Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-08-05 / 15. szám
1902 augusztus 5. Vendéglősök Lapja Hiába, ez a mi szerencsétlenségünk ! A ki Madridban jár, az ismeri a spanyolt, a ki Parisban időzött, az tudja, milyen a iranczia, a ki Rómában megfordult, az tisztában van az olaszszal. de a ki csak Budapestet látta, az még nem ismeri Magyar- országot. Csupáncsak ez okból fájlaljuk a vidéki kirándulások váratlan ad acta tételét. De mindegy! Ha már így. keli lennie, legalább ípaikodjunk kettőzött buzgalommal a nemzetközi közgyűlés tagjait szeretetteméi tóság- cral ~s előzékenységgel lekötelezni, hogy holtuk napjáig megemlegessék : milyen kedvesek ezek a budapestiek ! ' Ezt a dicséretet annál is inkább ki fogjuk érdemelni, mivelhogy a fárad háti an rendező bizottság eddig is óriási munkát végzett és ezután is lelkesen buzgólkodik, — és ez a nagy tevékenység nem maradhat hatás nélkül. Az a szerencsénk különben, hogy jó kezekbe van letéve az ügy. A bizottságot nem is érintheti a mulasztás legcsekélyebb vádja, hiszen az általunk elsiratott vidéki kirándulások eszméjét is tőle telhe- tőleg támogatta és azok kivitelére minden képzelhetőt megtett. A hajótörés oka egyedül az anyagiakban keresendő. Igaz ugyan, hogy szaktársaink bámulatos szorgalommal gyűjtötték össze a felmerülő költségek fedezésére szolgáló összeget, igaz ugyan, hogy egyes Maecenásaink gavalléros bőkezűséggel növelték az alapot, sőt maga a főváros is megemberelte magát, de mi haszna, ha mindezekkel szemben éppen az állam, melytől pedig a legtöbbet vártuk, a mindenható állam tanúsítja a sziíkkeblií- séget — éppen akkor, a midőn a bőkezűség megfelelő haszonnal járt volna. Az állam a közgyűlés tagjainak nem biztosított ingyenes utazást• a haza határain belül s ezáltal lehetetlenné tette, hogy hátországok, tekintélyes polgárai a maga valójában megismerjék ezt a mi földünket, mely oly hamis világításban ált a nagyvilág előtt. Ez bizony öreg hiba, melyet ma már csak konstatálni lehet, de az idő rövidsége miatt aligha segíthetünk rajta. Nyugodjunk tehát bele, miután a megnyugvás a legelemibb bölcsesség. Ha a kormány takarékoskodni akar, a mikor valójában vészit, ám legyen úgy. Mi majd más uton-módon igyekezünk vendégeinket kárpótolni. A vidéki kirándulások elmaradása egyébiránt az illető vidéki városokat is kellemetlenül érinti, a melyek nagy előzékenységgel és szolgalatkészséggel ajánlkoztak a mi vendégeink fogadására Így például Tokajban leverőleg hatott a lemondás hire. A „tokaji Újság“ ebből kifolyólag vezérczikk- ben 1 fejezi ki érthető busongását, csak abban téved, bogy a kirándulások elmaradását rosszul magyarázza. Szerinte a külföldiek azért nem látogatnak el hozzájuk, mert „félnek az ismeretlentől és nincs bizalmuk provincziáinkkultúrájának fejlettsége iránt“. Ez nem áll. Vendégeinkről nem lehet feltételezni, hogy bizalmatlanul s kicsinylőleg közelednének felénk, mert ez esetben alkalmasint el sem fogadták volna meghívásunkat a legutóbbi stockholmi közgyűlésen. Sőt ellenkezőleg nagy lelkesedéssel határozták el idejövetelüket és nagy érdeklődéssel néznek elébe az ismerkedésnek, már azért is, mivel újabb idő óta- — hál' Istennek — tisztulnak a felőlünk táplált balga nézetek. Ha mi nálunk, a többi modern államok mintájára, a kormánykörök is felkarolták volna a nemzetközi közgyűlést és annak horderejét latolva, teljes erejükből támogatták volna törekvéseinket, -— bizonyára Tokajon is megfordultak volna a külföldi szállodások. így azonban a magunk erejére | utalva, csakis Budapesten mutathatjuk be, — hogy mire képes a vendégszerető és idegen kollégáit becsülni tudó budapesti kartárs. Adja Isten, hogy ezt minél fényesebben bebizonyíthassuk ! ft szállodáson rmimegyesülete 1902. évi szeptember hó 23—27. napjain Budapesten tartandó közgyűlése alkalmából az egyesület fogadására s itt tartózkodása idejére TERVEZETI IIíHiEPÉLlEK SORRENDJE: 1902. szeptember 23-án esté ismerkedés a „Hungária“ szállóban. 