Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-01-01 / 1. szám
2 Vendéglősök Lapja 1903. ja dozzunk tisztább én-ünk hivő szavának, mely ránk is kötelezettséget ró a szenvedő, nyomorral Kiizködö társadalom iránt. Meg akarjuk mutatni, hogy bennünk is él a szeretet s van érzékünk a könnycseppek iránt, melyeket az el hagyatottság fájdalma csal a nyomorgók szemébe. Összegyűjtöttünk néhányat az ártatlanok közül, kik még nem értik, de máris érzik az élet mostohaságát s az örök szeretet ünnepének közeledtével örömet akarunk lopni a szegény gyermekek szivébe, hogy néhány órára feledtessük velők helyzetük lelkettépő szomorúságát. Némuljon el minden vád, mely adományunk szerénységét latolgatná s ne az áldozatot nézzék, melyet hozunk, hanem bensőnk érzelmeit, melvlyel azt a jótékonyság oltárára le- teszszük. Midőn az ünnepélyes alkalomból köszönetét mondok nagyérdemű vendégeinknek szives megjelenésükért, az egyesület különös háláját tolmácsolom az egyház főtisztelendö képviselője előtt, ki megjelenésével ünnepélyünknek fényt kölcsönözni kegyeskedett. Hiszem, hogy mindnyájunk benső óhajának adok kifejezést, midőn magas vendégünkhöz azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok, hogy a bennünket ért megtiszteltetés fokozására szót emeljen az ünneplő gyülekezetben. Az ünnepélyt megnyitom !“ Ünnepi szónoklat. Az elhangzott szép megnyitó beszéd után, mely a hallgatóság lelkében bizonyára visszhangot keltett, Horváth János fővárosi r.-kath. hittanár tartott hatásos ünnepi szónoklatot. Üdvözölvén a jelenvoltakat, örül a megnyilatkozott nemes áldozatkészségnek. Aki még nem látott gyermeki arczon örömet, az örömet egyáltalán nem látott még. Az áldozatkészséget e helyen nem kell magyarázni; az egy oly érzés, mely nélkül még több Ínség uralkodnék a földön. Az országos pinczér-egyesiilet tagjait szent érzés szállta meg, midőn ez ünnepet rendezték. A szónok azután bibliai példákkal és költői idézetekkel díszített beszédét a felruházott gyermekekhez fordulva, fejezé be: „Nézzétek a mező virágait s az ég madarait, tudlátok. hogy ezeket ki ruházza? A jó Isten nem feledkezik meg rólatok sem. A szeretet anyagi javakkal nem fizethető vissza, csak hálával“- Végül köszönti a megjelenteket és kéri Istent, hogy őrizze meg a szivekben a szent érzelmeket. Záró beszéd. Horváth János ünnepi szavai után Ólmosi József emelkedett fel szólásra, hogy Programm szerint a záróbeszédet megtartsa. Szépen beszélt, jól beszélt, a mig az ünnepi keretben mozgott, de sajnosán kell konstatálnunk. hogy csakhamar a tárgyhoz nem illő s az ünnepi összhangot zavaró támadást kezdett intézni a pinczér-egylet különvált és távollevő tagjai ellen, s ezzel a tapintatlansággal megrontotta a hangulatot, melyet az előző szónokok keltettek. A különvált frakczió ugyanis szintén tartott gyermekfelruházó ünnepélyt — miután a jótékonyság nem képez monopóliumot — s ez ellen nyilatkozott Ólmosi, mondván, hogy nem tudtak többet összegyűjteni, mivel akadtak elemek, kik a humanizmus czégére alatt hírnevet akartak szerezni, a kik a gyűjtött pénzről a nyilvánosság előtt idáig még le sem számoltak. Szóval Ólmosi ur burkolt szavakban vádolja a különvált pinczéreket csak azért, hogy azok is merészeltek jótékonyságot gyakorolni. Holott ennek inkább örülnie kellene. Különben ez megtörtént, ezen változtatni már nem lehet. Csupán a jövőre nézve vagyunk bátrak azon jóakarata figyelmeztetéssel szolgálni, hogy az ily lélekemelő ünnepély szónokai ezentúl több tapintatosságot tanúsítsanak. Miután Ólmosi József még Isten áldását kérte az árvákra, kik egyszerű szavakban köszönték meg az egyesület adományait, Kalmár Fábián is köszönetét szavazott azoknak, kik hozzájárultak az árvák fölsegélyezéséhez, továbbá Ólmosi József feltűnést keltő szavait is magáévá tette. Végül Kaszás Lajos alelnök megköszönte Horváth János lelkész urnák szives megjelenését, egyben a vendégeknek is köszönetét mondott jóindulatukért, melyet őrizzenek meg az egyesület számára jövőre is. Az ünnepség ezzel véget ért, de a díszes társaság késő órákig a legvidámabb hangulatban s telitett asztalok mellett együtt maradt. Nyolczvankilencz árva áldja a bizottság nemes munkálkodását. A magyar iparpártolásról. A hazafias sajtó, mely nem szűnik meg a közönséget a magyar ipar pártolására figyelmeztetni, — zizifuszi, vagyis hiábavaló munkát végez. Bármily hangzatos és szívhez szóló czikkek Íródnak e végből, a vásárló publikum közönyös marad. Hivatkozhatunk a magyar iparpártolás anyagi előnyeire, de mindhiába, mert az idegen portékától nem tud elszokni a magyar. Ne is kutassuk e bűnös közöny okát; hisz voltaképpen nem is találhatunk okot a magyar ipar mellőzésére. Azon alkalomból hangoztatjuk ezen ismeretes panaszt, hogy a napokban e^y magyar