Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-11-05 / 21. szám
1903. november 5. Vendéglősök Lapja 3 a ki atyai gondossággal és szeretettel fáradozik a pinczérség uj nemzedékének kiképzésén ; a kinek első sorban köszönhető, hogy a vendéglösipar is megjelenhetett a többi iparágak versenyterén. Glück Frigyes örömmel fogadta a mai ünnepre való meghívást, szívesen jelent meg. mert mindennél lélekemelőbb az olyan összejövetel, a hol az érdem, a törekvés elismerése hozza össze a sziveket békés, benső barátkozásra, a kölcsönös megértés istápo- lására. Emlékeztet a régi időkre, a mikor mester és segéd, főnök és alkalmazott családias viszonyban éltek, egymást jó és balsorsban támogatták. Ennek az időnek a lehét érzi ezen az estén is s kívánja, hogy ezentúl mennél több alkalom legyen ilyen találkozásra. Húsz éve annak, hogy a budapesti ipartársulat fölvetette azokat az eszméket, a melyek iparunk fejlődésére nagy kihatással voltak. Tíz éve annak, hogy az ipartársulat a szakiskola alapítását kezdeményezte. Ma már működik ez az intézmény s bárha szerény keretben mozog is, mégis hivatkozható eredményekre, Óhajtja, hogy tovább is haladjunk a fejlődés utján s főnök és pinczér vállvetve muukálkodhassék a kölcsönösség és bizalom azon kapcsán, a mely ma itt összeköti a sziveket. Krassy Bódog megköszöni a buzdító, megszivlelésre méltó intelmet s a megjelentekben üdvözli az összes főnököket. Stadler Károly az ephesusok példájára hivatkozik. Ezek a szép, jó és igaz cultusának szentelték életüket. Nagyra haladtak a tudományban és művészetben, ámde látták, hogy nincsenek utódaik, a kikre szellemi kincseiket hagyják; mert az ephesusok, hogy tisztán szellemi életet élhessenek, nem nősültek. Ekkor tanítványokat fogadtak magukhoz, a kiknek örökül hagyták szellemi kincseiket. Az emberi életnek három korszaka van; a fejlődés, a tanulás és a szakadatlan munkálkodás kora. Ő már a szakadatlan munkálkodás éveit éli. Tapasztalásból mondhatja tehát, hogy a vendéglős sok szellemi kincset gyűjt magának, azért úgy kell cselekednünk, mint az ephesusok: gyüjtsünk tanitváuyokat magunk köré, nehogy kincseink is a sir martalékaivá váljanak. Nagy gondot fordítsunk mindenkor a tanonezok képzésére, nevelésére. . Oltsuk szivükbe a pálya szeretetét, megbecsülését, hogy a mint az asztalos vagy mészáros nem akar egyébb lenni, mint asztalos vagy mészáros, azaz a saját pályáján emelkedni, gazdagodni, azonképpen a pinczér is csak pinczér, azaz vendéglős akarjon maradni, a maga körében munkálkodva iparkodjék kivívni tudásával és jellemével a társadalom becsülését. Klohányi Gábor a mai hangulatra hivatkozik, hogy mily nemes érzelmeket fakaszt a főnökök megbecsülése. Kívánja, hogy ez mentői többször nyilvánulhasson; mert ez fogja megszülni azt, hogy a pinczér nemcsak kenyérkeresetnek tekinti hivatását, hanem annak erkölcsi czélját is át fogja érezni. Lőhnert Mátyás büszke arra, hogy oly kiváló férfiak tanítványának vallhatja magát, mint a jelenlevő főnökök. Glück Frigyes egészségére üríti poharát. Ihász György, a ki azoknak az időknek a szülötte, a mikor néhány lelkes emberben az az óhaj támadt, hogy a vendég- lősködés nemzeti szint öltsön, iparrá váljék s európai színvonalra emelkedjék. Mondhatja, hogy akkor a szó mai nemes értelmében sem vendéglős, sem pinczér nem volt. Hogy ma van, ez annak a