1902. szeptember hó 24-én (szerda): Délelőtt 10 órakor a „Szállodások Nemzetközi Egyesületéinek közgyűlése a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A közgyűlés tartama alatt a hölgyek és nem közgyűlési tagok a Petőfi téren gyülekezve sétakocsizásra indulnak a városban. Közgyűlés után dejeuner a Margitszigeten. utána a vár és a királyi palota megtekintése. Délután 6 órakor diszebéd a székes- fővárosi \ igadóban, utána a székesfőváros hatósága által a vendégek tiszteletére rendezendő „Dunai ünnepély“ megtekintése. 1902. szeptember hó 25-én (csütörtök): Reggel 8 órakor találkozása Központi j \ ásárcsarnoknál, esetleg ennek megtekintése. Tíz órakor indulás villamos vasúttal a fogaskerekű vasút állomásáig. A fogaskerekű vasúttal fel a Széchenyi-hegyre. Dejeuner a Svábhegy-szállodában. Innen séta a Normafáig, innen a Zugligetbe. Innen villamos vasúttal a Ferencz József-hid pesti hídfőjéig. Innen különhajóval Budafokra. Esti ünnepély a Törley-kastélyban. 1902. szeptember hó 2(1-án (péntek): Reggel 8 órakor találkozás az Erzsébet- téren- Az uj országház és az igazságügyi palota megtekintése. Kirándulás a földalatti villamos vasúttal a Városligetbe. Dejeuner a Gerbeaud-paviIlonban. A Park-Club megtekintése Az ipartársulat által a vendégek tiszteletére rendezendő diszebéd a Royal-szál- lodában. filste színházi díszelőadás. Észrevételek. — Levél a szerkesztőhöz. — Igen tisztelt Szerkesztő ur! Engedje meg, hogy becses lapjának f. é. július 20-iki számában foglalt „Aggodalmaink“ czimü czikkéhez néhány észrevételt fűzhessek azon reményben, hogy azoknak — bár a czikkel némikép ellentétesek — becses lapjában helyt fog adni. A kérdéses czikk a magyar vendéglősök azon eljárásában, hogy sörszükségletüket külföldi gyárból szerzik be, hazafiatlanságot lát, mert ezzel a honi ipart nem pártolják s a honi gyárak magyar munkásainak ártanak. Én — bár sörszükségletemet itthon s nem a külföldön szerzem be, — mégsem tartom a vendéglősök egyrészének eljárását hazafiatlannak, hanem igenis indokoltnak, a szükség által előidézettnek s olyannak, amelynek okozói egyedül a kartellbe állott gyárosok azon oknélküli eljárása, amelylyel a sör árát felemelték. Eltekintve attól, hogy a kartellt alkotó gyárosok nem magyarok s a munkások jó része sem az s igy e szempontból sem álj meg a hazafiatlanság vádja, vájjon rossz hazafi-e az, ki a megélhetési érdekek által kényszerítve, nem hajt fejet a gyárosok önkényes és mivel sem indokolt határozatának s nem hajlandó ezek méreg drága sörét vásárolni, amikor ép oly jó sört olcsóbban is kaphat? A kartell sörárai mellett a magyar vendéglős nem élhet meg, de a külföldi sörárak mellett igen (?) hát inkább segítsen a kartellgyárak millióit szaporítani s mellette menjen tönkre ? Azt hiszem, ez nem hazafl- ság lenne, hanem önmagunk és családjaink ellen elkövetett vétek. Hogy ez igy van, azt bizonyítja ama körülmény, mikép a kartellgyárosoktól vásárló vendéglősök veszteségeket szenvednek, vagy tönkremennek, mig a külföldhöz fordulók üzletei virágoznak (?). Kérdem végre, hogy hát miért nem gyakorolják a hazafiságot éppen a kartellt I alkotó gyárak, hisz ha valakit, úgy őket terhelheti a hazafiatlanság vádja, amely abból áll, hogy ők indokolatlan áremelésükkel a magyar vendéglős ipart sújtják s ezzel egy magyar ipar tönkretételén dolgoznak, noha ennek jóvoltából állanak fenn s gazdagodtak meg mindannyian. Ök, kik milliókkal rendelkeznek, ők azok, kik hazafiasságukat kimutathatnák azzal, hogy iparunkat pártolják s megelégesznek az előbbi árakkal, nem
