Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-09-20 / 18. szám
1903. szeptember 20. 5 nyelvében magyarrá lett közöttünk a becsületes lelkek nemes tulajdonságából: hálából. Hálából mindig velünk, vendéglősökkel vau, mert minket üzlettársainak tekint. Támogatja mozgalmainkat eszével és pénzével. Ha közérdekeinkről van szó, ott áll az első buzgolkodók és áldozok között. Éppen ezért valljuk és tekintjük őt szakmánk legjobbjai közé tartozónak. És ha elgondoljuk, hogy ez a derék férfiú tisztességet szerzett az egész iparososztálynak ; ha elgondoljuk, hogy üzletének roppant munkásságot igénylő vitele mellett ráér arra, hogy odaadó bírája legyen Budapest egyik elővárosának, ott igazságot osz- szon, annak haladásáról gondoskodjék s hogy azt, franczia létére, svábból magyarrá varázsolja^ mellett iskolákat látogat, lapokba ir, dalárdát és tűzoltóságot alakit, úgy elképzelhet jük, hogy mennyit nyernénk vele, ha szorosan a vendéglősök ügyéhez lánczolhatnók, különösen nyugdíjintézetünkhöz, a melynek eddig is egyik első bőkezű maecenása volt. A franczia vért jellemző eleganciát, sohasem lankadó mozgékonyságot hozna közénk, párosulva magyaros éleselmüséggel, őszinteséggel és a jóért önön jóságából sar- jadzó jóakarattal. Bizony-bizony, sokat nyernénk ilyen apostollal! Horváth Nándor. A mi sajtosunk s egyik legigazibb barátunk. Kiváló vagyonra, észre és eszményekért való lelkesülésre. Disze a magyar kereskedelemnek s leg- nélkülözhetlenebb tényezője szakmánk modern emelkedésének. Részese mozgalmainknak, támogatója kezdeményezéseinknek s üzleteinkben valamennyiünk mellett áll tanácsaival és jóakaratával. Ezért is hívják őt a legszeretettebb tiszteletbeli vendéglősnek, mert ha nincsenek is kevesen közöttünk a tiszteletbeliek, ámde ezek között kevesen vannak, a kik teljesen önzetlenül használják ezt a czimet. A magyar közéletnek sok csizmadiája van, de köztük csak egy tiszteletbeli s ez Jókaii Mór. Őt nem azért tették ezzé, mert bőrben utazott s ügyesen hízelkedett, hanem azért, mert a derék czéh érdemeit minden idők számára oly ékesszólón örökítette meg. Ilyen tiszteletbelink nekünk Horváth Nándor. A vendéglősök érdekeinek hévteljesebb szószólója, a magyar vendéglősiparnak lelkesebb magasztalója nincs Horváthnál, éppen ezért ő is egyike azoknak a jelölteknek, a kiket sokan vezetőink sorába óhajtanak állítani. Lelkiismeretessége és ambíciója ad kezességet arra, hogy a ki benne bízik, nem csalatkozik. Ehm János— Nagy András ! — Nem hallja? — Nagy András, álljon elő! Nagy András meg se mocczan, csak kerekre nyitott szemekkel bámul a biróra. — Na, Csutorás, ha nem tud tisztességet, majd mindjárt megtanítom ! — Instálom, hát ki ne tudna, ha én nem?! — Hát akkor miért nem áll elő, mikor a nevét kiáltom ? — Há’ szén csak most tetszett mondani, hogy Csutorás. . . . — Persze, hiszen a maga neve Nagy András. — Igaz lenne, ha vóna, de az csak a körösztlevélben áll: én Csutorás vagyok; igy ismer kicsiny és nagy, meg én is magamat. Vendéglősök Lapja Lassan-lassan igy jár Ehm János is, a kinek hiába ragyog a neve ott a nemzeti színház bérpalotáján, az egész országnak csak „Szikszai* ő. Ebből az okból elmondhatja magáról, hogy igazán posthumus, mert a mikor „Szikszai“ bátyánk onnan a Kere- pesi-ut sarkáról átköltözött a vámház-kör- uti „Szölőlevél“-be, akkor lett ő Szikszaivá. A közönségnek ez is marad, különösen a vidékinek s talán évek múltán vele is megesik, a mi Mi Nagy Andrással, hogy nem hederit a saját nevére, mert az csak a kö- röszt-lpvélben van. Ám, ha ő el is feledné, szaktársai nem feledik soha, hogy ő Ehm János, a ki borimból nőtte magát akis„Szikszay“-\á. Rosz- szui mondottuk, nem nőtte, hanem úgy küzdötte fel magát szorgalommal, észszel, becsületet szerezve magának a közönségnél, szeretetet kartársainál. A mi rilíkaság közöttünk, Ehm Jánosnak nincsenek irigyei. Ezt azzal érte el, hogy mindent komolyan fog fel nagyképűsködés nélkül; mindent szeretettel cselekszik, de nem fitogtatja. Vidorsággal jár-kel s mint a mi legkönnyebb, olyan természetességgelvégzi a legkönnyebbet is. Nem követel magának érdempénzt azért, a miért tettre kész ; mert a mit tesz, azért teszi, mert neki jól esik, mert arra szive ösztökéli. Ez az oka, hogy őisegyik jelöltje volt a temesvári „conclave“-nek a nyugdíjintézet elnökségére. Ifj- Sprang János. A 7-es meg a 8-as sokszor összekerülnek a kártyában, nemkülömben Budapest székesfőváros életében is. Teszem, a VIII. kerület a székesfőváros legmagyarabb részének vagy legalább is a magyarságtörzsfészké- nek