Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-01-20 / 2. szám
2 Vendéglősök Lapja 1903. január 20. A vendéglők adója, persze, jóval magasabb lesz a korcsmákénál; tehát jól vigyázzunk, nehogy egyetlen szobánkat kétfelé rekesszük; mert hát a két szurdikus vendéglő csak olyan adókulcs alá esik, mint a tiz, húsz termü ,,grand restaurant.“ uy módon akarja kormányunk a vendéglősipar parazitáit elrettenteni, a a tisztességet megtámogatni, a közerkölcsöket védeni s az iszákosságot csökkenteni. Több adó, még több adó ; ime, ez az egyetemes orvosság, az a tőgy, mely a szarvak között is található. Nem bíráljuk ezt a felfogást, csak figyelmeztetjük rá szaktársainkat, a társulatot és a szövetséget, hogy legyenek résen s mig nem késő, figyelmeztessék a székesfőváros hatóságát, a törvényhozást és a kormányt, hogy a vendéglősipar széttagolása, bifurkációja csak a közerkölcsi tekintetek nagyobb elhanyagolását involválja. Legyenek résen, erélyesen emeljék föl szavukat, nehogy a kis vendéglők végkép összeroskodjanak a fokozódó adó-terhek s a rendőri zaklatások terhe alatt. A kávéházi iparról. (Nagy Gábor kolozsvári szállodatulajdonos szak- véleménye). A budapesti kávés-ipartársulat a keresk. miniszterhez beadványnyal járult. Ebben elpanaszolja, hogy Budapesten a ká.véházak száma az utóbbi évtizedben túlságosan megnövekedett. Óhajtja számhoz kötni a kávéházakat, ép úgy, mint a gyógyszertárakat, hogy csak korlátolt számban legyenek. Indokolja azzal, hogy kávéházba nem szükséges mindenkinek menni. Sőt a lakosság anyagi helyzete nein is bírja meg. Elvonja családoktól a szükségeseket. Ennélfogva engedélyhez és számhoz kérik az ipart kötni. Magyar honos részére adjanak csak engedélyt, ha az illető beigazolta, hogy az ipartársulat tagjai sorába előzőleg felvették. Szabályrendelet határozza meg Budapesten és vidéki központokon hány kávéház legyen. Ezenkívül 12 pontból álló propozicziót terjesztettek a miniszter eié. A miniszter véleményadás végett lekül- dötte a memorandomot a kolozsvári keresk. és iparkamarához. A kamara egyik tanácsosának : Nagy Gábor szálloda és kávéháztulajdonosnak adta ki véleményezés végett. Nagy Gábor gondosan megszerkesztett véleményét tegnap tárgyalta és egyhangúlag elfogadta a kamara gyűlése. A vélemény közérdekű és így szól: Vélemény. A kávés iparnak záros számhoz kötése tárgyában a budapesti kávésipar- társulatnak a m. kir. kereskedelemügyi miniszter ur ő nagyméltóságához beadott kérésére vonatkozó nézetemet az alább írtakban van szerencsém közölni. Mielőtt a kérés részleteiről beszélnék, általánosságban sem tartanám helyes gondoskodásnak azt, hogy a kávésipar a vendéglős ipartól törvény által nyert külön jogokkal elkülönittessek, mert mindkettő egyforma, alig eltérő munkakörrel szolgálja a nagyközönséget. Amint tudás és foglalkozás szempontjából nem lehet elkülöníteni a fodrászt a borbélytól, a mészárost a hentestől, a fűszerest a dro- guistától, ép oly egyforma munkakör, tudás, szakértelem kell a vendéglő és kávésipar vezetéséhez is. Igaz, baj van itt is-ott is. De ezt a kettős bajt mégis egyszerre kell orvosolni. Leghelyesebb az volna, ha a szálloda, vendéglő és kávéházi iparosok együtt minden mástól elkülönítve ipartestületi szervezettel bírnának és „képesített engedélyes iparosoknak minősíttetnének. Törvényben kell körül Írni azt, hogy mit kell tudni annak, aki iparengedélyért folyamodik. Az ilyen ipartestület tudja és fog gondoskodni arról, hogy a vendéglős elem az ő igen fontos feladatával méltó legyen a becsülésre. A testületi szervezet már eddig is nagy eredmény ért el. Látjuk azt, hogy az épitőiparosok ipartestülete a törvény hatalmával rendet csinált; kiselejtezte azt, aki nem szakképzett iparos. Ép ily rendet csinálna a kávés és vendéglős iparosok között egy erős alapon nyugvó ipartársulat létesítése. Ennek lenne az feladata, hogy szakosztálya által meggyőződjön az iparengedélyért folyamodók arravalóságáról és ezen vélemény szolgáljon irányítóul az elsőfokú hatóság határozatára. Az állam szeretettel gondoskodik a kereskedő és kéziiparos ta- nonczok iskoláztatásáról. Itt az ideje annak is, hogy a pinczér-tánonczok is hasonló gondoskodásban részesüljenek