Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-05-20 / 10. szám
1903. május 20. Vendéglősök Lapja 3 A megboldogult alapitó jobb keze, méltó fia, munkában megösziilt, törekvésével, igyekezetével köztiszteletet kivívott Karikás Miskánk pihenni vágyik. A nyugalomra, ha valaki, hát ö rászolgált, nem is irigyeljük tőle, de a „Kis-Pipát“ azért mégis megsajnáljuk. Vigasztalásunk, hogy neve nem lesz elfeledett, ha meg is szűnik s reményünk az, hogy Karikás Miska hamarost kipiheni magát s megint köztünk terem a régi „Kis-Pipa“. hirdetvén az evangéliummal : „Feltámadunk !* Adja Isten ! Izenet mindnyájunknak. — Egy úgynevezett „kis-vendéglős“ levele. — Tekintetes Szerkesztő Uram! Őszintén megvallva, a mit elmondok, sokszor eldohogtam magamban, elszóltam társaságban ; de odáig, hogy a nekem szokatlan, tehát nehéz pennát megragadjam, pusztán a „ Vendéglősök Lapja,, május 5-diki száma ragadott. Ennyire ragadott engem ennek a számnak. „A kis vendéglősök“ czimü czikke. ennek is mindjárt ez a bekezdő mondata : Mi nem ismerünk nagy- és kisvendég- lösöket ; a mi lapunk csak vendéglősöket ismer. Hát igen. A csizmadia csizmadia, akár van emeletes háza, akár nincs. Velünk sem lehet máskép. A vendéglős, korcsmáros marad, akár gazdag, akár szegény. így él ez a köztudatban, igy kell élnie ennek köztünk is; mert minden legkisebb eltérés csak a kartársi érzület gyengítésére vezet. Végre is, az embert könnyű félrevezetni, hát még a haragvó, az elkeseredet embert. Mi pedig, a vendéglősök szegényebbik fele, ugyancsak elkeseredettek voltunk a sörárak emelése miatt, mert hát- nagyon sújtott s ma is igen nyomaszt bennünket. Mi természetesebb, minthogy viszhangra talált nálunk, hogy segíthetünk a bajon, ha összeállunk. Tudjuk, hogy összetartásban az erő; tehát elhittük, hogy a baj azért szakadt ránk, mert nálunk hiányzik az összetartás. Ennek a hiánynak a pótlására annál nagyobb vágy lobogott föl bennünk, a mikor némelyek azt hiresztelték, hogy szaktársaink szerencsésebb, gazdagabb része, az, a mely ipartársulatunk élén áll, összetart ugyan, de nem mindjájunkért, hanem a maguk hasznára a sörgyárak mellett. A veszélyben forgó ember könnyen hiszi, hogy szerencsésebb társai nem barátai. így történt, hogy mi szegény vendéglősök, korcsmárosok tömörültünk. Nekem azonban mindjárt bántotta a fülem, hogy én, a ki jól megtermett testalkatú vagyok, ezentúl „Kis vendéglősének, ellenben a felső szomszédom, a kire ugyancsak kevés eső esett, a mikor a világra jött — „nagy vendéglősének csufoltassék. A „Klein\virth“-et és grosswirth-et nem veszi be a magyar nyelv szelleme, de még a kartársulati érzület, az ipari jog és egyenlőség elve még kevésbbé, mint a hogy ezt a szerkesztő ur lapja oly találón jelzi idézett mondatában. Engem tehát először ez bizgatott. majd mikor a nyakamra kötötték a mi érdekeinket németül védelmező újságot. En a germanizáció előfizetője nem voltam és nem is leszek soha. Ahhoz pedig éppenséggel nem járulok, hogy néhány fillérnyi haszonért osztrák terméket árusitsak azoknak a derék munkás-, iparospolgártársaim.rovására, a kiknek hozzám hordott pénzéből én is élek úgy, a hogy. Ebből láthatja szerkesztő ur, hogy önnel egyetértők s nemcsak én, hanem még sokan, a kik minden „tetemességünk“ mellett is Kis vendéglősök vagyunk, de nem a „Kis vendéglős^-é. Ezé