Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-09-20 / 18. szám
1903. szeptember 20. Vendéglősök Lapja 7 A nagy megtiszteltetésért fogadják ismételt köszönetünket azzal az Ígérettel, hogy továbbra is az eddigi buzgalommal és tiszta szándékkal harczolunk iparunk fölvirágzásáért ! A nyugdíjintézet ügye. Bokros Károlytól, a nyugdíjintézet érdemes elnökétől levelet kaptunk, a melyben válaszol abban a vitát keltett kérdésben, hogy az alapszabály olyképen módosit- tassék, hogy az elnöki állásra vidéken lakó tag is választható legyen. A levél már szinte tárgytalanná vált, mert az alapszabályok jelzett módosítása a közgyűlésen szőnyegre sem került, Bokros Károlyt pedig az őt méltán megillető közbizalom egyhangúlag megerősítette eddig is oly eredményesen betöltött tisztében. A levél közlését mégsem tekinthetjük érdektelennek, mert egyrészt bizonysága annak, hogy a tervezett módosítás tévedésből került a közgyűlési tárgysorozatba; másrészt pedig szép tanúságot tesz Bokros önzetlenségéről, szándékának tisztaságáról, a miben mi sohasem kételkedtünk. Tudtuk és tudjuk jól, hogy őt nem hiúság vezérli, hanem a czél lelkesíti. A kik elolvassák imitt következő levelét, szintén osztozni fognak véleményünkben. Kedves barátom! Enged meg, hogy Írhassak valamit a nyugdijintézetről,'melynek érdekében már any- nyit tettél és még többet fáradoztál. Lapod újabban már másodszor foglalkozik a nyugdíjintézet elnöki állásával, de fájlalom, éppen nem tárgyilagosan. Teszem fel S. ur vasúti vendéglős idéz egy szakaszt és pedig a 38-dikat, de teljesen hasból. Miért nem olvasta ei S. ur (a ki bátran kiírhatta volna a nevét is) azt, a mit idéz ? Miért beszél S. ur arabusul — holott nem tud arabusul ? A 38. V. §. mondja, „A nyugdíj összege 10 beszámítható tagsági év után a kikötött nyugdíj 40°/0 stb. stb. Hát hol az ördögben van itt szó az elnökről ? (Megjegyezzük, hogy ebben S. ur nem hibás, hanem a közgyűlés tárgysorozatának a szerkesztője, mert ebben szóról szóra a következő olvashtó : 10. alapszabálymodósi- tás: az igazgatóság. 1056. sz. határozata alapján az alapszabályok 38. §-ának oly értelmű módosítása, hogy az egyesületi elnök a vidéki tagok sorából is választható legyen.1-1 ügy látszik tehát, hogy a nyugdijintézet pennája nem tud arabusul. Szerk.) Ha valaki tollat fog és egy ily nagy intézmény beléletéről Írni akar, hát megkívánhatom, hogy mielőtt ir és kritizál, hát elolvassa azt, a miről írni akar. Továbbá azt is Írja S. ur, hogy az inditványozok nekem akarják az elnöki állást megmenteni. Itt is fel kell világosítanom S. urat. A nyugdíjintézet elnöki állása nem jár semmiféle fizetséggel, de ha járna is, nem fogadnám el. Nem kell azt senkinek a számára megmenteni, de igyekezni kell, igenis, egy teljes garancziát nyújtó elnököt találni, a milyet, ha ti nem, én voltam szerencsés Glück Erős ur általánosan tisztelt és becsült személyében megtalálni. Én szívesen kiállom a bírálatot, hiszen közintézet élén állok, de megkívánom, hogy ha valaki bírál az, gondolkozzék is. Te eleget támadtál, mióta elnök vagyok, solísem szóltam egy szót sem, mert legalább közel jártál az igazsághoz ; de S. ur még csak közelébe sem jött az igazságnak. A mi pedig a „Magyar Vendéglős és Kávés ipar* cziroü