Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-09-05 / 17. szám
1903. szeptember 5. 3 Vendéglősök Lapja A mi kiállításunk a tanuló Írásbeli dolgozatain kívül két éttermes, konyhát is bemutat, hogy szakiskolánk növendékei napról napra bemutathassák a közönségnek mesterségükben való ügyességüket. Igazán kedves látvány, hogy sürögnek a kis szakácsok, mily kecsesen és gyorsan szolgálnak föl a kis pinczérek s mily művésziesen tudnak teríteni. Elmondhatjuk, hogy kész ember valamennyi. Elismerés illeti buzgó tanítóikat, Glück Frigyes elnököt, a ki az iskola fejlesztésére mindent elkövet s az egész felügyelő-bizottságot, a mely előteremti azokat az eszközöket, a mik lehetővé teszik, hogy a tanítók munkája mentői sikeresebb legyen. Kötelssségünk, hogy azokat, a kik Glück Frigyesnek a kiállítás rendezésében és vezetésében segítségére voltak, dicsérőleg megemlítsük. így Palkovits Edét, Ruef Józsefet, Müller Antalt, Stadler Károlyt Mittrovácz Adolfot, és Török István szaktanárt. Meg vagyunk győződve, hogy ifjaink dicsőséget szereztek az iskolának és önmaguknak, ami nagyban elő fogja mozditani, hogy a vendéglősök minden rétege fölismerje a szakiskola hasznát. Örvendetes jelenség, hogy a budapesti szakiskola már nem áll magában s remélhető, hogy Debreczen és Miskolcz példáját mielőbb követik többi városaink.is úgy, hogy a jövő vendéglős-nemzedéke csupán szakképzett iparosokból áll, a miből aztán természetesen következik, hogy szakmánkat a képesítéshez kötött iparágakhoz sorolja a törvény A mi tanulóiak kiállítását szinessé tette : Glück Frigyes gyönyörű gyűjteménye régi és modern poharakból, serlegekből, és billi- komokból; változatosságot pedig a naponkinti más modorú terítés adott neki. Ifjaink kiállítása a közönség érdeklődését íölkeltette, sőt nagy örömünkre és büszkeségünkre a király is megtekintette, sőt ott hosszasabban időzött s az intézők közül szívélyesen, imigy szólította meg Glück Frigyest: — Mindjárt megismertem. Glück Frigyest a király már több ízben tüntette ki megszólításával. Glück körülvezette a királyt a pinczér- és szakácsfiuk kiállításán, ahol különböző viseletbe öltözött pikolók állottak. A király rendkívül meleg érdeklődést tanúsított a kiállított diszserlegek és dísztárgyak iránt, különösen lekötötte figyelmét az az elefántcsontból faragott diszkancsó, amelyből Vilmos császár annakidején a vásárcsarnokban ivott. Nagyon tetszett a felségnek Glücknek eny szakácskönyv-gyűjteménye és egy XV. Lajos franczia király tulajdonát képezett hatalmas gobelinje. De leginkább felkeltette a király figyelmét egy rézszobrocska. — Kit ábrázol ez a szobor? — Ez, felséges uram, — magyarázta Glück — Dom Perigno apátot, aki 1635— 1715-ig élt és a pezsgőnek feftalálója ! — Nagyon jó arcza van az apátnak ! — mondá mosolyogva a király. Glück bemutatta a királynak a szakiskola összes kiállított tárgyait. Innen a király a díszterembe ment, ahol Müller Antal díszes teritékü asztalát tekintette meg s meglepetéssel szólott arról az uj irányról, amely a terítésben kifejezést nyert. A buffetbe érve, Müller Antal Glück Frigyes diszser- legéből egy pohár tokajival kínálta meg a királyt, aki a régi tüzes magyar bort fel is hajtotta. A király még Gundel