Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-02-05 / 3. szám
2 Vendéglősök Lapja 1903. február 5. lemmel rendezné be s reklámjukkal | elárasztaná a külföldet, úgy az idegenek százezrei sereglenének hozzánk s csakhamar eltűnnék városi háztartásunk deficitje s hasznát látná az ipar és kereskedelem, de különösen a kegyetlenül megadóztatott vendéglős ipar. Ez az ipar már is készen áll arra, hogy kielégitőleg felelhessen meg a legkényesebb igényeknek is s ha ebbén a tekintetben lesz is még tenni-valónk, ambiciósus vendéglőseink vetélkedve pótolják a hiányokat, a mikor az időt erre elérkezettnek látják. Ilyen eszközökkel, ilyen ernyedet- len és czéltudatos törekvéssel tudjuk csak kiegyenlíteni, ránk kedvezővé tenni a kiegyezésben mutatkozó, természetszerű hátrányokat. Ha ilyen tevékenységre a magyar állam és társadalom nem képes, úgy rohamosan sülyedünk tovább az anyagi romlásban. Ezt pedig tűrnünk, megengednünk nem szabad, mert nemzetünk végpusztulására vezetne. Ez ellen küzdjön megfeszített erővel ész, akarat, a mely előbb-utóbb diadalt arat! Ital mérési engedély és köz- igazgatási bíróság. Ismételve előfordult az Hz eset, hogy egyesek és hatóságok ital- mérési engedély megadása iránti ügyben a pénzügyminzster határozata ellen a legfőbb közigazgatási bírósághoz felebbeztek. A bíróság azonban e panaszokat minden érdemleges tárgyalás nélkül viszszautasitja és legutóbb is elvileg kimondotta, hogy ily ügyek hatáskörébe nem tartoznak. PinGzér-egyleti kérdés Lapunk, mint szaksajtónk első úttörője, nemcsak megpendítette a pinczérek országos egyesülését, hanem folyvást küzdött az eszme megvalósulásáért. Mi úgy javasoltuk hogy alkottassák országos központ, a melybe a meglevő egyesületek, autonómiájuk épségben tartásával, tagul lépnének be. Az országos egyesület, mint a pinczérek központi, legfőbb fóruma egységesen rendezte volna a pinczérség függő kérdéseit, irányitottta volna ahelyi egyesületek vezetését. Ily módon és csakis ily módon teljesíthetné az országos egyesület nagy minióját, az egységes testületi szellem megteremtését. Hogy álláspontunk mennyire helyes volt, igazolták a legutóbbi események Ugyanis, nagy örömünkre, két évvel ezelőtt megalakult végre-valahára az „Országos pinczér-egyesület,“ Szívből üdvözöltünk a megalakulást s a legteljesebb sikert kivántuk az uj egyesületnek, bárha voltak jogos aggályaink. Ugyanis az alapitók szem élőt tévesztették a mi elvünket, azt tudni illik, hogy a meglevő egyesületek épen hagyásával, önnállóan szervezkedj ék az uj egyesület. Az alapitók nem ezt tették, hanem azt, hogy magukba olvasztották a „Budapesti Pinczéregylet“-et, elfoglalva annak minden vagyonát és helyiségét. A beolvadás ugyan a „Budapest Pinczér- egylet“ többségének akaratából történt, ámde a kisebbség, a mely kegyelettel őrizte a „Budapesti pinczéregylet“ szép tradícióit s féltékeny volt az egylet számot tevő vagyonára, a beolvasztás ellen óvást emelt s fel- olyamodással élt a minisztériumban. A minisztérium nekik adott igazat, j megsemmisítette az összeolvasztó határozatot s a „Budapesti pinczér-egylet“-tet visszahelyezte régi állapotába. iViost tehát a két egylet külön válik s az “Országos Pinczéregylet“ kihurczol- kodik a „Budapesti pinczér egylet“ helyiségéből. A jó ügy érdekében kívánjuk, hogy a szétválás békésen történjék meg. Az „Országos pinczéregylet“ derék vezetői okuljanak ezen az eseten s lássák be hogy az ,,Országos pinczéregylet“-nek nem czélja és nem érdeke az. hogy a meglevő egyesületeket föloszlassa, hanem inkább az, hogy ezeket az egyesületeket összefűzze, izoláltságukból a közös, nagy czélra kebelében szövetkeztesse, hogy a különböző egyletek országszerte azonos elvek szerint eredményesebben működhessenek. E végből kívánatos, hogy az autonómiáját visszanyert „Budapesti pinczéregylet“ viszont bizonyságot tegyen tisztult felfogásáról s az átalános érdek fő karolásáról. E végből a „Budapesti pinczéregylet“ lépjen be tagul az „Országos egyesületibe, a mely függetlenül egész erejével a pinczérség országos szervezésére, a meglevő egyesületek irányítására szentelheti magát. Hogy igy legyen, kívánjuk s hogy igy lesz, bizonyos, ha a két egyesület vezetői hivatásuk magaslatán állanak, a miben mi kételkedni nem akarunk. * 2 * 4 Az „országos Ifiagy. (íazda^ági Egyesület“ szőlészeti és borászati bizottsága tíernath Béla elnöklésével ülést tartott. Az első tárgya a törkölybor forgalomba hozatalának megszorítása ügyében teendő intézkedések megvitatása volt. Fedák István előadó ismertette a kérdést és határozati javaslatában fölterjesztés intézését javasolja, a melyben kérik: a törkölybor forgalomba hozatalának törvényhozási utón való eltiltását a törkölybornak szeszé és konyakká földolgozásán kivül; az igy földolgozott szeszre a földmivelési miniszter eszközöljön ki méltánjms adótételt; a borászati felügyelők hatalmaztassanak