Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-09-20 / 18. szám
1903. szeptember 20. Vendéglősök Lapja 3 adást egyhangúlag elfogadták és a tisztviselőknek megadták a felmentvényt. Az indítványok tárgyalásánál Riháry Janos emelt szót az illetékek magassága és a termelők túlkapásai ellen. A szövetség jogorvoslást fog kérni a minisztertől. Posch győri ipartársulati elnök indítványa a szakoktatás szabályozása érdekében, kiadatik a központi választmánynak. A nagyváradi ipartársulat azt indítványozza, hogy felirat intéztessék a pénzügyminiszterhez, hogy az egyes vidéki vendéglőkben a főváros mintájára engedtessék meg a_különlegességi dohányáruk eladása. Pár- tolólag fog elterjesztetni. Protovin Géza, a temesvári kereske- delmi és iparkamara h. titkára a hazai ipar pártolása ügyében terjeszt elő javaslatot. Indokolásában kifejti, hogy bár a vendéglős ipar talán legkevésbbé van kitéve az idegen versenynek, mégis a legtöbb alkalma van a belföldi termelés védelmére és lejlesz- tésére. A szakbavágó czikkek, hála az istentől áldott hazai földnek, a legjelesebb minőségben termeltetnek, igy tehát ezek a szakipar és a fogyasztás érdeksérelme nélkül bátran előnyben részesíthetők. Szóló konkrét indítványt terjeszt elő. (Lelkes éljenzés.) A tárgysorozat utolsó pontja a választások megejtése volt, melyek eredménye a következő: Elnök: Gundel János. Alelnökök: Glück Frigyes, Jurónovits Ferencz (Szeged). Pénztáros: Mehringer Rezső. Titkár: F. Kiss Lajos. Ügyész: dr. Solti Ödön. I Központi igazgatóság: Bokros Károly (Miskoiez), Förster Konrád, Glück Frigyes, Hauer Bertalan (Debreczen), Nagy Lajos (Arad). Kommer Ferencz, Müller Antal. II. Igazgató-tanács: Bittner Alajos, blaschka István, Bokros Károly, (Miskolcz), Braun Gusztáv (Arad), Brückner József, Burger Károly. Ehm János, Fürst Tivadar, Förster Konrád, Glück Frigyes, Gundel János, Hauer Bertalan (Debreczen), Jura- novics Ferencz (Szeged), Kammer Ernő, Kaszanits Ferencz (Temesvár), Keth Károly (Szeged), Koch József, Kommer Ferencz, Kovács E. M., Kriszt Ferencz. Lenz János ^Temesvár), Lippert Lajos, Máday Lajos, Márkus Jenő (Debreczen), Mehringer Rezső, Müller Antal, Nagy Lajos (Arad), Pál- kovics Ede, Palugyay Károly (Pozsony), Petanovits József, Pósch Nándor (Győr), PrindlNándor, Priváry Pál (Szeged), Schnell József, Schleiffer Lajos (Esztergom,), Schubert Péter (Temesvár), Seress Márton (Kassa), Sperl Flóris, ifj. Sprung János, Stádler Károly, Stern Hermann (Nagyvárad), Szarka István (Szeged), Szeiffert Antal (Újvidék), Tóth József, Willburger Károly. A szakosztályok tagjai ugyanazok maradnak, mint az előző évben. A választások megejtése után, a közgyűlés délutáni negyed kettőkor az elnök éltetésével véget éri. A dissebéd. A szövetségi közgyűlés után d. u. 2 órakor a város által rendezett diszebédre sereglettek az országos közgyűlés tagjai a „Koronaherczeg szálloda “gyönyörűn terített termébe. Wittenetz Mártont, a házigazdát s hűséges adlátusát, a mi kitűnő Tóth Kálmán barátunkat, minden szónál jobban dicsérte a terítés, az étkek kitűnősége s a mintaszerű felszolgálás. Hogy Tóth Kálmán hivatása és működése mily elismerésre talált, mutatja az, hogy öt a város egyik legelőkelőbb polgára mutatta be a legdicsérőbb szavakkal