nagyérdemű triasnak köszönhető, a mely ma is szívvel és lélekkel vezérkedik közöttünk. Ennek a háromságnak a tagjai Gundel, Glück és Stadler. Gundel az atya, a nagy alkotó, Glück, a ki, mint a fiú, maga a szeretet, aztán Stadler, a ki, mint a lélek, vigasztaló és buzdító. Ő Stadler Károlyra emeli poharát, a ki mindig félre j állt, ha tisztségről volt szó, de mindenkor ! közöttünk termett, ha csüggedten vagy léhán elhagytuk magunkat. Ha valaki, ő ismeri legjobban e kiváló férfiú érdemeit, ő tudja legjobban, mit köszönhetnek a vendéglősök és pinezérek e tudással és önzetlenséggel teljes férfiúnak. Óhajtja, hogy az Isten őt mindnyájunk javára még sokáig éltesse. Végül Mittrovátz Adolf elnök megköszönte Müller Antalnak a figyelmét, a mely- lyel ezen ünnepi lakomát ilyen nagy figyelemmel rendezte s hálásan mond elismerést azért a gastronomiai remeklésért, a mely igazán büszkeségére válhatik a magyar vendéglős-iparnak. Még sokáig maradt együtt a társaság a leglelkesebb hangulatban s mindeu szív érezte, hogy ez a összejövetel mindenkor egyik legkedvesebb emléke leend a szaktársaknak. Hogy ezt megszerezték nekünk,köszönet a budapesti pinczér-egyletnek s kitüntetett pályatársainknak! Országos néprajzi vásár. Az idegen-forgalmi egyesület érdekes és hasznos terv megvalósítását határozta el. A jövő év pünkösdjére Budapesten országos néprajzi vásárt tervez, a melyen be lesz mutatva minden, a mit a magyar ipar és a magyar föld produkál, kapcsolatosan egyes vidékek viseletének, szokásainak bemutatásával. A vállalkozás érdekes, vonzó lesz, mint látványosság s a hazai iparra haszonhajtó, mert ennek a termékeit megismerteti és meg is kedvelteti. A vásár terve érdekli a vendéglősöket is, mert benne a mi iparunknak is lesz helye, még pedig jövedelemmel kecsegtető része. A vásár Gelléri Mór tervezete szerint a következő csoportokra oszlik : 1. Háziipari sátrak és bódék 2. Szerencsekerék tárgyak azonnal való kisorsolására. 3. Honi iparczikkek és magyar specialitások elárusító helye. 4. Néprajzi felvonulások. 5. Étkező helyek és szórakoztatók. 6. Panoráma. 7. Állatvásár. A vásár a hajdani nagyvásárok szokásai szerint tartatnék meg külön, tekintettel a néprajzi eredetiségek bemutatására. Csikósok, gulyások, kondások és juhászok eredeti viseletűkben jelennének meg a vásáron s ugyanazt az életmódot folytatnák, mint otthon. A vendéglősipar részvételét igy tervezi a javaslat : 1. Halászcsárda czigánybandával. 2. Több laczikonyha tamburávai, dudával, cziterával, szájmuzsikával, harmonikával. Italok hordozható árusítása. Az érdekes és sikert ígérő kezdeményezésre még visszatérünk, addig is felhívjuk rá olvasóink figyelmét. Kivánatos, hogy a rendező-bizottságban iparunk képviselőinek is jusson hely. Mittrovátz Adolfhoz. Tisztelt Barátom ! Az a lélekemelő ünnepély, melyet a „Budapesti Pinczér egylet“ a munka-kiálli- táson kitüntetett tagjai tiszteletére rendezett, életre keltette bennem a múltak emlékeit. Vágyódás támadt szivemben, vajha újra érez- ném a régi idők lehét s együtt lehetnék azokkal a derék szaktársainkkal, a kik már csak érdemeik emlékében élnek közöttünk. Tanulságos és buzdító ennek a múltnak minden egyes szaka s minden harezosa méltóvá tette magát arra, hogy neve ne merüljön a feledés őrvényébe; mert bármily kicsinyesnek látszék is most a kezdet, nagy és merész cselekedet