Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-07-20 / 14. szám
4 1902 Julius 20. Ürülnek már a serlegek . . . Töltsétek újra szinig. — Éltünk legszentebb érzete Hatol most föl a szivig: Boldogságunknak csillaga, Közös reményünk: a haza. Népével együtt éljen ! Békében ! yiarótlii János. Az étkezésmódok történetéből. — Irta: Hanusz István. (Folytatás.) A tatár, kamcsatkai, meg az indián nem hagyja magára vendégét, sőt azt hiszi, kedvesebb dolgot nem is cselekedhetik, mintha folyton fecseg előtte; sőt annyira megy a tatároknál a kedveskedés, midőn a vendég eszik, fülét rángatják, tapsolnak és körülötte tánczra kerekednek. Kamcsatkában étkezéskor túiságig fűtik a szobát, mig csak a vendég az asztalnál ül, folyton szítja a gazda a tüzelő lángját, mert azt hiszi, hogy vendégének kellemesebb dolgot nem is csele- kedhetik, mintha 30 fokos melegben látja el. E közben folydon mondogatja ,,tana, tana,“ ime itt, imhol ni és minden törekvése oda irányul, hogy még egy darab birkahúst vagy fókasültet erőszakolhasson neki a szájába. Castren (élt 1813—1851.) egy szamojéd lakodalmi vendégség rajzát az iramszarvas leölés módja ismertetésével rekeszti be. Egy ütésre földön terűit el a szép nagy állat. Legelőször légcsövét metszették ki; ennek birtokáért elkeseredett harc-z fejlett ki, vége az volt, hogy az ujpár legközelebbi rokonai osztoztak meg rajta és elköltötték rögtön. A bőr lefejtése hamar ment, hátára fordították az állatot, fölmetszették a hasát és némely élvezhetlen rész eltávolítása után fölkavarták a többit párolgó vérben, edényül hozzá maga az állat törzse szolgált. Együtt volt e nagy tálban minden drága falat, a vérben úszó szív, tüdő, vese, máj, belek stb. Minden szamojéd előhúzta kését, nagy szeletet metszett magának, megmártotta vérben és hátraszegett nyakkal kezdte nyelni, mint az olasz az olajos maccaronit. amit egy lélegzetvétel mellett ledolgozni nem birt, elmetszette késsel, megmártotta újra és hozzá fogott ismét. így fogyott el a lms mind. közben végig folyt a vér a szájuk szögletétől le a nyakukba. Az emésztés elősegítése végett pedig összeverekedtek, minden ok nélkül kötött bele egy-egy vitéz férfin, vagy nő legbékésebb szomszédjába. A tápláló anyagok megválasztása körül különös szabályaik vannak Ausztrália ősla- kóinak. Náluk a (10 éven alul járó gyermek ehetik mindent, a 10 évesnél idősebb fiúnak már meg van tiltva a kenguruk (Halmaturus giganteus) húsa, valamint minden fiatal, vagy nőstény állat evése. A lánykáknak nem szabad daru madarat, vagy him vallabyt (Halmaturus Billardieri) enniök. Ifjaknak tilos a fekete kácsa, sas, kígyó és mindennemű fejletlen erszényes állat, mely még az anyia Vendéglősök Lapja erszényébe visszajár. Az öregek ehetnek mindent, mint a gyermekek. Csemegéül szolgálnak a földből kiásott fehér pondrók. Egyébként az étkezés-módokban mutatkozó népszokások vezetője sokesetben alig egyéb, mini az éghajlat minősége. A bengali alsikon élő Ganges melléki hindu tönkre tenné egészségét, ha a mongolnak szokását követné, ki reggelire 2 kilo nyers húst bevesz, vagy épen az Ob folyó melléki oszt- jákét, ki a vízből kirántott sügérhalat azon nyersen rögtön megeszi s nem várakozik arra, mig megsül, vagy megföl. Az európai ember is megkeserüli, hogy a forró égövi gyarmatokban oly módon akar étkezni, mint a hűvös, ködös Angliában, vagy Hollandiában szokás. Mi is bátorságosan élvezzük télen a disznóhust, szalámit és nehezebb ételnemeinket, de bölcsen tartózkodunk azoktól, mikor légkörünk hőmérséklete 25—30 meleg fok között jár. A törököknél 30 cm. magas, fél méter felületű zsámoly szék szolgál asztalul, rá 1 méter átméretű réztálcza jön, mely a gazdagoknál ezüstből van. E körül telepednek le szőnyegekre a vendégek keresztbe rakott lábakkal. A terítéket asztalkendő, kanál és kenyér alkotja, egyébbre szükség nincsen, mert mindannyian közösen esznek egy tálból, a villát mindenkinek az öt ujja helyettesíti, a kést pedig az, hogy a sült puha és leves, minélfogvást szabadkézzel könnyedén szétszedhető. Zavarba jön az idegen, mikor a török házigazda e szavakkal: bujrun Eífendim (egyék uram), egy egész sültre mutogat. — de mielőtt még zavarából fölocsudna, örömmel látja, hogy a bevehetetlennek látszó vár vendégtársainak erélyes és összhangzó támadásai következtében romba dűl. Legkedveltebb diszsültjök a töltött bárány