föl, hogy a borkereskedők pincéit évenkint az első- fokú hatóságokkal együtt legalább egyszer megvizsgálhassák s visszaélés esetén a kiliágási eljárást is megindíthassák ; végül a vámtarifában magas borvámtételek megállapítását, különösen az olasz bor vámjának fölemelését, az osztrák bortörvény megsürgessél, az orosz borvám leszállításának kieszközlését, a konyak hamisítását tiltó törvény alkotását, a kiváló borvidékek behozatal ellen való elzárását. A bizottság a javaslatot magáévá tette. Tárgyalták ezután Szilágyi Gyula dr. beadványát, a magyar bor értékesítésénél külföldön észlelt visszaélések megszüntetését és a kivitel nehézségeinek elhárítására vonatkozólag. A beadványt Fedák István terjesztette elő kapcsolatban a következő határozati javaslattal : Kérjék föl a földmivelési minisztert, 1. hogy szakközegeivel a magyar borokat évről-évre vizsgáltassa meg; 2. a külföldi attasékkal kisértesse meg figyelemmel a magyar borok hírnevét rontó közleményeket, a kik minden esetben emeljék föl tiltakozó szavukat; 3. ta- nulmányoztassa a németországi igényeknek megfelelő olcsóbb édesborok készítési módját; 4. külföldön álittasson föl állami borkimérőket; 5. mielőbb létesítsen borértéke- sitő szövetkezeteket s az ingó jelzálog- hitelt rendezze. A bizottság élénk vita után a határozati javaslatot elfogadta. A borhamisítás meggátlása. A Magyarország és Ausztria közt kötendő vám- és kereskedelmi szövetségről szóló törvény- javaslat XXII. cikkeiben van egy rendelkezés, melynek ez "a tartalma: a földmivelés érdekére való tekintettel a két kormány megfelelő intézkedéseket íog tenni arra néze, hogy a monarkia két államában a mesterséges borra vonatkozólag lehetőleg azonos alapelvek érvényesüljenek. A törvényjavaslatba igtatott eme rendelkezés kiegészítéséül a két kormány közt oly megegyezés létesült, hogy már nemsokára megkezdik arról a tárgyalást, hogy lehetőleg egy éven belül az említett törvényjavaslat XXII cikkre vonatkozóan, különösen a borhamisítás meggátlása érdekében egyező eljárás lépjen életbe. Az előkészítő tárgyalás már megindult a magyar földmivelésügyi minisztériumban és az osztrák kormány kebelében is. Remél- lik, sikerül az oly törvényjavaslatokban való megállapodás, melyek véget vetnek annak a visszásságnak, hogy közös vámterületen lényegesen eltérő alapelvek szerint döntik el azt, mi a természetes és mi a mesterséges bor, mit szabad vagy nem szabad bor néven forgalomba vinni. Megjegyzendő, hogy az említett törvény- javaslat XXII. cikke ugyanilyen rendelkezést tartalmaz a fontosabb mezőgazdasági termények és a mezőgazdasági termelés céljaira szolgáló cikkek hamisításának meggátlásáról is. Levél Dél Afrikából. Üdvözlet Récsey Lajostól. Cape-Town, 1903. január 6 Kedves Ihász ur! Deczember 4 én kelt becses levele igen megörvendeztetett, köszönöm. Ide érkezve, ugyancsak kritikus helyzetbe kerültem. Ugyanis 28 napi fárasztó utazás után Duvbánban, Natál fővárosában, kötöttünk ki, de a kiszállást nem engedték meg. Mindent elkövettem, sürgönyöztem jobbra, balra, a honnan segítséget remélhettem; de hasztalan, türelmesen kellett várnom, vagy pedig vissza, haza hajókáznom. Én vártam negyedfél hónapig. Csoda, hogy bele nem őrültem. Keseryes állapot volt az a lélekemésztő veszteglés s még rengeteg pénzembe is került. Végre, az osztrák-magyar főkonzul közbenjárásával itt, Fokvárosban, partra szánhattam s rögtön állást is kaptam a „Mount Nelson Hotel“-ban, a hol most is vagyok s ha pinczér akarnék maradni, hátra levő éveimet itt élném le, mert kitűnő dolgom van s e mellett még havonkint körülbelül 200 irtot meg is takaríthatok. Ez ugyan itt nem valami nagyon számot tevő összeg, mert itt csak fontokban beszélnek s a pénz oly nagy bőségben van. hogy ez itt a legolcsóbb. No, annál drágább minden más, mert mindenből kifogytak a hosszú háború alatt s mindent úgy kell importálni. Különben itt úgyis csak juh- és marhatenyésztést űznek ; de most ez sincs. Levá- gottan, jég között, Ausztráliából szállitják- Egy régi font ára a mi pénzünk szerint 60 kr. A hús Íztelen, sokkal rosszabb a miénknél. Zöldségféle alig van s roppant drága ; mert itt a nagy hőség és szárazság nem termeszthető. Már 4 hónapja, hogy egy csöpp eső sem volt s a roppant hőség csaknem elviselhetlen. Gyümölcs van. a mieinkhez hasonlók. A szőlő most kezd érni s úgy látszik, hogy sok lesz. A szőlő a mienknél nagyobb fürtü és jóizü. A tenyészet itt a virágokban s a külön" böző virágfákban remekel. Csodaszépek, ezek a jegenye magasságú, virág pompában diszlő iák, bámulásukkal nem lehet eltelni. Fokváros maga igen szép. egészen Eur'ópaias s benne minden kényelmet találhatunk. Kereskedelme óiiási; itt van egész Dél-Afrikában a legnagyobb forgalom. Kikötője is a legnagyobb. Fokváros félszigetként nyúlik a tengerbe s igen egészséges hely. Londonból sokan látogatják nyaralni. Egy hiánya van,
