Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-11-05 / 21. szám
2 rendszerrel, a fogyasztási adók pedig szerencsésen volnának mellőzhetők a monopóliumok szaporitásával. Francz^aország a porosz háború veszteségeit a gyújtó monopolizálásával egyenlitette ki bámulatosan rövid idő alatt. Tegyük nálunk is monopóliummá a gyufa árusítását. Felszámithatlan jövödelemhez jutna az állam a szeszárusitás monopolizálásával. Ezt közegészségi és erkölcsi érdekek is ajánlják. Legyen drágább, de az egészségre veszélytelenebb a pálinka, olcsóbb a bor, a sör, a kenyér, a hús s az állam megszabadította népét az alcohol-méregtől, az éhségtől s ezzel magát és a modern civilizációt a soci- ális foradalom catastróphájától. És ha ez még mindig nem elég szükségleteink fedezésére, monopolizálja a gyógyszertárakat, a mire egészségügyi okokból úgyis nagy szükség volna. Tetemes jövödelemhez juthatna a biztosítási intézmények s a közjegyző- ségek államosításával és még sok egyéb reformmal, a melyek e socialistikus eszmékkel telitett korszakban annyira könnyen volnának megvalósíthatók; mert a nép terhein is könnyitenének s az államot is gazdagítanák. Szóval, lehet a bajokon segítenünk, de már elérkezett az az idő, a mikor a régi, rossznak bizonyult rendszer foltozásáról le kell mondanunk. Nagy újításokra, messzemenő nagy alkotásokra van szükségünk, e nélkül felbomlik a társadalom és összeroskad az állam. Minthogy eme nagy átalakulások korszaka elérkezett, bizonyára megszülettek e kor nagy férfiai is s talán csak napok kérdése, hogy a szintérre lépjenek. Ez a ránk viradt korszak adja meg a mi iparunk szebb jövőjét is, a mely szakmánkban majd fölismeri a közegészség és népnevelés egyik fontos, becsülésre méltó intézményét, a melynek aztán meg is adja mindazt, a mi közérdekű missiójának hű és sikeres betöltéséhez szükséges. Ezt a reményt kelti benünk az a hir is, hogy az ipartörvény revíziója szakmánkra is kiterjeszti a kötelező testületi intézményt ennek minden jogkörével. Ez ha még nem is jelenti a képesítéshez kötöttség elvének elfogadását, de záloga annak, hogy nemsokára bekövetkezik. Be kell következnie, mert ha a testületi intézményt, mely nem egyéh, mint a régi ezéh modern alakban, a törvény eddig is csak a képesítéshez kötött iparágakra terjesztette ki, ettől a jövőre sem térhet el. Nem, mert a testületek jogköre megkívánja, hogy a testületekhez való tartozandóság mindenkire ugyanazon feltételek mellett állapíttassák meg. Ez pedig nem lehet más, min a mindenkire egyenlőn, törvényesen megszabott képesítés. Vendéglősök Lapja Ha ezt az új ipartörvény szakmánkra nem igy akarná kimondani, úgy számos összeütközés és bonyodalom szülője lenne, mi csakhamar előidézné ennek a törvénynek újabb revízióját — a mi javunkra. Éppen ezért, a mikor törekvéseinkre ily kedvező visszonyok között találjuk magunkat, saját javunkért az a kötelezetség hárul ránk, hogy mozduljunk meg országszerte s újra hallassuk kívánalmainkat. Minden ipartársulat külön s az országos szövetség is újból fejtse ki, hogy mily közérdekű iparunknak képesítéshez való kötése. Terjesszék ezt emlékitatban kérelemképpen a kereskedelmi miniszter és az országgyűlés elé, hogy a közvélemény idejében tájékozódhasson és mellettünk állást foglalhasson. Szórnom, de igaz. Tokaj-Hegyalja szőlőbirtokossága a Zemplémvármegyei Gazdasági Egylet szőlészeti és borászati bizottságának Sátoralja-Ujhelyen október 15-én dr. Láczay László elnöklete alatt tartott ülésén, amelyen a borvidék gazdaközönsége számos előkelő tagja által volt képviselve, egyértelmüleg állást foglalt a bortörvény revíziójának elodázhatatlanul sürgős szükségessége mellett. A Tokaj-Hegyalja bortermelését ugyanis, mindazon kalamitásákon felől, amelylyekkel egyáltalán a magyar borterme' lés küzd, az immár tűrhetetlenné vált, főleg az olasz borokkal való összeházasítás utján űzött visszaélés, a szó teljes értelmében, végpusztulással fenyegeti. Bortermelésünknek ez a rákfenéje már eddig is ki. számithatatlan károkat okozott s ha gyökeresen és gyorsan nem segítünk a bajon, okvetlenül ezen borvidék és véle a hazai borok fejedelme, a világhírű tokaji, termelésének a csődjével fog végződni. — így nyilatkoztak a tokaj-hegyaljai szőlősgazdák. Csodáljuk, hogy az ily hangos följajdulásokat sem hallja meg a kormány s a mikor milliókat érő magyar termék megmentéséről van szó, akkor is oly nehezen mozdul. Különben a szakosztály ülésén gr. Eszterházy Gyula élénk figyelmet keltett