Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-07-20 / 14. szám
XlX-ik évfolyam. Budapest, 1903. julius 20-án, 14, szám. („PINCZÉREK L APJA.' ) A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek s kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny. Az első magyar orsz. pmczemesterek és pmczenmnkások egylete’*, a „budapesti kávéházi segédek egylete“, a„Szatmár-Németi pinczér-egylet“ a „Székesf'ejérvár pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a »Győri pinczér-egylet“, a »Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartarsula“, az »Arad pinczér-egylet“-nek, a »Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az »Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az »Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok partársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a „Székesfejérvári vendéglősök kávésok és italmérök ipartársuiatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és az országos pinczér-egyesiilet budapesti központi mozgalmi bizottságának, A »Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkeze , a »Győri vendéglősök, kávésok, italmérők ipartársulatá“-nak a „Temesvári kávés és vendéglős ipartársulat**-nak ’* PT* HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonként kétszer, minden hö 5-én és 20-án. Előfizetési ár; Egész évre ... 12 kor. I Félévre .... 6 korHáromnegyed évre 9 „ Évnegyedre ... 3 „-----------------------------------La ptulajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY. VII Szerkesztőség és kiadóhivatal: . kerület, Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Válasz Ihász Györgynek. Irta : Solymosi Elek. Tisztelt barátom ! Ha gondolkozni kezdek a hozzám intézett nyílt leveledről, melyben véleményemet kéred a külföldről behozott sörökről s a vendéglősök germánizáló törekvéseire nézve, valósággal megdöbbent a magam gyöngesége. S ba mégis felelek, ez a felelet nem lebet más, mint zászlómnak hódolatteljes meghajtása a te buzgalmad és tüzes hazaszereteted előtt. Földig kell hajtanom hazaíiságom zászlóját. Mert hiszen éltem azt, ha egy hatalmas és befolyásos urnák nagy gondot okoz a konszolidálandó és nemzeti Magyar- ország. Hiszen a hatalomnak ez adja meg a létjogosultságát. De ha valaki a tiedhez hasonló önzetlenség és szerénységgel egy kis szaklapocskában minden vágyát, minden törekvését, minden nemes gondolatát és egész életét — úgyszólván — névtelenül áldozza fel a haza javára, akkor nemcsak a lobogót keli meghajtani, hanem le kell hozzá venni a kalapot is. Te nem is képzeled, hogy mily régen figyelemmel kisérem én a te működésedet. Tudom, hogy egyetlen célod mindig az volt, hogy ebben a hazában mindenki és minden magyar legyen, s hogy ennek sine qua non-jánál sohasem ismerted a megalkuvást. Tudom, hogy a vendéglösipart segítettél tiszteltté tenni s hogy e kérdés köré tudtad terelni a szakírók egész figyelmét. Kimutattad, hogy a guvmandéria és a gasztronómia az emberi szervezet működésének nélkülözhetlen részei s bebizonyítottad, hogy az ezekkel való foglalkozást soha sem lehet kicsinyelni. Ha buzdításra szorulnál, a magyar konyhastilt ajánlanám még a figyelmedbe. Ez az a pont, a mely körül találkozni kell a magyar izlelő-sajátságnak a kultúra követelményeivel. Mert ha a különböző éghajlatok révén minden földrajzi fekvésnek meg van a maga külön franczia konyhája, meg kell lenni a magyar földrajz fekvéseinek is. S ha nem akarjuk ezt a fontos dolgot elhanyagolni, azt csak úgy lehet, ha megteremtjük a kérdés irodalmát. Mert