egészben; tölteléket rizs, mazsola mandula, pisztaczia, dió képezi erősen fűszerezve. Szereti a török a gazdag asztalt és czifra ruhát, mint a magyar, a szegények ebédje is 3—4-féle, a vagyonosoké 20—30-íéle. Az étlap körülbelül a következő: tyukleves, sült, főzelék, párolt apró hússal, töltött káposzta, melyet szintén szermának neveznek, mint ma is az Alföldön, továbbá piláf, mely nem egyéb, mint zsíros, sűrű rizskása. Ezek után édes és nem édes tészták, saláta, szardina, kaviár, birkasonka, sajt, aludt tej, eczetes uborka és gyümölcsök. Sőt szokásos az ételküldözés is, mely daítarchan néven szerepel. (Folyt, köv.) Társas reggelik. A ,,Budapesti Szállodások Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata“ minden pénteken társas reggelit tart. A legközelebbi reggeliket a következő helyeken tartják : ioo2. juiius 25-én Berkovitz Já- j nos szállodájában II. kér. Svábhegy. 1902. aug. 1-én Ehm János vendéglőjében Kerepesi-ut 1. HÍREK. Eljegyzések. Kuszy János Ganz- gyári tiszviselő eljegyezte Király Janka kisasszonyt. Király Antal szellemdus leányát. — Török Bertalan pákái (zalamegyeb tanító eljegyezte Ambrus J. körmendi nyug. főtanitó bájos leányát, Gizellát- A menyasz- szony rokona Karikás Lajosné úrnőnek. Karikás Lajos újpesti vendéglős feleségének. — Makó Rezső íőpinczér eljegyezte Schlezák Anna úrnőt Cirkvenicáról. Esküvő. Heinzel Mihály kartársunk, a honvéd-laktanya kantinosa, folyó hó 10--én esküdött örök hűséget aDeák.téri ev. templomban özv. Rodi Jánosné szül. Bermel Margit úrnőnek. Kemeslelkü vendéglős. Ruft János, jóhirü budapesti vendéglős nemes, lelküségét bizonyítják alábbi sorok. Szövetség- utcza 24. sz. alatti vendéglőjében gyakori vendég volt Fickel Oszkár, porosz származású magánhivatalnok, ki a múlt hetekben öngyilkossá lett. A szerencsétlen végű embernek nem voltak hozzátartozói, kik a temetésről gondoskodtak volna, igy tehát Ruff János kartársunk vállalta magára a költségek előteremtését Sikerült is neki gyűjtés utján, melyhez jómaga is jelentékeny összeggel hozzájárult, száz koronát összehozni, úgy. hogy az elhagyatott ember temetése tisztességesen mehetett végbe. Rufl János eme nemes tette megérdemli, hogy a nyilvánosság elé kerüljön. A Magyar Orsz. Piuczér Egyesület nyári ünnepélye. Julius hó 15-én tartotta meg a Magyar Országos Pinczéregyesület nagyszabású jótékonyczélu nyári ünnepélyét a Putzer-féle városligeti kerthelyiségben. melynek kimerítő programmját lapunk múlt számában közöltük. Ez alkalomból a Putzer-féle vendéglő összes helyiségei teljesen át lettek alakítva és feldíszítve. Az ünnepély d. u. négy órakor vette kezdetét és a külömböző társasjátékok mindjárt kezdetbe jó kedvre hangolták a szépszámú közönséget. Mihelyt bealkonyodott, szemkápráztató tűzijáték gyönyörködtette a társaságot, a mely után a tánczolni vágyó fiiatalság fölvonult a gyönyörű első emeleti tánczterembe és tüzesen rakta a tánuzot Közbe-közbe vig monológok és hatásos énekszámok előadása került sorra, melyek mindegyike általános tetszést aratott. Volt azonkívül dijtekézés és tombolajáték is. Az ünnepély egyáltalában szépen sikerült, de kívánatosnak tartottuk volna, ha a jótékony ezé! érdekében az előkelőség nagyobb számban jelent volna meg. A vendéglősök közül ott láttuk Tábory Ferenc urat és nejét, Pajor György urat és nejét és Ulits Lőrincz kávést, továbbá a szaksajtó képviseletében megjelentek : F. Kiss Lajos és Ihász György lapszerkesztők. A mulatságnak csak a hajnal vetett véget. Az újpesti veiidéglős-ipartár- sulat gyűlése. Az újpesti vendéglősök és korcsmárosok ipartársulata f. hó elsején gyűlést tartott a Pressler-féle vendéglő helyiségében. Napirendre ki volt tűzve a kereseti adó felemelése, továbbá a visszakapott pótadó hováforditása. A gyűlésen Máté Ambrus elnökölt, a jegyzői tisztet pedig Pressler Samu töltötte be. A jelenvoltak először számvizsgáló-bizottságot választottak az ellenőrzés szempontjából, azután kijelölték azon bizottsági tagokat, a kik küldöttségileg fognak tisztelegni Beniczky Lajos pestmegyei , alispánnál, hogy megsürgessék a záróra meghosszabbítását. Újpesten tudvalevőleg a megyei szabályrendelet szerint a záróra télen 10 órára, nyáron pedig tizenegy órára vau megállapítva s ez alól csak napi 7 korona liczenczia lefizetése mellett lehet fölmentés kapni. Az ipartársulat most azt kérelmezi at z
