Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-09-20 / 18. szám
6 Vendéglősök Lapja 1903. szeptember 20. Mint a „Nemzeti Kaszinó“ föpinc.zére, majd a „Royal“ és most a Gerbaúd Pavillon“ művezetője, oly remekléseket visz véghez, hogy a külföldön is ámulattal emlegetik. A hogy étlapjait összeálitja, az inyes- ségnetovábbja ; ahogy étkeit asztalra adatja, valódi művészet, a minőben csak a classicus idők gyönyörködhettek Lucullus és Nero mesés lakomáin. Ez a szépre, finomult Ízlésre való vágyódás ösztökélte már kora ifjúságában is; ezért alapította meg Asmus Józseffel a pinczérek önképzőkörét, ezért kiséri nagy figyelemmel szakiskolánk fejlődését, melynek mostani, első kiállítását is nagy buzgósággal támogatta. Hogy az ilyen művészi kedélylyel zordon szív nem párosulhatott, az elképzeltő.De hogy őt erről az oldaláról is megismertessük, elmondjuk, a mit a napokban cselekedett. Egy beteg apa nyomorgó családjáért lapunk utján segítségért folyamodett s Ruef azonnal tetemes összeget küldött a lesújtott családnak—csöndben, kézaíatt. (Folytatjuk.) Tessék elolvasni. A földmivelési miniszter szigorú rendeletet küldött a törvényhatóságokhoz, utasítva ezeket, hogy figyelmeztessék a szőlősgazdákat, borkereskedőket és vendéglősöket a szüret közelgése alkalmából, hogy a bornak, illetőleg a mustnak hamisítását, vízzel való elegyítését a legsulyossabban fogja büntetni. Az erélyes rendelet igy hangzik: A hazai bortermelés érdekében kiváló súlyt helyezek arra, hogy a mesterséges borok készítésének és forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló 1893. XXIII. t.-cz. rendelkezései mindenki által, kivétel nélkül szigorúan megtartassanak. E czélból intézkedjék haladéktalanul az iránt, hogy az érdekeltek — saját érdekükben — a legkiterjedtebb módon leendő közzététel utján mindenesetre még a f. évi szüret megkezdése előtt különösen arra figyelmeztessenek, hogy a bortörvény és annak végrehajtása tárgyában, a kereskedelemügyi miniszter ur által — a belügyi és pénzügyi miniszter urakkal, valamint velem egyetértő- leg — kiadott rendelet értelmében a mustba vagy borba, úgyszintén a már kész kiterjedt törkölyborba vizet keverni, bármily csekély menyiségben is, minden körülmény közt feltétlenül tilos, továbbá, hogy tilos a természetes bornak törkölyborral vagy gyümölcsborral való összekeverése is. A viz használata csak törkölybor készítésénél van megengedve, de ott is csak az idézett végrehajtási rendelethez körülirt megszorítással. Egyszersmind figyelmeztetendők az érdekeltek arra is, hogy a ki a fenti tiltott módon készített vagy kezelt bort forgalomba hozza, vagy eladja, az 600 koronáig terjed- hető pénzbüntetéssel büntettetik, aki pedig a bort maga vizezi, vagy a természetes bort törköly borral vagy gyümölcsborral összekeveri, az mint mesterséges bor készítője 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel s ezenfelül még 2 hónapig terjedhető elzárással büntettetik, s ezenkívül a tiltott módon készített vagy kezelt borok még el is koboztatnak. Üdvözletek. Még egyre érkeznek hozzánk a kedvesnél kedvesebb levelek, a melyek lapunk XX éves fennállása alkalmából lelkes hangon köszöntik Ihász Györgyöt. Midőn ismételten megköszönjük a buzdító megemlékezést, megkezdjük a sort azzal, a mely egyike a legmelegebb hanguaknak s szivünket a legközvetlenebbül érintőknek: A nagyváradi ipartársulat, a pinczér- egylet s az 0. M. P. E. ottani, választmányának hivatalos lapja, „A Mi Érdekeinku az érdemes szerkesztő, Sarkadi József tollából a következő vezérczikket közli szeptember 6-iki számában. A szakirodalom ünnepe. A Budapesten megjelenő „Vendéglősök Lapja“ (pinczérek lapja) immár XX-ik évfolyamába lépett. Legközelebbi szeptember 5-iki száma már két XX-etvesz a homlokára Húsz évet fényben, kényelemben is leélni megviseli a testet; le vakarja ez az évszám a lélek fényes zománczát még ott is, ahol kevés volt a csalódás. A ki 20 évet eltöltött becsülettel, anélkül, hogy az élet utain a nyomorgás, a létért való vehemens küzdelem tarkította volna, megérdemli, hogy neve tisztességgel emlittessék embertársai által. Hát milyen tisztesség adassék akkor a mi kollegánk : a „Vendéglősök Lapja“ szakirodalmunk nagyapjának ; milyen tisztesség adassék e lap felelős szerkesztője és laptulajdonosa: Ihász György barátunknak, szakirodalmunk eme megteremtője és úttörőjének ? Levesszük fövegünket és mint gyermek, a szeretet melegével teljes tisztelettel fordítjuk feléd arczunkat Ihász György és telve a hála érzetével köszönjük meg a Mindenhatórak, hory ő nekünk adott tégedet ; köszönjük neked ama nehéz és küz- delemteljes húsz évi munkálkodást, melyet