Glück Frigyesnek. Az asztalok rogyásig meg voltak rakva a leghirnevesebb magyar bortermelők legkitűnőbb boraival. A pecsenyénél Francois és Törley legjobb pezsgőborai habzottak a poharakban. A lakomán nemcsak a kongresszus tagjai, hanem a város kitűnőségei is részt vettek, úgy, hogy több százan ültek a ragyogó diszü asztaloknál. Az asztalion dr. Telbisz Károly kir. tanácsos, polgármester foglalt helyet. Mellette ültek : Gundel János és Glück Frigyes, Kabdebo Gyergely alispán, lovag Vest Ede keresk. és iparkamarai elnök, Schubert Péter vendéglős és neje, Geml József városi főjegyző, Glück Erős, Csasznek József, stb. Az étlap a következő volt : Potage bisque d’ecrevisse Oefs á l’Archiduchesse Saumon du Rhin Se remoulade Seile de chevreuil ä la St Humberth-Scjpoivrade Sorbet au fines Champagne Dindonneau et chapon ä la broché Saladé Russe, Compote Frangois Parfuit Bignene Fruits Café. A pecsenyénél megkezdődtek a felköszöntők, melyeknek sorát Schubert Péter, a temesvári vendéglősök és kávésok ipartársulatának elnöke nyitotta meg, a ki Ő Felségét, a királyt éltette. A közönség állva halgatta végig a tósztot és perczekig éljenezte a királyt. Telbisz Károly dr. kir. tanácsos, polgármester : E lakoma kellemes alkalmul szolgál arra, hogy a magyar vendéglősök országos kongresszusának tagjait a város közönsége nevében a legmelegebben üdvözöljem és egyszersmind tolmácsoljam a főispán üdvözletét, a ki nagy sajnálatára nem jelenhetett meg a lakomán. Mindig örvendik, ha a magyar társadalmi egyesületek egyike felénk fordítja figyelmét, mert ily alkalmakkor mindig uj barátokat nyerünk. Kétszeres az örömem most, midőn a magyar vendéglősöket tisztelhetjük körünkben, mert tudjuk, hogy mikor a vendéglősök tanácskoznak, a magyar közönség érdekeit mozdítják elő. (Lelkes éljenzés és taps.) A magyar vendéglősök történetének könyve sok oly lapot tartalmaz, mely a nemzeti szempontból tett haladást jelzi. Reméljük és kívánjuk, hogy a temesvári kongresszus is ily lappal fogja gazdagítani e történetkönyvet. Élteti a magyar vendéglősök összes tagjait. (Lelkes éljenzés és taps.) Gundel János reflektál a polgármester szavaira. Jól esik neki, hogy ily kiváló férfiú ajkairól hallhatott dicséretet a magyar vendéglős-kar felöl. Huszonnyolcz éve áll a vendéglősök ipartársulata élén és azóta sokat tapasztalt. Látja, hogy nem akarják az iparuk fontosságát elismerni. Ez fáj neki, de nem mutathatja. Mosolygó arezot kell vágnia a játékhoz. Dicséri a külföld magatartását. Nem mulaszthatja el hálás köszönetének kifejezést adni, hogy a polgármester és az alispán megtisztelték lakomájukat, s ezzel kifejezést adtak annak, hogy megbecsülik a vendéglősöket. Az ő egészségére üríti poharát. (Lelkes éljenzés.) Glück Frigyes : Nagyon messze kell visszapillantania, hogy összehasonlíthassa a múltat a jelennel. Arra az időre, a mikor a Hunyadiak az ő súlyos és vérrózsákkal te't kardjaikkal a törökök ellen harczoltak és Temesvárt is megvédelmezték a pusztulástól. Úgy látszik, akkor is sejtették Temesvár jövőjét, mely mintaképe a magyar városoknak. Nem akarja fejtegetni, hogy Temesvár milyen hatalmas fejlődésen ment keresztül. Csupán jelzi, hogy itt szerencsésen meg vannak oldva az összes országos kérdések. Harmonikus