Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-07-20 / 14. szám
2 1903. julius 20. tehettek volna érettünk valamit, de nem történt semmi. Mi ennek az oka ? Semmi egyéb, mint a magunk tétlensége. A ki csak nyavalyogni tud, de magáért cselekedni lusta, vagy képtelen, az a szánakozóktól kaphat alamizsnát ; de segitő-társakra csak a küzdő, a munkálkodó ember számithat. Nálunk a küzdelem abból áll, hogy egymás ellen torzsalkodunk ; ez pedig nem a rokonszenvkeltés eszköze és módja. Mióta hazánk fölszabadult az elnyomatás alól, a társadalom minden osztálya serénykedik jólétének megalapításán, csak mi nem hivatkozhatunk semmire. Dohogunk, sóhajtozunk, ennyi az egész. Szövetkezetek százait alakították szegények és gazdagok, földmivelők és iparosok, hivatalnokok és munkások, milliókat és milliókat halmoztak össze filléreikből czéljaik elérésére; egyedül mi állunk széttagolt an, a töke hatalma nélkül. A törvényhozás, hogy a közép- osztály segíthessen magán, nagy dotá- czióval megalapította a kisebb szövetkezeteket irányitó és segítő központi szövetkezetét; mi, élhetetlenek, ezt az alkalmat sem ragadtuk meg. Pedig nem hiányzott a figyelmeztetés. Lapunknak alig volt száma, hogy a szövetkezésre ne buzdított volna, ennek előnyeit, sikereit ne ismertettük volna. • Szomorúsággal tölti el lelkünket, Hogy szavunk eddigelé a pusztában kiáltó szava volt. Ámde nem csüggedünk, újból riadót füvünk. Bárha velőkig hatna ébresztő harsogása, hogy a mit elmulasztottunk, azt gyorsan pótolhatnók. Gyorsan, mert kevés az időnk. A rossz közgazdasági viszonyok folytán egyre mélyebben sülyedünk az anyagi romlásba, úgy, hogyha tovább is tétovázunk, semmi erőnk sem lesz a magunk fölsegitésére. Munkához kell látnunk, különben a vendéglősök mai generácziója koldusbotot vehet a kézbe. A megváltásra csak egy mód van s ez a szövetkezés. A mit már annyiszor fejtegettünk : a vendéglősök városonként, a községekben járásonként alakítsanak fogyasztó-szövetkezeteket. Budapest, a hol a mi helyzetünk különben is a legválságosabb, legyen a kezdeményező, a példaadó. Alakítsuk meg mielőbb a „Budapesti vendéglősök fogyasztási szövetkezet“ -ét kicsiny, könnyen fizethető betétekre, hogy annak a legszegényebb is tagja lehessen. A szövetkezet szerezze be nagyban Vendéglősök Lapja mindazt, a mire a vendéglősöknek szükségük van. Húst, zsírt, lisztet, szalonnát, bort, sört, pálinkát stb. Ä szövetkezet mindezt nagyban, jó minőségben szerzi be s igy az a tetemes százalék, a mely most az ismétel adókat gazdagítja, a mi hasznunk marad. Nem leszünk kénytelenek rossz ^ árukkal vendégeinket elriasztani; nem leszünk kénytelenek mészárosnak, bor-, és sör-kereskedőknek, fűnek-fának tartozni s e miatt kényüknek rabszolgaként engedelmeskedni. E mellett még a szövetkezet hasznában is osztozunk, úgy, hogy a legszegényebb vendéglős sem lesz minden tőke néli H. A s metkezés megoldaná a sörkérdést f, mert a sörgyárakkal nem az egyesek állanának szóba, hanem ez a valamennyit egyesítő szövetkezet. Ez olyan hasalom lenne, a mely előtt a kartellnek kapitulálnia kellene. Ez a szövetkezet tényező volna, a melyet a kormánynak figyelembe kellene vennie s támogatásában részesítenie. Örömmel üdvözölné ezt az egész közvélemény, paktálna vele a szőlősgazdák szövetkezete, úgy, hogy mielőbb elérnők azt az időt, a mikor Magyar- országon a korcsmákban rossz bort s nyomorgó vendéglőst nem találhatnánk. Az eredmény biztos, anyagi meg- terheltetésünkbe nem kerül; tehát felhívjuk mindazokat, a kikben értelem, tetterő s mindnyájunk javáért való buzgóság lakozik, ragadják föl szövetkezésünk lobogóját s váltsák valóra, a mit évek óta annyi lelkesedéssel és szivósággal hirdettünk, és a mi egyetlen menedékünk a pusztulás ellen. Adja Isten, hogy mielőbb ezekkel a szavakkal köszönthessük olvasóinkat: „A budapesti vendéglősök fogyasztási szövetkezete megalakult. Éljen! Virágozzék ! “ Tisztelgés Kossuth