azon Írásban is kidolgozott javaslatával, hogy a hegyaljai borok külön védjegygyei ellátandó hordókban hozassanak forgalomba, s e védjegy felhasználássára kizárólag a termelők jogosittassanak föl. Elismerés az érdemnek! A „Budapesti Pinczér-egylet11, szép ünnepélyt tartott október 24-én éjjel 1 órakor az „Országos Kaszinó“ Szt. István-pincze- helyiségében. A „Pinczéregylet“ 7 évtizedes működése alatt még nem volt ünneplésre olyan alkalom, mint a milyen ezé az ünnepélyé volt. Zajtalanul készítette elő az egylet, éppen azért annál meglepőbb volt a siker, mely az ünnepélyt bekoronázta. A pompával terített teremben a vendéglős-kar legkiválói bjai ielentek meg, mint Glück Frigyes, Stadler Károly, Förster Konrád. Ehm János, Pelczmann Ferencz, Müller Antal, dr. Haslinger János orvos. Ruef J., Ihász Györgyös a „Pinczéregylet“ 1903. november 5. tagjainak szine-java Mittrovátz Adolf elnökkel. Gundel János és dr. Virág Gyula ügyész meleghangú levélben mentették ki távolmaradásukat. Ezek a szakmánkban oly kiváló szerepet játszó urak ezzel a megjelenésükkel is bizonyítani akarták, hogy mennyire méltányolnak szakmánk terén minden haladást s ha igaz érdem elismeréséről, valóban üdvös czél előmozditásáról van szó, nálunk a munkással együtt ünnepel a munkaadó, bármily magasan álljon vagyon és rang tekintetében. Ezzel a fényes ünnepéiylyel a „Budapesti Pinczéregylet“ azoknak a tagjainak hódolt, a kik a Szt. István-napi tanoncz- és segéd-munkakiállitás alkalmával kitüntetést nyertek. Ezek a következők: Mittrovátz Adolf, Török István, König Jakab, Fülöp János, Ruef József főpinezér urak és Gyur- kóvits Ferencz, Mark Károly, Alet Coché Dávid, Cavargnac Jenő, Ecker János, Andics Dávid, Hubetzky Dániel, Kávásy Károly konyha-főnök urak és Alex Manó, Löhnert Mátyás szakács urak. Az egylet megmutatta, hogy mily nagyra becsüli a törekvést, szorgalmat és tehetséget, másrészt pedig buzditólag hatott, hogy a jövő nemzedék is lankadatlanul, dicsvágyón törjön előre a haladás utján. Az ünnepély alkalmával a „Pinczéregylet“ művészi kivitelű emléklapot is osztott szét a kitüntetettek között. Az emléklap első oldalán szürke tónusnyomásban egy térdeplő s koszorút nyújtó nőalak látható s a következő sorok olvashatók: A Budapesti Pinczér-egylet. Alapittatott az Urnák 1835-ik évében. Az 1903-évi Szt. István-napi tanoncz és segéd-munkakiállitás alkalmával kitüntetett Egyleti tag urnák Emlékül. Az emléklap belső oldala a következő szöveget tartalmazza: Vdv és dicsőség a szeretett tagtársnak f A midőn ön. szeretett tag- és szabtársunk, rend kivüli szorgalma, tehetsége és buzgalma révén az ez idei Szent István-napi tanoncz- és segég-munkás- kiállitás alkalmával kitüntetve lett, a „Budapesti Pinczéregylet“ önt a mai napon legszivélyesebben üdvözli, áthatva azon magasztos reménytől, hogy az ön áltat tanúsított példán szeretett egyletünk és iparunk minden egyes munkástagja ugyanazon nemes úton fejti ki tevékenységét továbbra is, mindnyájunk dicsőségére. Budapest, 1903. október 26. H zafias tisztelettel a „Budapesti Pinczéregylet“ nevében a választmány. Mittrovátz Adolf elnök. Ebenhő Károly titkár. Müller Antal ezúttal is megmutatta, hogy nem hiába oly nagy a hire az inyen- czek előtt s hogy nem hiába viseli az „Udvari Szállító“ czimet. A czimeres kartonokra nyomott „Menu“ a következő volt: Consommé Yesiga. Supréme de Sandre Duglére. Filet de Boeuf Technologie. Turban de pommes et Chaucroute. — Vins: Kunbajai Villányi Domino sec. Asztalfoglalás után a kitűnőnél kitü- nőbb fogások során elsőnek Mittrovácz Adolf, a pinczéregylet elnöke, szólott. Ünnepnek tekinti ezt az összejövetelt, mert a mi szakmánkban még nem volt alkalom, hogy szaktársaink diadalát ünnepelhessük, azt a diadalt, melyet közülünk egyesek szorgalmukkal és tehetségükkel az összes iparágak egyetemes versenyében vívtak ki mindnyájunk dicsőségére. Üdvözli a Szent István-napi munka-kiállitás kitüntetettjeit s kivánja, hogy életük további folyamán is mostani buzgó- sággal törjenek előre, hogy az utódok között mentői több követőre találjanak. Most azokról, a kik erre az ünneplésre alkalmat adtak, áttér azokra, a kiknek érdeme, hogy ők ezt az alkalmat megszerezhették. Ezek a főnökök. Hálával emlékezik meg, hogy nálunk a főnökök mindig odaadón támogatják pinezé- reik nemes törekvéseit. Üdvözli tehát a főnököket s köszönetét mond azoknak, a k>k ezzel az alkalommal is megjelentek pinezé- reik között. Különösen üdvözli Glück Frigyest
