Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-09-05 / 17. szám
2 Vendéglősök Lapja 1903. szeptember 5. Közgyűlési kérdések. Lapunk múlt számában foglalkoztunk azokkal a kérdésekkel, a melyek országos szövetségünk és nyugdíjintézetünk temesvári közgyűlésén szőnyegre kerülnek. Véleményünk, a mely különben is élőt- tünk kifejezett aggodalmakon és kívánalmakon alapult, sokfelé keltett viszhangot, mint a hozzánk érkezett levelek bizonyítják. Ezekből a levelekből jónak látjuk kivonatokat adni, hogy a közgyűlés tagjait tájékoztassuk s állásfoglalásukat megköny- nyitsük. K. L. főpinczér igy ir: „A mint b. lap jából értesülök az 0. M. P. E. igazgatósága felkérte Juranovics Ferenczet, a szegedi ipartársulat elnökét, hogy tegyen indítványt a temesvári közgyűlésen arra, hogy az országos szövetség és a nyugdíjintézet évi közgyűléseit ezentúl ne nyárutóban, hanem tavaszszal tartsa. Ugyanis szeptemberben még pezsgő a fürdői élet, a nyári mulatók még nem zártak be s igy a vendéglősök és pinczérek legnagyobb része gátolva van a megjele nésben. Ellenben tavaszszal, márcziusban, a farsangnak vége, az üzleti élet nyugponthoz ért s a tavaszi üzlet-nyitás ideje még nem érkezett el. Ekkor szaktársaink legjobban ráérnek s igy közgyűléseink majd tömegesebb látogatottságnak örvendenek.“ Az eszmét magunk is helyeseljük s igy nem kételkedünk, hogy azt úgy a szövetség, mint a nyugdíjintézet magáévá teszi; mert ezzel csak előmozdítja azt, hogy közügyeink iránt szélesebb körben nyilvánulhasson meg az érdeklődés, a mi a szövetség és a nyugdíjintézet megizmosodásának egyik legfőbb föltétele. S. vasúti vendéglős a nyugdíj-intézet 38. &-ának megváltoztatásához szól a következőképpen : „Nyugdíjintézetünk alapszabályainak38. §-a előírja, hogy az intézet elnöke csak budapesti lakos lehet. Én ezzel a lappal egy nézeten vagyok: azaz hogy ez igy jól van, tehát igy is kell maradnia ; ennélfogva nem helyeslem, hogy némelyek azt indítványozzák, hogy az alapszabályoknak ez a pontja olykép módosíttassák, hogy az elnök ezentúl vidéki lakos is lehessen. Ezt a változtatást nem helyeselhetem, de értem. Köztudomású ugyanis, hogy a nyugdíjintézet mostani elnöke, Bokros Károly, a ki oly nagy és elvitathatlan érdemeket szerzett a nyugdíjintézet megalapítása körül, vidékre, Miskolczra költözött. Az indítványozók tehát az alapszabályok említett módosításával Bokros Károly- nak akarják az elnökséget megmenteni. Én magam is abban a nézetben vagyok, bogy Bokros Károly érdemeinek a megjutal- mazása nemcsak illendő, hanem kötelesség is; ámde ez nem történhetik a szabályok tervezett módosításával Nem, mert az elnöki állást nem szűkkeblű lokalpatriotismusból kötötték a budapesti lakossághoz, hanem azért, mert ezt a nyugdíj-intézet érdeke megköveteli. Ugyanis ennek az intézetnek immár kiterjedt ügyvitele, már eléggé felhalmozódott tőkéje az elnök szakadatlan és éber ellenőrzését követeli meg; ezt pedig olyan elnök nem teheti meg, a ki az egyesülettől távol lakik. Éppen ezért nekem az a véleményem, bogy az alapszabály szóban forgó pontja maradjon meg változatlanul, Bokros iránt pedig a hála úgy nyilatkozzék meg, hogy