volt az akkori viszonyok között. A hogy azon az estén abban a fényes helyiségben elgyönyörködtem azon a lelkes, előkelő gyülekezeten, eszembe jutott, hogy mi volt a pinczérség még csak az én pályám kezdetén is. Hol van mai napság? Ma szervezett, művelt testület, a mely számot tevő tagja nemzetünk értelmiségének. Mondhatom s kortársaim vallhatják, hogy a különbség a hajdan és a most között a föld és az ég különbsége. És ezt mind a múltnak köszönhetjük, az összetartozás érzete ama kis körre szorítkozó fellobbanásának, a mely az Ur 1835-dik évében, április 5-én elültette a „Budapesti Pinczéregylet“ palántáját. Még 17 hónapnak kell leperegnie a múlandóságba és 70-ik évfordulója lesz ennek a nevezetes napnak. Mi, a kik az alapítás félszázados emlék-napját megünnepelhettük, aligha érjük meg a századosat; pedig szükség volna arra, hogy elődeink hagyományait még mi gyöke- reztessük meg az uj nemzedék szivében. Közöttünk még sokan élnek, a kik közvetlen ismerősei, buzgó közkatonái voltak azoknak a vezéreknek, a kik a néhai, szük- körü „Pinczéregylet“-et a mai fényes, kultur- hivatást teljesítő „Budapesti Pinczéregylet“-té fejlesztették. Éppen ezért az az ötletem támadt, hogy szenteljük meg mi a „Budapesti Pinczéregylet“ 70-ik évfordulóját is, mert így biztosítjuk magunkat, hogy a századik születésnap fölött nem suhan el feledékenyen az utókor s a rég porladó elődök szelleme hevíti majd a sziveket ezen a szép napon is. Hozzád,mint a „Budapesti Pinczéregylet“ elnökéhez, fordulok indítványommal. Ezt nemcsak azért teszem, mert tiszted szerint Te első sorban vagy hivatott arra, hogy javaslatomat fölkaroljad; hanem teszem azért is s leginkább ezért, mert eddigi működéseddel bizonyságot tettél arról, hogy kebled el van telve a szép és jó szeretetével s a legnagyobb buz- gósággal iparkodol megfelelni azoknak a felad átoknak, a melyeknek a teljesítésére a közbizalom méltán választott Óhajtásom az, hogy országra szólón ünnepeljük meg a „Budapesti Pinczéregylet“ 70-ik születésnapját. Hogy ezt ily jó előre teszem szóvá, ennek az oka az, hogy én a megünneplésnél nem szívesen érném be a szokásos bankettel vagy tánczmulatsággal. Nagyobb arányú, a sziveket meginditóbb, az elméket megragadóbb ünnneplésre gondolok én. Ezt az ünnepélyt olyannak szeretném, a milyen alkalmas arra, hogy a közönség tudatába kitörülhetlenül bevésse iparunk jelentőségét, humanitárius czélját, és fontosságát, hogy igy iparunk munkásait a közvélemény arra a piedestálra helyezze, a melyre méltók vagyunk, ha hivatásunknak lelkiismeretesen felelünk meg. Ilyen ünnepség rendezéséhez idő is kell, pénz is, azért állok elő ily eleve ezzel a javaslatommal. Röviden vázolva, az ünnepély programm- jának főbb pontjai a következők lehetnének : 1. Történelmi felvonulás a vendéglős-ipar fejlődését ábrázoló csoportokkal. Ez képezné a zászlónak újból, minden felekezet lelkészétől való megáldására levő diszmenet színes részét tábori Isten-tisztelettel. 2. Az egylet diszgyülése. 3. Szini előadás prológgal s a vendég- lösipartól, a pinczéréletből merített darabbal. 4. Lakoma, bál. Én meg vagyok győződve, hogy ebben a keretben oly gazdag, tanulságos és vonzó látványossággal szolgálnánk, a milyen már csak szokatlanságánál fogva is a legszélesebb körben keltene érdeklődést s igy alkalmunk lenne arra, hogy szinte egy csapásra