sokkal fontosabb az, hogy a táplálékból mi és milyen módon szolgál javunkra, életünk hosszabbítására, egészségünk fentartására, mint a milyen fontos a tudományos alapon kombi—■ “'*■ ~ — EL» rann ír m nnrrvi rar» t Vl nt dfl munkára serkent és felrázza az elzsibbadt szellemi erőt. Egy szóval, ha kereshetjük, például, a specziális magyar építkezési stílust, ha le- ■ foglalhatjuk magunknak a tárogatót, a czim- balmot és ha felemelhetjük szavunkat a körmagyar és palotás tánczok megőrzése érdekében, meg kell ezt tennünk a magyar j konyhastil kialakításáért is. ■ Nagy és szép feladatod lehet neked ezen a téren kedves jó barátom. És ha valaki előtted kicsinylés- j sei szólna a magyar konyhastilröl, azt küld el a magyar Alföldre, küld el, például. Mezőtúrra s mond meg neki. hogy Ízlelje meg egyszer Nagy Sándornál, Mészáros Miklósnál és Kun Árpádnál a lebbencs levest, vagy a száraz lebbencset s akkor konstatálni fogja, hogy a builyon és a hires omlett o konfítürnek a magyar konyhában még szuperlátivusa is van. Többek közt ilyen az erdélyi ordáspalacsinta is, a melyet a magyar főváros nem ismer. Ha ezt és ezeket az ételeket Budapesten kapni lehetne, azt merem mondani, hogy a külföld talán még ezekért is érdemesnek tartaná, hogy közibénk jöjjön. És most felelek a hozzám intézett kérdésekre. Azt kérdezted, hogy mit kell tennünk a külföldi sörök és a germánizáló vendéglősök ellen? Rövid a feleletem. Miután törvényes utón nem lehet tönkretenni a külföldi sört portáló parazitákat s a germánizáló gyatra^ népséget, tönkre kell tenni őket társadalmiakon«« József. lag. Nyiss meg a lapodban egy proskribáló rovatot. írd oda czimnek. hogy „Tarka magyarok“ s évről-évre minden számban közöld azok nevét, a kik külföldi sört hozatnak s étlapjukra csak egyetlen német szót is Írnak. A fogyasztó közönség a te pártodon lesz, mert hiszen igen jól tudja mindenki, hogy sem a steinfeldi kotyvalék, sem pedig a pilseni vagy müncheni sörök megtévesztésre való pomádéize nem vetekedhetik a mi Első Magyar Részvény-serfőzőnk produktumainak nemes tartalmával. Az igazságot ki kell mondani. É kérdésnél csak az igazi magyar sovinizmussal juthatunk czélhoz, azzal a sovinizmussal, a melynek legnagyobb jogosultsága van ezen az egész világon. Skoupil József Ritkán esik meg nálunk, hogy a király figyelme és kegyelme egy-egy iparost érjen. Annál nagyobb örömet kelt aztán az ilyen kitüntetés, főleg, ha oly érdemes férfiúra hárul, mint Skoupil József. Ő közel áll hozzánk, mint a Thonet-czég főnöke ; majd minden szaktársunknak tett üzleti szolgálatot, És mindenki hálával és megelégedéssel emlékezik meg az ő eljárásáról, a melyet correktség és humanitás jellegez. Mi mondhatjuk el leginkább, hogy neki felséges királyunk méltán adományozta a Ferencz József-rend lovag-keresztjét az ipar és kereskedelem terén szerzett érdemeiért. Nagy fáradsággal, hosszú időn át szerzett igaz érdemek jutalma ez; ennélfogva szívből gratulálunk hozzá s őszintén kívánjuk, hogy az uj lovag még sokáig mun- kálkodhassék hazánk és iparunk javára! Szívből üdvözöljük őt, mint egyik jótevőnket, a ki kezdeményezője s első, nagylelkű alapitója a vendéglősök menedékházának. Ezzel is példáját adta annak, hogy miként kell az iparosoknak egymást támogatnak ; miként kell visszahálálniok azt, a mit egymásnak köszönhetnek. Szóval, nemes férfiú, igazi lovag ő ! Cselekedjünk i Eleget panaszkodtunk, keseregtünk és káromkodtunk, sorsunk mégsem fordult jobbra. Lapunk közvetítésével bajainkat, kívánalmainkat megismerhette az ország