gyáros ritka előzékenysége folytán megtekinthettünk egy kitűnő ipartelepet, mely Magyarországon egyedül áll a maga nemében s úgy páratlan berendezésénél, mint tökéletes gyártmányainál fogva elsőrendűnek minősithető. A „ Vannak“ budapesti kártyagyárról van szó, melynek áldozatkész tulajdonosa Váradi Rádv János ur, ez az előkelő s derék magyar nemes ember valóban nagy szolgálatot teljesít a magyar iparnak, a midőn nagy tőkebefektetéssel, hozzáértéssel és ügyszeretettel olyan gyárat tudott létesíteni, mely a hazánkban domináló osztrák gyár készítményeit egyszerűen tönkre silányitja. Meggyőződtünk róla, hogy a „Vannak“ kártyagyár kártyái hasonlíthatatlanul jobbak, mint bármely más gyár produktumai. Ezek után azt kell hinnünk, hogy Váradi Rády János ur hazafias vállalkozását a közönség méltányolja. De sajnos, másképpen van ez! Az átlátszó, silány osztrák gyártmányok kelendőbbek nálunk, mint a magyar kéz munkája. A tolakodó ügynökök ezer cselfogásai lehetetlenné teszik a magyar ipar érvényre jutását. Furcsa, de igaz, hogy a „Vannak“ kártyagyár külföldről sokkal több megrendelést kap, minttőlünk. Ezigenjellemző reánk nézve.. . . Hanem azért csak hirdessük tovább a hangzatos jelszavakat és küldjük továbbra is külföldre a pénzünket! Mindig fognak akadni oly önzetlen lelkes férfiak, mint Váradi Rády János is, kik bíznak a jobb jövőben. A pálinka ellen. Az 1903-ik év első napján lép életbe Angolországban az iszákosság ellen hozott törvény. Az angol embernek a polgári szabadságról sokkal külömb fogalma van, mint bármely más európai nemzet fiának és hogy mégis akkora hatalmat adott a rendőrségnek, ez azt bizonyítja, hogy erre a törvényre nagy szükség volt és hogy az iszákosság veszedelmesen pusztít a brit birodalomban. Az uj törvény néhány érdekes rendelkezése itt következik: A rendőrség joga és kötelessége, hogy mindenkit, aki részegségében illetlenül viselkedik, lármát üt és mindenkit, aki egymaga már nem tud tovább menni, elfogjon és másnap, mert rendesen este iszszák le magukat az emberek, a rendőrbiró elé állítson. aki a vádlottat kis pénzbüntetésre ítéli vagy megfeddi. Ha olyan ember, a kire hét éven alul levő gyermek gondozása van bízva, iszsza le magát, akkor ez negyven silling bírságot fizet, vagy egy hónapi kényszermunkára ÍtélikA kit egy évben háromszornál többször büntettek meg iszákosság miatt, azt a fekete lisztára Írják. Ez annyit jelent, hogy három éven át nem szabad vendéglőbe mennie, sem olyan egyesületi helyiségbe, a melyben szeszes italt árainak. Már csak a kísérletet is, hogy szeszes italt vásároljon, húsz silling pénzbírsággal sújtják. Ha másodszor is megkísérli, fogságba kerül. A vendéglős, a ki a rendőrség fekete lisztáján levő embernek szeszes italt ad, az első esetben kétszáznegyven korona bírságot fizet, a mely büntetés ismétlődés esetén arányosan növekszik. A vendéglősök és korcsinárosok elítéléséről külön naplót vezetnek és a rendőrség, ha uj italinérő-engedelem kiadásáról van szó, e napló följegyzéseit mindig figyelembe veszi. Természetes, hogy a rendőrség az iszákosság korlátozása dolgában nem feledkezett meg a sok körökről sem. Minden kört, a melyben ételt és italt szolgálnak ki, följegyeznek. Minden ilyen körnek évenkint be kell jelentenie tagjainak számát, a tagsági dijak nagyságát, egész szervezetét. Hamis adat bevallását ezerkétszáz korona birsággal vagy három hónapi kényszermunkával büntetnek. Az uj törvény kiváló gondot fordít a házastársak jogviszonyára is és pedig azért, mert utóbbi időben különösen az angol asz- szonyok között terjedt el nagyon az iszákosság. Az iszákosságot a házaséletben a törvény folytonos sulyps kegyetlenségnek tekinti. A feleség, a kinek férjét a rendőrség iszákosnak mondja, elhagyhatja a férjét a nélkül, hogy ezzel bármiféle jogáról lemondana. Ugyanezt teheti a férj is feleségével szemben. * A pálinkaivás korlátozása végett nálunk sem ártana szigorú rendszabályokat életbe léptetni, miután a pálinka egyrészt a magyar nép erkölcsére van káros befolyással, másrészt pedig a vendéglősipart veszélyezteti. Bortól nem satnyul a nép s nem tompul az agy, ellenben pálinkától annál inkább! Olvasóink még emlékezhetnek reá, hogy a „Vendéglősök Lapja“ néhány év előtt a képviselőházhoz benyújtott feliratában erélyesen követelte a pálinkamérések megrendszabályozását. És pedig nem azzal a túlságos szigorral véltük a czélt elérni, mint azt a föntebb közölt intézkedések által Angliában teszik, hanem olykép. hogy a boradó eltörlését, vagy legalább a minimumra való leszállítását indítványoztuk. Ez volna a leghathatósabb ellenszere a pálinkaivás mértéktelen terjedésének. Mert a boradó eltörlése tér észetszerüleg maga után vonná a borárak lényeges csökkenését s a nép, mely csupán a borok aránylagos drága-