tekinti magát; viszont a VII. kerület azzal vetélkedik, hogy ifjabb ugyan, de annál tüzesebb. Ennek a kerületnek egyik legtevéke- kenyebb polgára ifj. Sprung János, aki nem tekinti érdeméül, hogy többszörös háztulajdonos, mert hát ilyenek igen-igen sokan vannak az ország városában. Ő igaz érdemekre törekszik s hogy ilyeneket szerezhessen magának, utazott, tanult, gyakorolja a jót s végzi azokat a polgári kötelességeket, a mikkel fizetés nem jár. A VII. kerületi takarékpénztár igazgatóságában is helyet foglal s ha szót emel, azért teszi, hogy lehetőleg minden megszorult pénzhez juthasson. Elfogult váltóbiráló, de jó, igaz ember. Ezért ül a VII. kerületi választásoknál az urnánál s ezért kiáltjuk mi is, bogy éljen, ha valaha elnökünkké választják a nyugdíjintézetben. Odaabóbb s könyörületesebb lélek alig kerülhet ebbe a székbe, a honnan az elagot- tak és megrokkantak sorsát intézik. Ide szív kell s neki szive van, olyan szive, a mely nemcsak könyekre lágyul, hanem áldozatra is buzdulLáthatjuk tehát, hogy a vendéglősök, ha sokat panaszkodhatnak is, még mindig bizhatnak a szebb jövőben; mert vannak közöttük hivatott, igazán jó, derék férfiak. Stiastny Ferencz. A szorgalom és munka-szeretet élő szobra ő s ha oly túlzott szerénység nem volna benne, úgy neve ott szerepelne a közéletben. így azonban csak a beavatottak szűk köre ismeri őt, csodálkozó tisztelettel emlékezvén róla. Mint fényt az árnyék, mint alkonyt a a sarkcsillag, úgy követi ő Stadler Károlyt, a központi pályaudvar vendéglősét. Elválhatlanok. Örül Stadler dicsőségének, a nélkül, hogy részt kívánna belőle. Pedig hát része van benne, mert legelső munkatársa s együtt őszültek meg munkában és becsületben. Stiastny élete például szolgálhat, emlékirata szakiskolánk könyve lehetne; mert megmutatta, hogy a pinczérnek is lehet vagyont szerezni és a köztiszteletet kiérdemeni. Hogyan ? — Erre tanulságos aprólékossággal csak ő felelhetne meg, mi csak any- nvit mondhatunk, a mennyit egyszerű életébe való pillantással észrevehettünk. „Szeresd a munkát, mert minden munka tisztességet ad, ha tisztességgel végzed.“ „Ne elégedetlenkedjél, hanem iparkodjál." „Inkább nélkülözz mintsem utolsóig el- költsed azt, a mid van.“ „Örömödet, szórakozásodat ne a külvilágban keresd, hanem önmagadban.“ Török István, Mittrovátz Adolf Nyugdíjintézetünkben nekik is van helyük, tehát ebből az albumból sem maradhatnak ki. A pinczérek ellen nagy az elfogultság és az előítélet a társadalomban s e miatt e nehéz munkát végző, jobb sorsra érdemes, derék férfiak sok igaztalanságot tűrnek, nehéz sorsot szenvednek. A méltányosabb felfogást velük szemben azzal mozdíthatjuk elő, ha a közönséggel megismertetjük azokat, a kik műveltségüknél és jellemüknél fogva minden pályán tiszteletet vívnának ki maguknak. Ilyenek azok a szaktársaink, akiket most néhány vonással ide rajzolunk. Az egyik Tőrök Pista, a ki már a a proffeszorságig vitte, mert a pinczériskola szaktárgyainak a tanítója. Működésével éppen most aratott napról napra diadalokat a városligeti mnnkakiállitá- son. Hogy a jövő pinczérei és vendéglősei mesterségükben művészek, üzleti elveikben önérzetesek lesznek, ez Török nevéhez fog fűződni sok tekintetben. Ámde ehez a dicsőséghez Török Pista nem olcsó áron jutott. Pinczérfiuból törhetetlen szorgalommal, vasakarattal küzdötte föl magát oda, a honnan ma a jövő nemzedékének mestere lehet. Mittrovátz Adolf nem tanítója, hanem vezére a pinczérségnek, méltó elnöke lévén a „Budapesti pinczéregyesület-“nek. Hogy mily kiváló szakember ö, erre elég annyit megemlítenünk, hogy a „Pannónia főpinczére, azaz Glück Frigyes és Pelzmann Ferencz megbízottja és jobb keze. Az ilyen férfiú csak kiváló lehet mind tisztességre, mind hivatottságra. Mittrovátz csakugyan kiváló. Nemcsak szaktársai, hanem az „Orsz. Magyar Iparegyesület“ is kitüntette öt. Akár az egyesületi életben, akár üzletében lássuk őt, mindenütt feltűnik pallérozott elnéjével s elegáns, megnyerő modorával. A pinczérek sokat köszönhetnek neki, mert érdekükben nemcsak odaadón fáradozik, hanem mindenkor a helyes,jó útra kalauzolja őket. Ugy-e bár, t. közönség, nem lehet megvetendő az a pinczérkar, a melynek ilyen mestere, ilyen vezére van? Ruef József Tulajdonképp művésznek születetts mert az ecsethez és vésőhöz nem férhetett, hát művészi lelkének álmaival a mi iparunkat dicsőítette meg. Ő nemcsak jóságra törekszik, hanem szépségre is. Az a csin, leleményesség, a hogy ő tálaltat és téríttet, csak egy ihlett lélek invencióiból telhetik.
