Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1902-08-05 / 15. szám

XYIII-ik évfolyam.

Budapest, 1902. augusztus 5.

„PIACZÉRÉ 14 MIM A ••

A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny.

Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „budapesti kávéházi segédek egylete“, a„Szatmái'-Németi piuczér-egylet“ a „Székesfejérvár pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyzö-egylet“, a „Győri pinczér-egylet“, a „Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“, az „Arad pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér egyletének, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a “Székesfejérván vendéglősök kávésok és italmérök ipartársu'iatá“-nak, az “Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és a létesítendő országos pinczér-egyesiilet

budapesti központi mozgalmi bizottságának

.g/VHIVATALOS KIÖZLÖM-YE. -*<®

Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án.

Előfizetési ár;

Egész évre ... 12 kor. | Félévre Háromnegyed évre 9 „ | Évnegyedre

6 kor.

3

Laptulajdonos és felelős szerkesztő:

IHÁSZ GYÖRGY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

VII. kerület, Akáczfa utcza 7-dik szám.

Kéziratok és előfizetések ide intézendők.

Elmaradt vidéki kirándulások.

A nemzetközi közgyűlés programmváltoztatása.

Közeleg immár a mi nagy ünnepünk, a Szállodások Nemzetközi Egyesületének Budapesten tartandó közgyűlése. A nagyarányú előkészületek, melyek hónapok óta foglalkoztatták iparunk áldozatra kész s lelkes jeleseit, nagyjában szintén belejezést nyertek s ime, előttünk van a véglegesen megállapított programm, a melyből előre megalkothatjuk a lelolyandó ünnepségek impozáns képét.

A gondosan megszerkesztett programm alapján vérmes reményeket merünk táplálni a közgyűlés feltétlen sikere iránt. Bizton hisszük, hogy kiváló szaktársaink e ritka alkalommal nem egy egészséges eszmét lógnak felszínre vetni, a melyet aztán a gyakorlati téren saját javunkra érvényesíteni fogunk. A mi pedig az ünnepségeket, a pazar látványosságokat illeti, a mit első sorban házi gazdai tisztünk ró reánk, erre nézve ugyancsak az a meg^ győződésünk, hogy üdvös hatásukat már a közel jövőben érez- hetni fogjuk.

A programmnak tehát két irányban való elágazása, úgymint a szorosan vett szaktanácskozás: a közgyűlés, továbbá az ünnepi fogadtatás és szórakoztatások, teljesen kielégitenek bennünket és kritikailag hozzálérhetlenek. Volt azonban a programmnak még egy harmadik és valljuk meg: igen lényeges ágazata, a tulajdonképeni magyar föld. magyar nép, magyar borgazdaság bemutatása, mely időközben véglegesen elmaradt s igy külföldi vendégeinknek nem lesz alkalmuk

Magyarország teljes, hű képét szivükben és elméjükben magukkal vinni.

Szóval a tervezett vidéki kirándulások sajnálatunkra elmaradtak. Eleinte ugyanis arról volt szó, hogy idegen kollégáinkat el visszük Tokaj környékére, Kecskemét hires földjére és Szegedre, az alföldi metropolisba, hogy közvetlenül megismerkedjenek hazánk szépségeivel, fajunk kiválóságával és világhír ü borvidékeinkkel, de ezen tanulságos kirándulások kiestek a máskülönben szép, programm keretéből és hozzáfűzött reménységeink egyszerűen a porba hullottak.

Őszintén szólva, ez a körülmény minket lehangol. Úgy hisszük, nem szükséges olvasóink előtt ecsetelni azon előnyöket, melyek eme vidéki tanulmányutak által értek volna bennünket, minthogy magunk is több Ízben fölkeltettük ez irányban az érdeklődést és komoly megfonSINGHOFFER ÁGOSTON.

(Szövegét lásd a 3. oldalon).

tolással ajánlottuk az előkészítő bizottságnak is, hogy a vidéki kirándulásokra különös sűlyt fektessenek. Már most ezen előnyök megsemmisültek. Az idegenek, anélkül, hogy alkalmuk lenne körük nézni az országban, egyenesen belekerülnek Budapest forgatagába és itt, a speciális magyar jelleget teljesen nélkülöző, kozmopolitikus fővárosban, az otromba bérkaszárnyák tömkelegében, német mintára berendezett társadalmi állapotok közepette aligha fogják észrevenni, hogy magyar fővárosban, magyar emberek között időznek, csupáncsak a páratlanul szívélyes fogadtatásban és vendégszeretetben láthatják meg ősi erényünk megnyilatkozását.

A száguldó vonat ablakából ha kitekintenek, ebből még nem fogják megismerni hazánkat, mert a 1Ű mindenütt zöld s az ég mindenütt kék. Az eredeti tervezetet tehát mindenáron kereresztül kellett volna vinni és ha máskép nem, hát rövid huszonnégy órára le kellett volna kalauzolnunk vendégeinket teszem azt Kecskemétre, hogy egy kis hamisítatlan magyar levegőt sziv- I janak és szegről végre megismerjék véreinket. így aztán kárunkra nem váló impresszióval távoztak volna körünkből és becsülettel adóztak volna honfoglaló Árpád népének.

Kétségkívül Budapesten is kiteszünk majdan magunkért s felejthetetlenné iparkodunk varázsolni az ünnepi napokat. De hiszen nem erről van szó! Csak azt szerettük volna, hogy bemutatkozásunk teljes legyen, — már pedig ha kizárólag Budapestre szorítkozunk, nem nyújthatunk teljes képet magunkról