lapod, kollegánk, a „Vendéglősök Lapja“ szerkesztésében a mi iparunk: a vendéglős és kávés ipar érdekében eltöltöttél. Eme nagy napon a te kibontott húsz éves lobogód alatt, Ihász György, emeljük fogadalomra szavunkat és fogadjuk : hogy téged nemes munkádban a mi ifjú. gyenge tudásunkkal követünk — tanulva tőled, minden erőnkből oda törekszünk, hogy hozzád méltók legyünk, hogy hűséges, odaadó munkatársaid leszünk — a haza és iparunk felvirágzásának munkájában. Kívánjuk, hogy a Mindenható, a ki eme húsz éves munkát ily szép eredménynyel áldotta meg, adjon neked erőt, kitartást, nehéz munkád tovább folytatásához. Isten éltessen ! * Alig találunk szavakat, hogy ezt a meleg, talán érdemünkön túl is magasztaló méltatást jeles szaktársunknak megköszönjük. A mikor ennek hálás szívvel teszünk eleget, megilletődéssel adjuk közre az imitt következő üdvözleteket is: Miskolcz, szept. 6. Igen tisztelt Szerkesztő ur, kedves barátom! Mindenek előtt fogadd az én szerencse- kivánataimat is lapod 20 éves fennállása alkalmából. Valamikor — régen, mikor az emberek tisztább látkörrel birtak, dolgoztunk mi együtt azon a nagy és nemes intenczióju művön, hogy vendéglősnek és pinczérnek kivívjuk az őt megillető helyet a társadalomban. Mennyire sikerült ez a munka, sem te, sem én nem vagyunk jogosultak megítélni, ítéljen az utókor! Legyenek az utókornak is olyan önzetlen, bátor és mindenkor szókimondó férfiai a vendéglősök között, mint vannak még ma is. Neked pedig szivemből kívánom, adassék meg a gondviseléstől, hogy még sokáig küzdhess azért, a minek ugylátszik, nem szakadhat vége ezen a nyomorult világon, azaz a becsületesek, az igazak javáért. Ezek a fenti sorok, a mint talán érzed szívből jöttek és szívhez is akartak szólni. Igaz hived Bokros Károly. Igen tisztelt Szerkesztő ur ! Kedves Ihász barátom! Nagy ünnepet ült ön, kedves szerkesztő úr és egész természetesnek találom, ha önt hazánk minden részéről oly szívélyesen üd- vözlik ; de már most én is azok közé kívánok sorakozni, kik harsogva kiáltják: Éljen Ihász György! az az Ihász, ki húsz esztendőn át rendkívüli kitartással ezt a tövises és göröngyös utat megbirta. Nehéz, fáradságos múltra tekint ön vissza, kedves Ihász barátom. De mi vezette, mi vezérelte önt, mi öntött annyi erőt önbe, hogy elviselhette azt? . . . Sejtem az igazat. A szent meggyőződés, az igaz lelkesedés, a nagy szeretet hazánk és iparunk iránt. Tehát ez alkalommal, ismétlem, az én szerény személyen is ön felé fordul, önt bámulja ... és őszinte hittel üdvözli önt 20 évi működése után. Azon nyílt férfit üdvözlöm, ki nem tette magáévá ezt a jelszót: ne szólj szám, nem fáj fejem ; mert könnyű annak a száját befogni, kinek nincs mondani valója; de önt a magyarok Istene elég ilyennel áldotta meg hazánk és kedves, drága Iparunk dicsőségére. A Mindenható tartsa meg önt legjobb egészségben, örömben és boldogságban ! Rendkívül tisztelő barátja : Mittrovátz Adolf >a „Pannonai“ szállód i főpinczére, a Budapesti-Pinczér egylet elnöke. * Budapest, szept. 8. Kedves Barátom! Fogad szivbeli üdvözletemet lapod 20 éves fennállásáért. Adja az egek ura, hogy számtalan évekig az eddigi irányban vezet- hesd a „Vendéglősök Lapjá“-t. Egyúttal tudatom, hogy ebből az alkalomból nemes főnököm, Wehrmann Béla ur is előfizetőd sorába lépett. Igaz tisztelőd Máthé Lajos. * Bécs, szept. 12. Kedves Ihász barátom ! Húsz éves irodalmi működésed alkalmából fogadd őszinte szerencse-kivánataimat! Mint igaz barátod, szivemből kivánok minden jót neked mint a vendéglős-ipar irodalmi úttörőjének s haladása tevékeny munkásának. Minden irodalmi ember áldása hazájá- jának, ha a közgazdasági téren a jobbra törekszik s ha becsületesen, polgártársai javának áldozza magát. Régi mondás, hogy —hálátlansággal fizet a világ ! ámde remélem az Istentől, hogy veled kivételt tesz s rajtad nem teljesül be ez a közmondás. Ezek után ismételten kívánom, hogy szaklapod, a „Vendéglősök Lapja“ a lehető legnagyobb mérvben terjedjen el barátaid, szaktársaid között, a mi egy szakíróra a legszebb elismerés. Végül kívánom, hogy magas kort érj egészségben és jólétben. Óvjon meg a Mindenható minden szenvedéstől, hogy békén és boldogan tekinthess vissza életpályádra. Nagyrabecsülésem kifejezésével maradok barátod: Zrenner A. Gusztáv, rézműgyáros, Wien, Y. Wimmergasse, 3. * Személyesen üdvözölték szerkesztőnket : Glück Frigyes, Ruef József, Pelzmann Ferencz, Serly Lajos, Maróthy János, Müller Antal, Tábory Ferencz, Tóth Antal Kátai Vilmos, Mádai Lajos, Orz György, Ehm János, Neusziedler Géza, Tihanyi József, Aczél J., Dahmer Antal, Dr. Vig Viktor, Gombár János, Frommer Dániel, Hoffmann Miksa stb, urak.
