Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-01-20 / 2. szám
XlX-ik évfolyam. 2. szám. Budapest, 1903. január 20in (,. PINCZÉJFtICK LÁPJA") A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlőny. Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemuakásotc egylete'1, a ,,budapesti kávéházi segédek egylete“, a„Szatmár-Németi pinczér-egylet“ a „Székesfejérvári pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegségéiyző-egylet“, a »Győri pinczér-egylet“, a „Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársula“, az „Arad pinczér-egylet “-nek, a „Szabackai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok partársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér egyletének, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a „Székesfejérvári vendéglősök kávésok és italmérök ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és az országos pinczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának ÜT- HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár; Egész évre ... 12 kor. j Félévre .... 6 kor. Háromnegyed évre 9 „ j Évnegyedre ... 3 „ Laptulajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendök. A szétkaszabolt vendéglősipar. Nálunk a közélet jellemzője az a bölcseség, a mely szarva között keresi a tőgyét. Szakadatlan a jajgatás és a panasz hogy kelleténél több az italmérő-üzlet, rohamost fokozódik az iszákosság s e mellett még az is kirívó, hogy mind több az olyan szálloda vendéglő, korcsma és kávéház, melyéknek a vezetésénél semmi tekintet sincs a tisztességre. És mindezt olyan formán hangoztatják, mintha mindazok, a kik a vendéglősipart gyakorolják, szándékos okozói volnának a közerkölcsöt bomlasztó rákfenének. Feledik azt, hogy hazánk minden számbavehető vendéglőse összeállóit, kongresszusotok, majd pedig lapunk utján részletes memorandummal fordult a törvényhozáshoz, mind olyan intézkedést kérve és sürgetve amelyek éppen a panaszolt bajok orvoslására vezetnének. Ezt feledik; feledik azért, mert hát szüksége van bizonyos köröknek olyan bárányra, a melyre bárjtatlanul terhelhetik a világ bűneit. Ilyenek vagyunk mi, vendéglősök. Nálunk, ,,generalsaft“ az étel, panes a bor, hanzli a sör; nálunk sem inni, sem enni nem lehet, ellenben Monacóban izes a nyullá remekelt macska, tiszta a poloskás ágy s kifogástalan a „braunhaxler“ pinezérnők medve fürgésü kiszolgálása. Minthogy ilyen bélyeges fiai vagyunk ennek a hazának, csak természetes, hogy nekünk sohasem lehet igazunk, még akkor sem, ha azt állítjuk, hogy kétszer kettő négy: mert hát köztudomású, hogy ami krétánk duplán fog. Ezeknek a rólunk alkotott hízelgő véleményeknek tulajdoníthatjuk, hogy a törvényhozás és a kormány, a hatóságok és közegeik, mind olyképpen intézkednek és viselkednek velünk szemben, mintha egy irgalomból szabadon hagyott fegyen ez bandáról volna szó. Érdekesen ilfuArálja ezt az a mi legutóbb történt előbb Ausztriában, aztán nálunk. Ausztriában a vendéglősök küldött- ségileg tisztelegtek kereskedelmi miniszterüknél, hogy iparuknak képesítéshez és számhoz való kötését kérjék. A miniszter nemcsak okosnak és szükségesnek találta a vendéglősök óhajának teljesítését, hanem valósággal dicsőítő beszédet intézett hozzájuk. Elmondotta, hogy a vendéglős-ipar mily fontos faktora a művelődésnek. Ausztria idegen forgalma s igy vagyo- nosodása mily sokat köszönhet a vendéglősök czéltudatos, buzgó működésének. Mindebből az következhető, hogy Ausztriában a vendéglőséget nemsokára a képesítéshez és számhoz kötött iparokhoz csatolják. Mig ez Ausztriában történt, addig nálunk képtelen kívánságnak deklarálják a képesítés kimondását; sőt hogy a szarva között mentői alaposabbban ne találhassák meg a tőgyét, hát a kormány azzal lepte meg a világot, hogy a vendéglősipar szétkaszabolandó. Külön álljon a kereskedelmi miniszter atyamesterkedése alatt: a szálloda, kávéház és vendéglő s megint külön ipar legyen a korcsma, sorház- és pálinkamérés, a belügyminiszter hetmán- ságát nyögve. Hol kezdődik a korcsma s hol végződik a vendéglő ? Ez íogas kérdés ugyan, de a fmánezminiszter megfelelt rá. Ha az italmérés helyisége egynél több helyiségből áll, akkor vendéglő; ha csak egy odúból, akkor korcsma. Így szól az oraculumi döntés. S mert a finánczminisztertől ered, hát ez a döntés pénzt jelent. Xagy Gábor. (Szövege a 3-ik oldalon.)
