Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-08-20 / 16. szám
XlX-ik évfolyam. 16. szám. Budapest, 1903. augusztus 20. („ PIN CZÉPEKLAPJA1) A hazai szállodások, vendéglősök, kávások, pinczérek s kávéházi ssgáásk érdekeit felkaroló szakközlöny. Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „budapesti kávéházi segédek egylete“, a„Szatruár-Németi pinczér-egylet“ a „Székesfejérvár pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegségéiyzö-egylet“, a »Győri pinczér-egylet“, a „Révkoraaroini vendéglősök és kávésok ipartársula“, az »Arad pinczér-egylet“-nek, a „Szabackai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok partársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér egyletének, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a „Székesfejérvári vendéglősök kávésok és italmérök ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és az országos pinczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának, A „Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet, a „Győri vendéglősök, kávésok, italmérök ipartársulatá“-nak a „Temesvári kávés és vendéglős ipartársulat“-nak PT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonként kétszer, minden hö 5-én és 20-án. Előfizetési ár; Egész évre . . . 12 kor. I Félévre .... 6 korHáromnegyed évre 9 „ | Évnegyedre ... 3 „ Laptulajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Köszönet az olvasónak! Szeptember 2-án lesz húsz éve, hogy ennek a lapnak az első száma megjelent. Lehetetlen, hogy ennél a napnál megilletődéssel ne álljunk meg s hogy lelkűnkben föl ne merüljön az átküzdött húsz év története. 1884, szeptember 2-án indult világgá szerény alakban, kétség és remény között, ez a lap s most jól esik tudnunk, hogy a kik bölcsőjénél állottak, ma szaktársaink legjobbjai közzé tartoznak s vezetői mindazoknak az intézményeknek és mozgalmaknak, a melyeknek a magvetője ez a lap volt. Iparunkban a magyar szellem szaktársaink között az összetartás, az együtt-munkálás szüksége e lap hasábjairól gyökerezett meg a szivekben. Az ipartársulati élet föllenditésére, a kongresszusi, majd az országos szövetségi szervezkedésre, a szakiskola megalapítására, iparunk modern fejlesztésére, a nyugdíj-intézmény alapítására ebből a lapból hangzottak el a buzdító szavak oly férfiak ajkairól, a kik előtt tisztelettel hajiunk meg mindnyájan ; mert a mikért fiatalon lelkesedtek, mindazokért ma, megkorosodva, fáradhatlanul munkálkodnak. Az ő érdemük, hogy ez a lap megerősödött, hogy kiállotta a kezdet nehézségeit, hogy az idők viszontagságai nem gyöngítették, hanem megaczélozták. Az ő tekintélyüknek tulajdonítható,' hogy ennek a lapnak a szava érdeklődést keltett, irányt szabott s figyelmet ébresztett fölfelé is. Hálás szivvel üdvözöljük tehát e nemes férfiakat, valamint köszönetét mondunk minden olvasónknak, a kiknek a pártolása tette lehetségessé, hogy húsz éven át sikeresen szolgálhattuk a vendéglősipar haladását; hogy a mostani évfordulón, a mikor visszapillantunk a múltra, előre is láthatunk, biztató jövőre, a mely sok küzdelemre hi és nagy czélokat tűz elénk. A régi hévvel folytatjuk utunkat innen a huszadik mértföld-oszloptól iparunk fölvirágzásáért, hazáért, jogért és igazságért. Üdvözlet tehát Olvasóinknak s adja Isten, hogy, mint most, huszonöt év múltán is, szívben, lélekben együtt ünnepelhessünk, örvendezvén iparunk óhajtott és remélt fejlődésének, nehéz viszonyaink jobbra-fordulásának. —■ ~ ■ ---- Ihász György. XX —XX. IHÁSZ GYÖRGY-nek a „Vendéglősök Lapja“ fennállásának huszadik évfordulójára, 1903. szeptember 2. A bus, zordon idő két kereszttel görnyed És lapod is véle egyívásun törtet; Alkonyuló húsz év bucsuzkodó pírja Emlékeink sergét csatarendbe hívja. Ifjú fővel láttunk s kik körülted álltunk, Ősz a hajunk immár s megrokkant a vállunk, Ősz a hajunk immár s megrokkant a vállunk, Am az eszme ifjan, lobogva ég nálunk . . . A miért te hévvel hevülésre bírtál, Mit lángszóval, szivvel sziveinkbe Írtál: Magyarság és haza, ipari tisztesség, Miként akkor, most is mindnyájunknak szentség ! All a régi oltár, leborulunk nála, S múltért és jövőért zeng szivünkből hála: Húsz esztendő harcza, derengető álma, — Sok belőle remény, sok valóra válva — Mindegyiknek lapod kirepitő fészke: Csoda-e, hogy mostan engem dalra készte ? Ki zászlónkkal bátran, hűn előttünk jártál, És daczolóbb voltál legerősebb várnál, Te sziveket szántál s eszméket vetettél, Szerezhet-e babért más dicsőbbet ennél ? Köszöntlek hát téged, üdvözlöm lapodat, Folytasd tovább buzgón a kezdett harczokat ! Diadallal folytasd, sikereit láthasd, Érdemeid rója e nagyméhü század. Szövetségünk hogy most gyülekezik újból, Azért nyúlok fürgén a fölajzott lanthol; Mert e gyűlés ottan, Hunyadi várában, Mutatja, hogy munkád nem marad áldást’lan . . . Hogy vendéglős, pinczér egymást im megérti, Hogy a dolgát bölcsen, tudománynyal méri; Hogy az aggott nem lesz utszélre vert koldus, Hogy rokkant is juthat erő-adó húshoz; Hogy magyarság, honszeretet hajt előre, Lapodnak lesz dicsősége mindörökre ! Most tehát — húsz évnek emlékin mélázván — Borongó lélekkel az érzelmek árján, Messzire, sejtelmes jövőbe elszállok S mintha lennék titok-fejtő, ihlett látnok: Vendéglősnép boldogsága elém tárul, A jövendők felhő-ülte homályábul . . . Csak lobogtasd régi zászlónk lelkesedve, S taníts minket magyarságra, szeretetre! Lapod legyen hórebhegyi égő bokor, S nem vár miránk vérfagyasztó, bus zomotor; De nagy hazán, gazdag nép közt tisztelt ipar, — Ha mi népünk, mire oktatsz : egyet akar — Ez lesz a mi rég epedett osztályrészünk! . . . Harczolj -bízva, harczolj tovább érttünk, vélünk, Hogy a mikor lapod diszlik négy kereszttel, Megnyugodni babérosan, úgy mehess el! ----------------------------------- Rfir* KálmAn