az intézet körül szerzett érdemeiért tiszteletbeli elnökké választassák. Az ügyvivő elnöki tisztre, hála Isten, nem hiányzanak hivatott jeles férfiak. Mint ez a Jap irta, én is úgy találom, hogy erre a polczra méltó lenne akár Francois Lajos, az intézet jóltevője, akár Horváth (Löwens- tein) Nándor, akár ifj. Sprung János, és Ehm János, a kik mind tudásuknál, mind jellemüknél fogva hasznunkra lennének ebben a díszes, de nagy felelősséggel s körültekintő munkálkodást igénylő tisztségben. Remélem, hogy a nyugdíj-intézet többsége belátja ennek az érvelésnek a jelentőségét s nem fogad el oly indítványt, a mely könnyen a nyugdíjintézet erkölcsi és anyagi kárára vezethet/* Ugyancsak ezzel a kérdéssel foglalkozik egy erdélyi szaktársunk, a ki a többi között ezeket mondja : „A 38. §-nak tervezett módosítását már csak azért sem tartom szerencsés ötletnek, mert, esetleg, egykisösszeférhetlenségi vitát is támaszthat. Ugyanis bokros Károly és dr. Solti Ödön tagjai, esetleg anyagilag és szellemileg részestársai a „Magyar vendéglős- és Kávésipar“ czimü lapvállalatnak, a mely a nyugdíjintézettől anyagi és erkölcsi támogatásban részesül. Némelyek, igy magam is, ezt a lapnál való részességet összeférhetlennek tartják az illetőknek a nyugdíj - intézetnél viselt állásával. Ha a parlamenti felfogást tekintem, úgy azösszeférhetlenségi kérdést felvetni akaróknak igazuk van, Ök különben állásfoglalásuk igazságának megokol ására bizonyítékokra is akarnakhi- vatkozni. így felhozzák azt, hogy nevezeté lap bizonyos szolgálatokért az intézetnek számlát ad, melynek jóváhagyása leginkább a két fönt nevezettől függ. Felhozzák azt is, hogy az intézet utazási jegygyei ellátott ügynököt tart tagok szerzésére, ez azonban inkább, vagy legalább ugyanannyira előfizetés szerzéssel is foglalkozik a megnevezett lap részére. Már ez a két körülmény is mutatja, hogy az intézet tisztviselői állásaival összeférhetetlen ezzel a lappal való bármily érdek-összeköttetés. A közgyűlésnek a fölvetett kérdésben döntenie kell, úgy, hogy az intézet érdeke megóvassék, a tisztikar decornmaemeltessék.“ * Egy budapesti szaktársunk szintén a nyugdíjintézettel foglalkozik, még pedig a 36. §. c. pontjának kérdésével. Erre vonatkozólag ugyanis a kassai válaszinány azt óhajtja, hogy a tagok hátralékaikat 5°/o kamat nélkül fizethessék meg. A levélíró ennek a kívánalomnak a teljesítését szükségesnek tartja, mert a tagok nem hanyagságból, hanem kedvezőtlen viszonyaik miatt maradnak hátralékban ; tehát nem méltányos, hogy ily nagy kamattal sujtassanak. Ha akár pontos fizetésre való serkentés okából, akár a költségesebb kezelés fedezése végett a késedelmi kamat teljesen el nem törölhető, úgy az szállittassék le. Az 5%> sokat visszariaszt az intézetbe való lépéstől. •* Ezek a vélemények nemcsak a közhangulatot tükrözik, hanem azt is bizonyítják, hogy szaktársaink immár mind jobban fölismerik az országos szövetség és a nyugdíjintézet jelentőségét s ezeknek az ügyei iránt egyre örvendeztetőbb módon érdeklődnek. A két intézmény vezetősége fordítsa tehát a mutatkozó érdeklődést a szövetség és a nyugdíj-intézet hasznára ; a