Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-02-05 / 3. szám
1903. február 5. Vendéglősök Lapja 3 ez a viz. Ez élvezhetlen és ártalmas, azért itt mindenki theát, vagy szikvizes whiskyt iszik. A mi szállodánk, a „Nelson“, legnagyobb egész Dél-Afrikában s gyönyörű parkban fekszik. A szálloda egy nagy hajóstársaságé s pazar fénynyel és kényelemmel van berendezve. A szálloda forgalma kitűnő s két igazgató vezeti. A szálloda rendje elütő a nálunk divónál. Az étteremben egy íőpinczér van, a kinek az a dolga, hogy a mikor vendég érkezik, asztalt jelöl ki neki, följegyzi, hány Brekfes. hány Lunch, hány Diner volt, jegyzékét leadja az irodában s velünk másnap reggel számolja el a bevételt. Ezenkívül vigyáz a tisztaságra, rendre és a kiszolgálásra. Minden pinczérnek van 3 asztala. Ezt ő tartja rendben s ezeknél kiszolgál, egyéb dolga nincs. Minden hivatalos rendben megy. Reggel 6 órakor kelünk, 8 óráig rendbe hozzuk asztalainkat, a mikor megkezdődik a Brekíest, a mely 10 óráig tart. A ki 10 óra 2 perczkor jön, azt már nem szolgáljuk ki. 10 órától 1 óráig szabadok vagyunk. Ekkor terítünk s 2 órakor egy czin- táblán Lunchre zörgetnek, a mely 2 óráig tart. Ettől 7 óráig szabadok vagyunk. Ekkor kezdődik a Diner, a mely V2 9 óráig tart. Ezzel vége napi dolgunknak. Kávéház nincs a szállodában, de van dohányzóterem. Itt időzhetnek a vendégek s kaphatnak a mit akarnak. Ebben a teremben külön pinczérek szolgálnak ki. Megjegyzem, hogy az étteremben har- minczan vagyunk pinczétek. Borfiuk nincsenek. A pinczérek nem ám olyanok, mint a mieink, otthon. Nyomorult, esetlen népség, azt a 3 asztalt sem tudja rendesen kiszolgálni. Mind angolok és fransziák, a társaság Londonból 3 évre szerződtette őket. Engem is igy akartak szerződtetni, még útiköltségemet is vissza akarták téríteni; de én nem fogadtam el a szerződést, mert nem azért jöttem Afrikába, hogy pinczéreskedjem, hanem azért, hogy önálló üzletes legyek, mert itt csak igy lehet zöld ágra vergődni. Még pár hónapig tűröm csak ezt a helyzetet, a mig teljesen begyakorlom magam az angol beszédbe. Már meglehetősen töröm, szintúgy a francziát is. Képzelheti, mennyire meg voltam akadva, mikor ide jöttem, egy szót sem tudva ezeken a nyelveken. A vendégek angolok, a konyha személyzete franczia, azt hittem, hogy meg kell szöknöm. Erős akarattal mégis győztem. A mint mondottam, az itteni pinczérek igen gyatrák s a mi páratlanul ügyes pinczé- reink itt kapósak lennének s jól is keresnének, ha az elmondottakhoz alkalmazkodni hajlandók. Én nem bántam meg, hogy kijöttem, hiszem, hogy jövőt alapíthatok. 5 évig szándékozom kint maradni, ha Isten megsegít. Üdvözlet minden ismerősnek s a „Vendéglősök Lapja“ minden olvasójának! Récsey Lajos. * Őrömmel közöljük derék kartársunk tartalmas levelét arról a vérrel áztatott földről Reméljük, hogy — Ígérete szerint — gyakrabban is nekünk az ottani viszonyokról. Szivből üdvözöljük őt a távolból, boldogulást s miélöbb visszatérést kívánva neki. A fővárosi pinczérek ügye. Ipartársulatunk „Értesitőjé“-ből vesszük át a következőket : i A „Budapesti pinczéregylet“ régi tagjaidból alakult mozgalmi bizottság azzal a pa- aszszal fordult az ipartársulathoz, hogy a 68 év óta fennálló