Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1903-02-05 / 3. szám

HX-ik évfolyam.

3. szám.

Budapest, 1903. február 5-én.

LAPJA

(„PINCZÉREK LAPJA “)

A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pioczérek és kávéházi segédek érdekeit felkarold szakközlöny.

Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „budapesti kávéházi segédek egylete“, a„Szatmár-Németi pinczér-egylet“ a „Székesfejérvár pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a »Győri pinczér-egylet“, a „Révkomároini vendéglősök és kávésok ipartársula“, az „Arad pinczér-egylet“-nek, a „Szabackai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületé“-nek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok partársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyleté“-nek, a „Székesfejérvári vendéglősök kávésok és italmérök ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és az országos pinczér-egyesület budapest központi mozgalmi bizottságának, A „Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet, a „Győri vendéglősök, kávésok, italmérök ipartársulatá“-nak

P9“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Megjelenik havonként kétszer, minden hö 5-én és 20-án.

Előfizetési ár;

Laptulajdonos

és felelős szerkesztő:

Egész évre . . . 12 kor. 1 Félévre .... 6 kor. Háromnegyed évre 9 „ | Évnegyedre ... 3 ,,

IHÁSZ

GYÖRGY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

VII. kerület, Akáczfa utcza 7-ik szám.

Kéziratok és előfizetések ide intézendők.

A kiegyezés és a vendégiőipar

Hosszú és kínos vajúdás után Ausztria és Magyarország kormányai megállapították a megkötendő kiegyezés, illetőleg a vámszerződés tételeit.

Hogy az egyezményből lesz-e kiegyezés, ez az osztrák viszonyok miatt még mindig kétséges.

Meglehet, hogy Ausztriában az absolutistikus kormányzás áll be s akkor a vám-egyezség Magyarországon, mint autonom vámtarifa áll be.

Bármint legyen is a dolog, a legközelebbi jövő képe gazdaságilag tisztán áll előttünk; mert az autonom vámtarifa csak névleg, de nem tényleg jelenti gazdasági önnállóságunkat.

A két kormány megállapodása törvénynyé válik Ausztriában császári rendelettel, nálunk pedig a törvényhozás alkotmányos intézkedéseként.

Gazdasági viszonyaink tehát nem változnak, vagyis az osztrák iparnak biztosittatik Magyarország, hogy viszont a mi mezőgazdaságunk náluk némi védelemben részesüljön.

Kétségtelen, hogy Széli kiegyezése kedvezőbb a régieknél; ámde még mindig nem adhatja meg nekünk az egyenletes, egészséges fejlődés föltételeit.

Iparunk megszilárdulása, kereskedelmünknek függőségéből, alárendeltségéből való kiemelkedése még a legközelebbi jövőben is csak jámbor óhajtás marad.

Ez az oka, hogy az ország ösz- szes ipartestületei az önálló vámterületet sürgették. Fájdalom, hasztalanul.

Ránk, vendéglősökre, most már csak annak a kérdésnek a latolgatása marad, hogy az uj kiegyezés minő hatással lehet iparunkra.

Legfontosabb változás az olasz bor-konvenció megszüntetése. Hazai

borainknak igy újra biztosittatik a hazai piacz.

Ez a vendéglősöket, bála Isten, anyagilag nem érinti; mert immár újabb szőlő-kulturánk oly nagy arányú, hogy bőségesen van jó és olcsó borunk.

Vendéglőseinknek arra kell törekedniük, hogy maguknak lefoglalják az igényeiknek megfelelő borvidékeket.

Könnyű asztali bort eleget adnak homoki szőlőink a főváros szomszédságában, nehezebb, nemesebb bort hegyvidékeinkről kell szereznünk.

Keresztessy Matyii*.

(Szövege a 4-ik oldalon)

Hogy ezt rendszeresen tehessük, újból ajánljuk vendéglőseinknek, hogy alakítsanak borvásárló szövetkezeteket. Ily módon jutányosán s kellő meny- nyiségben láthatják el magukat jó borral s azt is elérhetik, hogy vendégeiket mindig egyforma, a megkedvelt zamatu borral szolgálhatják ki. Ez pedig existenciális kérdés, mert jól tudjuk, hogy jó menetelü üzletek rövidesen elhanyatlanak, ha többé nem tudják az ott megszokott izü italt adni.

A sör, szesz tekintetében a kiegyezés nem okoz változást s igy a régi, fájdalom, nehéz viszonyokkal kell küz- denünk ezután is.

Hogy a nyomasztó helyzetben is megállhassunk, a fővárosi vendéglősökre az idegen-forgalom emelése nyújthatna némi segítséget.

E végből a kormánynak magáévá kellene tennie Kossuth Ferencz eszméjét, a ki azt javallottá, hogy a vámegyezség hátrányainak ellensúlyozására a vasúti tarifa-politikát kell eszélyesen kihasználnunk.

Hogy ezzel mily hatalmasan és érdeményesen védekezhetünk, megmutatta boldogult Baross Gáborunk.

Az ő politikáját kellene folytatnunk és tovább fejlesztenünk, nem pedig azt lassan-lassan lerontanunk.

A vendéglősöknek s a főváros közönségének erelyésen állandóan kellene tiltakozni a zóna-tarifa megdrágítása ellen, mert ez érezhetőn fogja csökkenteni a székes-főváros úgyis kicsiny idegen-forgalmát.

Ennek az emelésére pedig mindent el kell követnünk, úgy a kormánynak, mint a hatóságoknak és a közönségnek.

Ezen a téren sok teendő hárul a fővárosra, hogy egyebet ne említsünk: fürdőink fejlesztése tekintetében.

Ha a főváros ezeket a fürdőket minden elképzelhető fénynyel és kénye-