hangoztatott kívánalmakat ne mellőzze semmibe-vevéssel, méltassa azokat figyelmére s előzékenységgel bánjon el velük. A Kugli-bacillus. Nem halálos ugyan, mint a tuberkulózisé, de azért veszedelmes, mert az agyvelőben idéz elő zavarokat, a mik némelyeknél a kergülésig fokozódhatnak. Eddig nálunk ismeretlen volt ez a bacillus.de újabban oly tünetek mutatkoznak a rendőrségen, a melyek ennek az infámis bacillusnak a terjedését bizonyítják. Egy unatkozó rendőr erre a gondolatra jött: ha van sipista a kártyán, miért ne lehetne a kuglin is ! Ha meg lehet jelölni a kártyákat, miért ne lehetne praeparálni a tekepályákat is! A rendőr megremegett e nagy gondolat gyönyörétől, annyira, hogy majdnem taran- tellatánczba esett. E helyett azonban tovább fűzte gondolatait. Ha vannak sipisták a kuglinál, ha vannak praeparált tekepályák, akkor a vendéglős bűnrészes; tehát büntedendő. Kitűnő eszme ! Újabb eszköz a vendéglősök nyaggatásáras az állampénztár jövedelmeinek szaporítására. Az eszme fent is tetszésre talált ; ennélfogva elrendeltetett, hogy a rendőrség kisérje figyelemmel a vendéglők tekepályáit s a hol nyerészkedő játékosokat talál, vagy a hol a tekepályát „jókarban tartás“ (igy!) ürügye alatt praeparálják, azok a kutyahitü vendéglősök a legszigorúbban büntetendők. Szegény vendéglősök ! látjátok szömtöklel, hogy mily veszedelmes jószág ez a kuglibaci 11 • s ? Szakiskolánk kiállítása. Az ipari haladás egyre nagyobb tudást és ügyességet kiváű, ezért az iparos-képzés sem maradhatott meg a régi, kezdetleges alapon. Most már nemcsak a mester áll a tanoncz oldala mellett, hanem az iskola is. Ez az elméletet adja, hogy a gyakorlat mentői eredményesebb legyen. A kéz ügyességével immár tudás is párosul. A tanoncz megismeri a tudomány azon törvényeit, melyeken szakmája technikája alapul; megismeri szakmája történetét, az üzletvitel kellékeit, a közgazdasági elveket, az ipari és egyéb törvényeket. Hogy az igy képzett iparos hivatásának meg tud felelni, az kétségtelen, a mint ezt a tanonezok Szt. István napján megnyílt munkakiállitása bizonyítja. Jól mondotta Thék Endre a kiállítást megnyitó minisztereknek: „Hazai iparunk czéltudatos fejlesztésének legbiztossab irányítását találják itt Nagyméltóságtok a tanoncz oktatás és munkásaink törekvésének bemutatásában.“ Az elmélet és gyakorlat, a tudás és tapasztalat oly fényes eredményeiben gyönyörködhetünk. hogy nem csoda, ha Láng Lajos kereskedelmi miniszter igy nyilatkozott: „Az iparoktatás fejlődésétől függ az az ország haladása.“ Örvendve mondhatjuk, hogy iparoktatásunk jó irányban halad s az utóbbi időkben bámulatosan fejlődött úgy a. czél fölismerése, mint az eszközök megválasztása tekintetében. Szívesen tennők, hogy a különböző iparágak kiállítását egyenkint ismertessük, elsorolva a rajzok és készítmények legsikerültebbjeit; ámde kénytelenek vagyunk csak a magunk iparágára szorítkozni. Hála Glück Frigyesnek, hogy ezt tehetjük, mert csakis az ö buzgóságának köszönhető, hogy a mi tanonczaink is bemutathatják képességüket. A munka-kiállitás a városligeti kereskedelmi múzeumban van s a középrészen Ízlésesen díszített területet foglal el.
