Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-09-20 / 18. szám
8 Vendéglősök Lapja 1903. szeptember 20. vunkra szól ; tehát adandó alkalommal ügyeljünk, hogy a hivatalos eljárásoknál ezek a határozatok velünk szemben érvényesüljenek. A miniszteri határozat tartalma a következő : A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1902. évi 49.661. sz. határozata. M. vármegye alispánjának Az elsőfokú iparhatósági határozattal egybehangzó másodfokú határozatot, mely J. M.-től a vendéglői ipar gyakorlásáról szóló iparengedélyt megbízhatatlanság czimén az 1884. évi XVII. t.-czikk 12., helyes. 155. § a alapján megvonja, a törvényes határidőben beadott felfolyamodás következtében felülvizsgálat alá vettem. Ennek az eredményéhez képest az idézett másodfokú iparhatósági határozatot törvényes alap hiányában megsemmisítem : mert a vendéglői ipar nincs felsorolva azon iparágak közt, melynek űzési jogától valaki az 1884: XVII. t.-cz. 155. §-a alapján megfosztható. Minthogy a tárgyiratokból azonban azt lehet következtetni, hogy J. M nemcsak vendéglőt, hanem fogadót is tart, fogadó tartására pedig iparengedélye nincs, amennyiben ezen feltevés valónak bizonyulna, utasítsa az elsőfokú iparhatóságot, hogy nevezett ellen az 1884. évi XVII, t.-czikk 10. és 158. §-a alapján járjon el. A Curin döntvénye igy hangzik : A m. kir. Curia 1902. évi 7095. sz. a. hozott ítéletével kimondotta, hogy az italmérési jog gyakorlását lefoglalni és zár alá helyezni nem lehet. Az Ítélet következőleg hangzik: „Az 1881. évi LX.Jt.-czikk 53. §-ának második tételében foglalt rendelkezés szerint, hogy mennyiben van helye a végrehajtásnak az állami egyedáruság tárgyaira, a fennálló jövedéki törvények szerint döntendö el. Kétségtelen, hogy midőn a bírósági kiküldött a rendelkező részben megjelölt végrehajtás alkalmával az italmérési jog gyakorlatát foglalta le, illetve helyezte bírói zár alá, a végrehajtást állami egyedáruság tárgyára vezette, mert ezeket a tárgyakat vonta el a végrehajtást szenvedő kezelése alól. A vonatkozó jövedéki törvény és szabályok rendelkezései szerint pedig az említett jog gyakorlata végrehajtás alá nem vonható. Mert az 1899. évi XXV. t.-cz. 15. §-ában s a törvény végrehajtása tárgyában kibocsátott 64.758/99. sz. pénzügyminiszteri rendelet 10. § ában foglalt rendelkezések szerint az italmérési jog, illetőleg ennek gyakorlata át nem ruházható kezelőre is csak az illetékes pénzügyigazgatóság engedélye alapján bizható stb.“ Végül a következőket mondja az Ítélet: „Ezekből a következő szabályokból megállapítható, hogy az italmérés gyakorlata oly személyhez kötött jog és kötelezettség, melynek átruházása tilos s melynek bármily körölménvek között más által való kezeltetése a bíróságon kívül álló pénzügyi hatóságok jogkörébe tartozik. A foglalás joghatálya, az emlitett lefoglalt jogoknak a zárgondnok által való kezelhetősége tehát a pénzügyi hatóság jóváhagyásától függne. Ily feltételes hatályú végrehajtást az 1881. évi LX. t.