annál kevésbbé, mert ezégünk alatt egyes érdemes szaktársunk ellen intézet izetlen támadásai ugyancsak sok boszuságot okoz nekünk. Éppen ezért azt izenem tiszta jóakaratból „Kis vendéglős“ kollegáimnak, hogy legyünk megint azok, a kik eddig voltunk : vendéglősök. A ki köztünk szegény, irigyen ne gyanúsítja a gazdagot; a ki pedig gazdag, szívtelenül ne tagadja meg. gőgösen ne nézze le a szegényt. Hogy igy érezzünk, hogy igy ismerjük meg egymást, iparunk tisztességének követelménye. Ebben, ezért tartsunk össze! Ebből a meggyőződésből indítványozom, hogy ne szakadjunk mi többfelé, ne alakítsunk külön, vele született gyengeségben szenvedő ipartársulatot, hanem legyünk megint „Kisvendéglősök“-ké s csoportosuljunk mindnyájan régi. tekintélyes ipartársulatunk zászlaja alá s közvetlenül ellenőrizzük, ha kell, annak a kebelében védelmezzük meg a mi szegényebb részünk érdekeit, ha ugyan arra — a mit már ma nem hiszek — gazdagabb szaktársaink okot adnának. Ez az izenetem mindnyájunkhoz s kérem a szerkesztő urat a közlésére. Hazafias üdvözlettel: Baumann József vendéglős, Budapest, VII. kerület, Akáczfa-utcza 56. Túl az Óceánon. — Chinai világ New-Yorkban. —A milliomosok kedvtelése — A Moll-Doyer és Pell-street. — King-Hufa-tuj ! — A Chop Sney étlapja, stb. — Érdekes levelet kaptunk Amerikából, New-Yorkból, Dautlich Gyula barátunktól, a ki oly lelkes és érdemes munkása volt az újabb pinezér mozgalmaknak. Érdekes és tanulságos sorai méltók mindenki figyelmére, főleg szaktársainkéra. Okulhatunk és tanulhatunk belőlük. Az iparos, a sociologus egyként elég emelkedésre való anyagot talál kedves Dautlich barátunk levelében. Mi az egészből azt a benyomást mentjük, mintha teljesülőben volna nagy Napoleon jóslata, hogy a modern civilizácioju világrészek vagy kozákká lesznek, vagy chinaivá. Amerikában már valóságos chinai láz dühöng, a mint ezt Deutlich barátunk imitt következő tartalmas leveléből olvashatjuk: New-York, 1903. április 5. Tisztelt Szerkesztő ur! Amerika a szenzácziók hazája, a hol minden nap újabb és tarkább dolgokat lehet látnunk. Itt legújabb divat most a chinaias- kodás, Különösen szembeötlő volt ez most a chinaiak uj éve alkalmából, a mikor akaratlanul is meg kellett néznünk a chinaiak újévi ünnepét, a mely január 28-ára esik a mi naptárunk szerint. New-Yorkban a chinai városrész három utczára terjed, u. m. Mott-Doyer- és a Pell street. Ezekben az utczákban minden bolt és üzlet chinai módra van berendezve. Újév napján azonban szünetelt a business (az üzlet) és a chinaiak a kiknek még megvan a ezofjuk nemzeti öltözetünkben sétáltak; ellenben, a kik már elamerikaiasodtak azok rövid hajjal és polgári ruhában járkáltak. Érdekes képet nyújtanak ezek a sárkányos lobogókkal díszített chinai utczák elütő tipusu lakóikkal, a kik le és fel járnak-kelnek czifra selyem ruhá- jokban. Öltözékül minőségre a legfinomabb és művészi himzésiiek. Ha a chinaiak utczáin különösen ünnepélyes alkalommal látjuk, ellenállhatlan vágy támad bennünk, hogy a „China-town“ titkait belülről is megismerjük. Haestefelévégigmegyünka-Dojrersíreeí“-en látjuk a roppant sok lámpionokat keresztül kasul csüngve az utczákon minden féle szinpompában. Az ajtókon, ablakokon újévkor nagy vörös ezédulák voltak ragasztva ezzel a chinai felírással : „King-hú-fa-tuj !