Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-07-20 / 14. szám
1902. juilus 20. 3 Vendéglősök Lapja. összeütközéseket, félreértéseket, ipari közérdekünk jelében egyesüljünk — megmenteni a még megmenthetöket. E nehéz küzdelmünkben senki másra nem támaszkodhatunk, de nem is számithatunk csak is magunkra. Szomorú tapasztalataink eléggé meggyőzhettek e felől. Kiábrándíthattak, megtaníthattak gazdasági viszonyaink, sanyarú helyzetünk és szegényes körülményeink, hogy nem ártana, ha már tennénk is valamit. A fogyasztási adó leszállításáért esedeztünk. Azt mondták az illetékes körök, hogy a hazának erre szüksége van. Helyes ! Adjuk meg a hazának, a mi a hazáé, de tartsuk meg magunknak és családjainknak, amit megtarthatunk. Minek fizessünk mi olyan rengeteg nagy adót az egyes szállítóknak? Minek gazdagítsuk, minek hordjunk a Dunába vizet? Vessünk egyszer számot, hogy belássuk, mily pazarlást, mily tékozlást követünk el, kiket a sors arra kárhoztatott, hogy minden garast a fogunkhoz verjünk s ezerszer is megnézzük, mielőtt kiadjuk, a hol magunk és szegény családunk érdeke megköveteli és parancsolja ? Mennyibekerülhet a szállítónak üvegenként az ásványvíz, amelyet oly méreg drágán ád? Bérlet, kezelés, szállítás, személyzet, befektetés mesés potom árba ? Felkapott ásványvizek környékén oly csekély a napszám, hogy annak alig nevezhető. Az üveg árunak leszállásával s a 1 nagyban való vétellel járó szokásos engedmény igen tekintélyes összeggé emelkedik, amely égj pár év leforgása alatt egymaga megtéríti a befektetett összeget. így magától esik el a hangoztatott és uton-utfélen felpanaszlott drágító körülmény, mely a közlekedési eszközök drágaságával menti és magyarázza az ásványvizek érthetetlen és felfoghatatlan drágaságát, de szépen elhallgatja a szállító bérlők rohamos vagyonosodását. Nincsen konkurenczia! Azért vagyonosodnak ők és szegényedünk mi! Nincsen konkurenczia! Azért terjeszkednek, emelkednek ők és zsugorodunk s sülyedünk mi. Nincsen konkurenczia! Azért tartanak albérlőket ők és albérletbe megyünk mi. Az ásványvizek fogyasztása terén a legnagyobb faktor a mi iparunk. Legtöbb hasznot mi hajtunk nekik. Mienk a fáradság és a koczkázat, övék a nyugalom és a biztos nyereség. A közös veszély közös védelemre szokta tömöríteni az embereket, csak a közös jó távolítja el egymástól még a legjobb barátokat is. Emelkedjünk felül ezen átkos meg- | szokáson s próbáljuk meg egyszer, hátha I a haladó kor vívmányai számunkra is jobb [ jövőt vívnak ki. Alakítsunk részvénytársaságot, ásványvizek szállítására, amint alakítottak szódavíz gyártására és nem bánták meg, sőt ellenkezőleg nagyon örülnek, hogy eszméjüket megvalósították, amely oly dúsan jövedelmez nekik. Egyeseket talán visszatartana az a gondolat, hol találunk piaczot, hogy szoríthatjuk ki a meglevőket, melyek már névre s némi kedveltségre tettek szert. Ez az aggodalom teljesen alaptalan és czéltalan. A mi filléreinken létesül a részvény- társaság, bizonyára egy sem lesz olyan, hogy másnak az ásványvizét mérje és közvetítse, mint a társaságét. Magyar vendéglősök hatalmas gárdája elég garanczia, hogy a vállalat nemcsak meginduljon, hanem rövid idő alatt felvirágozzék. Nekünk mindenki konkurencziát csinál. Bort, sört árul a rőfös kereskedő, a szatócs, vízért gyakorta a fűszereshez szaladunk, ha a szállítónk késlekedik. Mindenütt húznak, nyúznak bennünket, hol közvetve, hol közvetlenül. Álljunk már egyszer talpra és védekezzünk. Vegyünk bérbe egy pár forrást. Hazánk oly gazdag a hegyes vidéken, oly potom áron lehetne hozzájutni és az anyagi haszon mellett meg volna az a megnyugtató tudatunk, hogy nem juthatnánk soha abba a kellemetlen helyzetbe, a melybe sokszor sodródunk. Nekünk nem kellene reklámokat fizetnünk, ügynököket tartanunk, mint a többi szállítóknak, magunk volnánk a közvetitők és szállítók a nagy közönségnek üzleti helyiségeinkben és azokon kivül. Az ásványviz-források vizének vegye- lemeztetése után a részvénytársasághatározna s a vendéglősöket egy köriratban értesíthetné s felkérné a tömeges csatlakozásra. Számtalan forrásról tud a fogyasztó közönség tudományos értékezésekből és saját tapasztalatából, melyeknek vizét szívesen látná az asztalán de nem juthat hozzá. Ilyen pl. a felső rákosi „Mária forrás “ dr. Dániel Gábor orsz. képviselő