humánus czélu egyesületet a megsemmisülés veszedelme fenyegeti, mert lelkiismeretlen emberek az újonnan alakult “Országos pinczéregyesületu-be akarják beolvasztani. A mozgalmi bizottság terjedelmes emlékiratba foglalta és úgy terjesztette az ipartársulat választmánya elé mindama súlyos sérelmeket, melyeket az egyesület régi tagjai már most is szenvednek, mielőtt az egybeolvadás ténye hatóságilag megerősítést nyert volna. Az emlékiratban felsorolt sérelmek igen súlyosak. Érdemesek arra, hogy velők bővebben foglalkozzunk. Annál is inkább, mert az ipartársuiat választmánya is mélyen megütközött a pinczéregyletnél történő dolgok felett. El is határozta, hogy minden illetékes hatóságnál lépéseket tesz az egyesületnél újabb időben tapasztalható botrányos állapotok megszüntetése véget. Nem tűrheti hallgatagon, hogy a „Budapesti pinczéregy- letet“, mely főleg Önsegélyezésből álló szép feladatának, valamint egyéb üdvös emberbaráti czéljának mindenkor becsületesen megfelelt, melynek 68 évre terjedő tisztes múltjához az ipartársulat tagjainak múltja is fűződik, — most durva, romboló kezek minden elfogadható ok nélkül Szétdulják. Az egylet régi tagjainak ama csoportja, mely az egyesület megmentésén fáradozik és kitartással küzd az ellenfél hol csellel alkalmazott, hol erőszakos akcziója ellen, nemcsak az összes mérvadó körök és egyének szimpátiáját bírja, de minden oldalról és minden irányban hathatos támogatásra számíthat. Mig ellenben azok, akik könnyelműen törnek az idők viharában megizmosodott életerőssé fejlődött és hivatása magaslatán álló egyesület fenmaradása ellen, a kik vakmerő elszántsággal nyúlnak az egyesület emberöltőn át gyűjtött vagyona után s az egylet régi tagjaival szemben a megszokott jótékonyság helyett megondolatlanul és kíméletlenül a jogfosztogatást alkalmazzák azok mindeneknek az ellenszenvével találkoznak, általános rosszalás és elitélés az osztályrészük. De meg is érdemlik, mert, bár senki sem vonja kétségbe, hogy a pinczérek or- országos egyesülésére irányuló törekvés helyes és jó gondolat, sőt idővel a karra nézve hasznos lehet; de már azt kereken tagadjuk, hogy az országos egyesületnek a budapesti egyesület romjain kellene íelépülnie. A két egyesületnek szervezetileg és különösen vagyonilag semmi köze nincsen egymáshoz. A budapesti egyesület eddig is híven betöltötte hivatását, mely erkölcsi szempontból a nagyvárosi élettel járó égető szocziális kérdések gyors megoldásából állott. Humani- táris szempontból pedig a legmesszebb kiható jótékonyság soha nem szüntető munkáját folytatta. Maradjon tehát! és kövesse eddigi helyes és dicséretes irányát. Az országos egyesületet pedig tessék egészen uj alapokon esetleg a meglévő helyi egyletek segítségével — megtéríteni. A budapesti pinczéregylet csupán helyi érdekeket ápol. Az országos egyesületnek általános, az egész kart érdeklő kérdésekkel kell foglalkoznia. S bár czéljuk a közös érdek szempontjából hasonlatosnak tetszik, hatáskörük mégis egymástól eltérő. A helyi egylet a ,.jelen" halasztást nem tűrő bajain segit: gyógyittatja és segélyezi a tehetetlen betegeket; könnyít az özvegyek és árvák nehéz sorsán ; nem hagyja éhezni a keresetnélkül lévőket és szórakoztatással óv