Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-06-20 / 12. szám
1903. junius 20. Vendéglősök Lapja 3 Boór ur programmját a közgyűlés nem hogy elfogadta, hanem fölháborodással elvetette. Boór ur nagyon túl lőtt a czélon, a mikor azt hitte, hogy ilyen fellépéssel rokon- szenvet fog kelteni és magának barátokat, követőket fog szerezni. Boór ur programm- jában a logikai következetességet, a meggyőző érveket, a tárgyilagos előadást és jóindulatot hiába keressük. A támadásnak oly féktelen, durva nemével jót alkotni nem lehet s a pinczéreket a vérmes szocziális eszmékkel megtéveszteni és ügyöket elmér- gesiteni pláne lelketlenség. Ilyen tévtanok pártolására az egyesület nem kapható, de szocziális eszmék becsempészését sem engedheti s a pinczérség zöme sem kívánja. Nagyon sajnáljuk, hogy Boór ur, a ki eddig komoly ember hírében állt, ilyen módon tette magát lehetetlenné és nevetségessé s nincs Magyarországon önérzetes pinczér, a ki őt ezen utón követné. Kalmár Fábián ur felé irányított kirohanásait és személyeskedéseit válaszra sem érdemesítjük, mert hisz tudja mindenki, hogy ki Kalmár és ki — Boór. De e példa is világosan mutatja, hogy egynémely tudálékos pinczér milyen eszközökkel szolgálja a szakmája közügyéit és mint igyekszik egy szál gyújtóval a nagy kazalt lángba borítani, hogy magának olcsó érdemeket szerezzen. Csodálkozásunknak kell kifejezést adni, hogy Boór ur is ezt az irányt választotta, de legjobban csodálkozunk azon, hogy most tisztelte meg az egyesületet az ő kirohanásaival, nem pedig a múlt öszszel, a mikor Boór ur a katonaságtól jött — ügynök nem ismerte és el nem helyezhette — de az egyesület jó volt, hogy őt tagul felvegye és nyomban Drechslerhez elhelyezze, hogy gyakorlottságra szert tegyen és a tél alatt megtollasodjon — ime, ez a hála. Ezzel végeztünk Boór úrral, az igazsághoz híven egyazer s mindenkorra. Budapest, 1903. évi junius 11-én. A Magyar Országos Pinczér-Egyesület igazgatósága. * Alig kaptuk ezt a választ, újabb panasz is érkezett hozzánk. Ebben ugyanazok a vádak ismételteinek, a melyeket Boór hangoztatott s a melyeket az igazgatóság válasza czáfol. Nehogy részrehajlással vádoltassunk s nehogy az alapos vagy alaptalan elégedetlenség sokáig rágódhassák az egyesület életgyökerén, közöljük ezt a felszólalást is. Tek. Szerkesztő ur! Becses lapjának f. hó 5-diki számában olvasva Boór Jenő tisztelt kartársam czik- két, nem mulaszthatom el. hogy a Magyar Országos Pinczér-Egyesület jelenlegi vezetőségének visszaéléseihez én is hozzá ne szóljak; engedje meg tehát tek. szerkesztő ur, hogy ezen díszes babérkoszorúhoz én is egy levéllel járulhassak. A Magyar Országos Pinczér-Egyesület 1903. évi május hó 27-én tartott közgyűléséhez úgy magam, mint több tagtársam nevében egy beadványt adtam be, melyben felpanaszolva a munkaközvetítésnél előforduló visszaéléseket, kértem a közgyűlést, hogy tegy^ kötelességévé az igazgatóságnak, hogy a munkaközvetítést egy tisztességes, és minden tekintetben kifogástalan jellemű emberre bizza . . . Az a 30 ember azonban, ki ott 3000 tag nevében közgyülésdit játszott, Kalmár Fábián indítványára nem bocsátkozott a beadvány érdemleges tárgyalásába, még pedig azzal a megokolással. hogy a benyújtók tagsági dijaikkal hátralékban vannak. Őszintén megvallva, ennyi merészséget nem tételeztem fel a t. Igazgató úrtól. Ez az eljárás az alapszabályok kijátszása s a tagok jogainak a legfrappansabb megsértése. Vagy hát mutassa ki Kalmár Fábián az alapszabályokból, hogy a hátralékos tagnak nem szabad panaszt tenni, hogy a hátralékos tagnak nem szabad az igazgatóságot, illetőleg a közgyűlést figyelmeztetni egy olyan bajra, mely, ha elmérgesedik, megfosztja az egész egyesületet létjogosultságától. Már pedig, hogy a baj meg van, kitűnik Boór Jenő t. kartársam czikkéből is. Kalmár Fábián ur azonban úgy látszik, nagyon meg van Sólyom Sándor működésével elégedve és kész volt az alapszabályok határozott kijátszásával is, hü czimborája viselt dolgait eltusolni és jobb ügyhöz méltó buzgósággal igyekezett a szerecsent fehérre mosni. Én megdöbbenve olvasom Boór Jenő t. kartársam czikkét és keserűséggel eltelve elmélkedem a pinczérség jövője felől, mikor annak az intézménynek a sorsa, melytől a legtisztább. legönzetlenebb