Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1903-05-20 / 10. szám

XlX-ik évfolyam.

10. szám.

Budapest, 1903. május 20-án.

(„PITsTCZÉREK LAPJA“)

A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek s kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny.

Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete*', a ..budapesti kávéházi segédek egylete“, a„Szatiuár-Németi pinczer-egylet“ a „Székesfejérvár pinezer-egylet“, a „Szombathelyi piDczér betegsegélyző-egylet“, a .Győri pinczér-egylet“, a „Rév-komaromi vendéglősök és kávésok ipartarsula“, az .Arad

pinczér-egylet“-nek, a „Szabackai pinczér-egylet“-nek, az .Aradi vendéglősök és kávésok egyesületé“-nek, az „Újvidéki szállodások, venuéglősök és kávésok

partársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczer egyletének, a „Kassai vendégi sök, kávésok, korcsmárosok es pinczereic egyleté“-nek, a „Székésfejérvári vendéglősök^ kávésok és italmérők ipartársuiatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és az országos pinozér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának, A „Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet, a „Győri vendéglősök, kávésok, italmérők ipartársulatá“-nak a „Temesvári kávés és vendéglős ipartársulat“-nak

SUT- HIVATALOS KÖZLÖNYE. *^tB

Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án.

Előfizetési ár;

Egész évre ... 12 kor. I Félévre .... 6 korHáromnegyed évre 9 „ | Évnegyedre ... 3 ,,

Laptulajdonos és felelős szerkesztő:

IHÁSZ GYÖRGY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

VII. kerület, Akáczfa utcza 7-ik szára.

Kéziratok és előfizetések ide intézendök.

Uj szempontok.

A kormány napirendre tűzte Budapest szabályozási tervének végleges megállapítását.

Már legközelebb megkezdődnek ebben az ügyben a szaktanácskozások

Mi sajnálni tudjuk,’ hogy erre a tanácskozásra sem a mi ipartársulatunk, sem más ipari és kereskedelmi körök meg nem hivattak.

Igaz, hogy mi nem sokat értünk a mérnöki és építészi föladatokhoz; de hát ezekhez nem is igen szólanánk. A mi és más iparos- és kereskedőtársaink jelenléte mégis szükséges volna, az alkotandó szabályzat előnyére szolgálna, még pedig azért, mert a helyes szabályzási terv nem csupán szépészeti követelmények szerint bírálandó el, hanem bizonyos üzleti tekinteteket és kívánalmakat is ki kell elégítenie.

Hogy városunk szép, hóditó legyen, az elengedhetlen.

Ezt pedig a tervezet csak úgy érheti el, ha a szabályozás a város minden részében úgy történik, hogy az a természeti szépségek érvényesülését biztosítja.

Hogy ebben a tekintetben czélt érjünk, kívánatos, hogy a szabályozás már is Nagy-Budapest területére állapíttassák meg.

Nagy-Budapest alatt városunk határainak oly kiterjesztését értjük, hogy valamennyi előhelye, mint Újpest, Megyei-, Rákospalota, Dunakesz, Alag, a hzent-mihályi telepek Czinkotáig, Szent- Lóri néz, Kispest, Kossuthtalva, Erzsé- betfalva, Csepel, Tétény, Budafok, Budaeörs, Budakesz, tovább B.-Me- gyerig, Budapesthez csatoltassanak területileg és hatóságilag.

Mert ha a szabályozás erre az egész övezetre kiterjed, csakis igy biztosítható, hogy Budapest közvetlen

IrXrtmrnn Áo fű 1 1 O mP CP fi lPC7

Ezt nemcsak a közegészség, a közbiztonság, hanem piaczunk gazdagságának az érdeke is parancsolja.

Tehát ez az utolsó elsőrendű üzleti érdek, a mihez nagyon is hozzá kellene szólamok a vendéglősöknek, más iparosoknak és kereskedőknek.

A mit városunk szépülésétől várunk : az idegenforgalom emelkedése szintén iparunk és kereskedelmünk föl virágzásának a feltétele, tehát ez is megint fontos ipari és kereskedelmi érdeket képez ; ennélfogva éppen nem lehet közömbös a szabályozási tanácskozásoknál a mi véleményünk.

De ezektől eltekintve, az iparosok és kereskedők jövőjére döntő lesz, hogy azok az utak és utczák, a melyeken a külső forgalom lebonyolittatik, úgy épüljenek, hogy ipari és kereskedelmi vállalatok elhelyezkedésére alkalmasak legyenek, ellenben a lakásra szolgáló mellékutczák a szépészet és közegészség követelményeinek megfelelőbb villarendszer szerint épüljenek.

Éppen ezért szükséges, hogy az iparosok és kereskedők véleménye kikéressék ; mert ezek tapasztalásból tudják, hogy fővárosunk forgalma merre irányul.

E mellett még egy nagyfontosságu tekintet specialiter azt teszi szükségessé, hogy a vendéglősök külön meghallgattassanak.

Ugyanis nagy ellenmondás van a mi rovásunkra a törvény és a gyakorlat között.

Ez abban nyilvánul, hogy ámbár a törvény megszabja, hány lélekre es- hetik egy vendéglői, italmérő és kávéházi üzlet, ezeket mégis egyre-másra engedélyezik a hatóságok, úgy, hogy üzleteink nagy része e miatt elzüllik.

Ez azért történik, mert most minden újonnan épülő házban készül a vendéglői ipar üzésére alkalmas helyi- Qpcr • pnnélfoerva a háztulajdonosok

italmérési engedélyeket ott is kapjanak a versenyzők, a hol ez a törvény tilalmába ütközik.

Hogy ez meg ne történhessék, hogy a háztulajdonosok szükségtelen helyiségek építésével ne terheltessenek, már a végleges szabályozási tervben kijelöltessenek, hogy mely utczákban hány vendéglő minő távolságban s körülbelül hol épülhet.

Ily módon a házépítők nem adhatnák magukat rósz spekuláczióra ; a törvénynek érvény szereztetnék s mi, vendéglősök, megszabadulnánk a túlságos versenyből származó anyagi romlástól.

Ezek az uj szempontok, főleg ezek közül az utóbbi az, a mi kívánatossá teszi, hogy szeretett székes- fővárosunk szabályozási kérdéseiben a vendéglősöknek is legyen alkalmuk véleményt nyilvánítani, miért is az elmondottakat ajánljuk az illetékes körök figyelmébe.

Á ,,Szállodások Nemzetközi

Egyesülete44 mult évi Budapesten tartott XXXI. évi rendes közgyűléséről Gelléri Mór kir. tanácsos, az orsz. iparegyesület igazgatója, a következő szép szavakkal emlékszik meg a „Pester Lloyd“ közgazdasági évi szemléje számára irt „Az ipar 1902-ben“ czimii czikkében: „A vendéglősök és szállodások nemzetközi kongresszusát a magyar szaktársak nagy szerettei és áldozatkészséggel fogadták s a fogadtatással az ünnepélyek olyan lánczolatát szervezték, mely bizonyára feledhetetlen marad a vendégek előtt, akik alaposabban megismervén bennünket, elvihették hírünket a müveit külföld minden zugába. E kongresszus fogadását melegen támogatta a főváros és a kormány is.“ Mint ama elismerő és dicsérő levelekben, melyek hasznos és tanulságos tárgyát képezik több ízben megjelent czikksorozatainknak, iparunk e kiváló barátjának méltányló megemlékezésében is egy újabb bizonyítékát látjuk ama áldozatkész és hazafias munkának, melyet annak idején hazánk és székes- fővárosunk idegenforgalmának emelése érdé-