Ferencznél. F. hó 5-én a fővárosi iparosok százas küldöttsége tisztelgett Kossuth Ferencznél Madary Gábor vezetése alatt. A vendéglősöket lapunk szerkesztője, Ihász György képviselte. A tisztelgésre az adott okot, hogy Kossuth Feroncz, mint a 48-as függetlenségi párt vezére, bölcs tapintattal és erős akarattal egyelőre megszabadított az ob- strukczió nyomásától, a mely alatt úgyis válságos helyzetben levő gazdaságunknak és kereskedelmünknek össze kellett volna ros- kadnia. A budapesti iparosok és a küldöttség érzelmeit Madary Gábor tolmácsolta lendületes, magvas beszédben. Üdvözölte Kossuth Ferenczet, hogy az ország javára oly győzelmet vívott ki, a minővel a függetlenségi párt 35 év alatt egyszer sem dicsekedhetett. Biztosította őt az iparosok tánto- rithatlan ragaszkodásáról, valamint arról is, hogy a konkolyhintők rágalmai és gyanusi- 1 tásai a főváros népénél hitelre nem találnakKossuth Ferencz elérzékenyülten köszönte meg a buzdító tisztelgést s kijelentette, hogy a fegyverszünetet azért kötötte meg, mert az elért eredményeknél többet most kivívni nem lehetne ; azután pedig alkalmat akart nyerni arra, hogy népünk vá!ságos anyagi helyzetén segíthessen a törvényhozás a külön vámterület megalkotásával. Kijelentette, hogy végsőig s teljes erejével fog harczolni Magyarország teljes függetlenségéért, addig is azonban, a mig ezt elérheti, mindent elkövet, hogy a magyar iparosok méltányosabb, jobb helyzetbe kerüljenek. Ha atyám nagy tulajdonaival nem is dicseked- hetem, egy azonban teljes nagyságában él bennem, s ez az ő lángoló hazaszeretete. Mindenkor ez vezet engem a magyar nép javáért. Lelkes éljenzés viszonozta az elra* gadón szép beszédet, melynek végeztével Kossuth Ferencz a küldöttség tagjaival társalgóit őszinte, szives hangon. A küldöttség azzal a benyomással távozott el a nagy férfiútól, hogy a függetlenség lobogója nemesebb, avatottabb s megbízhatóbb kezekbe Kossuthénál nem kerülhet. A M. 0. P. E. ügye. Múlt számunkban kijelentettük, hogy ebben az ügyben a további szóharcznak, ha az concrét adatoknál egyébre is terjed, helyet nem adhatunk. Nem adhatunk, mert lapunkat nem tehetjük személyes ellentétek harczterévé, az lévén a hivatásunk, hogy a szakmánkat érdeklő közéleti mozzanatokat hírül adjuk és mérlegeljük. Ha ennek is, a polemizálok nem lohadó harczkedvének is eleget akarnánk tenni, úgy lapunk terjedelme kétszeressé válnék, a mi évenkint néhány ezer koronára rugó költség többletet jelentene. Készséggel meghoznék ezt az áldozatot is, de, fájdalom, lapunk jövedelme luxuskiadásokat nem bírhat meg. Másrészt azonban ismételjük, hogy a terjengős polémiák a közönség érdeklődésével nem találkoznak és csak káros visszahatást okoznak úgy az ügyre, mint a csatázó felekre. Mi tehát újból kijelentjük azt, a mit múlt számunkban mondottunk, t. i., hogy ebben az ügyben már legfölebb csak concret adatokat tartalmazó, objectiv, rövid nyilatkozatoknak adhatunk helyet. Kérjük mindazokat, a kiket érdekel, vegyék tudomásul elhatározásunkat s lássák be annak a helyességét; és a mi fő, ne haraggal, hanem érvekkel küzdjünk — ne egymás ellen, hanem ügyünk diadaláért. Ezek után, minthogy még mindig Levernek előttünk nyilatkozatok, megteszünk fináléül annyit, hogy a beküldötteket röviden isméi te’jük. Boor Jenő hosszasabban bizonyítja, hogy Janovitz Endrének az a kijelentése, hogy óvadéka nem 500 frt. volt, hanem csak 50 s hogy Sólyomot csak részben hibáztatja, nem czáfolja meg az ő fellépésének jóhiszeműségét és jogosságát; mert ő a dolgot nem Janovitz érdekében, nem Sólyom ellen pendítette meg, hanem a Mope erkölcsi reputácziójáért. Ő mindig csak közügyekkel foglalkozott közérdekből. Korbusz-Somorjai Lajos visszautasítja a „Magyar Pinczér“-nek azt a bántó kifejezését, hogy ő hazudott és rágalmazott. Ő ezt nem tette; mert nem áli ez, hogy a közgyűlésen a panasz-irat bemutatásakor a panaszosok nem voltak jelen. Ott volt