az erkölcsi sülyedéstől. Az országos egyesület magasabb feladata szerint egy jobb jövőért küzd, Rendszerbe foglalja a pinczér-ügyet. s az egész kar erkölcsi, és anyagi és társadalmi helyzetének javításán fáradozik. Mindez kiviláglik, ha a két egyesület alapszabályait összehasonlítjuk, a. budapesti pinczéregylet czélja: (Alapszabály 3. §.) Tagjait betegség esetén napi illetményekkel szegélyezni. Elhunyt tagjait díjtalanul eltemetni. Szegény egyleti tagok gyermekeit felruházni. A tanonczok szellemi és szakszerű kiképeztetését előmozdítani stb. stb. Az országos egyesület czélja (Alapszab. 5. §.) hogy a magyar pinczérek erkölcsi és anyagi érdekeit minden irányban előmozdítsa az összes pinczérek között az összetartózóság és egyetértés, együttműködés érzetét fel- lessze ; különösen czélja. hogy a helyközve- tités eszközlése, a szakoktatás fejlesztése, betegsegélyezés összpontositása, nyugdijegylet pártolása, ingyenes jogsegélynyujtás által tagjainak erkölcsi és anyagi jólétét és igy a pinczérek társadalmi állását emelje. Miként oldotta meg feladatát a budapesti pinczéregylet ? Tagjait betegség esetén 6 hónapig napi 2 korona illetményben, 6 hónapon túl terjedő betegségnél 1 korona illetményben részesítette. Elhalt tagjait tisztességesen eltemet- tette, etleg 80—100 korona temetési költséget adott az elhunyt családjának. Minden évben felruházta az egylet szegény tagjainak gyerkeit. Állandó egyleti helyiséget és abban könyvtárt tartott az egylet tagjainak nemes irányú szórakoztatására. A budapesti ipartársulattal karöltve hozzájárult a szakiskola fentartására szükséges költség előteremtéséhez. Es miként fogott az országos egyesület czéljának megvalósításához. Az egyetértés helyébe — erőszakos fellépéssel — előidézte az egyenetlenséget. Indokolatlanul szétdulte a budapesti pinczér- egyletet Pirulás nélkül elfoglalta annak helyiségeit. Jogtalanul hozzá nyúlt annak vagyonához. Elkobozta a tagok szerzett jogait. Tapintatlan érintkezése által haragot keltett minden vonalon, úgy az egyes munkaadóknál, mint a testületeknél. S végül vétkes eljárással szüségessé tette a hatóságok beavatkozását, miként ez azok határozatából látszik. A budapesti pinczér-egylet közgyűlése. Múlt hó 30-án éjjel 1 órakor a „Jó- zsef-főherczeg“-szálloda nagy termében élénk érdeklődés mellett tartotta meg a budapesti pinczér-egylet évi rendes közgyűlését. Jelen voltak : Szűcs Lajos elnök, Kalmár Fábián titkár, Dr. Solti Ödön. jogtanácsos, Dr. Haslinger János, egyleti orvos. A rendőrség részéről Zeölley rendőrfogalmazó, a VIII. kér. elöljáróság részéről Lau- sinszky Árpád tan. jegyző, a „Vendéglősök Lapja“ képviseletében pedig Ihász György, Szép Lajos ; a tisztviselők, a választmányi és rendes tagok nagy számban. Kalmár Fábián felolvassa a felebbe- zésre hozott ministeri határozatot, mely szerint a székesfőváros ama határozatát, hogy az egyesület sem bizonyos, sem bizonytalan időre működését fel nem függesztheti, hanem ha alapszabályai szerint tovább működni nem óhajtana, utasítja a vezetőséget, egy az alapszabályok 59. §-a értelmében egybehívandó szabályszerű évi rendes közgyűlés megtartására. Miitrovácz Adolf lelkes beszédben kifejti, hogy a felebbezésre hozandó ministeri