lapra és reám vonatkozik S. ur közleményéből, erre az a feleletem, hogy volt szerencsém már egyszer becsületszóra kinyilatkoztatni, hogy soha egy krajezárt nevezett lapj czél- jaira nem adtam, sőt én mindig lebeszéltem Barta Béla barátomat, hogy lapot alapítson. Most is csak ismételhetem, a mit már egyszer mondtam. Fogadd baráti üdvözletemet Ilgaz hived : Bokros Károly. Válasz. A „Magyar Vendéglős- és Kávés-Ipar“ haragszik. Haragjának az az oka, hogy S. vendéglős igy okoskodott lapunk múlt számában: „A 38. §-nak tervezett módosítását már csak azért sem tartom szerencsés ötletnek, mert, esetleg, egy kis összeférhetlenségi vitát is támaszthat. Ugyanis Bokros Károly és dr. Solti Ödön tagjai, esetleg anyagilag és szellemileg részestársai a „Magyar Vendéglős- és Kávés-ipar czimü lapvállalatnak, a mely a nyugdijintézettől anyagi és erkölcsi támogatásban részesül. Némelyek — igy magam is — ezt a lapnál való részességet összeférhetlennek tartják az illetőknek a nyugdij-intézetnél viselt állásával.“ Erre az említett lap a következőképp teszi meg kijelentését: „Bárki állítja vagy terjeszti azt a hirt, hogy Bokros Károly és dr. Solti Ödön anyagilag részestársai lapunknak, aljas gazember mindaddig, mig állítását be nen tudja bizonyítani.“ Mindenki láthatja, hogy a M. V. és K. I.-nak semmi oka sem volt arra, hogy ennyire kikeljen s magát ily mélyen megalázza a tisztességes hangról való megfeledkezéssel. No, de hát ez az ő dolguk ... De gustiaus non est dispuiandum. A mi Bokrost illeti, ö nem szorult az említett lap pórias védelmére, mert ő már megfelelt s mostani számunkban is megfelel önmagáért. Az pedig tény, hiszen a lap homlokára van nyomatva, hogy a lap főszerkesztője dr. Solti Ödön, felelős szerkesztője pedig F. Kiss Lajos; tehát ha ez való és nem rut mistifikáció, úgy kétségtelen, hogy Solti és Kiss részesei a lapnak. Erkölcsileg tehát ők teljesen obligálva vannak, hogy ellenben anyagilag mennyire részesei a lapnak, azt nem tudjuk, tehát nem is vitatjuk. Minthogy pedig dr. Solti Ödön javadalmazott jogtanácsosa, F. Kiss Lajos pedig a szövetség fizetett titkára, a M. V. és K. I. pedig subvencziónált lapja a nyugdij-intézet nek, tehát evidens a kérdés, hogy kettős funkeziójuk nem összeférhetlen-e ? Az-e, vagy nem, ezt nem lehet durvaságokkal eldönteni; ezt illetékesen csak maga a nyugdijintézet választmánya bírálhatja el. Tessék ezt provokálni! Ha ez kimondja, hogy nem összefér- hetlen, úgy ez a kérdés nem bizgatja többé sem S. urat, sem mást. Ez az igazság. Ennek a hangoztatásával tehát nem nyilvánulhat meg bennünk a kenjéririgység, hanem a közvélemény megnyugtatására való törekvés. Ez pedig kötelessége a tisztes sajtónak, ennélfogva mi mindenkor teljesíteni fogjuk, bármennyire fájjon is némelyeknek. A mig igy járunk el, tapasztaltuk, érezzük, hogy nincs okunk a magunk kenyerét félteni s a másokét irigyelni. Tessék nyugodtan falatozni ! A vendéglősök és a pálinka- hamisítás elleni actió. A „Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének“ mozgalma. A „Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete“ ez évi május 27-én tartotta legelső közgyűlését. A közgyűlés elnökéül Zselénszky Róbert gróf választatott meg. Bennünket ezen 'gén tekintélyes egyesület igen közelről érdekel, mint vendéglősöket és mint szakembereket. Az összekötő kapocs közöttünk mindenesetre a magyar bortermelők érdeke, melyet mi is örömmel támogatunk és a magyar borfogyasztás, melynek látható emelkedését mi is örömmel fogjuk üdvözölni. Ámde ez alkalommal a „M. Sz. O. E.