Jánost és Stadler Károlyt tüntette ki megszólítással s csak mintegy 10 percznyi időzés után hagyta el a vendéglősök kiállítását. A munkakiállitás 9-éig marad nyitva s bezárása előtt hirdetik ki a bíráló bizottság Ítéletét. Klasszikus magyar zene. Csa- nády Virgil ismert zenetanár és zeneszerző, a ki annyi érdemet szerzett magának a zeneoktatás terén önálló, magyaros módszerü tanításával s nem egy, igazi magyar lélekben termettgyöngygyelgazdagitottanemzetizenén- ket, legutóbb nemes ambícióval arra vállalkozott, hogy zongorán az ő keresetlen, nemes művészetével országszerte bemutatja a régi, klassikus magyar zenét. Hangversenyeinek elsejét nagy érdeklődés mellett és teljes sikerrel Trencsén Tepliczen tartotta, majd Pös- tyénben folytatta, a hol Winter Sándor fürdőigazgató az ősz művész tiszteletére estélyt rendezett. Mikor ezeket a sorokat Írjuk, Keszthelyre indult, hogy a Balaton partjai ismét hallhassák azokat a régi melódiákat, melyeknek a legtöbbjét már csak Csanády Virgil tudja igazi ihlettel kícsalni a billentyűkből. Mint örömmel értesülünk, a művész temesvári országos gyűlésünk alkalmából valószínűleg ott tartja egyik hangversenyét. Erre előre is felhívjuk a Temesvárra rándulók érdeklődését, valamint egyátalán ajánljuk szaktársainknak, hogy saját érdekükben iparkodjanak a jeles művész fellépését üzletüknek biztosítani. Gyorsfényképek. A mi országgyűlésünknek még nincs sem Kákái Aranyosa, sem Mikszáthja, pedig hát itt is vannak ám jellegzetes alakok, akadnak jóizü mondások és nem hiányzanak az apró intriguák és paktumok sem. Igaz, hogy mindez csak kicsiny, szerény arányokban, minden esztendőben egykét napos é^tre merül fölszinre, de akkor éppen úgy meghullámoztatja a mi szükebb világunkat, akár csak az országét a duna- parti palota vitái. A mi elnökünket is körülveszik a tár- ozás miniszterek, a jegyzők, a bizalmasok. Itt is sug-bug a folyosó, szemfülesked- nek az újságírók s itt is sok ezer polgár jobblétéről van szó ; tehát megérdemli a mi országgyűlésünk is, hogy képeket kapjunk le róla, jeleneteket örökítsük meg belőle s ameny- nyit csak lehet, megmentsünk az elhullatott szellemi morzsákból. Ezt akarjuk tenni, krónikásai akarunk lenni a mi egy évben egyszer eső ország- gyűlésünk apróságainak. Karczolataink, mint a gyorsfényképek, közgyűlésünk egv-egy kiváló, tipikus alakját, egy-egy érdekes mozzanatát vetik papírra, a mint következik. Gundel János. A kvártélymester fontos hivatal volt a mi városunkban. Ha katonaság jött, ő szállásolta el; ha valami sokadalom esett, a város vendégeinek ő szerzett vendéglátó gazdákat. Viktor Emánuel bajuszával, nagy kari- májú olasz kalapjával ellőttünk állt a sza- badságharcz és az emigráczió vitéz katonája, a mi szállásmesterünk. Ez a derék, komoly ur jut eszembe, a mikor Gundel nevét írom le, 0 ugyanis nemcsak szállodás, hanem szállás-mester is, lévén gondnoka a budapesti hajléktalanok menedékhelyeinek. Az emberszeretet, a könyörület ennél nemesebb, áldásosabb művet nem alkothatott. E nagy város nyomorgóinak igazi atyamestere ő, a ki nyugalmat, enyhítő álmot szerez a fáradottaknak, a kiktől már a hajlékot is megvonta a könyörtelen élet. Az a szorgosság, a melylyel Gundel a menedékhelyeken a