Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-09-20 / 18. szám
4 Vendéglősök Lapja 1903. szeptember 20. tanácsos mellé már a munkálatokhoz szükséges közreműködő személyzetet is kirendelte. Mint a „Magyar Ipar“ értesül, Szterényi egy kodifikáló bizottság létesítését hozta javaslatba, melyben a kis és nagy ipar, valamint a munkások érdekeit képviselő országos egyesületek küldöttei fognak helyet foglalni. E bizottsággal a törvénytervezet készítője megállapítja az alapelveket és a fontosabb részleteket és ehhez képest dolgozza ki törvényjavaslatát és ennek meg- okolását. A tervezet három kötetre fog oszlani. Az első kötet a hazai revizionális mozgalmak történetét és a követelések lényegét foglalja össze, a második az e téren a külföldön felmerült törekvéseket és jelenségeket ismerteti, a harmadik kötet pedig a kész törvényjavaslatot és ennek megoko- lásat fogja tartalmazni. E nagyszabású munka elkészítését Szterényi a jövő év őszén véli befejezhetőnek, úgy, hogy az a miniszter jóváhagyása után esetleg már 15 hónap múlva nyilvánosságra lesz bocsátható. Az ipartörvény ezzel az intézkedéssel tehát a gyors megvalósulás stádiumába került. Minthogy e törvény helyes reformjától a mi szakmánkban is sok sérelem és viszásság megszüntetését reméljük, szükséges, hogy éber figyelemmel kisérjük a reformmunkálatokat s országos szövetségünk eleve gondoskodjék arról, hogy az előzetes tanácskozásokon kellőkép legyen képviselve, különben viszonyaink méltánylásban, óhajaink figyelemben nem részesülnek. A boritaladó leszállítása. A „ Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete“ augusztus 30-án B.-Almádiban tartotta második értekezletét Bernáth Béla orsz. gy. képviselő elnöklése alatt, a ki mellett, mint elnőktársak. dr. Óváry Ferencz o. gy. képviselő és Kolozsváry József, Veszprém megyei alispán működtek. Az értekezleten közéletünk számos kitűnősége vett részt a Balaton-vidék birtokosságával. Az értekezlet nemcsak bennünket érdeklő kérdéssel foglalkozott, hanem a vendéglősöket is szóba hozta. A minket érdeklő kérdés a boritaladó leszállítása volt, melynek a tárgyalása a következőképpen folyt le: Drucker Jenő előadó a boritaladó leszállításának szükségéről beszélt. A szőlősgazdák egyesülete egyik első teendőjének tartotta ennek érdekében országos mozgalmat indítani, mert, meggyőződése szerint, borér- tékesitési viszonyaink szomorú helyzetét fősorban ennek köszönhetjük. Képtelen állapot az, hogy a termelők saját házi szükségletük után kénytelenek adót űzetni, ami sehol a világon nincs meg, de az egyébként üzetendő boradó is oly magas, hogy ez a borforgalmat teljesen megbénítja. A boritaladó behajtásának módja pedig egyszerűen ázsiainak mondható. Közös sérelme ez a termelőknek, kereskedőknek', vendéglősöknek és a fogyasztóknak. A termelő alig kap valamit a boráért, a fogyasztó mégis sokat kénytelen érte fizetni. Intézzen az értekezlet felterjesztést a kormányhoz és a képviselőházhoz, hogy a magyar szőlőtermelés fenmaradásának érdekében legsürgősebben szállítsa le a boritaladót, a házifogyasztást pedig adómentesitse. Fogadja el azt a határozati javaslatot, melyet a M. Sz. 0. E. megállapított és melyet előadó az értekezlet elé terjesztett megvitatás végett. A tárgyhoz elsőnek Rainprecbt Antal szólt. Ő maga is nagy fontosságot tulajdonit a boritaladó jelen magasságának a borárak fejlődésére nézve, csak attól fél, hogyha az állam ezt el is engedi, a vendéglősök azért a bort nem fogják olcsóbban adni s igy a haszon nem jut sem a termelőnek, sem a fogyasztónak, hanem a közvetítő csaplárosoknak marad a zsebökben. Ezzel szemben Tímár János a vendéglősöknek fogja pártját. Nézete szerint a vendéglősöknek legfőbb érdeke a forgalom emelése. Ma kevés bort képesek kimérni, mert olcsón nem adhatják a bort; ha abban a helyzetben volnának, hogy a bor árát lejebb szállíthatnák, úgy a forgalom növekednék s ők is jól járnának, a közönség is. Perczel Sándor ugyanezen nézeten van s azért a határozati javaslat szószerinti elfogadását ajánlja (Zajos helyeslés), de egyúttal azon véleményének ad kifejezést, hogy a söritaladót kellene felemelni, hogy a bornak a konkurrenciát megkönnyítsük. Nagy Ignácz egy véleményen van az előadóval a boradóra nézve. Óvári Ferencz szintén ajánlja az előadói javaslat elfogadását. Elnök kimondja, hogy a határozati javaslatot az értekezlet egyhangúlag magáévá teszi és ez ügyben feliratot intéz úgy a kormányhoz, mint a képviselőházhoz. Ez a tekintélyes, befolyásos testület tehát ránk örvendetes határozatot hozott, mert nemcsak egyhangúlag elfogadta a boritaladó leszállítását, hanem kívánságával a döntő tényezők elé járul s igy ezzel a kérdéssel a kormánynak és az országgyűlésnek