munkásságot várta a pinczérség; olyan kezekben van, mint a mai vezetőség. Maradok a tek. Szerkesztő urnák teljes ttsztelője Siófok. Korbusz Sotnorjcti Lajos. A mint ebből a czikkból is látható, az elégedetlenség az igazgatóság, főleg a hely- közvetités vezetője ellen irányul. Az igazgatóságnak tehát mindent el kell követnie, hogy ez a személyeskedő harcz lefegyvereztessék. Ha tévedések vagy helytelenségek fordultak elő, azok ne takargattassanak, hanem corrigáltassanak s a jövőre nézve lehetetlenné tétessenek. Végül, a mi fő, senkit se vezessen a pinczérek között ellenszenv és bosszú, hanem csak a tiszta igazság. A „Kátsa-familia.“ Derék és soktagu família ez : Kedvelője a szépnek, ápolója a szeretetnek. Nem nagyképüsködő, hanem vidám. A pihenés óráit használja föl, hogy áldozzék a barátságnak, a hazafiaságnak és a művészetnek. Ursits Vilmos vajda A fehér asztalnál találkozik esténkint a „Kátsa-familia“ s a mikor érdemes vajdájuk fölemelkedik, ajkairól elhangzik a nagy ige, a família jelszava: „És ne feledkezzünk meg az ivásról!“ Visszafelel a családtagok chorusa: „Óh, nem !‘‘ És összecsendülnek a poharak s a borból tűz száll a lelkekbe. Fölvillannak a szemek, kigyulnak az arczok s a családtagok mindegyike ihletett művészként áll előttünk. Hegedűk, gordonkák, bőgők, fuvolák, klarinétok kerülnek a kézbe s megkapó harmóniával zendülnek meg a nóták a három magyar szentségről: hazáról, szabadságról és szerelemről. Ennélfogvást nemcsak érdemes, hanem kedves nép is ez a „Kátsa-familia“ ott a Baross-utczai 14. Watzula-vendéglőben. A magyarság terjesztése, a szépérzék ápolása s a hazafias szellem megszilárdítása körül elismerésre méltó sikerrel működik. Baráti, vidám összejöveteleiken tréfa és dal között gyakorolják a jótékonyságot s a közügyek iránt való érdeklődést. A társaságnak számos tagja van előkelő művészekből, Írókból, tisztviselőkből s más polgárokból. A társaság vajdája Ursits Vilmos építészmérnök, a ki hő szívvel öleli keblére rajkóit, a família tagjait. Az ő érdemeit a közéletben bajos volna elsorolnunk, ezt máskorra hagyjuk; most csak erre a társaságra terjedő működésére szorítkozunk; mert hát az ő famíliájának bemutatásával csupán azt akarjuk demonstrálni, hogy miként lehet és kell a hazát, a közjót szolgálni mindenütt, még a terített asztalnál is. Ursits Vilmos, a kinek arczképét is bemutatjuk, telve van humorral, emberszeretettel, hazafiui lelkesedéssel, ezt igyekezik átplántálni rajkói szivébe. Famíliájának teljes zenekara van, a mely „úri banda“ néven művészi hirt vívott ki magának a bohém-világban. A Kátsa-familiának oly jeles fiai van- vak, mint a „Nemzeti színház“ Nárczisza, Bereczky Imre,Kőrősmezey, Abonyi Kollá- nyi VargaViktor, Horváth Gyula, Veninger, Vaskó, Pahák, Szloboda, Kirchner, Saba Lajos, Novák, Meidlinger és a kit elsőnek kellett volna említenünk, Döcs Károly, mert hát ő a banda karmestere. Az ő ízlésének, költői ihletének, magyar érzületének köszönhető, hogy a „Kátsa-fa- miliá“-nál az ének, a muzsika egyszerűn, a szív hangjain csendül, a nép dalait zengi, nem úgy, mint más dalárdáknál, a melyek nyakatekert harmóniával emészthetlen, ismeretlen nótákat búgnak. E rossz methodus miatt tengődnek a daloskörök, e miatt nincs népszerűségük. Ezt megérezte a németek iánglelkü császára, II. Vilmos, a ki legutóbb a frankfurti dalárünnepen ezt az örökre szóló reglamát hirdette ki a világ dalosköreinek : „Ne vigyék át az énekre is a hang- szerelés bonyolódottságát, ne gyötörjék magukat teehnikai nehézségek leküzdésével, hanem ügyeljenek azokra a hangokra, melyek ott rezgenek lelkűknek mélyén. Azokra az egyszerű és szép hangokra, melyek gyermekkorukban és ifjúságukban könyüt csaltak szemükbe, melyek érzéseiknek első gerjedetmét kisérték : figyeljenek a népdalra !Mert a néd- dalban van^zépség,egy szerűség, közvetlenség és igazság“. Éhez hasonló kathekizmust csak Shakespeare csinált Hamletben a színészeknek. Eme örökké igaz parancs szerint énekel és muzsikál a „Kátsa-familiaKívánatos, hogy példája ragadós legyen. Hogy az lesz, reméljük; mert hát tagjaik sokan vannak s azok között oly kiváló, befolyásos nevek is szerepelnek, mint: Schleisz György és Mihály, Reiner Bódog, Stefanus Pista, Sládeky Ignácz, dr. Kozma,
