczét elcsalta. Különben, ha a czikkiró olyan jártas a kávéházi zene-ügyekben, miért nem jártatta pennáját, mikor tőlünk Rácz Laczit elcsalták ? s egy .fillér kárpótlást sem kaptunk. Ezeknél fogva én teljesen tisztának érzem magam s kijelentem, hogy ebben az ügyben, a mi a nevezett lap szerint „disznóság“ és „ölet“, az nem az én eljárásom, hanem az említett lapé, a mely megvásároltatta magát ily pimasz rágalmak eszközéül. Különben fölmenta további mentegetőzéstől, hogy ennek a lapnak nem ez az első esete ; mert a mint ágyút szegeztek Törleynek s a hogy terrorizálni akarták Horváth Nándort (Lőwen- steint) azért, mert anyagilag nem akartak a szerkesztő uraknak rendelkezésükre állaní, azonképpen ellenem is azért törtek ily ádázúl; mert lapjukat nem tűrtem még üzletemben. Ennyit az igazságért, a többit majd elintézi a sajtóbiróság. Az „Elite-kávéház“ czég nevében Hevesi Adolf\ czégtárs. A mikor pinczérségem miatt szégyekeznem kellett. November hó 1-én kaptam az „Országos Ipar Egyesület“ havi ülésére szoló meghivót mint a .Budapesti piuczér egylet“ elnöke. Igen természetes, ez a meghívás reám nagyon megtisztelő volt. Okát abban találtam, hogy az ülés napirendjének egyik pontját a „Magyar országos pinczér-egye- sület“* egy beadványa képezte. A legremény- teljesebb érzelmekkel jelentem meg azon az ülésén, azt hivén, hogy most alkalmam lesz meggyőződni a javaslat-benyújtó egyesület üdvös törekvéseiről s bizonyságot nyerek nagy horderejű ténykedéseiről. Lélekemelő volt az a kép, melynek keretében M. 0. P E. kérelme a nyilvánosság elé került, A nagyszámú jelenlevők csupa tapasztalt, kipróbált, tekintélyes iparosok voltak, a mi ünnepies érzéssel töltött el s fölcsigázta várakozásomat. Minthogy M. 0. P. E. kérelme nem képezte a napirend első pontját, szinte megkönnyebbülten abban a pillanatban, a mikor dr. Soltész titkár ur a beadványt felolvasta, azután birálgatva magyarázta azon paszusát, a mely közbiztonsági, erkölcsi és egészségügyi szempontból a pinczéreknek rendőrhatósági felügyelet alá helyezését kéri, azaz hogy bárczákkal legyenek a pinczérek is ellátva, mint jelenleg a bérkocsisok és éjjeli pillangók és csak az ilyen bárczás, rendőri felügyelet alatt levő pinczérek legyenek alkalmazhatók üzleteinkben — talán a heti orvosi vizit kötelezettsége mellett. ? Nohát, kedves szak- és kartársaim, e magyarázat után éreztem életemben legrosszabbul magam s először szégyeltem, hogy pinczér vagyok. Fokozta nyomasztó érzésemet az a körülmény, hogy ezen lealázó kivánalom hangoztatója maga a magyar országos pinczér-egyesület, a mely harsány hangon kérkedik, hogy ő az egyedüli hivatott testület a pinczérség anyagi és erkölcsi érdekeinek képviseletére. Nohát én minden tisztességesen munkálkodó és érző szaktársam nevében kijelentem, hogy ezen javaslat benyújtói, de különösen szerkesztője, szégyen- teljes merényletet követtek el a pinczérek reputációja, ellen. Amit eddig már kivívtunk, azt a kis, itt ott jelentkező, jól eső elismerést a nagy közönség részéről, ezt az óriási önmegtagadó fáradsággal, arczunk verejtékével szerzett tisztességet akarta ostobán, vagy álnokul elragadni a javaslat szerzője, a ki talán magát nagy genienek tartja s hogy hóbortjainak érvényt szerezzen, kész lenne valamennyiünkre a társadalomból kilököttek szégyenbélyegét sütni. Gyalázat, ha eltévelyedésből tette, még gonoszabb, ha sötét- lelküség sugalta neki. Kérdem most, ki adta a jogot és hozzájárulását a javaslat benyújtóinak ? Vagy csak elbizakodott egyesek torzszülöttje ez a kérelem? Részemről két tényt állítok, a mihez alig fér kétség és ez az ország pinczéremek megnyugtatásúl szolgálhat ! I-ször: nem hiszem, hogy az országos pinczéregyesiilet vezetőinék megbízást adott volna ezen kérvény benyújtására a kormányhoz és az országos magyar iparegyesülethez, hogy ezek a pinczéreket türelmi bárczákkal az éjjeli pillangók sorába bőkjéK. II. szór: Állítom azt, hogy ezzel a botor kívánsággal a magyar országos pinczér-egyesület vezetőségé az ő állítólagos magas szellemi szárnyprógálgatásával alaposan kompromittálta magát kaczagtató kudarczot vallva egy országos tekintélyű komolyan gondolkozó, az iparosok és munkások érdekeit jogosan, előrelátón képviselő testület bírálata előtt. Hiszem és vallom, hogy a kérvény Írója abban a nyavalyában leledzik, a mely a lángésztől egy lépésnyire van, t. i. közveszélyes őrültségben. Ha tehát pinczérségem miatt ezzel az alkalommal szégyelnem kellett magam, azzal vigasztalom magam, hogy Őrültek okozták. Végül megjegyzem, hogy az ipartársulat szóban forgó ülése miatt egyik szaklapunk belmunkatársa megleczkéztet azért, hogy a tárgyhoz miért nem szóltam? Vegye tudomásul az illető úr, hogy ezideig mindenütt, hol megjelentem és szaktársainkról szó volt, ott illendőn és határozottan adtam véleményemnek kifejezést, ha erre jogom volt és más a szavát nem emelte fői; de midőn 3—4 tekintélyes, mérvadó szónok már előttem felfogásomat úgy fejtette ki, hogy én sem tehettem volna jobban, kimerítőbben, tehát felesleges volt a felszólalásom, a papagály- szerepére pedig sohasem volt kedvem. Mittrovácz Adolf a „Bpesti Pinczér-egyiet“ elnöke.