Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-11-05 / 21. szám
4 meggyőzzük iparunk jelentőségéről, helyzetünk viszásságairól s törekvéseink jogosságáról a közvéleményt. Az időt is különösen kedvezőnek tartom erre ; mert éppen akkorra esik az ipartörvény revíziója, a mikor sorsunkat megint néhány évtizedre eldöntik. Éppen ezért szükségesnek tartom, hogy múltúnk feltüntetésével jelenünk érdemességét s jobb jövőre való jogosultságunkat impozáns módon föltárjuk. Ha Te is, tisztelt Elüök barátom, osztozol nézetemben, úgy lássál a munkához, a melyben ha támogathatlak, boldognak érzem magam. Hazafias üdvözlettel, tisztelő hived : Ihass György. A pálinkahamisitás ellen. — A „Vendéglősök Lapja“ eredeti tudósitása. — Mióta a „Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete“ megalakult, mióta ezen ugy a nemzet egészére, mint az ország szőlő és borgazdaságára döntő és jótékony befolyást gyakorló egyesület áldásos működését megkezdette: termelőink meggyőződtek arról, hogy szőlő és borgazdaság fellendüléséhez fűzött reményeika valóság stádiumához közeljutottak és azokköziil egynéhány már testet is öltött. Azegyesületmamárolynépszerüés ismert, mintha márrégidőótaállanafenn. Ezenjelensé- gek csak azt bizonyítják, hogy a „M. Sz. 0. E.* hivatott azon magas niveauju feladatra, melyet alakulásakor termelőink ezen intézménytől elvártak. Örvendetes tény gyanánt registrál- juk, hogy a „ M. Sz. 0. E.„-nek kebelébe működik egy szükebbkörű bizottság, mely a pálinkahamisitás meggátlására irányuló intézkedések mikéntjével foglalkozik. Ezen az igazgató-választmány által kiküldött bizottság múlt hó 24-én az „0. M. G. E.“ székházának tanácstermében Hertelendy Ferencz országgyűlési képviselő alelnök elnöklete alatt tartotta első ülését. A tanácskozásban részt vettek: dr. Kossuthány Tamás az Országos Kémiai intézett igazgatója, dr. Gáspár dános, dr. Krainszky Lajos fővegyészek, dr. Drucker Jenő. a „M. Sz. 0. E“- nek igazgatója, dr Kövessy Ferencz titkár és Lukács Emil, e bizottság előadója. A pálinkahamisitásról Lukács Emil tartott hosz- szu beszédet és tartalmas, szakszerű előadásával feltűnést keltett. Lukács előadása több részre oszlik és véges-végig erőteljes érvekkel és adatokkal magyarázza, hogy hazánkban mily óriási tért hódit a gyilkos pálinka, a borfogyasztás nagy hátrányára. Lukács beszéde különösen figyelmet keltett ott, a hol felsorolta, hogy miféle mérgekből kotyvasztják az u. n. esencziakat, mint a. „császárkörte,* „chartreuse,“ „angolkeserű,“ „málna- liquer,“ „kukoricza,“-„seprő,“ baraczk,“-„szil- vorium,“ „valódi törköly,“-„rum“-stb. eszen- cziákat. Tudvalévő dolog, hogy a droguisták nagy része és a pálinkabutikok tulajdonosai, az u. n. „pálinkafőzők.“ mind mily hitvány vakmerőséggel árusítják e bájitalokat, nem törődve azzal, hogy az egészségre ártalmas és kártékony hatással vannak. De a pálinkások szörnyű nemzetpusztitó aknamunkája nemcsak ez alsóbb néposztályokat mételyezi meg és kergeti az erkölcsi züllés pocsolyájába, hanem a vendéglős- iparnak, a mi szegény iparunknak is roppant kárára és hátrányára van. A bor- és sörfogyasztást megakadályozza ; pedig jól tudjuk, mily kárunkra érvényesül a pálinka, e hitvány koiyvalék, a bor és a sör kimérésénél. Beszédének további fonalán rámutatott Lukács azon intézkedések óriási külömbségeire, melyek más államok területén és nálunk a hamisítások üldözése tekintetében fennforognak. Addig mig nálunk egy oly droguista, aki hihetetlen vakmerőséggel azt meri színes árjegyzésein hirdetni, hogy: „zamatesencziák, kompozicziok, és aetherikus olajok gyárát a magyar kormány államilagszubvenczionálta(?!) s mint „úttörő“ mutatkozik be a laikus fogyasztó publikumnak és el is adja mérges pancsait hatalmas áron: addig más államok már megtették a pálinkahamisitás ellen is a megtorló intézkedéseket. Pl. Dániában és Spanyolországban, a ki pálinkát hamisít, vagy kotyvaszt esencziákból: az börtönt kap és a pálinkanemüit petróleummal denaturáljak és kiöntik. Hogy pedig végkép elmenjen kedve a pálinkahamisi- tástól, hát az italmérési jogot 1 évtől 5 évig, esetleg végkéj) elvonják tőle. Nálunk is igy kellene. Nem pedig osztogatni a pálinkamérési engedélyeket. Százak és százak kapnak naponta mérgek kimérésére italmérési engedélyt. Úgy osztogatják ezt, mint bérmáláskor, püspök az áldást. Persze a pálinkamérő büntanyák elvonják a munkásvendéget a tisztes vendéglős ipar elől és igy nem csoda, ha egy tisztességes vendéglő vagy üres, vagy csak néhány vendég talál tápláló otthonra. Bezzeg a pálinkától fertőzött büntanya. csak úgy hemzseg a munkás néptől, melynek megrontója, temetője a pálinkásbutik. Lapunkban ez alkalommal bővebben nem foglalkozhatunk Lukács Emil hatalmas előadásával, de fentartjuk, hogy az általa indított és megkezdett accióhoz vendéglős-iparunk érdekében is csatlakozunk. Ezúttal tudomására hozzuk tisztelt olvasóinknak és barátainknak, hogy lapunk legközelebbi számában több részből álló czikksorozatot kezdünk meg Lukács Emil tollából és merjük hinni, hogy a czikkek a legszélesebb körökben is visszhangra fogoak találni. A pálinkahamisitások meggátlására alakult bizottság azon határozatot hozta, hogy: felkéri a belügyminisztert, hogy több év előtt kiadatott, de soha végre nem hajtott, a pálinkahamisitások megakadályozását czélzó rendeletet szigorúan hajtsa végre és feliratot intéz a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy a vámtárgyalásoknál, ezen töbhnyire külföldről jövő essencziákra a jelenleginél sok- kaltanagyobb vámotállapitson meg. Az ülésen felmerült e kérdések megoldására vouatkozó irányelvek megjelölésére a bizottság megbízta Lukács Emil előadót a határozati javaslat elkészítésével, mire Hertelendy Ferencz záró beszéde után az ülés befejeztetett. Talisman. A biblia az Üdvözítő szavaival arra int, hogy oly kincseket gyűjtsünk, a miket a lopó el nem vihet s a rozsda meg nem emészt. Hogy ebben az intelemben mennyi igazságvan. kitűnik Törley Józs. és Tsa. pezsgőesetéből. Ő szellemi kincset gyűjtött, a melyet a lopó el nem vihet s a rozsda meg nem emészthet; ámde az Isten kegyelme azzal is kitüntette, hogy gyűltek, halmozódtak nála azok a kincsek is, a melyekhez a tolvajok nemcsak hozzáférhetnek, hanem hozzáférni igyekeznek is. Szellemi kincse a pezsgő csinálás titka, a melylyel elismerést szerzett a magyar névnek s a tengereken túl is hódítást pezsgőborainak, különösen a „Talisman“ — nak, a melynek aranyos nedűje ott gyöngyözik világszerte a fejedelmi asztalokon. Ezt a .Talisman“ a legjobb franczia pezsgőkkel vetélkedő, belső tulajdonságainak köszönheti, a mit tőle a lopó el nem vihet s az idők vasfoga meg nem emészthet; ámde voltak és vannak külső ékességei is, a melyekhez már a máséból kaparó urak már hozzáférhetnek és hozzá is fértek. Ezek a czimeres vignetták s a rézaranyos kupakok. Ezt ellopták Törleytől, illet tőleg a „Talisman"-tól, a mint ezt az i következő tudósitás bizonyitja: ,A hamis lobogó. A hazai pezsgőgyártás évtizedeken át folytatott küzdelem után végre elérte azt, hogy sikerrel versenyezhet a francia