tulajdona, melyről Dr. Hankó Vilmos budai reális kólái vegytanár az erdélyi Kárpát-Egylet budapesti osztályának f. évi június hó 30-án tartott választmányi ülésén „Székely tündérország fürdői és csoda kutjai“ czimü felolvasásában következőleg nyilatkozott: „ ... Az előpataki vízhez csodálatos hasonlatosságot mutat ez a kitűnő összetételű víz, amelyben gazdag a felfelétörő millió meg millió szénsavgyöngytől forrásban lenni látszó kristálytiszta alkalis vasas sa- vanyuviz. A tulajdonos lelkiismeretess gére vall, hogy addig a viz értékesítésére nem is gondolt, mig a forrást szakértő befoglalással nem biztosította a külső behatások ellen, mig fel nem szereltette a létező legtökéletesebb Oelhofer-féle emelő és töltő szerkezettel.“ Rövidesen utaltunk egyes szempontokra, melyek nemcsak czélszerünek, hanem szükségesnek is bizonyítják a részvénytársaságnak mielőbbi megalakulását s az üzem megindítását. Gondolkodjunk ez eszme felett s higgadt megfontolás után határozzunk s a kimondott szót kövesse a tett. Jelen viszonyaink mellett nagyon ránk fér az a különbözet, melyet a szállítóknak adunk s talán nem is vallana valami nagyon nagy üzleti szellemre, ha a kínálkozó alkalmat elszalasztanók. Egyesületünk újjászervezése. — Levél Párisból. — Laikus szemmel, de azért éber figyelemmel kisérem az otthon történteket, melyek a Magyar Országos Pinczér Egyesületet illetik. A „Vendéglősök Lapja“ junius 20-iki számában JBoór Jenő röviden, de annál meggyőzőbb hatással foglalkozik az egyesület újjászervezésével, a melyről csak utólag értesültem, de azt hiszem, hogy annak bekövetkezése szükséges volt. Igen alkalmas időben támadt az az egészséges eszme, mely a magyar pinczérek helyzetét egyesületi utón kívánja javítani. Itt az ideje, hogy összes kartársaink örömmel lelkesedjenek az újítás iránt, mely megválthat minket silány állapotunkból s a közvetitők uralma alól. Részünkről méltó elismerés illeti azon egyéneket, kik az eszmét megpendítették. A mozgalom Szegeden keletkezett. A szikrából láng lett, mely átfutotta az egész országot. Dicsérjük ezért a szegedi szaktársakat, kik a mozgalmat megindították és országos jelentőségre emelték. A mozgalmi bizottság ezután hazánk szivébe, Budapestre helyeztetett át. Bizonyos áldozatok árán történt ez, de annál nagyobb lelkesedést keltett, különösen akkor, midőn a Budapesti Pinczér Egylet is belépett a sorba, hogy az eszme megvalósításáért a küzdelmet fölvegye. Az ország nagyobb egyletei majdnem kivétel nélkül mindnyájan csatlakoztak. Nézetem szerint kár, hogy Mitrovácz Adolf, ki eleinte lelkes előharczosunk volt, leköszönt bizottsági elnöki tisztéről és nem fejtett ki tevékenységet a szervezés körül. Mitrovácz Adolf iránt a legbensőbb és legőszintébb tiszteletet éreznénk, ha felemelte volna védő szavát a mozgalom érdekében. Az ország józan gondolkozásu pinczéri kara lelkesedett az eszméért és mindnyájan támogatták volna nehéz munkájában. No de hagyjuk ezt! Nagy figyelemmel kisérem a mostani egylet alakulását és kiváncsisággal lesem az újjászervezés eredményét: az annyira óhajtott és hangoztatott társadalmi állásunk kivívását. Mert a mig nem vagyunk kellően szervezve, addig hiába minden küzdés, hiába minden lelkesedés és társadalmi helyzetünk megint csak a régi marad. Kartársak! Itt az idő, ragadjátok meg az alkalmat, mert a hajnal érkezik s ti még mindig alusztok. Az embernek fáj látnia, hogy mily erő van bennünk és mindamellett mostoha viszonyok között kell élnünk. Ne csüggedjetek ! Ha egyszer a jó elem gyökeret vert intézményünkben akkor nyert ügyünk van és fölemelt fővel járhatunk. Hogy is mondja Petőfi ? „Ha férfi vagy, légy férfi S ne hitvány gyönge báb ? . . .“ Páris, julius havában. Walentiny Kamu. CSARNOK. Bordal. — Körner. — Fel jó barátok, rajta fel! Tartsunk pohárt a kézben! Igyuk fenékig . . . szép jövőt Álmodjunk át a közben. — Orczánk hévül, szemünk tüzel, A dal vidáman hangzik el; A bor uj éltet ád : Tölts hát! Szivünk titkát mi képezi, lm felköszöntöm éppen : Éljen soká szerelmesünk, Egyetlen kincsünk éljen! Az istenes szerelmi kéj, Az első, legszebb szenvedély, Üdv, melynek párja nincs, — Koczints! Küzdelmes, hányatott a szív, A sors szeszélye bántja, Azért aranynyal is fölér, — Ügyelni kell reája ! Múlandó ez a földi lét, Élvezzük hát a kellemét, Élvezzük, mig vagyunk: Igyunk!