-cz. nem ismer s az ily végrehajtás foganatosítása ellentétben áll a bírói határozatok feltétlen kikényszerithetőségével. Ezekből kifolyóan az emlitett jogokra, illetőleg azok gyakorlatára vezetett végrehajtás, foglalás szabálytalan. Az e miait beadott előterjesztések tehát alaposak, a szabálytalanság megsemmisítését vonják maguk után. A vendéglős-üzlet Németországban. Dr. Vásárhelyi Zoltán érdekes czikk- sorozatot irt a „Borászati Lapokénak arról, hogy miként lehetne a magyar borokat a német birodalom országaiban sikeresen értékesíteni. Megfigyeléseit kiterjesztette a német vendéglős üzletre is s tapasztalatait a következőkben mondotta el: „Ha magyar ember kikerül Németországba, s a nagyobb német városokat végigjárja, lehetetlen, hogy fel ne tűnjön neki az a nagy tisztelet, hogy úgy ne mondjuk, hódolat, amelylyel minden német ember, még a sörivó is, a fínom bor s ezek között különöse n a saját hazájában termett rajnai, moseli és saari borok iránt viseltetik. A finom borok iránti ezen előszeretet következménye azután a palaczkborok óriási fogyasztása, daczára azok horribilis árának (a vendéglői borárjegyzékekben a legolcsóbb bor 7 decziliteres palaczkja 2 márka — 2 K, 40 fillér). Mig nálunk azt lehet mondani, ritkaság- számba megy, ha a legelőkellőbb vendéglőkben is valaki palaczkbort hozat, addig a német városokban még a tizedrangu vendéglők asztalairól is ritkán hiányzik egykét palaczk finomabb bor, melyet az ott ülő egyszerű kisiparos vagy kiskereskedő nagy élvezettel szürcsöl magastalpu, színes poharából. De igaz az is, hogy a magas árért a legkisebb vendéglőben is csak olyan jól kezelt palaczkérett, hamisítatlan, kristálytiszta bort lehet kapni, mint a legelőkelőbb hotelekben. Daczára azonban annak, hogy a német fogyasztó közönség magától is megbecsüli és fogyasztja a finomabb borokat, a palaczkborok óriási mértékben való fogyasztásához nem csekély mértékben járul hozzá a német borkereskedők és vendéglősök élelmessége is. A német városokban ugyanis általában kétféle vendéglősök vannak u. m. Wein- Restaurant-ok és Bier-Restaurant-ok. A Wein-Restaurantokban, amelyek közé a legelőkelőbb hotelek és vendéglők tartoznak, általában az u. n. Weinzwang áll fenn; ennek lényege az, hogy a vendég tartozik legalább egy kis üveg palaczkbort hozatni, ha ezt nem teszi, úgy a különben, mondjuk, 2 márkás couvert-ért 3 márkát fizet, vagy ha sört akar inni, egy pohár sörért 1.5 márkát szednek be rajta, mely körülmény, úgyszólván, lehetetlenné teszi, hogy aki jobbfajta vendéglőben vagy hotelben óhajt étkezni, minden étkezésnél legalább egy kis üveg palaczkbort el ne fogyasszon. Hasonló Weinzwang áll fenn a kisebb vendéglőkben u. n. Weinstubekben is. melyeken a vendég aránylag olcsón igen jól étkezhet, de szintén tartozik egy kis üveg bort hozatni. Ezzel szénben a Bier-Restaurantok- ban és Bier-Hallékban, melyek általában olcsóbb és egyszerűbb étkező-helyek, viszont csak sört mérnek; a par excellence sörivók, vagy akiknek borra nem telik, tehát csak ezekbe járhatnak étkezni. A bor- és sörmérés ezen különválasztása folytán az előkelőbb és jobbmódu fogyasztó közönség mintegy biztosítva van a palaczkborok számára, sőt egészen elszoktattatik a sörivástól. Hozzájárul ehhez még az is, hogy a legtöbb hotel és Wein-Restaurant egy-egy borkereskedő kezében van, ki féltékenyen ügyel arra, hogy vendégei necsak jó ételeket, hanem jó borokat is kapjanak. Általában azt hiszem, alig van olyan borkereskedő, kinek vendéglője ne volna. Ugyanígy a sörcsarnokok mindegyike is egy-egy sörgyár birtokában van. Fogy is a bor és a sör egyaránt szerte egész Németországban. A borfogyasztás ilyen óriási méretei mellett természetes, hogy Németországnak lakosa számához képest is aránylag csekély bortermése nem lehet elegendő teljes bor- szükségletének fedezésére. Önként kínálkozik tehát az a feltevés, hogy a hiányzó borszükséglet fedezésére a szomszédos, felesleges borterméssel rendelkező államok hivatvák.