“-t azon alkalomból üdvözöljük hazafias örömmel és szivünk egész melegével, mert ezen egyesület kebelében egy oly acció indíttatott meg, melyet mi is legalkalmasabbnak itéjünk a magyar borfogyasztás emelésére. És ezen actió nem más, mint a pálinkahamisitás üldözése. Köztudomású ugyanis, hogy pálinkaféléket hideg utón szesz, nyers-szesz, sőt denaturált-szesz, és mérges eszencziáknak vízzel való összekeverése folytán kotyvasztanak. Ezen italokat olcsó áron eladják és mert olcsó, hát a nép, az u. n. Isten adta nép“ issza leginkább. A budapesti és vidéki droguisták nagy része és ama bizonyos “pálinkafőzde-tulajdonosok* hódolnak e hitvány sportnak, melyet eddig törvény hijánál mesés vakmerőséggel űznek. A május 27-iki ülésen ugyanis Lukács Emil egyesületi tag, a „Borászati Lapoku munkatársa — a kit energikus és ötletes czikkeiről már ösmerünk, hosszabb idő óta — a pálinkahamisitások megakadályozására vonatkozó oly indítványt terjesztett elő, hogy a közgyűlés a pálinkahamisitás megakadályozása ügyében tanulmány- és javaslattételre küldjön ki egy bizottságot (amint ezt lapunk más helyén is jelentjük. Szerk.) A „M. Sz. 0. E“-nek igazgató-választmánya a közgyűlés e határozatának eleget is tett, a mennyiben még junius 25-én egy bizottságot küldött ki saját kebeléből a pálinkahamisitás ellen hozandó törvény tárgyában. E bizottság tagjai lettek: Hertelendy Ferencz, orsz. képv. alelnök, Gáspár János nagybirtokos, Kossutány Tamás chemikus és a magyaróvári gazdasági akadémia professzora, dr. Kövessi Ferencz, Küssler Henrik, dr. Lányai Ferencz, miniszteri o. tanácsos, Lukács Emil és dr. Szabó Gyula A vendéglősök részéről a Lukács Emil által indított merész és jogos actió mindenkor rokonszenvünkkel fog találkozni. És igen helyesen cselekszenek szaktársaink, ha a „M. Sz. 0. E“-be belépnek és ezen akcziót saját érdekükben is támogatni el nem mulasztják. A Lukács Emil által indított országos mozgalom teljes sikere esetén kiküszöböli a hamisitott pálinkaitalokat vendéglőinkből és annak üdvös volta mihamarabb mutatkozni fog, mert legalább a többi ital, de legkivált a magyar borfogyasztás erősen fel fog lendülni. Ismételjük, hogy a pálinkahamisitás elleni akcziót a legőszintébb rokonszenvvel kisérjük és alkalom-adtán, az actió sikere érdekében, mi is részt fogunk kérni számunkra. Ez alkalommal felhívjuk összes barátainkat, hogy ha tudomással bírnak pá- linkahamisitásokról, hozzák azokat tudomásunkra. Fontos határozatok a vendéglősökre. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter azután a m kir Curia két elvi jelentőségű, a vendéglősök jogi viszonyaira nagy kihatású határozatot hozott. Mindkettőre ezennel felhívjuk a vendéglősök figyelmét, hogy a jövőben tudják magukat mihez tartani. A kereskedelmi miniszter határozata kimondja, hogy senki sem fosztható meg; a Curiáé pedig megállapítja, hogy az italmérési jog végrehajtás alá nem vonható. A mint látható, mindkét határozat ja-