“ (Boldog újévet!) Az utczán a találkozók is ezzel a szóval köszöntik egymást annyira, hogy az Amerikaikra is elragad s lelkesedve imigy köszöngetnek : * King-hu-fa-tuj !* Ebben a Doyer-streeten van a „Chinai Opera ház. Itt láthatjuk és hallhatjuk a chinai szin- és zene-művészetet a maga ereditéségében. Egy ticket ára 50 kr. A néző tér kétrészre van osztva. Eggyik az Amerikaiaknak másik a Chinaiaknak van szánva. Az előbbi a rendes kényelmes, székekkel van ellátva még az utóbbi a chinaiké, alacsony támlányu keskeny padsorokból áll. Ezeken ők úgy helyezkednek el, mint a törökök, maguk alá kapott lábaikon guggolva. Pont 8 órakor kezdődik az előadás. Mielőtt a függönyt leeresztik, (mert a mig nálunk felhúzzák a függönyt, a chinainál leeresztik,) a zenekar játszani kezd, de oly vehemencziával ütik, fújják, nyúzzák hangszereiket, hogy az ember megszökni szeretne, mielőtt a szép Joum Joum-okat látna. A nyolez tagból álló zenekar nem a színpad előtt, hanem afenékszi- nen van elhelyezve. A zenekar hangszerei 3 réz tányér, 2 fainstrumentum, valami dob féle, 2 sip és egy nagy dob. Elképzelhető, hogy mily lármát csaphat az ilyen zenekar. Kóta nincs a zenészek előtt, akik közül egyikmásik rövid szárú opiumpipával szájában egykedvűen játsza az örökösen egyforma melódiát. Végre jönnek a nők a szépségek Ezek között az énekesek különös taglejtésekkel és roppant rikácsoló hangon énekelnek Bennünket hol mullattat, hol untat ez exotikus művészet. A férfiaké a fő szerep. Ök komikus, drámai hős és mindenféle szerepet játszanak, egy fél óra alatt és minden csattanó mondásnál nagyott ugranak. Ez az egyetlen a mit a jobb oldalon megértettünk, de a Chinai oldalon nagy volt a megelégedés, sőt még a szép chinai asszonyok is ujong- tak a színpad felé. De a legérdekesebb alak a rendező, ez egy roppant kövér ember földig érő czopfal, vörösbe öltözve. Szakadatlanul járkál a színpadon és tudatja a közönséggel, hogy minő jelenet következik. 9 óra lehetett, midőn az Amerikaiak néző tere megürült. Köztük sok úri nő és család volt jelen az újév alkalmából. Az utczai zarándoklás és az Operaház rikácsoló melódiája (a mely jó anyag a fejfájáshoz,) még nem tetőpontja a chinai ünnepnek. Elmentünk a legjobb chinai „restaurantba“ még pedig a „Hong-far-Low“ vendéglőbe. Éz a Pell street-en van három emeletes házban, melynek tetejéről nagy sárga sárkány fejekkel diszitett lobogó lengedezik, a falakon nagy irás jelek láthatók. A mint bemegyünk a folyosóra, szépen hímzett selyem képeket látunk. Az első emeleten van az étterem. Elég szépen van fölteritve; a fényűzést a finom porczelán és Elefánt csont servisel fejtik ki. A Bill of fare (az étlap) Angol és Chinai; nem éppen drága de nem is igen olcsó. Például egy néhány adat: Hing-Sun-Chap-Sooy 25 kr. (Chu Gay 75 kr. ez valami galamb féle) Chu-york-su- meen ; csirke metélt levesben 50 kr. (Valódi Chinai Sai foo Duck Szarvas gombával 2-50 dollár; valódi chinai csirke roston sülve 2 dollár. Tehát korántsem kell azt hinni, hogy ezek a ezopfos vendéglősök nem tudnak magas árakat számítani. A legélvezhetőbb ezekben a vendéglőkben a thea és a befűzött gyümölcs például. Pine apple (Ananas) Lycher Nuis (Chinai dio) Granat alma; a teájukból pedig Long Son Sui Shen, Ovlong. A legjobb inyenezség a hires Chinai Chop Suey; ez nagyon elvan terjedve. (Ha az