nemsokára foglalkoznia kell. A mily örömmel tölt el bennünket ez a határozat, éppen úgy megszomorit, hogy itt is kifejezésre talált a rólunk táplált balvélemény. Kitűnt itt is, hogy üzleti érdekeinket némelyek ellentéteseknek Ítélik a fogyasztók és termelők érdekeivel s oly színben látnak bennünket, mint a kik boldogulásunkat a közönség megrontásával keressük. Örvendetes jel azonban, hogy az értekezleten nemcsak támadóra, hanem védőkre is találtunk. A ránk hátrányos felfogás még mindig megvan, sőt meg is mer nyilatkozni, a minek az oka tisztán magunkban rejlik. Ha, például, megragadnánk minden alkalmat, hogy mindenütt, a hol érdekeink érintetnek, a ránk is vonatkozó kérdésekben kifejezésre jutattnók felfogásunkat és kívánalmainkat, úgy már ma nem állanánk a közvélemény előtt befeketítve. Ámde mi ezt nem tesszük. Hiába figyelmeztette lapunk hetek előtt az országos sszövetség s az ipartársulatok elnökségeit a „M. Sz. 0. E.-“nek almádi értekezletére s a boritaladó le szállításának ott szőnyegre kerülő kérdésére, elnökségeink mégsem tették meg azt a csekélységet, hogy átírtak volna az említett egyesülethez, tudatva, hogy mi is kívánjuk a boritaladó leszállítását s hasonló kérelmünkkel támogatni fogjuk a szőlősgazdákat a kormány és az országgyűlés előtt. Ha ezt megteszik, úgy az értekezleten kitört volna az éljen nevünk hallatára s a szőlősgazdák fegyverbarátságát biztosítottuk volna ügyünknek. Ezt elmulasztották, igy hát bármily rosszul esik is, meg kell vallanunk, hogy a saját közönyünk adott okot az ellenünk irányuló felszólalásra. Nem elég az, hogy magunk között szervezkedünk, hanem körültekintőn oda kell törekednünk, hogy magunknak szövetségeseket keressünk a társadalomnak azokban a rétegeiben, a melyeknél érdekeink némelyikével kapcsolatosság mutatkozik. Hol találhatnók meg ezt inkább, ha nem a bortermelőknél ? Ha nem igy járunk el, továbbra is elszigetelten állunk s fenmarad velünk szemben az az előítéletesség, a melynek annyi kárát vallőttük. Szövetségünk mindaddig nem nő ki kiskorúságából s meddőségéből, a mig a vezetőség politikája nem tud kifelé hatni. Ezt pedig csak úgy érheti el, ha éber figyelemmel kiséri az eseményeket s ügyesen és gyorsan megragadja az alkalmakat! A vendéglősök nem akarnak boldogulni! Mindenfelé szövetkeznek. Gazdák, iparosok, sőt már a kereskedők is, a helyett, hogy zajonganának a szövetkezési mozgalmak ellen, maguk is szövetkeznek. Budapesten a vaskereskedők, Nagyváradon és Bihar-megyében pedig a füszerkereskedők alakítanak bevásárlási szövetkezeteket. A szövetkezés czélja az, hogy a nagyobb fogyasztású czikkeket maguk vásárolják be nagyban s igy a nagykereskedőknek eső közvetítési hasznot a szövetkezetnek, illetőleg maguknak tartsák meg. Ilyképpen egyrészt az árukhoz olcsóbban jutnak, a szövetkezet haszna pedig 4—5 év alatt már 40 ezer koronára rug, a mi azt jelenti, hogy a legkisebb szatócsnak is hamarosan lesz a szövetkezetnél 1000—1200 korona tőkéje. Ez növeli a kereskedői kar megbizhatóságát kifelé, másrészt pedig magában a szövetkezetben minden tagnak lesz tőkerészének megfelelő hitele. A várad-bihari szövetkezetnél az aláírások már annyira haladtak, hogy már kö- zelébb megkezdheti működését, annál is inkább, mert a malmok, serfőzdék s más ipari és kereskedelmi vállalatok sietve halmozzák el a szövetkezetét a kedvezőbbnél kedvezőbb ajánlatokkal. Ha meggondoljuk» hogy mi évek óta biztatjuk szaktársainkat bevásárlási szövetkezet alakítására hasztalanul, úgy nem gondolhatunk egyebet, minthogy a magyar vendéglősök nem akarnak boldogulni, legalább egymással nem, inkább készek elpusztulni. Magatartásukból józan észszel mást nem következtethetünk! Gyorsfényképek. A mi francziánkNincs messze az idő, a mikor minden máskép lesz; amikor anemzeteket nem választja el egymástól szuronyok erdeje, hanem a kölcsönös becsülés ezer és ezer szála köti össze. De akármint legyen is, annyi szent, hogy a fajok egymáshoz való vonzódása erősebb, maradandóbb minden politikánál; mert a lelkek rokonságán alapul, tehát a természet kiölhetlen hajtása. Az államférfiak gyakran neki esnek a mesterségesen kovácsolt érdekek sarlójával s gyakran le is sarabolják ezt a vonzódást, de az, mint a pázsit, csak annál üdébben hajt ki gyökereiről. Ezek a gondolatok czikáznak át agyunkon, amikor Francois Lajos nevét Írjuk ide. Ő a mi francziánk. Ott született, annak a népnek a fia s ide jővén, a mi hazafias törekvéseink munkása lett. Mintha érezné, hogy annak a mélységes, kiirthatlanrokonszenvnek, a melylyel mi a fran- cziákon csüggünk, neki kell megfelelnie. Ki is tett magáért! A pezsgőkészítés terén világra szóló sikert ért el, nehéz munkával vagyont szerzett nálunk és szivében és