gyárt- mánynyal, melynek révén sok millió forint vándorolt ki az országból. Ebben a versenyben elül- járt a Törley gyára, mely Talisman pezsgőjét réz-arany szinü kupakkal ellátott paltckokban hozza forgalomba. A kupak és név védve van. A cég az utóbbi időben megtudta, hogy derüre-borura utánozzák kupakjait, s hamis lobogó alatt nem is pezsgőt, hanem szódavíz módjára készített, úgynevezett habzóbort hoznak forgalomba. Ezt a mánipulációt a legnagyobb mértékben űzte a Stenczinger és társa cég, melynek tagjai vottak Jelűnek Mórné és Stenczinger Géza, üzletvezetője pedig Jelűnek Mórné férje volt, ki csődbe jutása folytán a cégben nem szerepelhetett. Ez a közkereseti társaság azt is megcselekedte, hogy összevásárolta a régi Törley-p-ilaczkokat s a leáztatott vignettákat kívánatra küiön küldték el a megrendelőknek, hogy maguk ragaszszák azt föl. A Törley-czég panaszára a büntetőjárás- biróság a Steinczinger-czégnél házkutatást tartott s lefoglalta a cég megrendelőkönyvét, a mely aztán teljes bizonyítékot szolgáltatott az üzel- mekről. Stenczinger és társait b'aumann kir. aljárásbiró egyenként 300 — 300 korona pénz- büntetésre és az Ítéletnek a Budapesti-Hírlap- ban való közzétételére Ítélte védőjegy bitorlásáért. A törvényszék fölebbviteli tanácsa Tóth Ernő kir. táblai biró elnöklésével és Szlavek dr. biró előadása alapján Deutsch Izidor dr. vádbeszéde után helybenhagyta okainál fogva az első bíróság ítéletét. Az utánzatokat az ítélet kö vetkeztében meg fogják semmisíteni. Tehát s lopok elvitték a „Tal.sman“ palástját és koronáját, ámde nem vihették el a „Talisman“ lelkét, azt a kincset, a melyet a rozsda meg nem emészthet. És ez volt a bitorlók veszte, mert a közönség csakhamar észrevette, hogy a Stenczinger-pezsgőnél csak a külső Ézsané. a belső azonban. Jákobé, azaz nem éltető, vérhevitő ital, hanem szódás panes. Ez a körülmény is mutatja, hogy a Törley-gyár mily drága, nemes és utánozhatatlan nedűvel lát el bennünket; éppen ezért ne csupán a palaczkok köntösét tekintsük, hanem arra is ügyeljünk, hogy a mit magában foglal, az a nektár-e, a mely csak Törley pinczéiből kerülhet biliiko- mainkba. Borainkat azzal zárjuk, hogy attól lopnak, a kitől van mit; éppen ezért a gálád kísérletet s a birósag megtorló Ítéletét a Törley-czég egyik legnagyobb diadalának tekintjük; mert bebizonyult, hogy a „Talisman11 köntösét elorozhatják, de a tartalmát produkálni nem tudják. Ez a diadal a Törley-czégnek újabb diadalokra vezető útja legyen, szivünkből kívánjuk. Közgyűlési értesítés. A szállodai és vendéglői alkalmazottak genfí szövetkezetének budapesti osztálya f. évi október hó 23-án közgyűlést tartott; s ez alkalommal kegyeletes szívvel emlékezett meg a vendéglős ipar elhunyt nesztorával: néhai id. Kammer Ernő úrról, ki az egyesület disztagja volt. Varga István elnök, az elhunyt érdemeit a következő beszédben méltatta: Igen tisztelt Uraim! A mai közgyűlést egy lesújtóan szomorú jelentéssel kell megnyitnom ; a kérlelhetetlen halál a gyász fátyolát borította szivünkre, midőn kiragadta körünkből azt a férfiút, kire mint atyánkra rajongó szeretettel, hódoló tisztelettel tekintettünk fel mindenkor ... id. Kammer Ernő szálloda-tulajdonos ur, egyesületünk disztagja meghalt. Mély megilletődéssel áldozunk az Ő emlékének, ugy érezzük magunkat, mintha árván maradtunk volna, hiszen az Ő egész élete össze volt forrva a mi ügyünkkel, a mi jólétünkkel. Elment . . . nincs többé . . . drága porhüvelyét az anyaföld örökre magába zárta, de azért nem halt meg, mert lelke emléke