egyetértésben látjuk itt az agrárizmust és a merkantilizmust. Poharát emeli Temesvár és Temes-vármegye hatóságára. valamint a rendező bizottságra és 1 megköszönve a magyaros vendégszeretetet, biztosítja e város közönségét, hogy a vendégekben a hála érzése épp oly őszinte és igaz, mint a minő benső és szívélyes a vendéglátás. (Lelkes éljenzés.) Hauer Bertalan (Debreczen) azt hitte’ ha idejön, német városra talál. Nemcsak csalódott, de arra az örvendetes tudatra jött, hogy itt minden magyar és hogy a város semmikép sincs vissza a magyarság tekintetében. Olyan magyaros vendégszeretetre talált Temesvárott, melyhez hasonlóra még nem akadt másutt. A temesvári kartársakra és azok elnökére, Schubert Péterre emeli poharát. Juránovics Ferencz (Szeged) köszöni a szives fogadtatást és meghívja a társaságot a jövő évre Szegedre. A temesvári kollegák és családjaik egészségére iszik. Csasznek Sándor (Újvidék) a temesvári hölgyeket és e város kitűnő polgármesterét, dr. Telbisz Károlyt élteti. Solti Ödön dr. szép és lelkes szavakban a délvidéki sajtó jelenlevő képviselőit élteti. Tiszti Lajos a vendéglősök jólétére és boldogulására emeli poharát. Csasznek József nagy tetszés közt az összetartásra és a vendéglősök közötti egyetértésre üriti poharát. Glück Frigyes gyönyörű beszédben méltatja az egyleti zászló jelentőségét. A zászló — úgymond — jelképe egy fogalomnak, olykor a hatalomnak, jelképe a szeretetnek, jelképe a csatában a buzdításnak. A zászló tehát szimbólum, de nem képzelet, mert hisz a vérünk van benne. A mi zászlónk nem nyújthat semmi konkurrencziát a nemzeti zászlónak, mert a nemzeti zászló magasan lobog minden zászló fölött, Örömmel látja a teremben elhelyezve a temesvári vendéglősök, és kávésok ipartársulatának zászlóját. Élteti a zászlóanyát, Schubert Péternét. (Lelkes éljenzés.) Gundel János utal arra a magyarosodásra, a mely a vendéglős-ipar terén országszerte észlelhető. Immár oda jutottunk, hogy sérti a fülünket, ha a magyar pinezér németül beszél. Élteti Schubert Pétert, a zászlóanya férjét, a ki idegen létére megtanulta a magyar nyelvet és, szívvel - lélekkel derék jó magyar ember. (Éljenzés.) Nagy Lajos Temesvár polgárságára ürítette a poharát. A lakoma lelkes hangulatban d. u. 6 órakor végződött. Lakoma után a társaság a gyártelepi sörgyárba rándult, a hol Löwinger igazgató üdvözölte az ország vendéglőseit megkapó beszéddel, majd pedig pazar uzsonával kedveskedett nekik. Este 9 óra volt, amikor innen a társaság visszaindult a „Koronaherczeg, be, a hol fényes bál volt a kongressus tiszteletére. Másnap a vendégek egy része haza, másrésze pedig Bániáson át a Vaskapuhoz, Orsovára, Ada-Kalebre és Herkules fürdőre rándult a temesvári napok feledhetlen ein lékeivel. Az ipartörvény módosítása. A vendéglős-ipart is nagyban érdeklő rendeletet adott ki Láng Lajos kereskedelmi miniszter aug. 5-én 4996. elnök: szám alatt. Ezzel a rendeletével a miniszter Szterényi József miniszteri tanácsost a IX. szakosztály főnöki teendői alól fölmentette és megbízta az ipartörvény revíziójának előkészítő munkálataival. Ezt a megbízást azért nyerte el Szterényi, mert az ipartörvény módosítására vonatkozó alaptervezetét a miniszter jónak találta és azt elfogadta. A miniszter a megbízott