“ Kitűnik az elmondottakból, hogy a né" met nép nem oly túlzott sörvedelő, mint a ' milyennek csúfolják s a jó bort nemcsak szereti, hanem ugyancsak meg is becsüli. Érdekes, a mit a vendéglői üzletek kettős jellegéről mond Vásárhelyi, t. i, hogy külön vannak a bor-mérő, előkelőbb üzletek s külön a sörözők. Meggondolandónak tartjuk, hogy ezt a rendszert nem lenne-e jó nálunk is meghonosítani? Nem lehetetlen, hogy ily módon gyöngülne a túltengésben levő verseny hatása ; mert a fogyasztás megoszlanék üzleteink között s azok a vendéglők, a melyekben egyik vagy másik italból jelentéktelen a fogyasztás, megszabadulnának a képtelenségből tartott ital terhétől. Üzleteink ilyen kétrészre válását azonban csakis magunknak, közös ’egyetértéssel szabadna megvalósítanunk. Erre azonban csakis akkor vállalkozhatnánk, ha a törvény kötelezővé tenné ránk a társulást s ezzel hatósági érvényűvé a társulat szabályait és határozatait. Társas reggelik. A „Budapesti Szállodások Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata“ minden pénteken társas reggelit tart. A legközelebbi reggeliket a következő helyeken tartják: Szeptember 25-ikén: Müller Antal-nál („Gentry Club“) IV. Ujvilág-utcza 3 Október 2-ikán: Jajczay János-nál, VI., Csengery-utcza 45. Október 9-ikén : Hack István-nál, VII., Baross-tér 13. HÍREK. Szomorú liir. Súlyos csapás érte a Lichtneckert családot, Lichtneckert Jozefine, a jóságos anya és nagyanya, 64 éves korában elhunyt Karánsebesen. A tisztes matrónában az iparunk terén oly tisztelt Lichtnecüert-család a legjobb anyát siratja, a ki, mint a karánsebesi „Zöldfa-szálló“ tulajdonosa, maga is érdemes szaktársunk volt. Jóságával az egész város szeretetét kivívta, de különösen személyzetéét, a kik közül derék munkatársainkat, Balázs Józsefet és Tabán Mihályt érintette legsúlyosabban a nemes úrnő halála. Béke hamvaira! Tüntetés Törley mellett. Egy lap az utóbbi időben a vendéglősöket a Törley ez ég ellen iparkodott hangolni. Hogy ez az igyekezet czélt tévesztett, szépen nyilatkozott meg a temesvári kongreszuson, a hol Bokros Károly elismerő szavaira perczekig tartó meleg ovációba részesítették Törleyt, a mit ezég buzgó és rokonszenves képviselője, Reiner Adolf ur meghatottan köszöntj meg távollevő főnöke nevében. A tüntetés egyként illette Törleyt, a kitűnő italok világszerte elismert gyárosát, valamint Törleyt, a nemes emberbarátot, a kinek áldozatkészségét annyiszor élvezték a vendéglősök közintézményei. Mi örömmel jegyezzük föl, hogy a vendéglősök lelkiismerete megtéveszthetlen s mindenkor példás lelkiismeretességgel hajol meg az igaz érdem előtt. Szőlőhegyi csárda. Kátai Vilmos, a kinek nagy szőlője s hires borpinezéje van a Kőbányai hegy Sörgyár-utczájában, kiköltözött ottani csinos hajlékába s hogy hamisítatlan, igazán kitűnő borait mindjárt a tövénél élvezhesse a közönség, ugyanott kimérést is nyitott. A pompás levegőre, jó borra sokan rándulnak Kátai szőlőhegyi csárdájába sörgyár-uteza 61 szám alá. Ugyanitt kitűnő borai palaczkszámra is megrendelhetők. Ajánljuk olvasóink figyelmébe.