rendről és tisztaságról gondskodik, jellemzi az ő lelkületét. Kóla elmondhatjuk, hogy mert igaz szivet, hát hivatalt is adott neki az Isten. Ősz fürtéi vannak és nagy családja van. Nagy, mert nemcsak gyermekeiről gondoskodik, hanem az elszegényedett vendéglősökről is. Ha ilyen szerencsétlen kopogtat nála, fölcsillan jóságos szemeiben a részvét s az ő csodálatos mozgékonyságával lát hozzá, hogy Ínséget szenvedő szaktársán a lehetőségig segíthessen. Vannak nála gazdagabb szaktársak is, de több könnyet senki sem szárított fel, mint ő. Jellemző rá, hogy Bajorországból származott hozzánk. Nem hozott magával egyebet, csak munkakedvet, tudást és idealizmust. Az első kettő boldogulást szerzett neki, a harmadik pedig magyarrá s a hazai vendéglősipar előharczosává tette. Nem kereste, vezérünkké lett s erőszak nélkül is bizton vezet benünket. Az ő táborában lehetnek és vannak is irigyei, de nincsenek ellenszegülők. Bizonyos tekintetben hasonlít Fabius cunctatorhoz, mert az elve ez : lassan, de biztosan. Mi, a kik a magyarosodás tekintetében rohamos haladást óhajtanánk, nem egyszer állottunk vele szemben; de ha küzdelmünk olykor hevessé is vált, gyűlölködő ellenségünk Gundel János nem lett soha. Nem lett, mert megvan benne a nagyokat jellemző tulajdonság: tud tűrni ellenvéleményt. Ő megértett bennünket és megbecsült ; mi pedig azzal a tisztelettel hajiunk meg előtte, a melylyel iránta az összes vendéglősök ragaszkodnak. A király tette lovaggá, de az Isten teremtette ennek. Glück Frigyes. Van benne valami a junkerből. Elegáns, könnyed modorú és gavallér ; e mellett komoly tettekre kész, minden szépre és jóra hajlandó. Ezt nem fitogtatja, úgy jár-kel, mintha csupán élvezeteinek és vagyonának élne; mintha nem is közénk, hanem a gentry- kaszinó fiatalságának sport-üző gárdájába tartoznék. Pedig hát a könnyed modor nagy terveket,az urias allűrök gondolkodó lelket takarnak nála. Ha Gundel a miniszterelnökünk, Glück a külügyminiszterünk: tud diplomatizálni. Messzeható czéljait alapítványai mutatják. A vágya az, hogy a vendéglős-kar művelt, iparunk a legmagasabb színvonalon álló legyen. Ezért szakiskolánk legnagyobb mecae- nása és állandó gondozója. Ő tett alapítványt arra, hogy az iskola jeles növendékei ösztöndíjjal külföldre mehessenek tanulni, tapasztalni. A vendéglősök és pinczérek számára szótárt is irt és adott ki, szóval, nemcsak Andrássyja ő a vendéglősöknek, hanem Eötvös Józsefje is. Ezzel nem akarjuk történelmünk ezeket a nagyjait kisebbíteni, sem őt gro- teszkűl nagyítani, pusztán csak működésének irányát kívánjuk élesen megvilágítani. Az a hihedelem áll róla a politikai körökben, hogy ő lesz parlamentünkben az első vendéglős-képviselő. Adja Isten, hogy ezt mielőbb megérhessük ! Stadler Károly. Ha valakire mondhatnók, úgy rá, hogy az „ország vendéglőse.“ Mert ha megfordul az ország népe Budapesten, hát az mind ivott vagy evett Stadler Károly asztalánál; mert ő a központi pályaudvar vendéglőse. A ki ebben a hatalmas épületben megfordult, az, ha egyszer nem, másszor betekint Stadlerhez hűsítő sörre, vagy egv korty sziverősitőre. A ki végig tekinti a hatalmas éttermeket, a sürgő-forgó, rohanó vendégeket, az a vidéki atyafi igy szól magában: No, a k