az állam részéröl. Ha ez valósul, akkor rövid idő múlva átalakul az egész vendéglői ipar s ennek a haladása tisztességben kiszámithatlan előnye, részese lenne a nemzeti művelődésnek. Az ipartestületi eszmét a törvényadta hatalommal örömmel üdvözölném, mert ez közérdek, de azt a kívánságot, hogy.a kávésipar engedélyhez és számhoz kötött legyen, nem tartom a vidékre nézve helyesnek, sem igazságosnak, mert a számhoz kötött üzleti ipar gyakorlása nem a közérdeket, hanem inkább kiváltságos egyének érdekeit szolgálja. Nem lenne helyes és igazságos az, hogy a kérelmező csak akkor kapjon iparjogot, ha a kávésipar testületnek tagjai sorába már előzőleg fölvétetett. A felvételhez nem az ipartestületi tagság kell, hanem szakképzettség és tisztesség. A javaslat többi pontjai inkább a kivitelre tartoznak s azért az arra vonatkozó észrevételemet befejezem. Az a sötét szin pedig, amit a kávés- ipartársulat a kérés erősödésére alkalmaz, talán túlzottnak mondható. Ha a kávéház sokasága mégis oly nagy veszedelem volna a társadalomra, akkor azok létszámát könnyű apasztani, mert ha a divatos lépvesszőket & 15 éves kaszirnö- ket és az éjjeli czigányzenét a hatóság megszünteti, akkor igen rövid idő alatt megapad a kávéházak száma is. Sagy Gftbor szálloda, vendéglős és kávé- * ház tulajdonos, kamaiai tag. Kiváló s nemes buzgalmu kartársunk, Nagy Gábor véleménye világosan mutatja ki a vendéglős ipar különböző againak egységét, az ahhoz való képességek azonosságát s ami ebből folyik, a képesítés szükségességét. Csak a vak nem látja, vagy a ki nem akarja, hogy a nem tisztes versenynek itt nyílt kaput biztosíthasson, csak az kereskedik másutt, a mikor a veudéglősipar terén érvényesítendő közerköicsi követelményekről van szó. Nagy Gábor okos, a kérdés mélyére- ható véleménye szinte lehetetlen, hogy hatását tévessze. így is volna, ha minden kamaránál volna egy-egy Nagy Gáborunk. Fájdalom, őt száz alakban nem láthatjuk a budapesti kamaránál sem, ez az oka hogy a budapesti kamara legutóbbi ülésén a kávésok kérelmét, a mi a számhoz, engedélyhez kötést illeti, pártolhatónak nem találta. Nagy baja közgazdasági életünknek, hogy a kamarákban a kereskedelmi felfogás dominál. Ez a nyitja a budapesti kamara iiatá. rozatának is. Kereskedelmi szempont diktálja azt, hogy a vállalkozásnak korlátjai ne legyenek : az ipari érdek pedig éppen az ellenkezőt, parancsolja. A hebehurgyán kimondott szabad ipád' hatását nyögjük ma is s éppen ezért sürgetjük az ipartörveny revízióját, ezért követeljük s ajánlja Nagy Gábor pamaeeául a képesítést s ezzel a testületbe lépés kötelezettségét. Ez jobban segíthet rajtunk, mint a visszaélésekre alkalmat adó szám-clauzula A kereskedelem életföltétele a szabad mozgás, az iparé a képesség, a megbízhatóság; éppen ezert kívánatos, hogy az uj ipartörvény megalkotásával külön iparkamarák szerveztessenek, hogy a kormányhoz és törvényhozáshoz tisztábban és teljesebben juthasson az iparososztály felfogása. Addig is, a mig ezt megszüli haladásunk, oda kell hatnunk, hogy a vendéglős- ipar munkásai szorosan egyesüljenek a képesítés megszerzésére. Ettől függ minden függő kérdés kívánatos, javunkra szolgáló megoldása; ettől iparunk tekintélye, a káros verseny megszűnése s a közjóra veszedelmes elemek kibukása. A képesítés adhat csak az érdemes szaktársnak biztos megélhetést, hazánknak érdemes vendéglősipart, azért e helyütt újból figyelmeztetjük szaktársainkat arra, a mivel mostani vezérczikkünkben behatóbban foglalkozunk. Fogjunk össze s a helyett, hogy külön apróérdekcsoportok szerint oszolunk meg, t ömöl üljünk egységes, hatalmas testté, akár szállodások, akár vendéglősök, vagy kávésok és korcsmárosok vagyunk ; mert ha egyben- másban üzletünk köre, vagy mérete különböző is, ugyanazt az ipart szolgáljuk, egy a mesterségünk. Egy iévén a mesterségünk, legyen egységes a szervezetünk is : ettől függ sikerünk és boldogulásunk titka. Nem a sör-kartell, nem a szerencsésebb szaktársak képzelt önzése bajaink kút forrása ; hanem az, hogy iparunk bi- tangolható testület. Ennek kell véget vetnünk, a mint azt Nagy Gábor oly megczáfolhatlanul bizonyítja s amint ezt mi hirdettük és hirdetjük. (Nz erk.)
